Akármilyen mocskos, akkor is jó veled lenni...

Tokio Hotel, twincest, szerelem, dráma és vámpírok. És mindez itt, egy helyen! :D

Friss topikok

Linkblog

-Ne segítsünk rendet rakni?-ajánlottam fel.
-Á, nem kell, majd én megcsinálom.-mosolygott.
-Biztos?-nyelte le Linda a gyógyszert. Daniel bólintott egyet.

***

-Megjöttünk!-kiáltottam el magam a ház ajtajában. Anya egyből odafutott hozzánk.
-Kicsim, hogy érzed magad?-kérdezte, aggodalommal a hangjában.
-Mostmár jobban. Szerintem csak a front miatt volt.-mosolyodtam el.
-Örülök. És amúgy milyen volt a buli?-érdeklődött.
-Fergeteges.-vigyorgott Linda.
-Ennek szintén örülök. Ó, és biztos te vagy Daniel!-méregette Anyu.
-Igen.-biccentett D.
-Köszi hogy vigyáztál rájuk.-hálálkodott Anya.
-Ugyan, Erika szinte már olyan, mintha a hugom lenne.-mondta Dan. Hallottam a hangjában a keserűséget... Ő szeret, és azt szerette volna hogy járjunk, én meg elhajtottam Bill miatt, aki most nagy ívből tojik rám... Szörnyű vagyok...

***

-Azt hiszem, soha többet nem hallunk már Billék felől.-suttogta Linda a nap végén, aki már megint az én ágyamban feküdt. Már éjfél fele járhatott, de egyikünk se bírt aludni.
-Igen, én is ezt gondolom.-sóhajtottam.
-Tudod mi a legszomorúbb ebben? Hogy úgy vettem észre, Tom, a nagy nőcsábász, komolyan vett. Nem egyéjszakás kapcsolatnak szánt.-fúrta bele fejét a vállamba.-Énekelj megiiint.-kérlelt.
-Már megint? Még a hangom se jó... Inkább berakok valami zenét.-ültem fel az ágyban, és nyúltam az mp3 lejátszóm felé.
-Ne.-húzott vissza Linda az ágyra.-Nagyon is szép hangod van. Gyönyörűen cseng. Olyan szomorkásan. Kérlek, énekelj...-nézett a szemembe.
-Renben.-adtam be a derekam egy sóhajtás kíséretében. Nem jutott hirtelen más eszembe, csak a "Durch Den Monsun", ami ebben a helyzetben elég irónikusan hatott. Linda el is aludt valahol a szám közepén, de én tovább énekeltem. Egyszerűen jól esett így kifejezni magam. Aztán pedig, mikor vége lett a számnak, iszonyú csönd ereszkedett a szobára. Én még nem bírtam aludni, egész végig ez előző pár nap eseményein kattogott az agyam. Fogalmam sincs, mit kéne tennem. Az egyetlen dolog amit csinálhatok, hogy várok. Arra hogy megoldódjon a probléma magától, vagy arra, hogy felejtsek. Mert ez a két lehetőség van. Vagy az első, miszerint Billék visszajönnek tisztázni a dolgot, és kibékülünk. Vagy a második, miszerint soha többé nem látom őket, és az idő homályába vesznek. Vagy az első, ami a másodikkal kezdődik, tehát idejönnek, és szakítanak. Vagyis csak elhajtanak vagy mi, mivel ugye gyakorlatilag nem is jártunk. Már csak azt szeretném tudni, melyik variáció fog bekövetkezni.

***

Már egy hét telt el a buli óta. A hangulat kezd kicsit felszabadultabb lenni, Linda megint kezdi élvezni az ittlétet, és megpróbálunk nem Billre és Tomra gondolni, ami megy is, kisebb-nagyobb sikerrel. Épp egy plázában múlattuk az időt, mert moziba akartunk menni, de a film csak fél óra műlva kezdődött, így addig lézengtünk a pláza területén. Érdekes, hogy ha nem vagyok otthon, akkor valamiért olyan érzésem van, mintha követnének... Emiatt mostanában nagyon elővigyázatos vagyok, hisz nem lehet tudni, akár valami emberrabló is lehet. Egyszercsak egy érdekes dologra lettem figyelmes... Egy fekete ruhás ember! Már tegnapelőtt is láttam, mikor elmentem billiárdozni Lindával! Ugyanúgy néz ki mint akkor: Fekete, nagy szemüveg, magas, nyurga, picit tán törékeny alkat, talpig bebugyolálva feketében. Múltkor is ezért figyeltem fel rá, mivel nagy hőség volt, közel 38 fok, mégis be volt bugyolálva az orráig. Nem tudom, hogy nem sült meg, rólam biztos szakadt volna a víz. Az alak pont arrafelé ment mint mi. Nem akartam szólni Lindának, mert nem akartam megijeszteni, így hát vártam, hátha csak a véletlen műve a dolog, és eltűnik, ám ő szakadatlanul arra ment, mint amerre mi.
-Figyelj Linda...-szólaltam meg halkan, miután az idegen már 10 perce minket követett.-Ne nézz hátra, és ne ijedj meg, de valaki követ. Már tegnapelőtt is láttam, mikor billiárdoztunk.-fejeztem be mondanivalóm.
-Mi?! Ez most komoly?!-mondta Linda, hála égnek nem hangosan. Bólintottam, és hátra sandítottam.
-Fekete ruhában van. Bár akkor, mikor billiárdoztunk, valahogy  erősebbnek, férfiasabbnak tűnt. Most meg olyan törékeny alkata van, és elég nőiesen mozog... Érdekes...-suttogtam. Linda alig észrevehetően hátra pillantott. Épp egy WC előtt mentünk el, ám Linda megállt.
-Ennek a WC-nek ugye két kijárata van? Az egyik ez, a másik ezzel szemben van, és a pláza másik hosszabb folyósójára visz, igaz?-kérdezte.
-Igen.-bólintottam, bár nem értettem miért kérdezi ezt.
-Akkor gyere.-indult el a női mosdó felé. Mikor beértünk, muszáj volt hangot adni értetlenségemnek.
-Ezt most miért?-kérdeztem, de ő feszülten figyelt. Egy darabig csenben volt és csak az ajtót figyelte, majd megszólalt.
-Nem jön be. Ha elrabolni akarna, akkor itt simán elkaphatott volna, de nem jött utánunk. Gyanítom, hogy inkább megfigyel minket, mint hogy ártani akarna. Vagy valaki, aki ártani akar nekünk, felbérelte, hogy figyeljen meg minket. De ebben csak akkor lehetünk biztosak, ha kimegyünk hátul, és egy kis kerülővel  visszatérünk ahhoz az ajtóhoz, amin bejöttünk. Ha még mindig valahol ott áll az alak, akkor megfigyelő. Ha nem, akkor puszta véletlen. Furcsa, nagyon furcsa véletlen.-vezette végig Linda a tervét.
-Áh, mostmár értem! Hogy ez nekem hogy nem jutott eszembe! Pedig egymás közt cserélgetjük a krimi-könyveinket...-mosolyogtam. Kimentünk a hátsó kijáraton, és visszamentünk oda, ahol bementünk. Így pont az alak háta mögé kerültünk, aki valóban ott állt, pár méterre a mosdó bejáratától.
-Tehát igazam volt.-suttogta. Most odamegyünk, te elkapod hátulról, én pedig kérdőre vonom!-mondta Linda, és csak úgy lángolt a szeme az izgalomtól.
-Én?! Miért én?-kérdeztem.
-Mert te többet jársz konditerembe, és izmosabb vagy!-vigyorgott.
-Mi? Mi vagyok én férfi? Nincsenek izmaim!-tiltakoztam.
-Jó, akkor úgy mondom, hogy több erő van benned.-sóhajtott.
-Rendben...-adtam be a derekam, egy sóhaj kiséretében. Odalopóztunk az idegen háta mögé, és rajtaütésszerűen támadtunk: Én erősen megfogtam hátulról, a nálam körülbelül egy fejjel magasabb embert, Linda pedig pillanatok alatt előtte termett.
-Most azonnal elmondod, hogy ki vagy, és miért követsz, vagy sikítok, és hívom a biztonsági őrt!-nézett az illetőre Linda, ellentmondást nem tűrő hangon, ám az idegen nem válaszolt, csak ficánkolt a karjaim közt, és nagy erőkifejtés kellett ahhoz, hogy visszatartsam, mivel ellenfelem nagyon erősnek bizonyult. Tehát mégsem nő... Épp ott tartottam, hogy ha nem érkezik segítség, akkor az illető szabadulni fog karjaim közül, mikor végső megoldásként elengedtem, ám sálát erősen fogtam, és ahogy elakart futni, az lesiklott arcáról, amit én nem láttam, hisz nekem háttal volt, de Linda még épp meglátta mielőtt az idegen végleg elszaladt volna, és utánakiabált:- Bill!!! Az idegen hirtelen megállt, mint aki kővé dermedt, nekem pedig fogalmam sem volt, mi folyik itt. Méghogy Bill?! AZ A BILL???

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://twcforever.blog.hu/api/trackback/id/tr763084642

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Eva Kaulitz 2011.07.20. 22:24:28

Tudtam, tudtam, tudtam!!! :D
Hehe, Bill de kis huncut! Jajj rakd már fel a kövi részt is lécci lécci lécci ^^ én nem birok várni 2-3 napot a folytatásért! Nagyon jó lett!!

Erika Ino 2011.07.20. 22:28:47

Köszönöm :3 Te mindig tudod xD Ismersz már xD

Eva Kaulitz 2011.07.21. 14:02:10

Igen, de ez csak jó!!
Imádom!!