Bill csak ült ott a bőrkanapén, kezei az ölében, és meg sem szólalt. Az arca először értetlen volt, aztán átváltozott meglepődötté. Csak nézett maga elé, mintha nem értette volna mi folyik körülötte. Mondani akart valamit de a hangok nem jöttek ki a torkán.
-Bill! Bill jól vagy?-simogatta meg David Bill hátát óvatosan.
-Én...Jól vagyok. Csak... Én nem tudom mit mondjak.-nézett fel Bill félve.
-Tudod mikor megismertelek teljesen elbűvöltél. Egyfolytában te jársz az eszemben, minden nap minden percében csak rád gondolok, mindenről te jutsz eszembe. Kérlek, csak azt ne mond hogy te nem érzel irántam semmit!-mondta Dave szomorúan.
-David én...Nagyon sajnálom de köztünk nem lehet semmi. Nekem van valakim...És én szeretem őt.-Bill.
-De...Az nem lehet...És én miért nem tudok róla? Hisz a menedzsered vagyok, tudnom kell ha jársz valakivel.-David.
-Nemrég jöttünk össze, és még eszembe se jutott hogy elmondjam neked vagy akárkinek. Még anyáék se tudnak róla, csak Tom.-Bill.
-Már megint ez a Tom... De ha nem lenne szerelmed, akkor én szóbajöhetnék?-David.
-Én nem tudom. Talán. Tudod, a párom nem nő...-Bill.
-Mi?! Szóval te...Te meleg vagy? Akkor nem csak beképzeltem magamnak?-David.
-Én nem tudom hogy meleg vagyok-e. Tudod ez magától jött, a szerelemnek nem lehet parancsolni, az nem hallgat a szabályokra meg az erkölcsre. Lehetséges hogy érzek irántad egy szemernyi vonzódást, hiszen te egy magas, jóképű férfi vagy, de nekem már van egy szerelmem, és a szerelmet nem adom fel egy olyan férfiért aki helyes. Sajnálom David, nem hinném hogy valaha is szakítok vele.-Bill.
-Szóval ha az a fiú nem lenne, akkor lenne rá esély hogy mi ketten...tudod...Ha már az elején szólók hogy szerelmes vagyok beléd, akkor lehetett volna köztünk valami?-David meglehetősen zavart volt.
-Nem hinném, akkor a lányokat szerettem. Persze most is, csak jött ez a srác és borított mindent. Ha mondjuk pont azelőtt szóltál volna mielőtt összejöttem vele, akkor talán. Akkor már éreztem hogy valami nem stimmel velem.-Bill.
-Szóval rossz volt az időzítés...Még egy valami: Ki ő?-David.
-Én ezt nem mondhatom el, bocsánat. Ezt neked nem szabad megtudnod.-Bill.
-Miért? Csak nem ismerem? Bár az nem lehet, hiszen én csak a bandát ismerem a te baráti körödből, meg Andreast. Andreas...Ugye nem ő az?-gondolkodott Dave.
-Dehogyis, őt kiskorom óta ismerem. Vele nem tudnék...-Bill.
-Akkor miért nem mondod el?-David.
-Mert ő egy közismert személyiség, mondhatni egy sztár.-Bill.
-Komolyan?-lepődött meg Dave.
-Igen. Szóval nem mondhatom el.-Bill. Kínos csönd állt be közéjük. Bill gondolkodott, David pedig nem tudta mit mondjon.
-David...Őszintén, miért lettél a menedzserem?-kérdezte Bill.
-Jaj, nehogy azt hidd hogy emiatt lettem a menedzsered. Te nagyon jó énekes vagy, a banda pedig nagyon profi. Az csak egy plusz hogy én barom belédzúgtam.-Dave.
-Nem vagy barom.-mosolygott Bill.-És a próbák?-Bill.
-Bevallom, igazából csak heti 2 próbánk lenne. De nem bírtam ki hogy ne lássalak.-hajtotta le David a fejét.
-Tudod hogy ez nem mehet így tovább. Szeretném ha heti 2 próbánk lenne. Főleg most hogy párom van, szeretnék minnél több időt vele tölteni. És neked is jobb lesz ha nem látsz egy darabig.-Bill.
-Persze én megértem. Lehet hogy igazad van. Mostantól csak kedd-csütörtök lesz próbánk.-Dave.
-Nekem most mennem kell, Tom már vár rám.-Bill.
-Most is megint ez a Tom... Várjunk csak! Hisz őt ismerem, ő híresség, és ő fiú! Bill mond hogy nem vele jársz!-David kezdett kicsit ideges lenni.
-Fúúúj David te meghülyültél?! Hogy járnék már azzal a rondaság Tommal? Azonkívül ő az ikertestvérem, ez abszurd! És még ha nekem tetszene is -amiről szó sem lehet soha ebben a büdös életben- akkor sem járnánk, hiszen Tom heteró, ezt te is tudod. Szerintem több lánnyal feküdt le mint én, te, Gustav és Georg összesen.-mondta Bill.
-Jó-jó, igazad van. Csak olyan egyértelműnek tűnt.-David.
-Hát pont ezért nem ő. De mostmár tényleg mennem kell, további jó napot, és...Remélem hamar elfelejtessz...-mondta Bill majd adott egy apró puszit a férfi arcára. Úgy érezte legalább ennyit adnia kell neki, nem akarta így itt hagyni, nehogy a végén még depressziós legyen. Nehogy valami őrültséget csináljon. Legalább ennyi sikerélménye legyen szegénynek. David és Bill körülbelül egy órát beszélgethettek. Mikor Bill beült az autójába, nem haza indult, hanem a parkba. Úgy érezte hogy muszály kicsit gondolkodnia. A parknál felvett magára egy napszemüveget és a fejébe húzta a kapucniját. Legalább egy órát sétálgatott körbe-körbe, majd vett egy fagyit, leült egy padra és szép lassan megette. Ezután elindult haza Tomhoz, már hiányzott neki a szerelme. Igaz, a szextől teljesen elment a kedve. Remélte hogy Tom megérti, hiszen szereti őt, és ha mégis azt mondaná hogy ő szexelni akar akkor legalább Bill tudni fogja hogy Tomnak ez a kapcsolat nem jelent semmi komolyat. Billnek igazából fogalma sem volt róla hogy szerelme hogy fog reagálni. Mikor megérkezett, Tom épp Travi ajtajában állt és valamit nagyban magyarázott neki.
***Tom szemszögéből***
Felöltöztem és elmentem Travihoz. Közben azon gondolkoztam hogy hol lehet már Bill. Becsöngettem Travi ajtaján.
-Jééé szia Tom baby! Te mit csinálsz itt?-kérdezte Travi.
-Beszélni jöttem a kukkolós ügyről.-néztem mérgesen Travira.
-Jaj én nagyon sajnálom édesem, de mikor elmentem tőletek láttam hogy Bill nagyon be volt izgulva, és hát az a csók engem is bepörgetett, és utána fel akartam menni a szobámba hogy lenyugtassam magam és akkor megláttam hogy ti mit csináltok és nem bírtam kihagyni ezt az alkalmat. Bocsiii drágám.-mentegetőzött Travi.
-Jó-jó, de többet ilyen ne legyen! Nem szeretném ha mindíg azt kéne lesnem hogy éppen nem kukkolsz-e.-mondtam Travinak.
-Neeem, esküszöm soha többet nem lesz ilyen. Ja és holnap jön az a travi haverom akiről meséltem. A TH fan. De én most el is búcsúzom, épp előkészítem neki a szobát, és látom megjött Billcike is.-mutat Travi az épp megérkező autóra.-Puszi cuncimókusom!-köszönt el Travi.
-Szia Travi!-mondtam majd elindultam az épp parkoló autó felé.
-Szia Bill baba!-adtam Bill szájára egy gyors csókot. Fura, valamiért úgy érzem mintha figyelnének. Csak nem megint Travi? Áhh nem hinném. Lehet hogy csak üldözési mániám van a sok paparazzi miatt. Igen, biztos csak ez a baj.
-Jaj Tom ne itt csókolgass, akárki megláthat! De azért még jól esett.-mosolygott Bill. Bementünk a házba.
-Hogyhogy ilyen sokáig el voltál? Hiányoztál!-mondtam Billnek.
-Jaj drágám te is hiáynoztál. Tudod legalább egy órát beszélgettem Daviddel, és aztán elmentem kicsit a parkba, fel kellett dolgoznom amit mondott.-adott Bill egy hosszú csókot a számra.-Figyelj Tom, nem baj ha nem szexelünk ma? Elment tőle a kedvem. Inkább kicsit romantikázzunk, csak pihengessünk együtt vagy üljünk ki a hátsó kertbe a hintaágyra. Csak legyél itt a közelemben és beszélgessünk kicsit, jó?-bújt szorosan hozzám Bill. Én védelmezően átkaroltam majd adtam egy puszit a feje búbjára.
-Persze, megértem ha nincs kedved szexelni, nem kényszerítenélek a világért se. Mit mondott az a seggfej? Ugye nem bántott?-kérdeztem Billtől. Fogalmam sem volt hogy mit mondhatott neki Dave. De merem neki ajánlani hogy nem bántotta az én Bill babámat! Különben nagy balhét csinálok.
-Nem bántott, de nem szívesen mondom el neked, nem akarom hogy a végén még nekironts vagy valami. Talán majd később elmondom.-mondta Bill még mindíg hozzám bújva.
-Rendben.-sóhajtottam.
-Én éhes vagyok.-jelentette ki Bill.
-Én is.-mosolyogtam rá.
-Főzök valamit aztán megesszük kint a hintaágynál jó? Csak vidd ki létszi az asztalt.-mondta Bill. A kertünkről tudni kell hogy le van fedve, így akármilyen időben ki lehet menni. Bill allergiás a rovarcsípésre, szóval a kert tele van szúnyogriasztóval meg mindenféle ilyennel, ezért bogár nemigazán marad meg a kertünkben. Mondjuk jobb is így, mivel minketten utáljuk a rovarokat.
-Jó, én benne vagyok. És mit eszünk?-néztem Billre.
-Ömmmm...Rántotthús krumplipürével jó lesz? Azt úgyis szeretjük és már rég ettünk.-kérdezte Bill.
-Mmmm fincsiiii.-mosolyogtam Billre mire ő csak kuncogni kezdett.-Bill, te gondolkodtál már azon hogy kitől örökölted a főzőtudományodat? Lehet hogy ez ciki, de anya nemigazán főz jól, igazam van?-kérdeztem Billtől.
-Igen, igazad van. Anya sohasem főzött jól.-Bill.
-Te sokkal jobb szakács vagy édesem.-adtam neki egy csókot. Fura, most is úgy érzem mintha figyelnének... Lehet hogy tényleg paranoiás lettem? Remélem nem.
-Köszönöm Tommy. Te, nem lehet hogy apától örököltem?-Bill. Nem láttam magam kivülről, de fogadni mernék hogy elsötétült a tekintetem az 'apa' szó hallatára. Nem szeretek róla beszélni.
-Én úgy tudom ő se főz jól. De szerintem nagymamától örökölted, nagyon szeretem az ő főztjét.-mondtam.
-Bocs hogy szóba hoztam apát, inkább hagyjuk is a témát.-mondta Bill.
-Jaj Bill baba nem baj, nem hagyom hogy egy rossz emlék elrontsa a romantikus vacsinkat.-öleltem meg szorosan. Bill adott nekem egy csókot.
-Na mostmár megyek, elkezdek főzni. Körülbelül egy óra alatt kész leszek ha sietek. Talán egy és fél óra.-mondta Bill.
-Ha kivittem az asztalt utána segítek krumplit pucolni. Te addig csináld a húst.-mondtam majd megfogtam az ebédlőasztalt és kicipeltem a kertbe. Jó nehéz volt meg kell hagyni. Mikor bementem Bill épp az utolsó húst kloffolta. Ha jól láttam tíz jó nagy darabot csinált.
-Sertéshús?-kérdeztem Billtől.
-Igen, nemrég vettem anyuval a piacon. Szép volt, és megérte az árát.-mondta Bill.
-Jesszus, úgy beszélsz mint egy nő.-nevettem.
-Naaa te kis...Ezért még kapsz azt tudod?-nevetett ő is.
-Jaj tudod hogy szeretlek cica.-kaptam el Billt hátulról és elkezdtem puszilgatni a nyakát.
-Cica? Így se hívtál még.-mosolygott Bill miközben hallhatóan élvezte ahogy a nyakát csókolgatom.
-Nem tetszik?-kérdeztem.
-Dehogynem. Majdnem olyan jó mint a Bill baba. Ez inkább olyan dögös.-mosolygott Bill.-Drágááám!-fordult felém Bill, hátul pedig megtámaszkodott a konyhapulton.
-Mond cica.-néztem a szemébe.
-Ömmm...Puszilgatnád még egy picit a nyakam?-mosolygott rám Bill csábosan.
-Hogy tudnék ellenállni egy ilyen ajánlatnak?-keztem el csókolgatni Bill nyakát. Bill hátrahajtott fejjel és halk nyögésekkel élvezte a kényeztetést.
-Ahh...Imádom mikor ezt csinálod...-nyögdécselt Bill.
-Hmm örülök hogy tetszik. Tudom hogy profi vagyok.-mosolyogtam kajánul Billre.-De ennyi elég volt, nekünk most főznünk kell, és ne feledd hogy ma nincs szex.-figyelmeztettem az édesemet.
-Lehet hogy még meggondolom magam...-adott egy csókot a számra.
-A-a, ma már nincs szex. Most én is kedvet kaptam a romantikázásra. És ilyen csak nagyon ritkán van, szóval jobb ha megragadod az alkalmat.-nevettem.
-Lehet hogy igazad van.-kuncogott Bill. Épp leakartam ülni a konyhaasztalhoz hogy elkezdjem pucolni a burgonyát de Bill visszarántott a pólómnál fogva és szenvedélyesen megcsókolt, közben vadul fogdosni kezdte a fenekemet. Én hirtelenjében nem is tudtam mit csináljak, Bill olyan gyorsan vetette rám magát. Mikor észhez tértem Bill már a pólóm alatt simogatta, néha karmolászta a hátam. Hihetetlen vadsággal csókoltam vissza és beletúrtam Bill sűrű fekete hajába.
-Túl jól csinálod a nyakcsókolgatást...-súgta Bill a fülembe mire elmosolyodtam. Bill lehúzta a pólóm majd a sajátját is és meztelen felsőtestünk szorosan egymáshoz simult. Elkezdte kigombolni a nadrágom és kioldotta az övem. Betolt a nappaliba és lelökött a szőnyegre. Nagyon édes volt ahogy próbálta irányítani a helyzetet, ezért engedtem neki. Leült a hasamra és vadul szájoncsókolt. Nekem most is olyan érzésem volt mintha valaki figyelne minket. Aztán halottam egy reccsenést az ablak felől.
-Biiill! Valaki figyel minket. Ma egész nap ilyen érzésem volt, most meg valami reccsenést hallottam az ablak felől kintről.-mondtam Billnek. Bill szájon csókolt majd a fülembe suttogta.
-Csináljuk tovább, ne lássa hogy észrevettük.-csókolt meg mégyeszer mire elkezdtem simogatni a derekát.
-Ma mikor jöttem haza úgy éreztem mintha valaki követne. Csak azt hittem már paranoiás lettem a sok paparazzi miatt.-mondta Bill majd kivette haját összefogó hajgumit és megrázta a haját.
-Háromra felállunk és kiszaladunk. Egy, kettő, hááárom!-mondtam majd kiszaladtunk és pont beleütköztünk egy emberbe akinél fényképezőgép volt. Nem egy átlagos paparazzi volt, inkább magánnyomozónak tűnt. Én gyorsan lefogtam nehogy el tudjon menekülni.
-Maga meg mit csinál itt?! Ez magánlaksértés!-kelt ki magából Bill.
-Sajnálom de nekem ezért fizetnek, ez a munkám.-mondta férfi.
-Miért ki maga?-kérdeztem.
-Egy magánnyomozó.-mondta a férfi.
-És kinek dolgozik?-kérdeztük teljesen egyszerre Billel.
-Az titkos!-mondta majd kitépte magát a szorításomból, elkezdett futni egy kocsi felé majd beült és elhajtott mielőtt utólérhettük volna.
