Bill befejezte a telefonbeszélgetést és rám nézett.
-Sajnálom Tom, de most mennem kell. Valami nem stimmel Daviddel. Majd este folytatjuk, jó?-adott egy csókot a számra.
-Áhh jó...-sóhajtottam.-De ezt még törlesztened kell azt tudod?-vigyorogtam ördögien.
-Meglesz ne félj.-vetett Bill felém egy csábos mosolyt.
-Ne mosolyogj rám így mert különben innen el nem mész!-adtam neki egy heves csókot. Bill viszonozta a csókot, majd simogatni kezdte a hátam.
-Bill, ne csináld mert tényleg nagyon beindulok és itt helyben megduglak!-csíptem bele a fenekébe.
-Jaj de félek!-adott még egy csókot a számra.-Add légyszi ide a kocsikulcsot!-mutatott a zsebemben lévő slusszkulcsra (mivel Billnek és nekem közös autónk van hiszen mindenhova együtt megyünk, még a boltba is, vagy a fodrászhoz).
-Ohh és mit kapok cserébe?-mosolyogtam pimaszul Billre. Bill hosszú, lágy csókot adott a számra.
-Megvan!-kiáltott fel és meglebegtette a kezében lévő slusszkulcsot.
-Te kis...Izéééé.-néztem rá úgy mitha haragudnék.
-Én kis mi? Édes, aranyos, helyes, okos, kedves, szexi, gyönyörű szexszimbólum?-nevetett.
-Hát nem épp erre gondoltam.-nevettem én is. Adott még egy csókot a számra.
-Na mostmár tényleg mennem kell.-mondta és már indult is, mivel mikor bejöttünk akkor egyből letámadott és nem vette le se a cipőjét se a kardigánját. Én leültem a kanapéra és bekapcsoltam a TV-t.
-Puszi drágám szeretlek!-kiabált még az ajtóból. Áhh, imádom mikor azt mondja hogy szeretlek! Még mindíg annyira hihetetlen hogy ez megtörténik velem! Mintha csak álmodnék. Annyiszor álmodtam már ilyet hogy megszámolni se tudnám.
-Én is szeretlek nagyon Bill baba!-kiabáltam vissza Billnek. Hallottam hogy becsukodott az ajtó. Egy darabig még néztem a TV-t. De igazából nem is néztem, inkább csak gondolkoztam hogy minek hívta Dave Billt. Sajnos semmi értelmes nem jutott eszembe. Aztán a telefonom megcsörrent, jelezve hogy üzenetem jött. " Bill baba? Ez tetszik :P Rég hívtál már így... Szeretlek és máris hiányzol. Ja és még mindíg kívánlak... Bill babád." Ez a pár mondat állt a kijelzőmön. Igen, elég régen hívtam már Billt Bill babának, de nem is rossz, jól cseng, plusz felidézi bennem a régi emlékeket. De az utlsó mondattal, azzal hogy még mindíg kívánlak csak hergelni akart. Tudja hogy ha nem jött volna a telefon akkor most talán az ágyban lennénk és épp vadul szeretkeznénk. És ez a gondolat máris lázba hozott. De már csak azért is visszaakartam adni Billnek ezt, szóval én is írtam neki egy pár soros SMS-t. " Örülök h tetszik, lehet mostantól nem édes leszel hanem Bill baba. Jobb a csengése, nem? :) Tudod azon gondolkoztam hogy ha most nem hívott volna az a seggfej Dave akkor lehet h most épp vadul szeretkezénk. Végignyalnám a nyakad és mindenhol simogatnálak, aztán szétcsókolgatnám az egész tested, minden porcikád... Közben pedig kézzel okoznék neked örömöt ott... De nem ez van, szóval jó beszélgetést azzal a díszbuzi Daviddel ;) :P Puszi, szeretlek és te is hiányzol. A kis Casanovád " Azt hiszem eléggé visszavágtam Billnek, szóval eldöntöttem hogy fürdöm egy jót, de előtte még ettem egy szendvicset. Felmentem az emeletre és csurig töltöttem a kádat forró vízzel. Bevittem a fürdőbe a CD-s magnót és beraktam a kedvenc CD-met. Pihentem, relaxáltam, és átgondoltam az elmúlt pár napot, hogy mik történtek velünk azóta, és milyen rohamos gyorsasággal épült ki a szerelmi kapcsolatom Billel. Hihetetlen hogy most ő szeretőm...Sőt ő a mindenem, az életem. És én emiatt annyira boldog vagyok, mint még soha. Talán még soha senkit nem szerettem annyira mint Billt. Még anyát se. Bill egyszerűen tökéletes! Van benne valami ami megfogja az embert, valami megmagyarázhatatlan jelenség ami mindíg elhomályosítja az elmém ha vele vagyok. Valami megfogalmazhatatlan magával ragadó érzés, ami egyszerűen lenyűgözi az embert. Van benne egyfalyta gyermeki báj, de egy kiéhezett dög is tud lenni aki csak szexre vágyik, és én megőrülök attól ahogy ezt kettőt cserélgeti. Nem csodálom hogy annyi rajongó lány őrül meg érte akik a fél karukat is odaadnák Bill egyetlen pillantásáért azokkal az igéző barna szemeivel. Ha én is egy rajongó lennék a sok közül bele is halnék hogy ez a misztikus, titokzatos személyiség soha nem lehet az enyém. Ki tudja hány lány (esetleg fiú) sír, vagy esik depresszióba naponta emiatt. És akkor itt vagyok én... Ha belegondolok, az én eletem elég rosszul kezdődött, semmim nem volt. Aztán pedig mindenem meg lett. Először is nem volt elegendő pénzünk, ezért költöztünk kisebb városba (Lipcsébe). Aztán pedig a szüleink is elváltak... Na az aztán szörnyű időszak volt... Belül teljesen összetörtem, de nem mutathattam ki. Hiszen ott volt Bill. A kicsi, törékeny, érzékeny Bill... Ha nem mutattam volna magam erősnek akkor Bill mégjobban szétesett volna. És ezt nem engedhettem meg. Tudtam hogy Bill nagyon érzékeny lélek, ezért nem engedhettem meg magamnak a gyengeséget, még akkor sem mikor Bill szomorú arccal kérdezte tőlem hogy ezek után van-e értelme élni. És azt válaszoltam hogy igen... Pedig legszívesebben én is megöltem volna magam. De ott volt nekem Bill, Billnek pedig én. És így valamivel könnyebb volt. Hogy mindíg számíthattunk egymásra. Azokban az időkben kezdtem beleszeretni Billbe. Először jött az hogy furcsa dolgokat gondoltam Billről és rólam, fura dolgokat kezdtem fantizálni. Aztán jött a szörnyű felismerés, és az hogy nem mertem bevallani magamnak hogy én bizony fülig beleestem Billbe. Már azelőtt is, egészen kicsi koromban, máshogy viszonyultam hozzá mint más normális ikertestvérek. És a válás alatt jött csak ki igazán hogy mit érzek Bill iránt. Jó ideig tartott az az időszakom mikor szinte menekültem Bill elől, mert nem mertem beismerni magamnak hogy szeretem. És olyan 14-15 éves koromban beletörődtem hogy menthetetlenül beleszerettem Billbe. Már nem akartam ellene tenni, nem akartam elmenekülni Bill elől, tudtam hogy akármit teszek nem használ. Ez elől nem lehet megfutamodni, nem lehet elfeledni mint egy múló szeszélyt. El kell fogadni és együtt kell vele élni. Szóval először a pénzhiány, aztán a válás, majd a szerelem miatt voltam bánatos. És aztán jött a Tokio Hotel ami megadott nekem mindent. Pénzt, sikert, ismertséget, lányokat (akikkel ha legalább egy fél órácskára is, de eltudtam felejteni Billt), és ami a legfőbb: azt csinálhattam amit szeretek, azzal akit szeretek. Aztán Bill is úgy jött rá hogy mit érzek iránta hogy a turné alatt megfigyelte hogy hogy viselkedem vele. Szóval én végülis a Tokio Hotelnek köszönhetek mindent. Ezért ülök most itt zenét hallgatva a luxuskádamban a Billel közös luxuslakásunkban. Ezért van egy méregdrága Billel közös kocsim, és méregdrága ruháim a gardróbomban, ami végülis nem is olyan mint egy gardrób, hanem olyan mint egy szoba tele szépen elrendezett ruhákkal. Ezért rajonganak értem lányok milliói, és ezért szeretik emberek milliárdjai a zenénket. És végülis Bill is azért szeretett belém mert sokat voltunk összezárva a turnék miatt. A gondolatmenetemből az zökkentett ki hogy elkezdtem fázni a vízben, mivel kihült. Jó két órát fürödtem majd unalmamban rájöttem hogy most van időm beszélni Travival a kukkolós ügyről.
***Eközben Billnél***
Bill kiviharzott a lakásból és beszállt a fekete luxusautóba. Elég idegesnek tűnt. Elindult a szokásos úton a stúdió felé. " Miért most hívott ez a faszfej David?! Elrontotta a napomat! Na mindegy, nyugodj le Bill...Huhh. Holnap vasárnap, nincs próba, lesz elég időm Tommal lenni.Tom...Most biztos csalódott mert otthagytam. Bár, mikor elmentem akkor nem úgy tűnt. Főleg az a Bill baba... Az tetszett. A szüleink válása alatt hívott mindíg így, de mióta a Tokio Hotel megalakult nem igazán hívott így. Írok is neki egy SMS-t." Ezek a gondolatok kavarogtak Bill fejében miközben az útra bámult mereven. Elővette a mobilját és bepötyögte a következőket: " Bill baba? Ez tetszik :P Rég hívtál már így... Szeretlek és máris hiányzol. Ja és még mindíg kívánlak... Bill babád." Úgy gondolta ezzel majd kicsit beindítja szerelme fantáziáját. Nem sokára jött is a válasz: "Örülök h tetszik, lehet mostantól nem édes leszel hanem Bill baba. Jobb a csengése, nem? :) Tudod azon gondolkoztam hogy ha most nem hívott volna az a seggfej Dave akkor lehet h most épp vadul szeretkezénk. Végignyalnám a nyakad és mindenhol simogatnálak, aztán szétcsókolgatnám az egész tested, minden porcikád... Közben pedig kézzel okoznék neked örömöt ott... De nem ez van, szóval jó beszélgetést azzal a díszbuzi Daviddel ;) :P Puszi, szeretlek és te is hiányzol. A kis Casanovád " Hát Tom szavai kellően felizgatták Billt, és eléggé elvették a kedvét a Daviddel való találkozástól. De mostmár nem fordulhatott vissza. Pedig legszívesebben szaladt volna Tomhoz hogy minnél több időt töltsön vele. Körülbelül fél óra múlva megérkezett. Ez egy nagy épület. Van benne egy stúdiószoba, ahol felveszik a zenét, egy próbaterem, egy iroda féleség ahol megbeszélik a srácok Daviddel a fontosabb dolgokat, egy WC, és egy mélygarázs. Bill leparkolta az autót és lezárta, nehogy valaki ellopja. Davidet a próbateremben találta, ott ült a fekete bőrkanapén, arcát kezébe temetve.
-Öhm...-próbálta Bill jelezni hogy itt van. David egyből felkapta a fejét.
-Szia! Gyors voltál. Gyere, ülj le!-mondta David kedvesen, közben maga mellé mutatott.
-Szia! Igen, éppen egy nagyon fontos dolog közepén voltam Tommal, és mihamarabb szeretném folytatni.-mondta az énekes majd leült.
-Kérsz valamit inni? Mondjuk reddbull-kóla?-kínált Dave.
-Uhh az a kedvencem, de köszi most nem, tényleg sietek.-próbált Bill minnél gyorsabban végezni.
-Mi olyan fontos? Főleg azzal a balfasz Tommal?-látszott Daviden hogy picit ideges lett. Nem igazán bírja Tomot.
-Tom nem egy balfasz, te nem is ismered!-csattant fel Bill. Davidet eléggé meglepte Bill kitörése.
-Mióta vagy te ilyen jóban Tommal? És mi az a fontos dolog?-kezdett Dave is ideges lenni.
-Na jó ezt a témát inkább itt zárjuk le. Nem szeretnék veszekedni veled. Tommal mindíg is jóban voltam, ő a mindenem. Hiszen tudod. Ő az ikrem, szinte a másik felem, mindíg is nagyon szoros volt a kapcsolatunk. És hogy mi az a fontos dolog, az nem rád tartozik.-mondta Bill nyugodtan. Szerette volna kerülni a veszekedést. Picit hadart is, mindíg gyorsan beszél ha zavarban van.
-Méghogy a mindened? Úgy beszélsz mint valami szerelmes tinédzser!-próbált David is lenyugodni, de nem igazán sikerült neki.
-Jaj David ne légy nevetséges! Hogy lehetnék már szerelmes a saját ikrembe, aki ugyanúgy néz ki mint én?! Annyira azért még nem vagyok önimádó. És hát a tinédzser kor is messze van már tőlem...-mosolygott Bill. Davidet elbűvölte ez a mosoly, egészen lecsillapodott. Még mosolygott is az önimádós viccen.
-Te még bőven nem vagy öreg.-célzott Dave Bill tinédzserkorral való megjegyzésére.-Sőt. Fiatal vagy és gyönyörű. Az öreg inkább én vagyok.-nevetett Dave. Billt meglepte ez a bók, de nem igazán foglalkozott vele.
-Oh, köszönöm. De te sem vagy még öreg. Inkább a középkor elején vagy.-Bill.
-Köszi. Szóval azért hívtalak ide mert szeretnék megbeszélni veled egy nagyon fontos dolgot...-Dave itt elhalgatott, látszott rajta hogy nehezére esik beszélnie erről.
-És mi az a fontos dolog?-kérdezett Bill.
-Tudod, ez a dolog nem változtat azon a tényen hogy azért lettem a menedzsered mert tehetséges vagy és nagyon szép hangod van. És az egész banda nagyon tehetséges. Még az az agyalágyult Tom is.-folytatta David.
-Jó, de mond már!-sürgette Bill a férfit.
-Én...Szerelmes vagyok beléd...Az első pillanattól fogva mióta megláttalak...-bökte ki végül Dave az ijesztő tényt.
