Akármilyen mocskos, akkor is jó veled lenni...

Tokio Hotel, twincest, szerelem, dráma és vámpírok. És mindez itt, egy helyen! :D

Friss topikok

Linkblog

Reggel dél körül ébredtünk. A szokásos reggeli teendők után le mentünk a konyhába reggelizni, persze csak miután elfogyasztottuk a szokásos Redbullt. Aztán társasjátékoztunk, beszélgettünk, TV-t néztünk, meg ehhez hasonlók, egészen este hatig, mikoris elkezdtünk készülődni a partira.

*** (Ajánlott zene: Klaas&Bodybangers-Freak, és Ke$ha-Blow)

-Szia Dan!-köszöntünk mindketten mikor Dan ajtót nyitott.
-Ááá, sziasztok csajok, örülök hogy itt vagytok!-adott nekünk 2-2 puszit.-Gyertek beljebb!-invitált minket.
-Boldog Szülinapot!-kiabáltuk neki, mivel olyan hangosan ment a zene, hogy alig hallottuk egymást.
-Köszi!-mosolygott Daniel.
-Hoztunk egy láda sört, 2 üveg kólát, meg 4 zacskó chipset.-mutogattam a kezemben lévő szatyorra.
-Mondtam, hogy tőletek nem kell semmi. De azért köszi.-hajolt hozzám közelebb Dan, hogy halljam mit mond. Isteni a parfümje... Kezébe adtam a szatyrot.
-És itt az ajéndékod! Reméljük tetszeni fog.-mosolyogtam. Odaadtam Danielnek, aki eltátotta a száját, mikor meglátta az ékszert.
-Ez most komoly?! Egy ilyen biztos drága volt! Méghozzá nem is ezüst, hanem fehérarany! Én ezt nem fogadhatom el!-mondta Dan.
-Dehogynem! Nekem ez nem olyan nagy kiadás.-tiltakoztam.
-Hát...Rendben...De ezért még jövök egyel.-hajolt a fülemhez.
-Nem kell, nem azért adom.-mentegetőztem.
-Igyatok valamit, érezzétek jól magatokat!-kínált minket Dan. Lindával elvegyültünk a tömegben. Az este folyamán rengeteget táncoltunk, és be kell valljam, rendesen ittunk is. Végig magamon éreztem Dan óvó tekintetét.
-Szerintem ideje lenne hazamennetek. Elég sokat ittatok.-jött oda hozzánk Daniel.
-Nyugi már Dan, nincs semmi baj!-csimpaszkodtam bele a nyakába.
-Erika, ezt ne csináld...-halkult el D.
-Mit?-néztem rá kihívóan.
-Linda, mond hogy legalább te nem részegedtél le!-pillantott barátnőmre, aki kevesebbet ivott mint én.
-Nem igazán, bár én is ittam.-válaszolt Linda.
-Rendben, akkor ti ma itt alszotok.-mondta Daniel ellentmondást nem tűrő hangon.
-Mi az hogy...hukk...itt alszunk?!-háborodtam fel.
-Gondolod kiengedlek így az utcára? Add ide a mobilod, felhívom apádat.-mondta Dan. Kelletlenül vettem ki a zsebemből a telóm, és adtam oda Danielnek. Intett, hogy menjük utána. Beértünk egy szobába, gondolom Danielé, a berendezés alapján. Bár azokban a pillanatokban nem igazán tudtam rendesen gondolkodni.
-Csókolom, Dan vagyok, a lányok épp az én szülinapi bulimon vannak, és Erika egy kicsit rosszul lett, szóval adtam neki egy gyógyszert, ő pedig elaludt. Ígérem, vigyázok rá, nem engedek be senkit a szobába, és holnap én magam viszem haza, rendben?-kamuzott Daniel a telefonba. Azt mégse mondhatta nekik, hogy az ő kis angyalkájuk berúgott és nem képes tisztán gondolkodni.
-Rendben, úgy vigyázok rá, mintha a húgom lenne. Csókolom!-rakta le a telót. Persze, a húga...
-Most pedig kapsz egy kis vizet, és lefekszel! Linda, téged mindjárt felkísérlek az egyik vendégszobába.-mozgósította magát Daniel.
-Úgy viselkedsz mintha az apám lennél.-húztam el szám.
-Mivel apád nem törődik veled, kell valaki, aki vigyáz rád.-mosolygott rám. Hát ez... Aranyos volt tőle... Adott nekem egy pohár vizet, és eltűnt egy kis időre, míg elkísérte Lindát a vendégszobába.
-Na, józanodtál már valamennyit?-lépett be Daniel a szobába.
-Én nem is voltam részeeeg Daaan!-nyafogtam.
-Szóval nem.-csóválta meg a fejét. Leült mellém az ágy szélére.
-Le kéne feküdnöd aludni.-szólalt meg.
-De én nem akarok!-mondtam morcosan.
-Pedig le fogsz.-mondta Dan nyugodtan.
-Na, ne legyél már ilyen parancsolgatóóós!-öleltem át a nyakánál, és pillanatokon belül már az ajkain csünggtem. Dan felnyögött a meglepetéstől.
-Ne...Ezt ne...-tolt el magától Daniel.
-Miért, nem tetszem?-kérdeztem csalódottan.
-Erika, tudom, hogy egy idióta barom vagyok amiért így kiszúrok magammal, de...Szeretlek, és nem akarom, hogy így elrontsuk a barátságunkat. Te holnap úgyis megbánnád, és látni se akarnál.-nézett mélyen a szemembe. Az előbbi mondatával szinte kijózanított, ráébredtem, mit is akartam csinálni az előbb, és mélyen elszégyelltem magam.
-Én... Nagyon sajnálom...-néztem mereven a földre.
-Nincs semmi baj.-ölelt meg. Még vagy tíz percig ölelkeztünk, szorosan, meghitten, és úgy éreztem, teljesen lenyugodok. Minden gondolat kiröppent az agyamból, nem figyeltem semmire és senkire, csak beszívtam Dan kellemes illatát, és hallgattam egyenletes szuszogását.
-Köszönöm.-motyogtam.
-Ugyan mit?-kérdezte érdeklődve.
-Azt, hogy egy ilyen hülye picsával törődsz, ahelyett, hogy élveznéd a szülinapod.-mondtam megbánóan.
-Nem vagy hülye picsa! Csak kicsit zűrös.-mosolyodott el.-És veled sokkal jobban érzem magam, mint a kint lévő emberekkel.-nyugtatott meg.
-Akkor is köszönöm.-mondtam halkan.
-Na, ne köszöngess, inkább sipirc aludni.-nevetett fel.
-Muszááááj?-nyafogtam, mire bólogatott.
-Megyek, véget vetek a bulinak, ennyi elég volt mára.-indult ki. Én befeküdtem Dan ágyába, belebújtam az ő illatát árasztó paplanba, és szinte azonnal az édes álmok mezejére léptem. Olyan bő egy óra múlva felébredtem. Mindenhol csönd honolt. Lassan kikecmeregtem az ágyból, és Dan keresésére indultam. Meg is találtam őt. Édesen szuszogott a kanapén, a nagyszobában. Óvatosan odalépdeltem mellé.
-Dan...Daaan...-ébresztgettem. Dan lassan felnyitotta a pilláit, és álmosan nézett rám.
-Erika...?-ásított.
-Nem akarsz bejönni hozzám?-kérdeztem halkan.
-Hogy érted ezt?-kérdezte, immár teljesen ébren.
-Nem úgy... Szóval, nem akarsz mellettem aludni?-rebegtettem meg pilláimat.
-Mi van, a pici Erika fél egyedül a sötétben?-nevetett fel.
-Ha azt mondom igen, akkor bejössz?-pislogtam rá nagy szemekkel.
-Na, menjünk!-ült fel a kanapén. Nagy nehezen kikászálódott, és követett a szobájába. Befeküdtünk az ágyba, és óvatosan hozzábújtam. A teste melege teljesen pihentető hatással volt rám.
-Köszönöm.-mondtam halkan.
-Ugyan... Elvégre, ez egy jóbarát dolga.-suttogta, kis szomorúsággal hangjában. Pár perc után el is aludtam védelmező karjaiban. Reggel iszonyú fejfájással ébredtem. Daniel még mindig mellettem aludt, mellkasa egyenletesen mozgott fel-alá.
-Daaan...-rázogattam meg óvatosan.
-Fent vagyok...-ásított egy nagyot.
-Van valami fájdalomcsillapítód?-ásítottam én is.
-Jaja, gyere.-ült fel az ágyban. Kicipeltük magunakat a konyhába. A ház kész káosz... Dan adott egy pohár vizet, meg egy Algopirynt.
-Helló gyerekek!-jött be a konyhába Linda.-Országomat egy fájdalomcsillapítóért!-nézett ránk könyörgő szemekkel. Daniel neki is adott, egy pohár víz kíséretében.
-Szedjétek rendbe magatokat, aztán elkísérlek titeket haza.-ivott bele Daniel a kávéjába.
-Ne segítsünk rendet rakni?-ajánlottam fel.
-Á, nem kell, majd én megcsinálom.-mosolygott.
-Biztos?-nyelte le Linda a gyógyszert. Daniel bólintott egyet.
 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://twcforever.blog.hu/api/trackback/id/tr763075680

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Eva Kaulitz 2011.07.18. 01:12:00

Szinte megéreztem, hogy úgy sem úgy lesz mint amit az előző komiba írtam. Örülök, hogy hoztál folytatást, és még milyen jó folytatást :)
Most inkább nem tippelgetnék, hanem várnám a folytatást :D

Erika Ino 2011.07.18. 13:23:49

*-* Örülök hogy tetszik <3
süti beállítások módosítása