Bill elszaladt a boltba sebtapaszért, sebhintőporért meg hasonlókért. Travi hazament speciális tűért meg a speciális cérnáért. Azt mondja azért van neki otthon mert a travi kuplerájában néha kitör a verekedés és ő látja el a tarvijait. Addig is megnéztem magam a tökörben. A vérzés még mindíg nem állt el, de legalább annyi szerencsém volt hogy nem piercingnél szakadt fel hanem a másik oldalon, mert úgy sokáig nem viselhettem volna a Bill által úgy imádott fémdarabot. (Ez de hosszú mondat volt :D) Pár perc múlva Travi visszajött, és Bill is megérkezett nem sokkal ezután. Mindenféle kenceficét és sebre való hintőporokat hozott, sőt még kötszert is. Látszott rajta hogy nagyon félt engem.
-Köszönöm Bill.-mosolyogtam rá.
-Ne köszönd csak gyógyuljon be a sebed hamar.-nézett rám ijedten.
-Ne félj már nem fogok elvérezni.-nevettem de szinte egyből is fel is nyögtem a fájdalomtól.
-Mi az?-lett Bill arca még ijedtebb.
-Ne félj Bill csak ahogy nevettem még jobban felrepesztettem a számat.-mosolyogtam rá, de már a mosolygás is kezdett fájni.
-Hát Billcike ebből egy jó darabig nem lesz csókolózás...-nézegette Travi a sebem. Mikor Travi bekente a sebet fertőtlenítővel akkor kicsit felszisszentem, és Bill megint ijedten pillantott rám.
-Billie drága nem kell félni, kutya baja az öcsédnek.-nyugatta Travi Billt, mert ő is látta hogy Bill nagyon aggódik. Bill csak bólogatott és lélegzetvisszafojtva nézte ahogy Travi leápolja a sebet. Aztán mikor Travi elkezdett varrni, megint felszisszentem. Borzasztóan fájt, de nem akartam hogy Bill észrevegye rajtam. Szerencsére Travi nagyon ügyes volt és hamarabb kész lettünk mint gondoltam volna. Aztán a kezem is lefertőtlenítette, rakott rá sebhintőport és bekötötte, mivel az öklömmel ütöttem Davidet, de olyan erősen hogy saját magamon is sebeket csináltam.
-Ha ilyen a te öklöd, hogy nézhet ki az akit vertél?-mosolygott Travi.
-Ne is mond!-sóhajtott Bill.-Örülök hogy Tom nem ölte meg.-sopánkodott.
-Ennyire elfajult a helyzet?-lepődött meg Travi.
-Eléggé...-sóhajtottam én is.
-Hát akkor én csak holnap hozom át Jennyt, jó? Hogy ne lásson téged ilyen állapotban.-mondta Travi.
-Rendben.-bólogattam.
-Ki az a Jenny?-kérdezte Bill. Tééényleg, Bill nem volt itt mikor Travival erről beszélgettem.
-Travi haverja, aki szintén travi és TH fan. Egy darabig Travinál fog lakni.-magyarázatam Billnek.
-Jééé van TH fan travi?-lepődöt meg Bill.
-Én is meglepődtem mikor először hallottam.-mosolyogtam Billre. Miután Travi teljesen készen lett velem hazament.
-Tom, nem kellett volna annyira megverned szegény Davidet.-sóhajtotta Bill.
-Dehogynem! Tudja csak hogy ki a főnök! Ki fogom rúgni! Perverz állat, azonkívül mostanában egyre rosszabbul dolgozik, láthatod hogy vissza kell szerezni a fanjainkat. És ő ennek érdekében nem tesz semmit.-mondtam.
-És mit mondunk majd Georgéknak? Hogy azért rúgtuk ki mert szerelmes belém és mert rájött hogy mi együtt járunk?-húzta fel Bill a szemöldökét.
-Ömmm nemtudom...-gondolkodtam el.
-Megvárjuk hogy mi lesz ha lenyugodik, lehet hogy magától felmond.-simogatta meg Bill az arcomat majd beült az ülembe. (Mivel én a kanapén ültem.)
-Úgy megcsókolnálak mikor ilyen kis gondolkodó fejed van!-kuncogott Bill.-De nem lehet a szád miatt.-szomorodott el.
-Nem baj, kibírom.-mosolyogtam pimaszul majd már közeledtem is Bill ajkai felé. De ő eltolt magától.
-Nem, Tom, nem akarom hogy fájjon.-bújt Bill a nyakamba. Hirtelen ötlettől vezérelve eltoltam a fejét, és összedörgöltem az orrainkat. Azt hiszem ezt eszkimópuszinak hívják.
-Na ez hogy jutott eszedbe?-nevetett fel Bill.
-Miért nem tetszik?-kérdeztem mosolyogva.
-Dehogynem, olyan kis cuki, szerelmes. Nem hittem volna hogy te valaha is így fogod kimutatni az érzéseidet.-mosolygott rám.
-Én is tudok szeretni Bill, hiába nem látszik rajtam. És téged szeretlek a világon a legjobban.-mondtam neki őszintén, mire ő adott egy puszit az arcomra.
-Én is szeretlek.-suttogta a fülembe majd megint befúrta a fejét a nyakamba. Nyomtam egy puszit a hajára. Picit csípett de nem érdekelt. Billért bármit. Beszélgettünk még egy picit, majd lefürödtünk és csináltunk rízst meg sültcsirkecombot. Vagyis Bill csinálta, én csak besegítettem neki, de jól elvoltunk, nevetgéltünk, beszélgettünk, és még sok-sok eszkimópuszit adtunk egymásnak. Miután készen lettünk és ettünk, áthívtuk Georgot és Gustavot, hogy elmondjuk mi történt. Persze azt nem mondtuk meg hogy min vesztünk össze, csak azt hogy összevesztünk és David nekirontott Tomnak. A fiúk eléggé meglepődtek, de nem érdekelt. Gustav még gratulált is Tomnak, szerinte ideje volt már hogy valaki helyre tegye Davet, mivel mostanában kicsit elszállt magától, és nem törődött a banda promózásával meg a rajongókkal, csak a próbákkal, de azokat kegyetlenül nyomatta. Ebben mondjuk igaza volt, David mostanában kicsit elhanyagolta  a bandát és csak azzal törődött hogy meglegyenek a próbák. Mintha ezzel ő el is végezte volna a dolgát. A fiúkkal még beszélgettünk egy kicsit, aztán megnéztünk egy DVD-t, utána pedig leültünk vacsizni, mivel bőven maradt még abból amit délután csináltunk Billel.
-Mmmm Bill nagyon jól főzöl! Imádom a főztöd. Talán még anyuénál is jobb.-dícsérte Georg Billt.
-Az én kis szakácsom, aki egyben egy szexistennő.-suttogtam Bill fülébe és megsimogattam a combját mire elpirult.
-Köszi Georg.-hebegte, majd ráütött a kezemre ami a combján pihent.
-Aúú!-néztem szúrósan Billre, mire ő csak kárörvendően elmosolyodott.
-Gyerekek ti meg mit csináltok?-kérdezte Georg.
-Tom még tud neked olyat mondani amitől elpirulsz?-nevetett Gustav.
-Pedig már azt hittem ennél perverzebb nem lehet, de az előbb olyat mondott... Nektek inkább el se mondom, mert fülig pirultok.-nevetett Bill.
-Most komolyan engem tárgyaltok ki? Miért én vagyok a perverz? Georg, nem te csináltál házi pornót? Emlékszem mikor valamelyik turnén át akartunk menni hozzád, te meg épp egy rajongó csajt dugtál nagy átéléssel, a kamera meg oda volt rakva egy állványon és vette hogy mit csináltok...-vigyorogtam. Georg persze rákvörös lett.-Sakk matt.-jegyeztem meg még csöndesen, közben pedig győzedelmesen vigyorogtam.
-Hééé erről én nem is tudtam!-háborodott fel Gustav, majd nevetni kezdett.-Házipornó? Ezt azért nem gondoltam volna rólad.-csóválta a fejét.
-Azért nem tudsz róla mert csak én meg Tom mentünk.-mondta Bill.
-Még te beszélsz hogy ezt nem gondoltad volna? És az a mozis eset?-vigyorgott ördögien Georg.
-Milyen mozis eset?-kérdeztük egyszerre Billel.
-Nem mesélte? A barátnőjével a moziban kapta el a gyereket csinálhatnék. A leghátsó ülésekben nagyon hévvel dugtak és észre se vették hogy vége a filmnek. Csak akkor vették észre hogy vége a mozinak mikor feloltották a villanyt és vagy 60 ember nézte őket.-mesélte Georg, de a végét elröhögte.
-Hehe, te is tudsz.-röhögtem, miközben Gustav szúrós pillantást vetett Georgra. Bill is nevetett, de ő kicsit visszafogottabban, kezét szája elé rakva.
-Nekünk is lehetne miről mesélnünk...-súgta Bill a fülembe, majd észrevétlenül beleharapott a fülcimpámba. Nyeltem egy nagyot.
-Na és te mit sutyorogsz ott?-kérdezte Gustav.
-Társaságban nem illik súgdolózni!-tette még hozzá Georg.
-De nekünk szabad mert mi ikrek vagyunk.-jelentette ki Bill. Este 9-ig hülyéskedtünk még a fiúkkal, majd ők hazamentek, mi meg rendet raktunk a konyhában és az ebédlőben aztán pedig felmentünk az emeletre. Kivételesen Bill szobájába mentük, pedig nálam szoktunk aludni, de most Bill azt mondta a saját ágyába akar feküdni. Nekem meg tök mindegy hogy hol alszom.
-Én még mindíg le akarok feküdni veled! Már azóta, mióta a kocsiban befejeztük.-csókolt Bill a nyakamba az ágyban fekve.
-Jaj Bill baba ne csináld ezt. Nem elég neked egy menet egy napra?-pillantottam Billre.
-Nem! Én egyre többet és többet akarok érezni belőled!-csókolgatta még mindíg a nyakamat.
-De Bill én most nem tudnálak csókolgatni, pedig legszívsebben most is szájon csókolnálak...-emeltem fel a fejét és néztem mélyen a szemébe.
-Ahh, rendben.-sóhajtott. De amint meggyógyul a sebed, elkaplak!-fenyegetőzött játékosan.
-Te engem? Nem inkább én téged?-vigyorogtam szemtelenül.
-Van benne valami...-adott egy puszit az arcomra, majd teljesen belémbújt.
-Szeretlek Tom, ugye tudod?-suttogta.
-Persze hogy tudom, és én is így érzek.-simogattam a hátát.
-Nem tudom miért, de akármikor ha a közeledben vagyok, elkap a vágy és legszívesebben ott helyben letepernélek. Nagyon fura érzéseket csalsz ki belőlem. Eddig egyik barátnőm iránt sem éreztem ilyet. Ilyesfajta vonzalmat, mint irántad. Egyszerűen megőrjítessz a közelségeddel!-mondta Bill. Megmosolyogtatott ez a hirtelen, őszinte vallomás.
-Én is így érzem Bill. Például mikor vacsoráztunk te meg beleharaptál a fülcimpámba. Aztt hittem ott helyben felállítalak az asztaltól és félrevonulok veled a szobámba. Gustavék meg mehetnek amerre látnak.-mondtam Billnek mire ő csak mosolygott.
-Mostmár ideje lenne hogy aludjunk. Jóéjszakát, szép álmokat.-adott még egy puszit az arcomra majd visszabújt a mellkasomhoz.
-Jóéjt, szép álmokat.-mondtam majd magamhoz öleltem és megpróbáltam aludni. Hamar el is aludtam, pár perc telhetett bele. Mikor felkeltem az első amit észrevettem az az volt hogy Bill nincs mellettem. Rápillantottam az órára, ami hajnali 4 órát mutatott.
-Bill, merre  vagy?-kiabáltam, hátha meghallja.
-Arra keltem fel hogy Suzy az ágy mellett nyűszít. Elfelejtettük levinni este.-hallottam Bill hangját földszintről.
-Képes voltál ilyenkor kimenni az utcára?-kiabáltam vissza.
-Muszály volt. Eddig minden este levittem, míg te fürödtél, de most nem fürödtünk és kiment a fejemből.-jött a válasz. Pár perc csönd után Bill alakja jelent meg az ajtóban.
-Tényleg, ma túl fáradt voltam a fürdéshez, de ha felkelek reggel akkor szólj rám hogy tusoljak le, nehogy elfelejtsem. Bár nem hinném hogy elfelejtem, de tudod milyen kómás tudok lenni reggelente mikor nem alszom ki magam.-mondta Bill miközben levetkőzött.
-Meg akkor is mikor kialszod magad.-mosolyogtam.
-Ez igaz.-mosolygott vissza majd bebújt mellém a takaró alá.
-Adtál Suzynak friss vizet? Meg friss kutyakaját? Mert mikor lefeküdtünk én adtam neki vizet, de  a szárazkaja kiment a fejemből.-kérdeztem Billtől.
-Adtam neki vizet és kaját is.-mondta majd szorosan hozzámsimult én pedig átkaroltam.
-Nem gondolod hogy elhanyagoljuk kicsit mióta összejöttünk?-kérdezte Bill némi aggodalommal a hangjában.
-De, nem is kicsit.-mondtam, majd elkiáltottam magam.-Suuuzyyyy! Erre a kistermetű barna kutya farkcsóválva szaladt fel az emeletre. Hallottam ahogy kopog a körme a padlón. Berontott a szobánkba, majd csaholva nézett rám.
-Hopi!-mondtam neki mire felugrott az ágyra. Már kiskora óta megvan szokva hogy ha azt mondom neki hogy 'hopi' akkor felugrik az ágyra, kanapéra, fotelre,  vagy ahol éppen ülök. Befészkelte magát Bill és közém (ami elég nehéz volt neki mivel Bill és én össze voltunk simulva, de ez az elszánt eb akkor is oda akart feküdni) majd csak élvezte ahogy Bill és én vakargatjuk. Még egy darabig játszottunk vele majd elaludtunk. Reggel Bill keltett. Már fel volt öltözve, sőt a szokásos sminkje is rajta volt.
-Jó reggelt szívem! Hogy aludtál?-kérdezte majd adott egy puszit az arcomra.
-Neked is jó reggelt édes. Hát nem igazán tudtam aludni. Suzy egész este lökdösött.-mosolyogtam.
-Engem is. Biztos meg akarta bosszúlni hogy nem törődtünk vele annyit mint szoktunk.-nevetett Bill.
-Lehet. Kérek még egy puszit!-mutattam az arcomra.
-Hjajj kis telhetetlen!-csóválta a fejét majd kaptam még egy puszit az arcomra.
-Már is jobb.-állapítottam meg mosolyogva.
-Mi lenne ha Suzyt elvinnénk kutyakozmetikushoz? Meg elmehetnénk vele előtte a parkba. Ja és vehetnénk neki valami új játékot. Hamár ennyire elhanyagoltuk őt az utóbbi időben.-pillantott Bill a kutyusra aki még mindíg mellettem aludt.
-Hát végülis miért ne? És magunknak is vehetnénk valami játékot...-mosolyogtam pimaszul.
-Milyen játékra gondolsz?-nézett rám Bill ördögien, közben felhúzta az egyik szemöldökét.
-Hm nem is tudom...-adtam egy puszit a szájára. Picit felszisszentem, hiszen még mindíg fájt a szám.
-Ha fáj akkor ne puszilgass. Én kibírom nélküle. Remélhetőleg.-mosolygott.
-Nem érdekel a fájdalom, nem is érzem mert éppen téged csókollak. És olyankor semmi mást nem érzek csak boldogságot.-mosolyogtam rá.
-Jaj annyira szeretlek mikor ilyeneket mondassz!-ölelt meg majd adott egy nagy cuppanós puszit az arcomra.
-Miért máskor nem szeretsz?-kérdeztem tettett felháborodottsággal.
-Dehogynem, de ilyenkor különösen.-mosolygott majd adott még egy cuppanós puszit.
-Na, öltözz fel, addig csinálok reggelit.-mondta majd lement a konyhába. Gyorsan felöltöztem és a konyha felé vettem az irányt.
-Jó illatta van.-öleltem meg hátulról a tűzhelynél álldogáló Billt.
-Jaj Tom mondtam már hogy ne ijesztgess!-fordult felém majd adott egy puszit a homlokomra.
-Mostanában egyfolytában csókolgatsz. Miért csinálod?-kérdeztem.
-Mert nem bírok betelni veled.-suttogta a fülembe, majd visszafordult a tűzhelyhez, nehogy leégjen az amit éppen főz. (Vagy süt, nem figyeltem mit csinál éppen.)
-Esküszöm ha meggyógyul ez az átkozott seb a számon akkor megkapod tőlem a magadét.-motyogtam magamnak majd elővettem a tányérokat és a bögréket.
-Kérsz kakaót?-kérdeztem Billt.
-Aha, köszi.-mondta. Csináltam magamnak is meg Billnek is, majd leültem az ebédlőasztalhoz.
-Bill, ne feledj el letusolni, este mondtad hogy szóljak.-mondtam miután lenyeltem az utolsó falatot is az ételből.
-Ohh tényleg, jó hogy szólsz, különben elfelejtem. Nem fürdünk le együtt?-kérdezte mosolyogva.
-Bill, abból nem tusolás lenne. Szóval én megyek is a saját fürdőmbe és lefürdök.-mondtam majd nyomtam Bill arcára egy puszit és elsiettem a fürdőbe.
-Bezzeg engem meg itthagy a sok mosatlannal, nem képes elpakolni maga után! Jézusom, kezdek úgy beszélni mintha a felesége lennék...-motyogta magában Bill, majd fura arccal nekiállt elpakolni. Gyorsan letusoltam és fogat mostam, aztán pedig felöltöztem utcai ruhába. Mikor kész lettem bekopogtam Bill szobájába.
-Öltözöm!-szólt ki.
-Bejöhetek?-kérdeztem, mire kinyílt előttem az ajtó. Bill ott állt a tükre előtt, és épp az ékszereit vette fel.
-Édes, nem kéne felhívni Sakit hogy jöjjön velünk? Meg fognak minket rohamozni a fanok ha nem veszünk fel álruhát.
-Nem baj, én most így akarok menni. Szeretném ha látnánk a paparazzik hogy együtt vagyunk.-mondta komolyan.
-Hogy mi?! Bill te megvesztél?!-kérdeztem.
-Nem, de tudod gondolkodtam. Már jó ideje nem vagyunk annyira népszerűek európában mint régen. Sok TH fan elfelejtett minket. Így megint felhívhatnánk magunkra a figyelmet.-magyarázta.
-De Bill ez nagyon nem jó ötlet! A legtöbb fan úgy szeret minket ahogy vagyunk, kevesen vannak úgynevezett "twincestesek". És a legtöbb fan kiábrándulna belőlünk ha rájönnének mi az igazság.-próbáltam lebeszélni Billt.
-Mi az hogy "twincestesek"? Mit jelent ez?-kérdezte Bill értetlenül.
-Ikerszerelmet jelent. Vannak olyan fanok akik photoshoppal csinálnak rólunk olyan képeket ahol csókolózunk, vagy éppen fan-fictionokat írnak. Mikor még nem tudtam hogy te is szeretsz akkor sok ilyen képet néztem meg a neten, és olvastam fan-fictionokat is. A legnagyobb ilyen oldal a www.morethantwins.com. -mondtam  Billnek.
-Te ilyeneket olvastál rólunk? Aww ez olyan cuki.-mosolygott Bill.
-Bill nem ez a lényeg. Így csak el fogjuk veszíteni a fanjainkat.-magyaráztam Billnek.
-Jó, rendben.-sóhajtott Bill.
-Máris jobb!-mondtam majd adtam egy puszit az arcára.-Hívom Sakit.-nyúltam a telefonomért.
-Ne! Inkább öltözzünk álruhába, nem szeretném ha Saki ott lábatlankodna.-mondta Bill.
-Ömm, nekem jó.-mondtam majd elmentem a napszemcsimért.
-Beugrok Travihoz, mindjárt jövök!-szólt Bill, majd már hallottam is a bejárati ajtó csukódását. Minek megy ez Travihoz? Na mindegy, legalább van időm átöltözni olyan ruhába amiben nem ismernek meg, és felfogtam a hajam is a sapkámba hogy ne látszódjon. Miután készen lettem elkezdtem keresgélni a megfelelő napszemüveget ami jól eltakar, és cipőt is néztem magamnak. Bill még mindíg Travinál volt, én meg unatkoztam, szóval bekapcsoltam a TV-t a szobámban és valami jó műsort kerestem. (De nem találtam.)
-Megjöttem drágám!-hallottam Bill hangját a földszintről.
-Megyek édes!-kiabáltam vissza majd kimentem a szobámból és lebattyogtam a földszintre. Amint kiértem még a szavam is elállt a látványtól ami elém tárult.