-Sajnálom...-csak ennyit mondott, majd eltűntek a kocsival.
-Ez nem lehet igaz!-rogytam össze sírva a földön. Linda átölelt, majd felmentünk a szobánkba és csak ültünk az ágyon sírva. Ez jó darabig így ment, majd este 6 körül bejött hozzánk Anya. Mindent elmeséltünk neki, a találkozást, a Black Cat bárt, az újságot, Apu bemutatkozását, és azt is, hogy jelenleg miért sírunk... Anya egy darabig vígasztalt minket, majd lement és csinált nekünk vacsorát. Mikor megettük a vacsit, felmentünk a szobánkba és beszélgettünk Lindával.
-Annyira haragszom rájuk! Hogy tehették ezt?!-kérdeztem Lindától, viszont sírni már nem tudtam, egyszerűen minden könnyem elsírtam már a nap folyamán. Ekkor megcsörrent a telefonom.
-Szia Dan!-szóltam bele a telefonba.
-Szia! Honnan tudtad, hogy én vagyok?-kérdezte.
-Nem is tudom... Talán kiírta a telefonom?-nevettem.
-Jah tényleg, neked megvan a számom...-mondta Dan zavart hangon.
-És miért hívtál?-kérdeztem.
-Ja igen, csakhogy megkérdezzem, hogy jöttök-e a bulira.-mondta Dan. Hú basszus, ez teljesen kiment a fejemből!
-Persze hogy megyünk, ki nem hagynám!-vágtam rá.
-Oké. Szia, majd találkozunk a bulin, jóéjt és szép álmokat!-köszönt el Dan.
-Jó éjszakát, szép álmokat.-mondtam majd kinyomtan a telefont és beraktam a retikülömbe a pénztárcámmal együtt. Most este 7 van, szóval a pláza még bőven nyitva van. És azt is tudom hogy mit akarok venni, szóval nem leszek ott sokáig.
-Dan volt az. Szólt, hogy el ne felejtsük hogy holnap buli. Hogy mehetett ki a fejemből?!-kérdeztem Lindától.
-Ilyen szörnyű nap után még jó, hogy elfelejtettük. És mit vegyünk neki?-kérdezte Linda.
-Én egy fehérarany karkötőre gondoltam. Drága, de az emberek csak sima ezüstnek nézik, így kevesebb az esélye hogy ellopják. Az én legtöbb ékszerem is fehérarany.-válaszoltam.
-De nekem erre nincs pénzem.-értetlenkedett Linda.
-Nem is kell, én fizetem, de ketten választjuk ki, így mindkettőnktől kapja.-magyaráztam.
-Van nálad elég pénz erre?-kérdezte Linda.
-Jelenleg 100 euró van nálam, ami bőven elég, tegnap kaptam aputól heti zsebpénznek, de itt a bankkártyám is. Igaz hogy magyar, de itt is lehet használni, és a bankautómata euróban adja ki a pénzt.-indultam ki a szobánkból.
-És mennyi pénz van a bankkártyádon?-követett Linda.
-Három vagy négy millió forint asszem. Lusta vagyok kiszámolni euróban.-nevettem.
-Mi az gyerekek?-kérdezte anya mikor leértünk a földszintre.
-Elfeledkeztem róla, hogy holnap szülinapi bulira megyünk, és nem vettünk ajándékot. Szóval el kéne ugornunk a plázába.-hozakodtam elő a farbával.
-Kinek a szülinapi partija?-kérdezte egyből anya.
-Danielé, a pizzafutáré.-válaszoltam.
-Ilyen jóban vagy vele?-kérdezte apa.
-Aha, jófej srác, jó haver.-mosolyogtam.
-Renben, akkor elviszlek titeket a plázába.-vette elő apa a kocsikulcsot.
-Én itthon maradok, eléggé fáj a fejem.-mondta anyu.
-Ne maradjak veled? Linda is  megtudja venni az ajándékot, elmondtam neki hogy mit akarok venni, és nem szívesen hagylak itt téged ha rosszul vagy.-pillantottam anyára.
-Nem kell, csak egy kis fejfájás. A melegfront miatt van. Holnap 40 fok lesz, ma meg csak 33 volt, és ez elég nagy emelkedés.-mondta Anyu. Anya sajnos frontérzékeny, amit én is örököltem tőle, csakhogy én súlyosabban, így nekem nem csak a fejem fáj, hanem szédülök is. De én most azért nem vagyok rosszul, mert már egy ideje gyógyszert szedek a frontérzékenységemre.
-Rendben, de ha bármi van akkor hívj.-mondtam majd kimentem Lindáék után. Beszálltunk az autóba és elindultunk a plázába. Hamar odaértünk, és Apa azt mondta, hogy egy óra múlva találkozunk a bejáratnál, mert neki is van még egy kis megvenni valója. Linda és én elindultunk a kedvenc ékszerészemhez, és válogattunk. Végül apunak is vettem egy aranykarkötőt, mert tudom milyen az ízlése, és ez tuti tetszene neki. Dan karkötője igazi férfias karkötő, de mégsem az időseknek való, hanem a fiatalabb korosztálynak. Biztos, hogy nagyon tetszik majd neki. Aztán még volt egy csomó időnk, szóval elkezdtünk nézelődni a kedvenc ruha boltjaimban. Úgy gondoltuk veszünk holnapra új ruhát és cipőt meg kiegészítőt is. Én találtam egy fekete, spagettipántos testhez simuló ruhát, fodros aljjal. A mellrészén (magyarul  a ruha legtetejétől a mellem aljáig) fehér csíkok voltak rajta. Egy fekete magassarkú szandált vettem hozzá és egy fekete nyakláncot amin egy ezüstös halálfej volt, meg egy fekete gyűrűt amin egy fehér virág van. Linda egy tűzpiros, spagettipántos ruhát vett, aminek az alja asszimetrikus (érthetőbben féloldalas). Egy fekete-piros magassarkút vett hozzá és egy piros szíves nyakláncot, plusz egy fekete gyöngyös karkötőt. Pontosan egy óra múlva a bejáratnál voltunk.
-Sziasztok gyerekek! Nézzétek csak mit vettem nektek.-mutatott a szatyrára.
-Nekünk? Mit?-kérdeztem meglepetten.
-Neked kincsem ezt a parfümöt. Láttam, hogy múltkor nagyon nézted a boltban, de nem volt nálad a pénztárcád, szóval gondoltam megveszem neked.-nyújtott át apa egy parfümös üvegcsét. Avril Lavigne illata, a Black Star. Valamelyik újságban volt egy minta ebből a parfümből és azóta szeretném megvenni, de valami mindig közbejött.
-Jaj nagyon szépen köszönöm!-adtam apunak két puszit.
-Szívesen. Neked pedig ezt vettem Linda. Láttam hogy bekarikáztad az újságodban, gondoltam ne kelljen erre spórolnod, megveszem neked én.-adta oda Apa az ajándékot Lindának. Britney Spears saját illata volt, a Couriose.
-Erre spórolok már mióta, de még mindig nincs rá elég pénzem. Köszönöm hogy megvetted nekem!-ölelte át aput majd adott neki két puszit.
-Mi is vettünk ám neked valamit!-adtam neki oda az ékszeres dobozkát. Mikor kinyitotta még a szája is tátva maradt.
-Ez tökéletes! Nagyon köszönöm.-adott nekünk 1-1 ölelést Apa.
-Beülünk valahova kajálni? Nézzétek csak, ott egy pizzázó.-mutatott Apa egy gyorskajáldára. Lindával bólintottunk egyet, majd elindultunk a gyorsétterem felé.
-Mit kértek?-kérdezte Apa a pultnál.
-Kukoricás-sonkás pizzát kólával.-szólaltunk meg egyszerre Lindával, majd felnevettünk.
-Mint az ikrek...-mosolyodott el Apu. Kikérte az ételt és leültünk enni.
-Basszus, nem kérdeztem meg Dant, hogy mikor lesz a buli!-kaptam elő a telefonom, és kikerestem a számát.
-Szia Dan! Figyu, azt tudom hogy hol laksz, de a buli pontosan mikor is kezdődik?-hadartam el a telefonba.
-Jaj tényleg, ezt kiment a fejemből elmondani... Kezdek szenilis lenni.-nevetett-És hatkor gyülekező, de szerintem ti jöhettek hétre is, úgyis akkora lesz jó a hangulat.-mondta Daniel.
-Rendben, köszi, és jóéjt!-köszöntem el.
-Jóéjt, szép álmokat!-rakta le a telefont, és én is kinyomtam. Miután ettünk, elindultunk haza, ahol becsomagoltam Dan ajándékát. Aztán fürdés, fogmosás, alvás.
-Még mindig szomorú vagyok Tom miatt.-suttogta Linda, már az ágyban fekve.
-Én is. És Bill miatt is.-sóhajtottam.-Reméltem hogy ha lenyugodnak, akkor majd felhívnak, de nem lett igazam. Lehet hogy soha nem látjuk őket többé.-szomorodtam el, és már megint a sírás kerülgetett. Nem lehet igaz, hogy találkoztam életem nagy szerelmével, akinek tetszettem is, és mégis elhagyott, hála a koromnak... Ez így nem fair.
-De én ezt nem akarom.-mondta Linda, remegő hangon.
-Ez van, ezt dobta a gép. Ha a sors így akarja, akkor így lesz, nem tehetünk ellene semmit.-mondtam halkan. Hirtelen beugrott a "Boldogság, gyere haza!" című szám, és elkezdtem dúdolgatni. Valahogy nagyon a helyzethez illet. Linda felállt az ágyból, és halkan átjött az én ágyamba.
-Mit csinálsz?-kérdeztem értetlenül.
-Olyan szép a hangod. Énekeld, légyszi!-kérlelt. Bebújt a takaróm alá, és átölelt, fejét pedig belefúrta a nyakamba. Már megszoktam, hogy Lindának sokszor van ilyenje, amit én csak szeretetrohamnak hívok. Én is átöleltem, és halkan énekelgetni kezdtem az előbb még csak dúdolt számot. Végül így aludtunk el. Reggel dél körül ébredtünk. A szokásos reggeli teendők után le mentünk a konyhába reggelizni, persze csak miután elfogyasztottuk a szokásos Redbullt. Aztán társasjátékoztunk, beszélgettünk, TV-t néztünk, meg ehhez hasonlók, egészen este hatig, mikoris elkezdtünk készülődni a partira.