Akármilyen mocskos, akkor is jó veled lenni...

Tokio Hotel, twincest, szerelem, dráma és vámpírok. És mindez itt, egy helyen! :D

Friss topikok

Linkblog

Novella: Korkülönbség.

2011.07.08. 23:42

szerző: Erika Ino

Itt van pár kép, hogy mégis hogy kell elképzelni a szereplőket :) Bocsi hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem, de azért remélem tetszeni fog amit írtam :/ Majd még rakok fel részt jövőhéten, mivel ez így még nincs ám befejezve ;) Jó olvasást :) Erika jobbra el! Tádáá XD Na jó, tudom hogy hülye vagyok, de örülök annak a dinka fejemnek hogy nem elég, hogy nem haltam meg, még részt is írtam :)) Szóval sziasztok, és legyetek rosszak kedves olvasóim, ha még vagytok Mollyn kívül ^.^"

 

Bill és Tom:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Én, azaz Balogh Erika:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az én legeslegjobb barátnőm, Linda:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Végül pedig Dan:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

-Erika kelj fel! El akarsz késni a suliból?-hallottam egy hangot, de azt nem tudtam kitől jött. Ilyenkor reggel még elég kómás vagyok.
-Mi?! Ma van suli?!-pattantak ki a szemeim. Magam előtt egy nagyon vigyorgó Lindát pillantottam meg. Linda a legjobb barátnőm egy oviba jártunk és egy suliba is, egy osztályba. Két hónappal idősebb nálam, Augusztusban született, én pedig Októberben.
-Tudtam hogy bedőlsz neki! Nem rémlik hogy már két hete vége a sulinak, mi pedig már három napja Berlinben vagyunk?-nevetett fel. Igen, Berlinben. Elsős korom óta minden nyáron itt vagyok. Az egész nyaramat itt töltöm mivel apunak itt is van egy cége. Igazából Magyarországon élek, a szüleimmel együtt. Apu egy bróker cég igazgatója, és Magyarországon kívül Németországban és Ausztriában is van egy cége. A Németországival csak nyáron foglalkozik, akkor jön ki ide. Míg ő nincs itt, addig a bátyám vezeti a céget, mivel ő itt él. A bátyám 23 éves, szeptemberben lesz 24, és Tominak hívják. Az Ausztriai céget pedig Attila irányítja, apám hugának férje. Apa a téli szünetekben szokta meglátogatni az ott lévő cégét, de oda nem megyek minden évben, Németországot jobban szeretem. Főleg hogy itt él álmaim pasija, Bill Kaulitz. De arról már lemondtam hogy találkozhassak vele, hiszen eddig soha nem sikerült.
-Ez nem ér! Tudod hogy ilyenkor még félálomban vagyok!-nézek Lindára morcosan.-Nemhogy örülnél neki hogy most téged is magammal hozhattalak, de neeeem, neked még basztatni is kell.-nyújtottam rá nyelvet.
-Tudod hogy csak hülyülök.-mosolygott.
-Áhh, kár hogy rád nem lehet haragudni.-vigyorodtam el.
-Igaz? Na arra gondoltam hogy reggeli után elmehetnénk vásárolgatni.-mosolygott még mindig.
-Ez jó ötlet.-mosolyogtam vissza cinkosan. Miután megvolt a reggeli rutin meg a kajálás, elindultunk Berlin központjába, ahol van egy bazinagy sétálóutca, amit imádok, mert tele van butikokkal. Apa vitt el minket, onnan pedig elment munkába. Azt mondta délután négyre értünk jön, de ha hamarabb el akarunk menni akkor hívjunk taxit. Adott egy "kis" pénzt majd elhajtott.
-Imádom apudat! Az enyém a barátnőimhez is alig enged el, te meg itt császkálsz egyedül. Pedig én két hónappal idősebb vagyok mint te. Ja és mondtam már hogy mennyire örülök hogy a 14. szülinapom alkalmából eljöhettem veled? Életem legszebb szülinapi ajándékja ez. Nagyon köszönöm.-hálákodott Linda. Linda nemsokára 14, és itt tartjuk meg a szülinapi bulit is. Az lesz majd a meglepetés, hogy elhívtuk a családját is.
-Igen, vagy ezerszer megköszönted már, de azért szívesen.-mosolyogtam. Lejártuk a lábunkat a sok nézelődés meg vásárolgatás közben. Már majdnem négy óra volt, mikor valaki nekemjött.
-Oh, nagyon sajnálom, csak nagyon sietek.-mondta az idegen majd kezet nyújtott hogy segítsen felállni.
-Nem baj, bárkivel megesik.-válaszoltam, majd láttam, hogy a táskám egész tartalma a földön landolt, ahogy az idegen táskájának tartalma is. Nagy nehezen összeszedtük a cuccokkat, majd az idegen eltűnt. Tudnám honnan volt olyan ismerős nekem a kinézete, a hangja. Lehet hogy ismerem? Nem hinném. Na hagyjuk a témát, nem érdemes ezen agyalni. Apa pontban négykor ott várt a kocsival a megbeszélt helyen. Hazamentünk, ettünk és elmentünk tusolni. Mikor kijöttem a zuhanyból, meg akartam nézni hogy jött-e üzenetem a mobilomra, de nem találtam a készüléket. Aztán beugrott, hogy mikor kiesett a táskámból, akkor biztos elvette az a srác aki belém futott. Lehet egy tolvaj volt. Na, mostmár késő ezen bánkódni. Megbeszéltem apuval hogy holnap elvisz a közeli telefonos boltba és kapok egy újat. Lindával még beszélgettünk meg TV-t néztünk, majd lefeküdtünk aludni.
-Olyan jól beszéled a németet! Mert az jó, hogy németet tanulunk a suliban, de még csak most jön a nyolcadik osztály, és ilyenkor az emberek még nem tudnak olyan jól beszélni.-mondta halkan Linda, már az ágyban fekve.
-Igen, csakhogy én már jó ideje itt töltöm a nyári szüneteimet (sőt néha a téli szünetekre is kijövök a bátyámhoz), és azért ennyi idő alatt ráragad az emberre a német nyelv.-mosolyogtam.
-Igen, ez igaz.-mondta majd elnyomott minket az álom. Reggel olyan dél körül ébredtünk (mint mindíg). Imádunk sokáig aludni. Miután letusoltunk és reggeliztünk, felvettünk valami csini ruhát, mert úgy volt, hogy telefonvásásárlás után elmegyünk sétálgatni a belvárosba, amolyan pasinézésre. Épp indulni akartunk volna, mikor valaki csöngetett. Kinyitottam az ajtót, és nagy meglepetésemre a tegnapi srác állt az ajtóban.
-Bocsánat hogy zavarom, de tegnap mikor összefutottunk véletlenül elvettem a telefonját. Ugyanolyan van nekem is és összetévesztettem őket.-mosolygott bátortalanul.
-Ohh köszönöm... Már égre-földre kerestem. Bejönne egy teára? Ha már ilyen becsületes volt és elhozta nekem.-mosolyogtam. Még mindig nem tudom honnan ismerős. Pedig tuti hogy láttam már valahol. Ez kezdett idegesítővé válni.
-Hát ha nem zavarom. Egy teát szívesen elfogadnék.-látszik rajta, hogy még mindig bátortalan.
-Én elmegyek apudhoz, kérek tőle pénzt a telefonra. Neki nem kell róla tudni hogy meg lett.-kacsintott Linda, majd leintett egy taxit és elindult apukám nem messze lévő irodájába. Hát igen, Linda mindig tudja mire gondolok. Lehet hogy ez kihasználásnak tűnik, de ettől én még szeretem az apukámat. Csak szeretem a telefonokat és egyéb drága dolgokat is.
-Gyere be! És ha lehet akkor tegezz, nem vagyok én öregasszony.-nevettem a fiúra, majd kitártam az ajtót. Leültettem az ebédlő asztalhoz és elkezdtem csinálni a teát.
-Meggyes tea jó lesz?-kérdeztem.
-Igen, az a kedvencem.-mondta.
-Nekem is.-mosolyogtam rá majd csináltam tovább a teát. Leültem mellé addig míg lefő a tea.
-És szabad megkérdeznem a nevedet?-néztem a srácra.
-Hááát nem tudom hogy jó ötlet-e... De tudod mit? Megbízom benned. Csak nem kezdessz el sikítozni ha már visszahoztam a mobilod.-mosolygott majd levette a napszemüvegét és a sapkáját, én pedig majdnem szívrohamot kaptam hirtelen. Hiszen ez Bill!
-Te...Te vagy Bill Kaulitz???!!!-kérdeztem teljesen lesokkolva. Bill csak mosolygott, gondolom már megszokta az ilyeneket. Mikor kicsit magamhoz tértem, megpróbáltam lenyugodni.
-Öhh bocsánat, csak tudod azért az ember nem mindennap találkozik veled.-mondtam zavartan.
-Nem baj, megszoktam, én se viselkednék másképp.-mosolygott, majd kezet nyújtott.
-Szóval a nevem Bill Kaulitz.-rázott velem kezet.
-Az enyém Erika Balogh.-mondtam, majd gyorsan kimentem a teához. Behoztam és beízesítettem őket. Még hagytuk egy kicsit hűlni, közben beszélgettünk.
-Szép neved van. Erika... De a Balogh elég ritka vezetéknév itt Németországban, sőt, hogy őszinte legyek, még nem is hallottam ilyet. Ugye nem vagy német?-kérdezte.
-Nem, Magyarországon lakom, de már 7 éve minden nyarat itt töltök, mert apunak itt is van egy cége.-mosolyogtam, miközben még mindig alig akartam elhinni, hogy Bill Kaulitzcal beszélek, így eléggé zavarban voltam.
-Ohh, Magyarország? Voltam már ott szerintem... Budapest a fővárosa, igaz?-kérdezte.
-Igen, de honnan tudtad?-kérdeztem meglepve.
-Emlékszem rá, mert a hotelből gyönyörű volt a kilátás. Nagyon szép város.-mosolygott.
-Örülök hogy tetszett.-mondtam, mire Bill kuncogni kezdett.
-Mi az?-kérdeztem értetlenül.
-Cuki a kiejtésed.-nevetett még mindig, mire fülig pirultam.
-Ne félj, megértem amit mondassz, csak olyan furi. De mindenféleképpen aranyos.-nézett a szemeimbe, mire mégjobban elpirultam.
-És mit dolgozik apukád?-kortyolt bele a teájába.-Mmm ez nagyon finom!-mutatott a teára.
-Köszönöm. Amúgy bróker.-válaszoltam.
-Az jól kereső munka. Akkor azért ilyen szép nagy ez a ház. Szerencsétek volt, a belvárosban nem igazán lehet nagy házat találni, főleg olyat ami társasház. De ez nagyon nagy és ízléses.-nézett körbe.
-Igazából ez se lenne ilyen nagy. Tudod ez egy nagyon romos ház volt, amit teljesen lebontottak és ezt a két emeletes, kisebb társasházat építették a helyébe. Apám meglátta hogy még egyik lakást se vették meg, és megvette az egész épületet. Összevonta a lakásokat, és így milyenk az egész.
-Na az nem semmi! Költséges lehetett.-ámult el Bill.
-Igen, elég költséges volt. De beleszállt a bátyám is a költségbe, mert ő is itt lakik. A földszint meg az első emelet a milyenk mikor ide jövünk otthonról, övéké pedig a második emelet. De ha visszamegyünk haza akkor övéké az egész ház. Ő irányítja a céget míg mi Magyarországon vagyunk, mivel ő itt lakik.
-És más testvéred nincs?-kérdezte.
-Nincs. Őt meg Tominak hívják és 24 éves.-mondtam neki.
-Tomi? Mint az én testvérem?-kérdezte.
-Igen. Nálatok Tomnak mondják, mi pedig úgy mondjuk hogy Tamás.-mondtam.
-Tam...Tamás?-próbálgatta kimondani.
-Igen, ügyes vagy. És Tominak becézzük.-magyaráztam.
-Ez tetszik! Így fogom cukkolni Tomot. Tamás...-mondogatta mire felnevettem.
-Még meg se kérdeztem, hogy hány éves vagy?-tette fel az egyszerű kérdést, amire nem is olyan egyszerű válaszolni. Ha elmondom neki, akkor tuti elmegy, hiszen ő 18 éves, lassan 19, én meg csak nemsokára leszek 14.
-Ezt nem szívesen mondom el...-mondtam halkan.
-Miért, talán túl vagy a 25-ön?-kérdezte. Fogalma sincs róla, hogy mennyi lehetek. Persze ez érthető, mivel elég idősnek látszom, mert hormonzavarom van (ez egy betegség), ami miatt sokkal hamarabb érek mint mások, és hamarabb növök is. A csontozatom egy 18-19 éves lányénak felel meg, és 178 centiméter vagyok. Mellekben sem nélkülözök, és ez csak rátesz egy lapáttal.
-Neeem, de meglepődnél ha megtudnád, és nem szeretném hogy máris elmenj miatta.-válaszoltam.
-Nem megyek el, nyugodtan elmondhatod. Én is felfedtem a kilétemet.-mosolygott.
-Sajnálom de nem lehet.-mondtam.
-Hát jó.-itta meg az utolsó kortyot a teájából.-Nekem most mennem kell. Megbízhatok benned annyira, hogy telefonszámot cseréljünk? Meg megadhatom az MSN címem is.-mosolygott rám. Olyan szép mikor mosolyog.
-Örülök neki hogy ennyire megbízol bennem, ne félj nem adom meg senkinek. Amúgy meg te szoktál MSNezni?-kérdeztem.
-Persze hogy szoktam.-mondta majd leírtuk egymás MSN címét és telefonszámát.
-Ha beszélgetni akarsz, vagy ha jobban meg akarsz ismerni, akkor nyugodtan hívj.-mosolygott. Egész végig mosolygott a beszélgetésünk során, le se lehetne vakarni az arcáról.
-Öhh köszönöm, de te is hívhatsz amikor csak kedved tartja.-mondtam, mire a mosolya átváltott pimasz vigyorra.
-Szavadon foglak...-mondta majd elment. Azért remélem nem fog hajnali háromkor felhívni. Épp visszamentem volna a szobámba mikor Linda benyitott a bejárati ajtón.
-Na milyen a pasi? Elcsábítottad?-kérdezte amint bejött.
-Ez a pasi történetesen Bill Kaulitz...-suttogtam magam elé, mert még én is csak most kezdem igazán felfogni. Linda szemei tágra nyíltak és elsápadt.
-Mi... Mi az hogy Bill Kaulitz???!!!-kérdezte úgy mint aki szellemet látott. Leültettem a kanapéra és elmeséltem neki mindent töviről-hegyire.
-Ez tudod mit jelent?-kérdezte halkan.
-Nem, mire gondolsz?-kérdeztem vissza.
-Hogy bejössz álmaid pasijának, aki észre sem vette hogy 5 évvel fiatalabb vagy nála!!!-sikított majd felpattant a kanapéról és össze-vissza ugrált miközben sipákolt. Megfogta a kezem és magával húzott a szobámba, felmentünk az ágyra és ott ugráltunk azt skandálva hogy 'találkoztunk Billel'. Tudom, ha valaki meglátott volna minket, akkor azt mondta volna hogy nem vagyunk normálisak, meg gyerekesek vagyunk, de milyen legyen egy lány 13 évesen? Apunak inkább nem mondom el, mert ő nem igazán bírja a Tokio Hotelt, és szerinte Bill meleg, szóval jobb ha nem tud róla. Azonkívül azt is tudja, hogy 5 év van Bill és köztem, ami azért nem kis korkülönbség. Miután kiugráltuk magunkat és berekedtünk a sikítozástól, kimerülten rogytunk az ágyra.
-Amúgy itt a telefonod.-mutatott egy pink-fekete érintőképernyős telefonra.
-Uhh, ez gyönyörű! Éreztem, hogy olyat fogsz hozni amit imádni fogok.-mosolyogtam.
-Hát igen, ismerlek már mint a rosszpénzt.-nevetett. Egy kis telefonvizsgálgatás után Linda törte meg a csendet.
-El sem hiszem hogy ez velünk történik meg. Az az ember akit a világon legjobban szeretek találkozott a legnagyobb álmával a világon!-vigyorgott.
-Jaj annyira örülök neki hogy te is örülsz az örömömnek!-mondtam, de a végét elnevettem mert nagyon hülyén hangzott. Összeölelkeztünk Lindával, majd úgy döntöttünk, ennyi izgalom elég lesz mára. Vacsoráztunk, DVD-t néztünk, majd letusoltunk és aludtunk. Reggel a mobilom hangjára ébredtem, méghozzá a Tokio Hotel-Automatisch ment, ami azt jelenti, hogy SMS-em jött. Nagy nehezen kinyitottam a szemem és kezembe vettem a készüléket. Megnyitottam az üzenetet, amiben ez állt: " Jó reggelt! Gondoltam ma elmehetnénk meginni valamit, és jöhetne a barátnőd is, Linda. Tudom, most biztos azt kérdezed honnan tudok Lindáról. A telefonodban ő meg te voltatok a háttérkép, és az volt rá kiírva hogy 'Én és Linda'. Tom is látta a képet és azóta csak róla tud beszélni, szóval gondoltam bemutathatnánk őket egymásnak. Meg én is szeretnélek újra látni téged ;) Írj vissza hamar! Puszi: Bill." El sem hiszem hogy írt nekem! Gyorsan felkeltettem Lindát és megmutattam az üzenetet. Egy darabig még gondolkodtunk, hogy mit írjunk vissza, majd végül ezt pötyögtem be a telefonba: "Nagyon örülök hogy írtál nekem, szívesen elmegyünk veletek. Hol és mikor? Pussz: Erika." Nemsokára megkaptuk a választ. Egy hangulatos kis kávézóba hívtak, 2 óra múlva. Jártam már ott, de ott tényleg csak kávék és hasonlók vannak, Én és Linda viszont utáljuk a kávét. "Nem lehetne máshol találkozni? Mondjuk a Black Cat bárban? Én és Linda nem szeretjük a kávét. Remélem tudod hol van a bár, de ha nem akkor szólj és megmondom hol található. Puszi: Erika". Ahogy elküldtem ezt az üzenetet egyből kaptam is a választ: "Tudom hol van, az egyik kedvenc helyem, imádom az alkoholmentes koktéljaikat. Akkor ott talizunk 2 óra múlva. Puszi: Bill." Hát ez is meglenne. Lindával gyorsan letusoltunk (persze külön-külön, nehogy a végén még félreértsetek valamit), fogat mostunk, stb. Csináltunk egymásnak egy enyhe ám szexis sminket és felvettünk valami csini ruhát. Linda a sötétlila ujjatlan top mellett döntött farmerminiszoknyával, Én pedig egy fekete, testhez simuló, rövid ujjú pólót vettem fel amin zöld csillagok voltak, és egy fekete shortot hozzá amin rózsaszín minták voltak. Miután reggeliztünk (mert azt is kell néha :D), és mégegyszer fogat mostunk, felhívtam aput, hogy elmentünk sétágatni, mert ő már munkában volt, így személyesen nem tudtam elmondani neki. Azért nem mondtam el neki hogy Billel találkozom, mert nem szereti ha pasizom, szerinte egy kisangyal vagyok ami azért erős túlzás, de jobb fent tartani ezt az imidzset. Pontosan 2 óra múlva megérkeztünk a bárba. Bill és Tom a bejárat előtt álltak.
-Szia, Bill vagyok!-mutatkozott be Lindának.
-Én pedig Tom!-adott két puszit Linda arcára.
-Az én nevem Fekete Linda.-mondta Linda a két puszi között. Addig én Billnek adtam két puszit.
-Te pedig bizonyára Erika vagy.-nézett rám Tom.
-Igen.-mosolyogtam majd adtam neki is két puszit.
-Ha nem baj, lefoglaltuk a VIP részt hogy ne zavarjanak minket.-mondta Bill.
-Nem baj, mi sem szeretnénk, ha nem tudnátok magatok jól érezni, mert a rajongók itt sikítoznának.-mosolyogtam Billre.
-Akkor jó, menjünk.-mondta Tom majd elindultunk egy elkerített részhez és leültünk az asztal köré. Egy fekete, fonott, kocka alakú asztal volt üveglappal a tetején, és ugyanolyan kisebb kanapé szerűség az asztal két oldalán. Én és Bill ültünk az egyikre, Linda és Tom a másikra. Rendeltünk alkoholmentes koktélokat és mikor kihozták elkezdtünk beszélgetni.
-Szóval Linda... Hány éves vagy?-kérdezte Tom.
-Én ti...-de nem tudta befejezni mert megrúgtam az asztal alatt a bokáját.
-Nem szívesen mondja el.-fejeztem be helyette miközben szúrós szemmel néztem rá.
-Óóóóó.-esett le neki.
-Miért nem mondjátok el? Bill azt mesélte hogy te sem mondtad el a korodat.-nézett rám Tom majd ő kapott egy rúgást az asztal alatt Billtől, aki tiszta piros lett. Csak vigyorogni tudtam rajta, olyan cuki ha elpirul. De mikor megláttam Tomot, azt hittem röhögőgörcsöt kapok, olyan fejet vágott. Gondolom fájt neki (erre milyen nehéz volt rájönni...pedig fekete a hajam, nem szőke). Azért magamba fojtottam nevetést, nehogy megharagudjon.
-Azért nem mondjuk el, mert akkor olyan hamar eltűnnétek innen, amilyen gyorsan csak tudtok, és azt egyikőnk sem szeretné, igaz?-kacsintottam félszegen Billre, aki megint hamar elpirult.
-És ha megígérjük hogy nem megyünk el?-kérdezte Bill.
-Akkor mi nem hiszünk nektek.-mondta Linda.
-Hát jó, akkor beszéljünk másról. Hogyhogy Linda is veled jött Németországba? Mert az jó hogy az apukád miatt te eljöttél, de ő kihez jött ide?-kérdezte Bill.
-Ő a legjobb barátnőm ovis korom óta, és most magammal hoztam szülinapi ajándékként.-válaszoltam.
-Szülinapod lesz? És mikor?-kérdezte Tom.
-Agusztus 10. Pontosan két hónappal korábban mint Erika, mert ő meg Október 10.-mosolygott Linda.
-Akkor ezt könnyű lesz megjegyezni.-mondta Bill, majd már meg is bánta mert ördögien vigyorogva néztem rá.
-Az enyémet minek jegyzed meg, ha én itt sem leszek addigra? Megyek vissza Magyarországra.-mosolyogtam.
-Öhh...El is felejtettem hogy addigra már hazamentél...-pirult el megint.
-Látom pirulós típus vagy...-nevetett Linda.
-Öhh...Ja...Anyutól örököltem.-mondta vörös fejjel, mire még jobban kuncogtunk Lindával, mire az ő feje még pirosabb lett.
-Hagyjuk ezt a témát, inkább beszéljünk valami másról. Van pasid?-nézett Tom pimasz vigyorral Lindára.
-Témánál vagyunk...-rázta a fejét Bill.
-Jelenleg nincs. Miért kérded?-kérdezett vissza Linda.
-Csak kíváncsi voltam hogy lehet-e rád nyomulni. De ha azt mondtad volna hogy nincs pasid akkor is rádhajtok. Egy ilyen fogást őrültség lenne kihagyni.-vigyorgott még mindíg.
-Ahaaa. És ha azt mondom hogy nem vagy az esetem?-vágott vissza Linda.
-Akkor nem hiszek neked, és úgy is rádhajtok.-mondta Tom nemes egyszerűséggel.
-Kijössz megigazítani a sminket? Az enyém elkenődött picit, véletlenül hozzányúltam.-kérdezte Bill.
-Én nem látom hogy el lenne kenődve.-nézegettem az arcát, miközben Tomék még mindíg szócsatát vívtak.
-De el van.-bökött fejével Tomék felé.
-Jaaa mostmár én is látom. Menjünk.-mondtam. Kimentük a bárból az utcára.
-Pár perc múlva úgyis egymás szájában lesznek, engem meg nem érdekel a bátyám csókcsatája. Engem inkább te érdekelsz. Mesélj magadról!-nézett rám Bill. Elindultunk az utcán, miközben az életemről meséltem, meg minden féle dologról. Rossz szokásokról, tervekről, magyar hagyományokról, álmokról és Lindáról is. Bill meghívott egy fagyira, én pedig megkértem, hogy most ő beszéljen magáról. Meg kell mondjam, teljesen ilyennek képzeltem el. Picit kisfiús, romantikus alkat.
-Van itt egy kis fagyi.-mutatott az arcomra.
-Hol?-kérdeztem.
-Itt.-mondta majd lenyalta az arcomról.
-Mmm kókusz...Finom.-vigyorgott.
-Jaj de hülye vagy.-nevettem, hogy leplezzem zavaromat. Szinte áramütésként ért mikor nyelve az arcomhoz ért.
-Miért zavar?-nézett a szemembe amitől a hideg futkosott a gerincemen. Olyan szép nagy barna szemei vannak.
-Nem igazán. Sőt...-kentem egy kis fagyit a nyakamra-Nézd itt is olyan lettem...-vigyorogtam pimaszul.
-Máris elintézem.-vigyorgott vissza, majd belenyalt a nyakamba, aztán meg elkezdte csókolgatni. Egy helyen jól meg is szívta.
-Ohh bocsánat elragadott a hév.-pirult el, és hajolt el a nyakamtól.
-Nem baj, inkább nekem kéne szabadkoznom, elvégre én kentem oda a fagyit.-mosolyogtam.
-Szerintem menjünk vissza Tomékhoz, nehogy a végén még ágyba vigye az én hülye bátyám a barátnődet. Nem akarom hogy elrontsa ezzel, látom rajta hogy nagyon tetszik neki Linda, és szerintem már most kezd érezni iránta valamit.-gondolkodott el Bill.
-Hidd el nekem, Linda még jó pár évig nem fog ágyba bújni senkivel.-mondtam, de rájöttem hogy ezzel akár el is árulhatom magam.
-Miért?-kérdezte Bill.
-Öhh hát izé...Nincs még felkészülve rá.-válaszoltam. Szerencsére nem kérdezett többet. Mikor visszamentünk, Tomék nevetve beszélgettek, miközben itták a koktélokat.
-Úgy látszik Tom rájött, hogy nem kéne elhamarkodni, ha hosszabb kapcsolatot akar Lindával. Ritka az ilyen, máskor ilyen helyzetben már nagyban...tudod...-súgta majd leültünk a helyünkre.
-Ti hol voltatok?-kérdezte Linda.
-Megettünk egy fagyit.-válaszolta Bill.
-Aha persze. Akkor az ott mi?-mutatott Tom a pirosas-lilás foltra a nyakamon. Erről el is feledkeztem.
-Erika!-nézett rám meglepetten Linda.
-Jaj Tom én nem vagyok olyan mint te.-mondta Bill.
-Ezt még az exem csinálta.-hazudtam gyorsan.
-De nek...-mondta Linda de nem tudta befejezni mert megint lábon rúgtam.
-Jó nem mondtam semmit.-emelte fel a kezeit, majd négyesben beszélgettünk tovább. Nagyon gyorsan telt az idő, és este nyolckor csörgött a telefonom.
-Kislányom hol vagy? Már nyolc óra van.-hallottam apa hangját a vonal túloldaláról.
-Ohh bocsánat apa, nem vettem észre hogy ennyi az idő, kicsit megfeledkeztünk magunkról Lindával. Indulok is haza. Puszi, sietek.-mondtam majd leraktam a telefont.
-Sajnálom srácok, de mennem kell, apa vár.-mondtam.
-Időre mész haza?-kérdezte Tom meglepődötten.
-Igen, a szüleim elég...régimódiak.-fejeztem be a mondatot.
-Aha értem. Kár, beszélgettem volna még.-mondta Bill.
-Jaj de kár, én is maradtam volna még beszélgetni.-mondta Linda egy sóhaj kíséretében. Felálltunk és adtunk a fiúknak két puszit. Már hallótávolságon kívül voltunk a srácoktól, mikor Linda szinte nekem esett a kérdéseivel.
-Mi az a folt a nyakadon? És hova tűntetek el?-kérdezte hadarva.
-Hááát, Billel láttuk hogy ti jól elvagytok magatokban, szóval elmentünk sétálgatni és egy csomót beszélgettünk. Aztán meghívott egy fagyira, de én fagyis lettem, és mondta hogy ott van az arcomon egy kis fagyi, és mikor visszakérdeztem hogy hol, akkor nemes egyszerűséggel lenyalta onnan.-meséltem nagy mutogatások közepette.
-Hogy mit csinált?!-kérdezte Linda elképedve.
-Jól hallottad!-kezdtem el ugrálni.
-Ezt nem hiszem el! És utána mi történt?-kérdezte izgatottan.
-Raktam egy kis fagyit a nyakamra, amit ő készségesen lenyalt és aztán puszilgatta a nyakam és akkor szívta ki.-meséltem tovább nagy átéléssel.
-Nemmondod?!-kérdezte Linda tátott szájjal.
-De mondom! És aztán mondta hogy bocs hogy így kiszívtam csak túlságosan beleéltem magam. Én meg mondtam hogy nem baj. Cuki kis folt nem gondolod? Jól mutat a nyakamon.-mosolyogtam. Elértünk a sarokig, és épp hívni akartam egy taxit, mikor megállt előttünk egy nagy fekete BMW.
-Nem kell egy fuvar hazáig?-szólt ki Bill a kocsiból. Ő vezetett, Tom meg mellette ült.
-De, azt megköszönnénk.-mosolyogtunk össze Lindával. Most hogy így belegondolok, nem sok 13 évesnek van olyan "pasija" akinek már van jogsija, és el tudja vinni haza. Meghát eleve nemsok 13 évesnek van "pasija", főleg nem 18 éves, szupersztár "pasija". Azért mondom mindig idézőjelben, mert elvileg még nem a pasim, csak az lesz. Biztos hogy az lesz, mert megszerzem magamnak bármi áron. Végre teljesült az álmom, azaz az, hogy találkoztam Billel, és mivel látom, hogy ő sem közömbös irántam, nem akarom veszni hagyni. Beültünk a hátsó ülésre, amit jó páran megbámultak az utcáról, de nem igazán érdekelt minket a dolog.
-Köszi hogy elvisztek.-nyomott egy puszit Linda az előtte ülő Tom arcára.
-Hé, én vezetek és Tom kap puszit?! Ez így nem ér!-háborodott fel Bill.
-Csak azért mert én helyesebb vagyok.-húzta ki magát Tom.
-Arra ne vegyél mérget.-kuncogtam.
-Nézőpont kérdése.-nézett rám Linda.
-De nekem akkor is kell puszi!-durcizott Bill mire adtam egy puszit az arcára.
-Tessék, boldog vagy?-kérdeztem.
-Teljes mértékben.-mosolygott Bill. Mikor megérkeztünk a ház elé akkor elköszöntünk (most csak szóban), és megbeszéltük, hogy holnap találkozunk a házunk előtt délben, és elmegyünk valamerre. Vagy moziba vagy valami hasonló helyre.
-Szia kincsem! Szia Linda!-köszöntött minket apa.
-Szia apuci! Figyelj, tényleg bocs, csak picit megfeledkeztünk az időről olyan jól elvoltunk.-mentegetőztem.
-Nem baj, örülök hogy jól érezted magad.-mosolygott apa.
-Tényleg? Köszi apu!-mosolyogtam én is. Linda felől is hallatszott egy megkönnyebbült sóhaj.
-Nem baj ha holnap is elmegyünk? De most nem leszünk sokáig, csak beülünk egy moziba.-kérdeztem.
-Nem baj, menjetek nyugodtan, élvezzétek ki a nyári szünetet.-mondta apa.
-Hol voltál idáig??? Szétaggódtam magam!-mondta Anya, aki valószínüleg most jött ki a zuhany alól, mert vizes volt a haja és a pizsijében volt. Apa csak megforgatta a szemeit. Anya mindig is ilyen idegeskedős volt. Úgy látszik ma jött Németországba, mert eddig valami vizsgálatokon volt otthon. Cukorbeteg (szerencsére a legenyhébb fokozatú), és most volt valami kontrollon, addig otthon kellett maradnia.
-De jó hogy végre itt vagy, hiányoztál!-szaladtam hozzá és megöleltem. Linda is megölelte, szereti a családomat, és a családom is úgy tekint rá mint a második lányára. Anya nem dolgozik, ő háztartásbeli (magyarul otthon van és főz, mos, takarít, mint minden normális anya). Mindig is olyan volt a kapcsolatom a szüleimmel, hogy anya az aki eljön a szülőire, mindig otthon van és lehet vele beszélgetni, aki megkérdezi mindennap, hogy milyen volt a suli, kaptam-e jegyet, vagyhogy megettem-e az uzsimat amit csomagolt. Ő az, aki szól, hogy vegyem be a fogamzásgátlót (azt szedek a hormonzavarom miatt), hogy ne felejtesek el bepakolni suliba, hogy írjam meg a leckém, és a többi hasonló anyai dolgot. Mondhatni ő nevelt fel. Apa az, aki mindehez a pénzt adja. Ő sosincs itthon, mindent megenged (amíg a következményeit nem ő viseli, hanem anya), mindig tömne pénzzel, és még a sofőrömet is többet látom mint őt. Sokan emiatt hiszik azt, hogy a sofőröm az apám, mert ő visz el buliba, barátnőkhöz, orvoshoz, magyarul mindent ő csinál apám helyett. De már megszoktam, így is sokkal jobb életem van mint másoknak. Legalábbis látszólag. Mindenki azt hiszi hogy én vagyok a tökéletes lány, sok pénz, gyönyörű kinézet, márkás cuccok, sok külföldi utazás, jó jegyek... De ez csak a látszat. A látszat pedig letöbbször csal. Belül sajnos egy elég elkeseredett, depressziós lány vagyok, aki legszívesebben lecserélné az apját, mert az apaság nem abból áll, hogy adjuk haza a pénzt, a szeretet nem lehet megvenni, az apaság arról szól, hogy törődsz a gyerekeddel, vigyázol rá, beszélgetsz vele. És én ezeket tőle nem kapom meg. De úgy vagyok vele, hogy mindennek nézzük a jó oldalát, így ki is élvezem, hogy nem vagyok szegény, hogy nem kell nélkülöznöm. Nem sok gyereknek adatik ez meg. A gondolatmenetemből anya hangja zavart meg.
-Szóval hol voltál?-nézett rám anya kérdőn.
-Csak elmentünk sétálgatni Lindával és elrepült az idő. Bocsánat.-pillantottam rá kiskutyaszemekkel.
-Na jó, nem baj. De hallom holnap is el akartok menni moziba. Mehetek veletek?-kérdezte Anya.
-Hát tudod ez egy horror film, méghozzá a nagyon ijesztő fajtából, már az előzetes is nagyon rémisztő volt. Nem hinném hogy tetszene, sőt.-magyaráztam anyunak. Néha még én is meglepődöm hogy milyen jól, szemrebbenés nélkül tudok hazudni.
-Fúj horror film. Nem tudom mit eszel annyira a horrorokon.-csinált úgy anya mint akit kiráz a hideg.-De ha te el akarsz, menni akkor menj.-mosolygott.
-Köszi anyu.-mosolyogtam én is. Még beszélgettünk kicsit Anyuval, majd Lindával felmentünk a szobánkba.
-Nem tudom hogy tudsz így hazudni, de minden elismerésem a tiéd.-vigyorgott szemtelenül.
-Ohh köszönöm szépen. Ez egy adottság.-vigyorogtam vissza. Épp menni akartam fürdeni mikor megcsörrent a telóm. A kijelzőn Bill neve villogott.

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://twcforever.blog.hu/api/trackback/id/tr743051850

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Eva Kaulitz 2011.07.09. 01:52:10

Áhh Erika. Ha tudnád, hogy mióta várok arra, hogy azt olvashassam, hogy új bejegyzésed van. :D Eddig nagyon tetszik a történet és várom a folytatását.
De ugye a twc-set majd befejezed?

Th Angel 2011.07.09. 10:03:41

Szuper!!! :D Olyan jó, hogy ezt felraktad. *.* Nagyon jó! Sőt! Szuper!
Izgalmas, pörgős meg minden.
De kérve kérlek! Hamar rakj folytatást.
Nem akarok szőrszál hasogató lenni de lenne egy megjegyzésem. Azt írtad, hogy a történetben anyukád cukorbeteg. (Nem tudom, hogy a valóságban is így van-e.) Szerintem te ennek kapcsán a 2-es tipusúra az-az a felnőtt kori cukorbetegségre gondoltál. Bocsi, hogy így magyarázok de engem ez a téma nagyon érzékenyen érint.
Várjuk a részt! Puszim! :)

Erika Ino 2011.07.09. 10:35:24

Eva, örülök hogy még olvasod a blogom, és annak is, hogy tetszik, attól függetlenül hogy nem TWC :) Az alapsztori, amivel kezdtem ezt a blogot (a TWC-s) jelenleg szünetel, mivel annyi ideig nem volt gépem, hogy közben elment az ihletem. Azonkívül jelenleg három történeten is dolgozom, és mindegyikbe belekezdtem, és nem tudom melyiket folytassam >.< Meg még itt van ez is, bár ennek már megvan a folytatása ^.^ TH Angel, igen, a kettes típusúra gondoltam, de nem akartam még így külön leírni, hátha nem érti valaki :) Amúgy nekem apum 2es típusú cukorbeteg, már 3 éve, és nekem is megvan rá a hajlamom. Főleg hogy apu apja (papám) mikor még élt szegénykém, akkor inzulinozta magát, mert ő azt hiszem 3as típusú volt. Szóval nyugi, csak azért nem írtam oda, mert gondoltam mivel fárasszam még ezzel is az olvasókat :) Azért örülök hogy tetszik :)

Th Angel 2011.07.09. 13:42:45

Értem. :)
Hát szurkolok neked, hogy ne legyen semmi. :)

Erika Ino 2011.07.09. 15:16:50

Én is szurkolok önmagamnak, mert azt mondták cukorteszten hogy MÉG PONT nem esek bele a cukorbeteg csoportba :/

Neserly Molly · http://thsszivthslelek.blogspot.com 2011.07.09. 17:48:20

Hát Erika, én is elég régóta vártam, hogy hozz nekünk valamit :))) a történet nagyon tetszik, ahhoz képest, hogy nem TWC. A folytatást lehet, hogy nem fogom olvasni, de ne vedd magadra, soha nem szoktam hetero történeteket olvasni a TH tagjairól... A régi heterót sem olvastam, csak egy-két fejezetet xD A twc-det nagyon hiányolom, és sajnálom, hogy elment az ihleted :S Remélem mihamarabb folytatod azt is :))

Erika Ino 2011.07.09. 21:26:53

Biztos nem olvasod el? Még csak most kezdődnek az izgalmak xD Persze megértelek, örülök hogy őszinte vagy :)