Akármilyen mocskos, akkor is jó veled lenni...

Épp ott tartottam, hogy ha nem érkezik segítség, akkor az illető szabadulni fog karjaim közül, mikor végső megoldásként elengedtem, ám sálát erősen fogtam, és ahogy elakart futni, az lesiklott arcáról, amit én nem láttam, hisz nekem háttal volt, de Linda még épp meglátta mielőtt az idegen végleg elszaladt volna, és utánakiabált:- Bill!!! Az idegen hirtelen megállt, mint aki kővé dermedt, nekem pedig fogalmam sem volt mi folyik itt. Méghogy Bill? AZ A BILL???

Az az illető lassan megfordult, és megláttam az ismerős mogyoróbarna szemeket... Bizony... Ez Bill... De mi a francot keres itt? És miért követ? Nem értem ezt az egészet! Mintha külső szemlélő lennék.
-Bill...?-suttogtam magam elé. Bill arcán lefolyt egy könnycsepp, és elszaladt onnan.
-Mi a jó életet keresett ez itt?-kérdezte Linda döbbent arccal, némi haraggal a hangjában.
-Őszinte legyek? Fogalmam sincs.-mondtam halkan, majd egy könnycseppet éreztem az arcomra folyni. Aztán még egyet és még egyet.
-Csss... Ne sírj...-ölelt át Linda.
-Miért nem hagy minket békén?! Miért fájdítja a szívem? Miért nem képes eltűnni?-kérdeztem sírva.
-Ne mondj ilyet! Te magad sem akarhatod, hogy eltűnjön. Hiszen szerelmes vagy, nem?-mosolygott szelíden Linda.
-De ezzel csak fájdalmat okoz nekem, érted? Mert tudom, hogy nem lehet az enyém.-magyaráztam szorosan öleleve Lindát, és még mindig záporoztak a könnyeim. Linda nem szólt semmit, csak ölelt, és most nem is kellett más. Ez többet ért minden szónál... Pár perc alatt egész megnyugodtam.
-Szerintem hagyjuk a mozit. Menjünk haza.-nézett Linda a szemeimbe, és elsimított egy hajtincset az arcomból. Bólintottam egy aprót, és elindultunk a kijárat felé. Mikor kiértünk, hívtunk egy taxit, és elindultunk hazafelé.

***

-Végre itthon!-léptem be az ajtón, kicsit jobb kedvvel mint ami eddig volt. Linda egész úton szórta a poénokat, még a taxisofőr is nevetett.
-Jaja.-mosolyott Linda. Levettük a cipőnket és bementünk a nappaliba, ott azonban azonnal lefagyott a mosoly az arcomról. Bill és Tom ott ültek a kanapén, apám pedig a kanapé mellett állt. Ahogy megláttak minket, felálltak a kanapéról, és kissé zavartan pillogtak ránk.
-Sziasztok...-köszönt Bill halkan.
-Ti meg mit kerestek itt?!-kérdezte Linda elég gorombán, és egyből átkarolt, mivel látta, hogy mindjárt itt helyben elsírom magam. Csodálom őt, hogy ilyen nagy lélekjelenléte volt.
-Mi... Szeretnénk bocsánatot kérni...-mondta Tom lehajtott fejjel.
-Bill, miért követtél minket?-szegezte neki Linda a kérdést.
-Igazából felváltva követtünk titeket. Egyik nap én, másik nap Bill.-válaszolt Tom Bill helyett.
-És azért, mert hiányoztatok.-fejezte be Bill.
-Nem lett volna egyszerűbb eljönni ide és megbeszélni a dolgot?-kérdeztem most én.
-De, de nem hittem volna, hogy Bill olyan pancser, hogy simán elkapjátok.-vakargatta Tom a tarkóját, Bill pedig szokásához hűen elpirult.
-Az a lényeg, hogy mi tényleg nagyon kedvelünk titeket, és szeretnénk bocsánatot kérni azért, mert olyan hülyén viselkedtünk. Elvégre nem a kor számít, hanem az, hogy mennyire vagytok lelkileg érettek, márpedig ti egyáltalán nem vagytok gyerekesek. Jó persze ti is tudtok gyerekként viselkedni, de mi is, mind a mai napig, szóval ez szerintem nem olyan nagy probléma.-mosolygott Bill.
-Érett a felfogásotok is, és lehet veletek komolyan beszélni. Persze azt is tudjuk, hogy így nagyon türelmesnek kell majd lennünk, de szerintem megoldjuk. Tehát mit szóltok? Újrakezdhetnénk?-kérdezte Tom. Én hirtelen nem is tudtam mit kinyögi. Ez most komolyan megtörténik, vagy álmodok?
-Mi is hibásak vagyunk, mert nem mondtuk el a korunkat. De ha elmondtuk volna, akkor most nem lennénk itt, mert már az elején elfelejtettetek volna minket.-mondta Linda.
-Persze, és mi ezt meg is értjük, egyáltalán nem haragszunk érte.-szólt közbe Bill.
-Figyelj Bill... Már jó ideje az volt az álmom, hogy találkozzak veled. És ez megtörtént. Nem tudom, hogy azért, mert évek óta ezt kívánom a születésnapomra, vagy azért, mert szerencsés ember vagyok, esetleg azért, mert így rendelte a sors. De megtörtént. És pont ezért esett annyira rosszul az, hogy elhajtottál. Hogy csak így itt hagytál, egy ilyen apróság miatt. És mi van ha komolyabb problémáink lesznek majd? Újra és újra elhagysz? Míg meg nem unom, és nem fogadlak vissza többé? Nem akarok esélyt adni rá, hogy mégegyszer összetörhesd a szívem és az álmaim.-mondtam komolyan, azt nézve, mi Bill reakciója.
-Ne...Erika ne mond ezt! Ígérem, soha többé nem teszek hasonlót!-jött hozzám közelebb Bill, majd megállt előttem. Úgy láttam kicsit hezitált, majd lassan hozzámhajolt, átölelt,  és úgy folytatta.- Légyszives, ne hagyj el egyetlen rossz döntés miatt.-suttogta a fülem mellett.
-Na jóóó, mi most kimentünk.-somfordáltak ki a többiek. Biztos zavarban voltak.
-Bill...-suttogtam elgyengülten. Már attól majd' elolvadok, hogy átölelt, hogy tudom, hogy itt van velem, mellettem...
-Nem szeretnélek elveszíteni.-súgta a fülembe.
-Én sem téged.-bújtam bele a nyakába.-Amúgy Bill... Hogy a francba kerültél ide?-kérdeztem, teljesen nem odaillően. Bill halkan felnevetett.
-Apud engedett be. Bár az elején meg akart minket folytani.-nevetett.-De elmondtuk, hogy miért jöttünk. És rábólintott.-fejezte be mondókáját.
-Értem.-mosolyodtam el.
-Figyelj Erika... Járnál velem?-kérdezte Bill halkan. Egyből felkaptam a fejem.
-Ezt komolyan megkérdezted? Hát nem egyértelmű?-mosolyogtam, majd adtam egy apró puszit a szájára.
-És... Megcsókolhatlak? Vagy neked az még korai lenne? Mert ha igen akkor én megértem.-hadarta Bill.
-Bill... Ma csak ilyen butaságokat tudsz kérdezni?-közelítettem ajkai felé, mire elmosolyodott, és lehajolt hozzám. Ajkaink óvatosan érintették a másikét, s lassan egybeforrtak. Bill nyelve végigszántott ajkaimon, jelezve, hogy nyissam szét azokat, amit habozás nélkül meg is tettem. Karjaim lassan felkúsztak Bill nyaka köré, az ő karjai pedig a hátamról lejjebb csúsztak... Egyik kezemmel rácsaptam az ő kezére, mire belemosolygott a csókba, és kezei visszacsúsztak a hátamra, azonban ezúttal a fölsőm alá.
-Nem bírsz a véreddel?-szakadtam el tőle lihegve, nagy vigyorral az arcomon.
-Bocs.-motyogta elpirulva.-A többiek hova tűntek?-nézett körbe Bill meglepődve.
-Nem tudom... Motyogtak valamit, aztán meg nem figyeltem.-mosolyodtam el.
-Hehe, magunkra hagytak minket.-hajolt le hozzám még egy csókra.
-Meg kéne keresni őket, nem?-kérdeztem tőle miután elváltak ajkaink.
-Jah...-engedett el, majd megfogta a kezem, és úgy mentünk ki a konyhába, hátha ott vannak. És bizony, ott voltak. Apa valami újságot böngészett, Tom és Linda pedig beszélgettek.
-Látom kibékültetek.-húzta nagy mosolyra száját Linda, mikor meglátta összekulcsolt kezeinket.
-Igen.-mosolyodtam el.
-Azért remélem több ilyet nem csinálsz Erikával. Mert véletlenül eltemetlek élve.-morogta apa az újság mögül. Akaratlanul is elvigyorodtam mikor megláttam Bill rémült arcát.
-Nyugi, csak viccel.-nyugtattam Billt, mire felsóhajtott.
-Nem.-mondta apa nemes egyszerűséggel, még mindig a napilap mögül, Bill pedig ismét kissé ijedten pillantott rám. Majdnem elröhögtem magam, de inkább bent tartottam, mert nem akartam kegyetlennek tűnni. De Bill akkor is nagyon cuki ilyen kis rémült cicus fejjel! Meg lehet zabálni, hihi.
-Gyere Bill, megmutatom a szobám. Úgyse voltál még nálunk. Lindával egy szobában alszunk, Tom, gyere te is.-invitáltam őket. Mind elindultunk a szobámba, kivéve apát, aki belemerült az újságjába. Pár percen belül úgyis biztos elmegy dolgozni.
-Uhh...ez...tele van velünk.-nevette el Bill a végét, mikor meglátta a szobám, kiplakátolva a Tokio Hotellel.
-Öhm..ja...-pirultam el. Ha tudom hogy még visszajönnek, leszedem ezeket az izéket...
-Erika, ígérem, hogy mostantól mindig melletted leszek. Tehát ezek már nem fognak kelleni.-tépett le egy plakátot, és összehajtogatta.-Legyen ez a zálog. Vedd úgy, hogy amíg ez nincs a faladon, én addig foglak szeretni.-mosolyodott el, majd betűrte a posztert a zsebembe. És az a poszter, soha, de soha nem került vissza a falamra.

                                                        VÉGE

Méghozzá végérvényesen vége, mivel befejezem a blogot. Ennyi, kész, vége. Bár igaz, még legalább kétszer ennyi lett volna, mert volt hozzá ihletem. De nem baj. Úgyis csak kőkemény 3 ember olvas... Hogy őszinte legyek, kár, hogy így lett vége, de ez van, ezt dobta a gép. Nem látom valószínűnek. hogy folytatom ezt a blogot, de ki tudja :) Talán egyszer. Viszlát!

-Ne segítsünk rendet rakni?-ajánlottam fel.
-Á, nem kell, majd én megcsinálom.-mosolygott.
-Biztos?-nyelte le Linda a gyógyszert. Daniel bólintott egyet.

***

-Megjöttünk!-kiáltottam el magam a ház ajtajában. Anya egyből odafutott hozzánk.
-Kicsim, hogy érzed magad?-kérdezte, aggodalommal a hangjában.
-Mostmár jobban. Szerintem csak a front miatt volt.-mosolyodtam el.
-Örülök. És amúgy milyen volt a buli?-érdeklődött.
-Fergeteges.-vigyorgott Linda.
-Ennek szintén örülök. Ó, és biztos te vagy Daniel!-méregette Anyu.
-Igen.-biccentett D.
-Köszi hogy vigyáztál rájuk.-hálálkodott Anya.
-Ugyan, Erika szinte már olyan, mintha a hugom lenne.-mondta Dan. Hallottam a hangjában a keserűséget... Ő szeret, és azt szerette volna hogy járjunk, én meg elhajtottam Bill miatt, aki most nagy ívből tojik rám... Szörnyű vagyok...

***

-Azt hiszem, soha többet nem hallunk már Billék felől.-suttogta Linda a nap végén, aki már megint az én ágyamban feküdt. Már éjfél fele járhatott, de egyikünk se bírt aludni.
-Igen, én is ezt gondolom.-sóhajtottam.
-Tudod mi a legszomorúbb ebben? Hogy úgy vettem észre, Tom, a nagy nőcsábász, komolyan vett. Nem egyéjszakás kapcsolatnak szánt.-fúrta bele fejét a vállamba.-Énekelj megiiint.-kérlelt.
-Már megint? Még a hangom se jó... Inkább berakok valami zenét.-ültem fel az ágyban, és nyúltam az mp3 lejátszóm felé.
-Ne.-húzott vissza Linda az ágyra.-Nagyon is szép hangod van. Gyönyörűen cseng. Olyan szomorkásan. Kérlek, énekelj...-nézett a szemembe.
-Renben.-adtam be a derekam egy sóhajtás kíséretében. Nem jutott hirtelen más eszembe, csak a "Durch Den Monsun", ami ebben a helyzetben elég irónikusan hatott. Linda el is aludt valahol a szám közepén, de én tovább énekeltem. Egyszerűen jól esett így kifejezni magam. Aztán pedig, mikor vége lett a számnak, iszonyú csönd ereszkedett a szobára. Én még nem bírtam aludni, egész végig ez előző pár nap eseményein kattogott az agyam. Fogalmam sincs, mit kéne tennem. Az egyetlen dolog amit csinálhatok, hogy várok. Arra hogy megoldódjon a probléma magától, vagy arra, hogy felejtsek. Mert ez a két lehetőség van. Vagy az első, miszerint Billék visszajönnek tisztázni a dolgot, és kibékülünk. Vagy a második, miszerint soha többé nem látom őket, és az idő homályába vesznek. Vagy az első, ami a másodikkal kezdődik, tehát idejönnek, és szakítanak. Vagyis csak elhajtanak vagy mi, mivel ugye gyakorlatilag nem is jártunk. Már csak azt szeretném tudni, melyik variáció fog bekövetkezni.

***

Már egy hét telt el a buli óta. A hangulat kezd kicsit felszabadultabb lenni, Linda megint kezdi élvezni az ittlétet, és megpróbálunk nem Billre és Tomra gondolni, ami megy is, kisebb-nagyobb sikerrel. Épp egy plázában múlattuk az időt, mert moziba akartunk menni, de a film csak fél óra műlva kezdődött, így addig lézengtünk a pláza területén. Érdekes, hogy ha nem vagyok otthon, akkor valamiért olyan érzésem van, mintha követnének... Emiatt mostanában nagyon elővigyázatos vagyok, hisz nem lehet tudni, akár valami emberrabló is lehet. Egyszercsak egy érdekes dologra lettem figyelmes... Egy fekete ruhás ember! Már tegnapelőtt is láttam, mikor elmentem billiárdozni Lindával! Ugyanúgy néz ki mint akkor: Fekete, nagy szemüveg, magas, nyurga, picit tán törékeny alkat, talpig bebugyolálva feketében. Múltkor is ezért figyeltem fel rá, mivel nagy hőség volt, közel 38 fok, mégis be volt bugyolálva az orráig. Nem tudom, hogy nem sült meg, rólam biztos szakadt volna a víz. Az alak pont arrafelé ment mint mi. Nem akartam szólni Lindának, mert nem akartam megijeszteni, így hát vártam, hátha csak a véletlen műve a dolog, és eltűnik, ám ő szakadatlanul arra ment, mint amerre mi.
-Figyelj Linda...-szólaltam meg halkan, miután az idegen már 10 perce minket követett.-Ne nézz hátra, és ne ijedj meg, de valaki követ. Már tegnapelőtt is láttam, mikor billiárdoztunk.-fejeztem be mondanivalóm.
-Mi?! Ez most komoly?!-mondta Linda, hála égnek nem hangosan. Bólintottam, és hátra sandítottam.
-Fekete ruhában van. Bár akkor, mikor billiárdoztunk, valahogy  erősebbnek, férfiasabbnak tűnt. Most meg olyan törékeny alkata van, és elég nőiesen mozog... Érdekes...-suttogtam. Linda alig észrevehetően hátra pillantott. Épp egy WC előtt mentünk el, ám Linda megállt.
-Ennek a WC-nek ugye két kijárata van? Az egyik ez, a másik ezzel szemben van, és a pláza másik hosszabb folyósójára visz, igaz?-kérdezte.
-Igen.-bólintottam, bár nem értettem miért kérdezi ezt.
-Akkor gyere.-indult el a női mosdó felé. Mikor beértünk, muszáj volt hangot adni értetlenségemnek.
-Ezt most miért?-kérdeztem, de ő feszülten figyelt. Egy darabig csenben volt és csak az ajtót figyelte, majd megszólalt.
-Nem jön be. Ha elrabolni akarna, akkor itt simán elkaphatott volna, de nem jött utánunk. Gyanítom, hogy inkább megfigyel minket, mint hogy ártani akarna. Vagy valaki, aki ártani akar nekünk, felbérelte, hogy figyeljen meg minket. De ebben csak akkor lehetünk biztosak, ha kimegyünk hátul, és egy kis kerülővel  visszatérünk ahhoz az ajtóhoz, amin bejöttünk. Ha még mindig valahol ott áll az alak, akkor megfigyelő. Ha nem, akkor puszta véletlen. Furcsa, nagyon furcsa véletlen.-vezette végig Linda a tervét.
-Áh, mostmár értem! Hogy ez nekem hogy nem jutott eszembe! Pedig egymás közt cserélgetjük a krimi-könyveinket...-mosolyogtam. Kimentünk a hátsó kijáraton, és visszamentünk oda, ahol bementünk. Így pont az alak háta mögé kerültünk, aki valóban ott állt, pár méterre a mosdó bejáratától.
-Tehát igazam volt.-suttogta. Most odamegyünk, te elkapod hátulról, én pedig kérdőre vonom!-mondta Linda, és csak úgy lángolt a szeme az izgalomtól.
-Én?! Miért én?-kérdeztem.
-Mert te többet jársz konditerembe, és izmosabb vagy!-vigyorgott.
-Mi? Mi vagyok én férfi? Nincsenek izmaim!-tiltakoztam.
-Jó, akkor úgy mondom, hogy több erő van benned.-sóhajtott.
-Rendben...-adtam be a derekam, egy sóhaj kiséretében. Odalopóztunk az idegen háta mögé, és rajtaütésszerűen támadtunk: Én erősen megfogtam hátulról, a nálam körülbelül egy fejjel magasabb embert, Linda pedig pillanatok alatt előtte termett.
-Most azonnal elmondod, hogy ki vagy, és miért követsz, vagy sikítok, és hívom a biztonsági őrt!-nézett az illetőre Linda, ellentmondást nem tűrő hangon, ám az idegen nem válaszolt, csak ficánkolt a karjaim közt, és nagy erőkifejtés kellett ahhoz, hogy visszatartsam, mivel ellenfelem nagyon erősnek bizonyult. Tehát mégsem nő... Épp ott tartottam, hogy ha nem érkezik segítség, akkor az illető szabadulni fog karjaim közül, mikor végső megoldásként elengedtem, ám sálát erősen fogtam, és ahogy elakart futni, az lesiklott arcáról, amit én nem láttam, hisz nekem háttal volt, de Linda még épp meglátta mielőtt az idegen végleg elszaladt volna, és utánakiabált:- Bill!!! Az idegen hirtelen megállt, mint aki kővé dermedt, nekem pedig fogalmam sem volt, mi folyik itt. Méghogy Bill?! AZ A BILL???

Reggel dél körül ébredtünk. A szokásos reggeli teendők után le mentünk a konyhába reggelizni, persze csak miután elfogyasztottuk a szokásos Redbullt. Aztán társasjátékoztunk, beszélgettünk, TV-t néztünk, meg ehhez hasonlók, egészen este hatig, mikoris elkezdtünk készülődni a partira.

*** (Ajánlott zene: Klaas&Bodybangers-Freak, és Ke$ha-Blow)

-Szia Dan!-köszöntünk mindketten mikor Dan ajtót nyitott.
-Ááá, sziasztok csajok, örülök hogy itt vagytok!-adott nekünk 2-2 puszit.-Gyertek beljebb!-invitált minket.
-Boldog Szülinapot!-kiabáltuk neki, mivel olyan hangosan ment a zene, hogy alig hallottuk egymást.
-Köszi!-mosolygott Daniel.
-Hoztunk egy láda sört, 2 üveg kólát, meg 4 zacskó chipset.-mutogattam a kezemben lévő szatyorra.
-Mondtam, hogy tőletek nem kell semmi. De azért köszi.-hajolt hozzám közelebb Dan, hogy halljam mit mond. Isteni a parfümje... Kezébe adtam a szatyrot.
-És itt az ajéndékod! Reméljük tetszeni fog.-mosolyogtam. Odaadtam Danielnek, aki eltátotta a száját, mikor meglátta az ékszert.
-Ez most komoly?! Egy ilyen biztos drága volt! Méghozzá nem is ezüst, hanem fehérarany! Én ezt nem fogadhatom el!-mondta Dan.
-Dehogynem! Nekem ez nem olyan nagy kiadás.-tiltakoztam.
-Hát...Rendben...De ezért még jövök egyel.-hajolt a fülemhez.
-Nem kell, nem azért adom.-mentegetőztem.
-Igyatok valamit, érezzétek jól magatokat!-kínált minket Dan. Lindával elvegyültünk a tömegben. Az este folyamán rengeteget táncoltunk, és be kell valljam, rendesen ittunk is. Végig magamon éreztem Dan óvó tekintetét.
-Szerintem ideje lenne hazamennetek. Elég sokat ittatok.-jött oda hozzánk Daniel.
-Nyugi már Dan, nincs semmi baj!-csimpaszkodtam bele a nyakába.
-Erika, ezt ne csináld...-halkult el D.
-Mit?-néztem rá kihívóan.
-Linda, mond hogy legalább te nem részegedtél le!-pillantott barátnőmre, aki kevesebbet ivott mint én.
-Nem igazán, bár én is ittam.-válaszolt Linda.
-Rendben, akkor ti ma itt alszotok.-mondta Daniel ellentmondást nem tűrő hangon.
-Mi az hogy...hukk...itt alszunk?!-háborodtam fel.
-Gondolod kiengedlek így az utcára? Add ide a mobilod, felhívom apádat.-mondta Dan. Kelletlenül vettem ki a zsebemből a telóm, és adtam oda Danielnek. Intett, hogy menjük utána. Beértünk egy szobába, gondolom Danielé, a berendezés alapján. Bár azokban a pillanatokban nem igazán tudtam rendesen gondolkodni.
-Csókolom, Dan vagyok, a lányok épp az én szülinapi bulimon vannak, és Erika egy kicsit rosszul lett, szóval adtam neki egy gyógyszert, ő pedig elaludt. Ígérem, vigyázok rá, nem engedek be senkit a szobába, és holnap én magam viszem haza, rendben?-kamuzott Daniel a telefonba. Azt mégse mondhatta nekik, hogy az ő kis angyalkájuk berúgott és nem képes tisztán gondolkodni.
-Rendben, úgy vigyázok rá, mintha a húgom lenne. Csókolom!-rakta le a telót. Persze, a húga...
-Most pedig kapsz egy kis vizet, és lefekszel! Linda, téged mindjárt felkísérlek az egyik vendégszobába.-mozgósította magát Daniel.
-Úgy viselkedsz mintha az apám lennél.-húztam el szám.
-Mivel apád nem törődik veled, kell valaki, aki vigyáz rád.-mosolygott rám. Hát ez... Aranyos volt tőle... Adott nekem egy pohár vizet, és eltűnt egy kis időre, míg elkísérte Lindát a vendégszobába.
-Na, józanodtál már valamennyit?-lépett be Daniel a szobába.
-Én nem is voltam részeeeg Daaan!-nyafogtam.
-Szóval nem.-csóválta meg a fejét. Leült mellém az ágy szélére.
-Le kéne feküdnöd aludni.-szólalt meg.
-De én nem akarok!-mondtam morcosan.
-Pedig le fogsz.-mondta Dan nyugodtan.
-Na, ne legyél már ilyen parancsolgatóóós!-öleltem át a nyakánál, és pillanatokon belül már az ajkain csünggtem. Dan felnyögött a meglepetéstől.
-Ne...Ezt ne...-tolt el magától Daniel.
-Miért, nem tetszem?-kérdeztem csalódottan.
-Erika, tudom, hogy egy idióta barom vagyok amiért így kiszúrok magammal, de...Szeretlek, és nem akarom, hogy így elrontsuk a barátságunkat. Te holnap úgyis megbánnád, és látni se akarnál.-nézett mélyen a szemembe. Az előbbi mondatával szinte kijózanított, ráébredtem, mit is akartam csinálni az előbb, és mélyen elszégyelltem magam.
-Én... Nagyon sajnálom...-néztem mereven a földre.
-Nincs semmi baj.-ölelt meg. Még vagy tíz percig ölelkeztünk, szorosan, meghitten, és úgy éreztem, teljesen lenyugodok. Minden gondolat kiröppent az agyamból, nem figyeltem semmire és senkire, csak beszívtam Dan kellemes illatát, és hallgattam egyenletes szuszogását.
-Köszönöm.-motyogtam.
-Ugyan mit?-kérdezte érdeklődve.
-Azt, hogy egy ilyen hülye picsával törődsz, ahelyett, hogy élveznéd a szülinapod.-mondtam megbánóan.
-Nem vagy hülye picsa! Csak kicsit zűrös.-mosolyodott el.-És veled sokkal jobban érzem magam, mint a kint lévő emberekkel.-nyugtatott meg.
-Akkor is köszönöm.-mondtam halkan.
-Na, ne köszöngess, inkább sipirc aludni.-nevetett fel.
-Muszááááj?-nyafogtam, mire bólogatott.
-Megyek, véget vetek a bulinak, ennyi elég volt mára.-indult ki. Én befeküdtem Dan ágyába, belebújtam az ő illatát árasztó paplanba, és szinte azonnal az édes álmok mezejére léptem. Olyan bő egy óra múlva felébredtem. Mindenhol csönd honolt. Lassan kikecmeregtem az ágyból, és Dan keresésére indultam. Meg is találtam őt. Édesen szuszogott a kanapén, a nagyszobában. Óvatosan odalépdeltem mellé.
-Dan...Daaan...-ébresztgettem. Dan lassan felnyitotta a pilláit, és álmosan nézett rám.
-Erika...?-ásított.
-Nem akarsz bejönni hozzám?-kérdeztem halkan.
-Hogy érted ezt?-kérdezte, immár teljesen ébren.
-Nem úgy... Szóval, nem akarsz mellettem aludni?-rebegtettem meg pilláimat.
-Mi van, a pici Erika fél egyedül a sötétben?-nevetett fel.
-Ha azt mondom igen, akkor bejössz?-pislogtam rá nagy szemekkel.
-Na, menjünk!-ült fel a kanapén. Nagy nehezen kikászálódott, és követett a szobájába. Befeküdtünk az ágyba, és óvatosan hozzábújtam. A teste melege teljesen pihentető hatással volt rám.
-Köszönöm.-mondtam halkan.
-Ugyan... Elvégre, ez egy jóbarát dolga.-suttogta, kis szomorúsággal hangjában. Pár perc után el is aludtam védelmező karjaiban. Reggel iszonyú fejfájással ébredtem. Daniel még mindig mellettem aludt, mellkasa egyenletesen mozgott fel-alá.
-Daaan...-rázogattam meg óvatosan.
-Fent vagyok...-ásított egy nagyot.
-Van valami fájdalomcsillapítód?-ásítottam én is.
-Jaja, gyere.-ült fel az ágyban. Kicipeltük magunakat a konyhába. A ház kész káosz... Dan adott egy pohár vizet, meg egy Algopirynt.
-Helló gyerekek!-jött be a konyhába Linda.-Országomat egy fájdalomcsillapítóért!-nézett ránk könyörgő szemekkel. Daniel neki is adott, egy pohár víz kíséretében.
-Szedjétek rendbe magatokat, aztán elkísérlek titeket haza.-ivott bele Daniel a kávéjába.
-Ne segítsünk rendet rakni?-ajánlottam fel.
-Á, nem kell, majd én megcsinálom.-mosolygott.
-Biztos?-nyelte le Linda a gyógyszert. Daniel bólintott egyet.
 

-Sajnálom...-csak ennyit mondott, majd eltűntek a kocsival.
-Ez nem lehet igaz!-rogytam össze sírva a földön. Linda átölelt, majd felmentünk a szobánkba és csak ültünk az ágyon sírva. Ez jó darabig így ment, majd este 6 körül bejött hozzánk Anya. Mindent elmeséltünk neki, a találkozást, a Black Cat bárt, az újságot, Apu bemutatkozását, és azt is, hogy jelenleg miért sírunk... Anya egy darabig vígasztalt minket, majd lement és csinált nekünk vacsorát. Mikor megettük a vacsit, felmentünk a szobánkba és beszélgettünk Lindával.
-Annyira haragszom rájuk! Hogy tehették ezt?!-kérdeztem Lindától, viszont sírni már nem tudtam, egyszerűen minden könnyem elsírtam már a nap folyamán. Ekkor megcsörrent a telefonom.
-Szia Dan!-szóltam bele a telefonba.
-Szia! Honnan tudtad, hogy én vagyok?-kérdezte.
-Nem is tudom... Talán kiírta a telefonom?-nevettem.
-Jah tényleg, neked megvan a számom...-mondta Dan zavart hangon.
-És miért hívtál?-kérdeztem.
-Ja igen, csakhogy megkérdezzem, hogy jöttök-e a bulira.-mondta Dan. Hú basszus, ez teljesen kiment a fejemből!
-Persze hogy megyünk, ki nem hagynám!-vágtam rá.
-Oké. Szia, majd találkozunk a bulin, jóéjt és szép álmokat!-köszönt el Dan.
-Jó éjszakát, szép álmokat.-mondtam majd kinyomtan a telefont és beraktam a retikülömbe a pénztárcámmal együtt. Most este 7 van, szóval a pláza még bőven nyitva van. És azt is tudom hogy mit akarok venni, szóval nem leszek ott sokáig.
-Dan volt az. Szólt, hogy el ne felejtsük hogy holnap buli. Hogy mehetett ki a fejemből?!-kérdeztem Lindától.
-Ilyen szörnyű nap után még jó, hogy elfelejtettük. És mit vegyünk neki?-kérdezte Linda.
-Én egy fehérarany karkötőre gondoltam. Drága, de az emberek csak sima ezüstnek nézik, így kevesebb az esélye hogy ellopják. Az én legtöbb ékszerem is fehérarany.-válaszoltam.
-De nekem erre nincs pénzem.-értetlenkedett Linda.
-Nem is kell, én fizetem, de ketten választjuk ki, így mindkettőnktől kapja.-magyaráztam.
-Van nálad elég pénz erre?-kérdezte Linda.
-Jelenleg 100 euró van nálam, ami bőven elég, tegnap kaptam aputól heti zsebpénznek, de itt a bankkártyám is. Igaz hogy magyar, de itt is lehet használni, és a bankautómata euróban adja ki a pénzt.-indultam ki a szobánkból.
-És mennyi pénz van a bankkártyádon?-követett Linda.
-Három vagy négy millió forint asszem. Lusta vagyok kiszámolni euróban.-nevettem.
-Mi az gyerekek?-kérdezte anya mikor leértünk a földszintre.
-Elfeledkeztem róla, hogy holnap szülinapi bulira megyünk, és nem vettünk ajándékot. Szóval el kéne ugornunk a plázába.-hozakodtam elő a farbával.
-Kinek a szülinapi partija?-kérdezte egyből anya.
-Danielé, a pizzafutáré.-válaszoltam.
-Ilyen jóban vagy vele?-kérdezte apa.
-Aha, jófej srác, jó haver.-mosolyogtam.
-Renben, akkor elviszlek titeket a plázába.-vette elő apa a kocsikulcsot.
-Én itthon maradok, eléggé fáj a fejem.-mondta anyu.
-Ne maradjak veled? Linda is  megtudja venni az ajándékot, elmondtam neki hogy mit akarok venni, és nem szívesen hagylak itt téged ha rosszul vagy.-pillantottam anyára.
-Nem kell, csak egy kis fejfájás. A melegfront miatt van. Holnap 40 fok lesz, ma meg csak 33 volt, és ez elég nagy emelkedés.-mondta Anyu. Anya sajnos frontérzékeny, amit én is örököltem tőle, csakhogy én súlyosabban, így nekem nem csak a fejem fáj, hanem szédülök is. De én most azért nem vagyok rosszul, mert már egy ideje gyógyszert szedek a frontérzékenységemre.
-Rendben, de ha bármi van akkor hívj.-mondtam majd kimentem Lindáék után. Beszálltunk az autóba és elindultunk a plázába. Hamar odaértünk, és Apa azt mondta, hogy egy óra múlva találkozunk a bejáratnál, mert neki is van még egy kis megvenni valója. Linda és én elindultunk a kedvenc ékszerészemhez, és válogattunk. Végül apunak is vettem egy aranykarkötőt, mert tudom milyen az ízlése, és ez tuti tetszene neki. Dan karkötője igazi férfias karkötő, de mégsem az időseknek való, hanem a fiatalabb korosztálynak. Biztos, hogy nagyon tetszik majd neki. Aztán még volt egy csomó időnk, szóval elkezdtünk nézelődni a kedvenc ruha boltjaimban. Úgy gondoltuk veszünk holnapra új ruhát és cipőt meg kiegészítőt is. Én találtam egy fekete, spagettipántos testhez simuló ruhát, fodros aljjal. A mellrészén (magyarul  a ruha legtetejétől a mellem aljáig) fehér csíkok voltak rajta. Egy fekete magassarkú szandált vettem hozzá és egy fekete nyakláncot amin egy ezüstös halálfej volt, meg egy fekete gyűrűt amin egy fehér virág van. Linda egy tűzpiros, spagettipántos ruhát vett, aminek az alja asszimetrikus (érthetőbben féloldalas). Egy fekete-piros magassarkút vett hozzá és egy piros szíves nyakláncot, plusz egy fekete gyöngyös karkötőt. Pontosan egy óra múlva a bejáratnál voltunk.
-Sziasztok gyerekek! Nézzétek csak mit vettem nektek.-mutatott a szatyrára.
-Nekünk? Mit?-kérdeztem meglepetten.
-Neked kincsem ezt a parfümöt. Láttam, hogy múltkor nagyon nézted a boltban, de nem volt nálad a pénztárcád, szóval gondoltam megveszem neked.-nyújtott át apa egy parfümös üvegcsét. Avril Lavigne illata, a Black Star. Valamelyik újságban volt egy minta ebből a parfümből és azóta szeretném megvenni, de valami mindig közbejött.
-Jaj nagyon szépen köszönöm!-adtam apunak két puszit.
-Szívesen. Neked pedig ezt vettem Linda. Láttam hogy bekarikáztad az újságodban, gondoltam ne kelljen erre spórolnod, megveszem neked én.-adta oda Apa az ajándékot Lindának. Britney Spears saját illata volt, a Couriose.
-Erre spórolok már mióta, de még mindig nincs rá elég pénzem. Köszönöm hogy megvetted nekem!-ölelte át aput majd adott neki két puszit.
-Mi is vettünk ám neked valamit!-adtam neki oda az ékszeres dobozkát. Mikor kinyitotta még a szája is tátva maradt.
-Ez tökéletes! Nagyon köszönöm.-adott nekünk 1-1 ölelést Apa.
-Beülünk valahova kajálni? Nézzétek csak, ott egy pizzázó.-mutatott Apa egy gyorskajáldára. Lindával bólintottunk egyet, majd elindultunk a gyorsétterem felé.
-Mit kértek?-kérdezte Apa a pultnál.
-Kukoricás-sonkás pizzát kólával.-szólaltunk meg egyszerre Lindával, majd felnevettünk.
-Mint az ikrek...-mosolyodott el Apu. Kikérte az ételt és leültünk enni.
-Basszus, nem kérdeztem meg Dant, hogy mikor lesz a buli!-kaptam elő a telefonom, és kikerestem a számát.
-Szia Dan! Figyu, azt tudom hogy hol laksz, de a buli pontosan mikor is kezdődik?-hadartam el a telefonba.
-Jaj tényleg, ezt kiment a fejemből elmondani... Kezdek szenilis lenni.-nevetett-És hatkor gyülekező, de szerintem ti jöhettek hétre is, úgyis akkora lesz jó a hangulat.-mondta Daniel.
-Rendben, köszi, és jóéjt!-köszöntem el.
-Jóéjt, szép álmokat!-rakta le a telefont, és én is kinyomtam. Miután ettünk, elindultunk haza, ahol becsomagoltam Dan ajándékát. Aztán fürdés, fogmosás, alvás.
-Még mindig szomorú vagyok Tom miatt.-suttogta Linda, már az ágyban fekve.
-Én is. És Bill miatt is.-sóhajtottam.-Reméltem hogy ha lenyugodnak, akkor majd felhívnak, de nem lett igazam. Lehet hogy soha nem látjuk őket többé.-szomorodtam el, és már megint a sírás kerülgetett. Nem lehet igaz, hogy találkoztam életem nagy szerelmével, akinek tetszettem is, és mégis elhagyott, hála a koromnak... Ez így nem fair.
-De én ezt nem akarom.-mondta Linda, remegő hangon.
-Ez van, ezt dobta a gép. Ha a sors így akarja, akkor így lesz, nem tehetünk ellene semmit.-mondtam halkan. Hirtelen beugrott a "Boldogság, gyere haza!" című szám, és elkezdtem dúdolgatni. Valahogy nagyon a helyzethez illet. Linda felállt az ágyból, és halkan átjött az én ágyamba.
-Mit csinálsz?-kérdeztem értetlenül.
-Olyan szép a hangod. Énekeld, légyszi!-kérlelt. Bebújt a takaróm alá, és átölelt, fejét pedig belefúrta a nyakamba. Már megszoktam, hogy Lindának sokszor van ilyenje, amit én csak szeretetrohamnak hívok. Én is átöleltem, és halkan énekelgetni kezdtem az előbb még csak dúdolt számot. Végül így aludtunk el. Reggel dél körül ébredtünk. A szokásos reggeli teendők után le mentünk a konyhába reggelizni, persze csak miután elfogyasztottuk a szokásos Redbullt. Aztán társasjátékoztunk, beszélgettünk, TV-t néztünk, meg ehhez hasonlók, egészen este hatig, mikoris elkezdtünk készülődni a partira.

-Értem. És ma is azzal a Billel mész el?-kérdezte Apa. Hirtelen nem tudtam mit válaszoljak. Mondjam el az igazat? Vagy tagadjam le?

-Igen...-feleltem halkan.
-Tudom, hogy sokat jelent ez neked...Szóval menj csak.-nézett rám apa. Egyből felkaptam a fejem.
-Na mi lesz, menj már! Szerintem az a fekete BMW ott az övéké, csak látta hogy jövök és nem mer bekopogni.-mosolygott.
-Ezt most komolyan mondod?-kérdeztem.
-Hát persze. Anyád most a szomszédnál van, annál az Annánál. Már rég látta, szóval most épp kipletykálkodják magukat, de te menj csak nyugodtan, majd én beszélek vele. Tuti hogy ő is elolvassa majd az újságot.-húzta apa a száját.
-Köszönöm.-csak ennyit bírtam kinyögni, nem hittem volna, hogy ilyen könnyen fogja fogadni.
-Viszont szeretnék bemutatkozni ennek a Billnek, ha nem baj.-nézett rám apa. Jaj neee, csak ezt ne. Apa mindig leéget, minden fiú haveromnak mondja, hogy "Ugye milyen gyönyörű lányom van?" meg hasonlók. Kimentünk az ajtón, és láttam hogy Bill és Tom az autónak dőlve figyelik a házat. Gondolom azon tanakodtak, hogy becsöngessenek-e. Odaintettem nekik, hogy jöjjenek ide. Szegények tök megszeppenten jöttek hozzánk.
-Csókolom.-mondták egyszerre.
-Sziasztok! Én Erika apukája vagyok. Ha jól tudom akkor te vagy Bill, te meg Tom, igaz?-mutatott először Billre aztán meg Tomra.
-Igen.-válaszolták.
-Én Balogh Endre vagyok.-fogott velük kezet.
-Mikorra hozzuk haza Erikát és Lindát?-kérdezte Tom.
-Akármeddig maradhatnak, csak aztán vigyázzatok rájuk.-mosolygott apa. Mi van ma apával? Lázas vagy mi?
-Ohh rendben, olyan 10 körül hozzuk. És vigyázunk rá.-mondta Bill.
-Igazán fura téged így élőben látni. Erika szobájának a fala tele van a te képeiddel, ami bevallom, néha egy kicsit frusztráló tud lenni. Bemegyek a lányomhoz, és mindenhonnan te nézel minket. Van egy olyan posztere aminek rendesen olyan a szeme mintha követne. Ijesztő.-nevetett apa. Bill ördögi vigyorral nézett rám. Éreztem, hogy valamivel lefog égetni, ki nem hagyná.
-Majd úgyis leszedi őket onnan, minek a poszter ha itt az igazi?-vigyorgott Bill.
-Ebben van valami. Ja és igazán vigyázhatnátok jobban, elég feltűnőek vagytok.-adta oda az újságot apa Toméknak. Miután elolvasták, kikerekedett szemekkel néztek ránk.
-Hogy ezek mit ki nem találnak! Méghogy "nem nehéz kitalálni mit csináltak kettesben"! Mi vagyok én szexmániás? Öt éve legalább nem volt senkim, de már azt találgatják, hogy egyéjszakás kaland vagy-e vagy nagy szerelem! Ez így nem fair. Miért kell a paparazziknak mindig követni engem. És mi az hogy szemtelenül fiatal? Hiszen Erika majdnem az én korosztályom.-akadt ki Bill.
-Majdnem a te korosztályod? Kislányom, nem mondtad el neki a korodat?-lepődött meg apa.
-Nem, és nem is szeretném mert akkor elüldözném magam mellől.-néztem apára jelentőségteljesen.
-Ááá értem. Na én megyek is, beszélek anyáddal, aztán megyek vissza dolgozni.-iszkolt el apa.
-Erika, most őszintén, hány éves vagy?-kérdezte Bill a szemembe nézve.
-Én... Nem mondhatom meg. Egyből elmennél...-pásztáztam a földet.
-Ennyire nem bízol meg bennem?-kérdezte Bill szomorúan.
-Dehogynem! És ismerlek annyira, hogy tudom, hogy elmennél, mert megbotránkoznál a koromon.-néztem fel rá.
-Jaj Erika, nem titkólózhatsz örökre!-ölelt meg Bill szorosan.
-És ha csak annyi ideig titkólóznék, míg nem lesz köztünk komolyabb kapcsolat?-bújtam a nyakába.
-Miért, te komolyabb kapcsolatot tervezel?-kérdezte Bill mosolyogva.
-Őszintén? Bill, te többet jelentessz nekem mindennél. Mindent megtennék érted, azért, hogy veled legyek, mert te mindennél fontosabb vagy. Már majdnem öt éve rajongok érted, ábrándozok rólad, és most hogy itt vagy, nem akarlak elengedni, ilyen kis idő után. Tudod, így, hogy közelebbről megismertelek, már nem csak rajongok érted, hanem sokkal többet érzek irántad.-néztem még mindig a szemébe. Bill belefúrta az arcát a nyakamba, és sóhajtott egy nagyot.
-Ilyen szépet még senki nem mondott nekem...-suttogta a fülembe. Cirógattam a hátát és vártam hogy megnyugodjon.
-Hogy hány éves vagy???!!!-hallottam meg Tom szinte ordibáló hangját.
-Te elmondtad neki?!-néztem Lindára aki lehajtotta a fejét. A francba! Éreztem, hogy ebből semmi jó nem fog kisülni!
-Dehát nem lehetsz annyi! Magas is vagy, meg felnőttes is. Ez nem lehet! Bill, tudod hány évesek?!-nézett Tom Billre. Bill kérdőn nézett rá.
-Ne!-kiáltottam
-Csak nemsokára lesznek 14 évesek!-mondta Tom még mindig sokkos állapotban, Bill szemei pedig tágra nyíltak és teljesen elsápadt.
-Ez...Ez igaz?-nézett le rám.
-Igen.-hajtottam le a fejem, majd egy könnycsepp gördült le az arcomon.
-Én...Én azt hiszem most jobb ha elmegyek...-mondta Tom, Bill pedig szomorúan rám nézett, elengedett, és elindult Tom után.
-De én azt hittem, hogy nem érdekel a korom!-kiabáltam neki majd kitört belőlem a zokogás.
-Sajnálom...-csak ennyit mondott, majd eltűntek a kocsival.

. Épp menni akartam fürdeni mikor megcsörrent a telóm. A kijelzőn Bill neve villogott.
-Haló!-szóltam bele.
-Szia, Bill vagyok. Csak szeretnék bocsánatot kérni, picit talán túlságosan is nyomultam, és nem szeretnék elkapkodni semmit.-hallottam Bill jelenleg picit félénk hangját a telefonból.
-Én is gondolkodtam rajta, hogy találán picit gyorsan haladtunk...-sóhajtottam a telefonba.-De nem haragszom, sőt. Nekem kéne bocsánatot kérnem a fagyis ügy miatt.-pirultam el.
-Dehogyis kell, hiszen azt is én kezdtem.-mondta Bill.
-Tudod mit? Hagyjuk a sajnálkozást, inkább találjuk ki hogy mit csináljunk holnap.-váltott a hangom vidámabbra.
-Én arra gondoltam, hogy a mozi egy kicsit necces lenne, sok ott az ember, és félek hogy felismernek. Egy kocsikázáshoz mit szólnál? Elvinnélek oda ahol felnőttünk, bemutathatlak anyumnak.-lelkesedett be Bill.
-Ömm... Bill, nem gondolod hogy ez egy ici-picit korai?-kérdeztem.
-Öhh bocs, igazad van.-mondta Bill kicsit zavartan.
-Nem baj, de ez nekem egy kicsit még elhamarkodott döntésnek tűnik.-mosolyogtam.
-És mi lenne ha a lakásomra vinnélek? Tudod már jó pár éve nem anyummal élek, hanem Tommal a közös lakásunkban.-mondta Bill.
-Ohh, szobára akarsz vinni?-kuncogtam. Bill vette a lapot.
-Áhh nem, csak meg akarom mutatni a bélyeggyűjteményem.-nevetett ő is.
-Ahha, az mindjárt más!-nevettem. Miután kinevettük magunkat, Bill kicsit komolyabb hangra váltott.
-Szóval eljöttök?-kérdezte.
-Persze hogy elmegyünk.-vágtam rá gyorsan.
-Akkor jó. Holnap délután egyre ott leszünk éretetek. Az úgy jó? Vagy jöjjek később, esetleg hamarabb?-kérdezgetett.
-Nem, az pont megfelel.-válaszoltam.
-Rendben. Jó éjszakát, álmodj velem!-kuncogott.
-Meglesz.-kuncogtam én is.
-Akkor jó, én is veled álmodok majd.-éreztem hogy elmosolyodik.
-Jó éjt!-mondtam majd leraktam.
-Na mi volt?-kérdezett egyből Linda. Elmondtam hogy hova megyünk meg hogy mikor, aztán elmentem tusolni. Mikor kijöttem Linda is bement a fürdőbe hogy letusoljon. Én kifésültem a hajam, kicsit rendbehoztam a körmeimet és ki is festettem őket feketére, majd kikészítettem a ruhámat holnapra. Rájöttem hogy ma még nem igazán ettem, és elég éhes vagyok, szóval felhívtam a kedvenc pizzériámat. Mindig sonkás kukoricásat rendelek tőlük, ez a kedvencem, és Lindának is.
-Jó estét, Balogh Erika vagyok.-szóltam bele a telefonba.
-Jó estét, a szokásosat?-kérdezte. Hát igen, már megszoktak engem.
-Igen.-válaszoltam mosolyogva.
-És bejárat vagy ablak?-Kérdezte. Hát ez most elég furán hangzik, de azért kérdezi mert legtöbbször este jövök rá, hogy éhes vagyok, és olyankor nem akarom felkelteni anyuékat, szóval ablakon keresztül kérem. Úgy kezdődött, hogy mindig egy helyes fiatal srác hozta a pizzát, és egyszer mikor ugyanígy este kértem a pizzát akkor hirtelen csak bemászott az ablakomon.
-Bocs, de láttam hogy sötét van az egész házban és csak nálad égett a villany, nem akartam becsöngetni hogy anyudék leharapják a fejem, meg a tied is.-mosolygott.
-Ez jó ötlet! Legközelebb ha ilyen későn kérek pizzát akkor is felmásznál?-néztem rá kérlőn.
-Végülis miért ne?-mosolygott. Kifizettem a pizzát és adtam neki egy jó adag borravalót. Így lett megszokva hogy ablakon keresztül kapom a pizzát.
-Szóval ablak vagy ajtó?-rántott vissza a valóságba a nő hangja az emlékezésemből.
-Ja bocsánat...Ablakon keresztül.-válaszoltam.
-Rendben, 10 perc múlva ott van.-mondta majd lerakta. Fogadni mernék hogy Linda is éhes. Pont ekkor lépett be a szobába.
-Éhes vagyok.-jelentette ki.
-Valahogy éreztem.-mosolyodtam el.
-Rendelünk valamit? Mondjuk pizzát?-kérdezte Linda.
-Már megtettem.-mosolyogtam még mindíg.
-Istennő vagy.-ölelt meg.-Van egy olyan érzésem hogy sonkás-kukoricásat rendeltél.-vigyorgott.
-Na milyen jó megérzéseid vannak.-mosolyogtam.-Viszont most öltözz fel!-mondtam neki, mivel most jött meg a zuhanyból és csak egy törölköző volt rajta.
-Miért?-kérdezte.
-Majd meglátod. Siess, vedd fel a pizsid!-mondtam mire értetlen arcot vágva bement a fürdőbe öltözni. Én a szobában öltöztem, felvettem egy fekete bugyit (azért nem tangát mert azt utálom, fel nem venném soha), és egy fekete-kék spagettipántos, csipkés selyem hálóinget. Mikor kész lettem Linda bejött a szobába és leült az ágyra. Rajta egy fekete sort volt, halványlila spagettipántos toppal. Pár perc csönd majd kopogás az ablakon.
-Szia Dan!-nyitottam ki az ablakot Danielnek, a pizzafutárnak. Ő beugrott rajta majd lerakta a pizzát.
-Jaj de rég láttalak már Erika! Örülök hogy megint itt vagy Németországban.-ölelt meg, amit viszonoztam. Dan nagyon helyes srác, izmos, de nem az a kigyúrt izomagy, emellett vékony, és gyönyörű mosolya van. Rövid, felzselézett sötétbarna  haja van, és barna szeme.
-Igen, én is örülök hogy újra láthatlak.-mosolyogtam.
-És mekkorát nőttél! Kész nő vagy!-mért végig, majd szeme megakadt a melleimen, amire kicsit elpirultam.
-Hogy te még mindig milyen ügyesen mászol fára. Méghozzá pizzával a kezedben!-tereltem a témát.
-Szerinted miért vagyok ilyen izmos?-nevetett.-És ki a kis barátnőd?-mutatott Lindára, aki értetlen arccal nézett felénk.
-Ő Linda, a legjobb barátnőm, szülinapja alkalmából elhoztam magammal.-magyaráztam.
-Ahha. Hát én biztos nem fogok ilyen nagy dolgot kapni születésnapomra. Jut eszembe, holnapután leszek 20 éves, nagy bulit csapok. Nem akartok eljönni?-kérdezte.
-Hát végülis miért ne? Kaját, piát kell vinni?-kérdeztem.
-Hát kéne, de nektek nem kell.-kacsintott rám.
-Tudod hogy pénzben nem szűkölködöm, szóval majd mi is hozunk valamit. Már tudom is hogy mit veszek neked. Majd Lindával együtt kiválasztjuk hogy milyen legyen és kettőnktől kapod.-mosolyogtam.
-Hát, te tudod. Ja amúgy a pizza most a cég ajándéka, mert ez volt a mostani nyár első rendelése tőled, és tudjuk hogy minden héten rendelsz majd tőlünk.-mondta Dan.
-Ohh köszönöm. De a borravalód akkor is jár.-vettem elő a tárcám.
-Kérhetnék pénz helyett most valami mást?-kérdezte miközben megvakargatta a tarkóját.
-Persze, mit?-raktam vissza a tárcám az éjjeli asztalkámra.
-Öhh, Linda, megkérhetnélek rá, hogy egy picit magunkra hagyj minket?-kérdezte Dan Lindát, aki még mindig tök zavart volt, de bólintott és elindult kifelé.
-Köszi.-mondta, majd megvárta míg Linda kimegy.
-Szóóóval...Tudod, nehéz ezt elmondani...De muszáj lesz...Izééé...Tudod te nagyon tetszel nekem.-pásztázta a földet Dan, majd bátortalanul felnézett.
-Ohh...Hát, mindenesetre örülök, hogy elmondtad. De miért nem mondtad előbb?-kérdeztem.
-Hát tudod, 14 éves korom óta dolgozom a pizzériában mivel a nagybátyámé a cég. Emlékszem mikor először jöttem ide, 5 éve, akkor még csak egy 8 éves, aranyos kislány voltál. De aztán láttam ahogy egyre nőiesebb, érettebb leszel, és valami megfogott benned. Már a múlt évben elkezdődött ez az egész. Mikor a nyár végén elmentél, akkor nagyon szomorú voltam, egész idáig csak rád gondoltam, és faltam a nőket, hogy enyhítsem a vágyam irántad. De az utóbbi időben már ez sem segített, szóval ezzel le is álltam már két hónapja. Nagyon hiányoztál!-ölelt meg szorosan.-El sem hiszem, hogy most itt vagyok veled...-suttogta a fülembe majd belebújt a nyakamba. Hirtelen azt sem tudtam hogy mit csináljak. Elég gyorsan ért ez az egész. És hát Billel így mi lesz? Hiszen Dan nagyon helyes, és már egy jó ideje tetszik nekem is, de Billért már kiskorom óta oda vagyok. Nem fogom Billt leváltani Danre, hiszen Billt nagyon szeretem, és minden vágyam az hogy ő az enyém legyen. Mindene vonz engem, a mosolya, a szemei, az orra, a piecingei, a tetkói, a kisugárzása, a törékeny teste, a hangja...
-Dan, én sajnálom, de nekem van valakim...-bújtam ki Dan öleléséből, mire felkapta a fejét.
-Van valakid? Mondjuk gondolhattam volna, egy ilyen gyönyörű lánynak miért is ne lenne párja.-könnyezett be a szeme.
-Jaj Dan, én tényleg sajnálom, mert te egy nagyon vonzó srác vagy, és ha előbb elmondod hogy tetszem...-próbáltam vígasztalni, de nem tudtam befejezni a mondatot mert Dan közbevágott.
-Akkor jártál volna velem?-csillant meg valamiféle remény a szemében.
-Igen, sőt ezt biztosra veszem.-mosolyogtam rá.
-Ohh...Kár hogy nem szóltam előbb... Az a srác nagyon szerencsés, hogy maga mellett tudhat téged.-mosolyodott el keserűen.
-Dan, amúgy sem működne köztünk, hiszen én nem itt lakom, és ha elmennék haza akkor sehogysem tudnánk találkozni. És a korkülönbség is nagyon nagy. Hat év az elég sok.-mondtam Dan szemébe nézve.
-De én megtudnám oldani hogy együtt legyünk! Ha kell oda költöznék Magyarországra, vagy te is költözhetnél hozzám. Hiszen tudod hogy már 2 éve saját lakásban élek. És el is tudnálak tartani téged, ha apád megharagudna ránk és nem adna tovább pénzt.-magyarázott hevesen Dan. Nocsak, ilyen komolyan gondolja?
-Jaj Dan, tudod hogy ez lehetetlen! Hogy költözhetnél Magyarországra, hiszen nem tudod a nyelvet, és munkát se találnál ilyen fiatalon. Arról meg hogy hozzád költözzek szó se lehetne, hiszen ha szakítanánk, akkor nem tudnék hova menni, mivel ezesetben otthonról kitagadnának. És amúgyis, semmi értelme nincs erről beszélnünk, hiszen mint mondtam, nekem párom van, akivel elég komolyra tervezem.-néztem Danra szomorúan.
-Lehet hogy igazad van. Nekem vissza kell mennem dolgozni, de kérhetnék... egy csókot? Hogy legalább tudjam hogy milyen lenne, hiszen egész eddig csak érted epekedtem. Ez lenne az én borravalóm.-nézett rám szomorúan Dan. Egy ideig álltunk egymással szemben, nem tudtam mit tegyek, de a végén lassan elkezdtem közeledni Dan felé, becsuktam a szemem és egy lágy csókot leheltem ajkaira. Kezeimet átfontam a tarkója mögött, ő pedig átkarolta a derekamat és magához húzott. Körülbelül 2-3 percig csókolóztunk, majd elszakadtunk egymástól. Dan nem szólt semmit csak sóhajtott egyet és lehajtott fejjel elindult az ablak felé. Nagyon élveztem a csókot, főleg azt ahogy Dan tartott az erős kezeiben. De nem szabad erre gondolnom, hiszen akármilyen vonzó is Dan, nekem Bill kell. Bill sokkal nagyobb hatással van rám mint Dan. Ledobtam magam az ágyra és egy sóhaj kíséretében behívtam Lindát. Mindent elmeséltem neki, az ablakos ügy kezdetét, a szerelmi vallomást, a csókot...
-Szóval most mondhatni megcsaltad Billt?-kérdezte Linda.
-Még nem is járunk Billel, ez a csók pedig többször nem fog előfordulni. Pedig olyan jó volt...-sóhajtottam. Linda nem szólt semmit, csak átölelt, ami jelen pillanatban nagyon jól esett. Egy darabig így maradtunk, majd ettünk és fogat mostunk. Nem tudtunk aludni, szóval halkan beraktunk egy Miley Cyrus CD-t, énekelgettünk közben, és kifestettük egymás lábkörmeit. Lindáé kék lett, az enyémre meg csak körömerősítőt raktunk, ami adott egy kis fényt is a körmeimnek. Aztán segítettem Lindának kiválasztani a holnapi ruháját és hozzá megfelelő cipőt és kiegészítőket. Én nem készítettem ki a ruhámhoz a cipőt meg a többit, szóval most Lindával az enyémet is kiválasztottuk. Aztán elálmosodtunk és lefeküdtünk aludni. Ez olyan fél tizenegy környékén volt. Direkt beállítottam a telefonom ébresztőre hogy reggel 11-kor csörögjön, mert szeretnék időben elkészülni. Pontban reggel 11-kor csörgött a mobilom. Hmm ez a saját hangom. Felvettem ahogy Bruno Mars Grenade című számát éneklem, és azt állítottam be ébresztőnek. Szerintem nagyon jóra sikereredett, ahhoz képest hogy nincs jó hangom.
-De szépen énekled ezt a számot!-emelte fel a fejét Linda a párnáról majd visszaejtette.
-Köszönöm!-mosolyodtam el, majd kikapcsoltam az ébresztőt.
-Ritkán ébredek ilyen szép hangra.-nevetett fel Linda majd feltápászkodott. Lementünk a konyhába úgy ahogy voltunk. Még kómásan vettem ki a hűtőből két Red Bullt, és leültem Linda mellé az ebédlőasztalhoz. Odaadtam neki az egyik energiaitalt, majd megittuk őket. Mi jóformán erre kelünk fel, ez ilyen önindító Red Bull. Jobb mint a kávé... Azt amúgy is utálom. Miután kijózandtunk, csináltunk piritóst meg tojásrántottát és megkajáltunk. Aztán fogmosás, smink és felvettük az előre kikészített rucikat. Olyan dél körül készen lettünk, szóval addig leültünk az ebédlőasztalnál és vártuk, hogy mikor jönnek Billék. Elvégre nem lenne jó, ha anya nyitna ajtót, és Billel találná szemben magát. Egy előtt pár perccel apa robogott be a lakásba.
-Lányok! Munkába menet vettem egy újságot, és miközben nyugisan olvasgatom az irodámban, mit nem találok benne?-csapja le az újságot az asztalra. Én és Linda az újság fölé hajolunk és döbbenten olvassok a cikket. "Bill és Tom Kaulitz becsajozott?" Ez volt a főcím. Tovább olvastuk. " Bill és Tom Kauilitz tegnap a Black Cat bárban mulatta az időt, két szemtelenül fiatalnak tűnő lány társaságában. Bill és az egyik lány el is tűntek egy kis időre, nem tudni hova, majd visszamentek a bárba. Mikor visszajöttek, a lány nyaka kivolt szívva, szóval nem nehéz kitalálni, hogy mit csináltak kettesben. Vajon Bill Kaulitz megtalálta a szerelmet? Vagy csak egy egyéjszakás kaland volt a fiatal lány? A két lány kilétéről egyenlőre semmit nem tudunk. A nap végén a Kaulitz ikrek kocsival vitték el a két lányt. Vajon haza vitték őket? Vagy magukhoz? Ezt egyenlőre sajnos nem tudni." Voltak mellette képek is, ahogy beszállunk a kocsiba, meg ahogy isszuk a koktélokat és nevetgélünk, sőt azt is lencsevégre kapták ahogy Billnek búcsúpuszit adok az arcára.
-Mit jelentsen ez? Így kell megtudnom, hogy neked van valakid? És már élsz nemi életet?-kérdezte apa. Eléggé ki volt borulva.
-Én nem élek nemi életet, ez csak a sajtó kitalációja! Linda is bizonyíthatja. És azért nem mondtam el mert még nem járok vele, csak ismerkedünk. És amúgy is, mit szóltál volna hozzá? Hogy nyugodtan lányom, csinálj csak amit akarsz?-kérdeztem.
-Talán igazad van.-sóhajtott.-De akkor mi az az kiszívás a nyakadon?-kérdezte apa.
-Arról én tehetek. Megkért hogy vasaljam ki a haját a randira, de véletlenül hozzáértem a nyakához a hajvasalóval és megégettem.-szólt közbe Linda. Jééé ez nekem eszembe se jutott! Méghogy ő nem tud olyan jól hazudni mint én. Hálálkodó pillantást vetettem Lindára.
-Értem. És ma is azzal a Billel mész el?-kérdezte Apa. Hirtelen nem tudtam mit válaszoljak. Mondjam el az igazat? Vagy tagadjam le?

Itt van pár kép, hogy mégis hogy kell elképzelni a szereplőket :) Bocsi hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem, de azért remélem tetszeni fog amit írtam :/ Majd még rakok fel részt jövőhéten, mivel ez így még nincs ám befejezve ;) Jó olvasást :) Erika jobbra el! Tádáá XD Na jó, tudom hogy hülye vagyok, de örülök annak a dinka fejemnek hogy nem elég, hogy nem haltam meg, még részt is írtam :)) Szóval sziasztok, és legyetek rosszak kedves olvasóim, ha még vagytok Mollyn kívül ^.^"

Bill és Tom:

Én, azaz Balogh Erika:

Az én legeslegjobb barátnőm, Linda:

Végül pedig Dan:

-Erika kelj fel! El akarsz késni a suliból?-hallottam egy hangot, de azt nem tudtam kitől jött. Ilyenkor reggel még elég kómás vagyok.
-Mi?! Ma van suli?!-pattantak ki a szemeim. Magam előtt egy nagyon vigyorgó Lindát pillantottam meg. Linda a legjobb barátnőm egy oviba jártunk és egy suliba is, egy osztályba. Két hónappal idősebb nálam, Augusztusban született, én pedig Októberben.
-Tudtam hogy bedőlsz neki! Nem rémlik hogy már két hete vége a sulinak, mi pedig már három napja Berlinben vagyunk?-nevetett fel. Igen, Berlinben. Elsős korom óta minden nyáron itt vagyok. Az egész nyaramat itt töltöm mivel apunak itt is van egy cége. Igazából Magyarországon élek, a szüleimmel együtt. Apu egy bróker cég igazgatója, és Magyarországon kívül Németországban és Ausztriában is van egy cége. A Németországival csak nyáron foglalkozik, akkor jön ki ide. Míg ő nincs itt, addig a bátyám vezeti a céget, mivel ő itt él. A bátyám 23 éves, szeptemberben lesz 24, és Tominak hívják. Az Ausztriai céget pedig Attila irányítja, apám hugának férje. Apa a téli szünetekben szokta meglátogatni az ott lévő cégét, de oda nem megyek minden évben, Németországot jobban szeretem. Főleg hogy itt él álmaim pasija, Bill Kaulitz. De arról már lemondtam hogy találkozhassak vele, hiszen eddig soha nem sikerült.
-Ez nem ér! Tudod hogy ilyenkor még félálomban vagyok!-nézek Lindára morcosan.-Nemhogy örülnél neki hogy most téged is magammal hozhattalak, de neeeem, neked még basztatni is kell.-nyújtottam rá nyelvet.
-Tudod hogy csak hülyülök.-mosolygott.
-Áhh, kár hogy rád nem lehet haragudni.-vigyorodtam el.
-Igaz? Na arra gondoltam hogy reggeli után elmehetnénk vásárolgatni.-mosolygott még mindig.
-Ez jó ötlet.-mosolyogtam vissza cinkosan. Miután megvolt a reggeli rutin meg a kajálás, elindultunk Berlin központjába, ahol van egy bazinagy sétálóutca, amit imádok, mert tele van butikokkal. Apa vitt el minket, onnan pedig elment munkába. Azt mondta délután négyre értünk jön, de ha hamarabb el akarunk menni akkor hívjunk taxit. Adott egy "kis" pénzt majd elhajtott.
-Imádom apudat! Az enyém a barátnőimhez is alig enged el, te meg itt császkálsz egyedül. Pedig én két hónappal idősebb vagyok mint te. Ja és mondtam már hogy mennyire örülök hogy a 14. szülinapom alkalmából eljöhettem veled? Életem legszebb szülinapi ajándékja ez. Nagyon köszönöm.-hálákodott Linda. Linda nemsokára 14, és itt tartjuk meg a szülinapi bulit is. Az lesz majd a meglepetés, hogy elhívtuk a családját is.
-Igen, vagy ezerszer megköszönted már, de azért szívesen.-mosolyogtam. Lejártuk a lábunkat a sok nézelődés meg vásárolgatás közben. Már majdnem négy óra volt, mikor valaki nekemjött.
-Oh, nagyon sajnálom, csak nagyon sietek.-mondta az idegen majd kezet nyújtott hogy segítsen felállni.
-Nem baj, bárkivel megesik.-válaszoltam, majd láttam, hogy a táskám egész tartalma a földön landolt, ahogy az idegen táskájának tartalma is. Nagy nehezen összeszedtük a cuccokkat, majd az idegen eltűnt. Tudnám honnan volt olyan ismerős nekem a kinézete, a hangja. Lehet hogy ismerem? Nem hinném. Na hagyjuk a témát, nem érdemes ezen agyalni. Apa pontban négykor ott várt a kocsival a megbeszélt helyen. Hazamentünk, ettünk és elmentünk tusolni. Mikor kijöttem a zuhanyból, meg akartam nézni hogy jött-e üzenetem a mobilomra, de nem találtam a készüléket. Aztán beugrott, hogy mikor kiesett a táskámból, akkor biztos elvette az a srác aki belém futott. Lehet egy tolvaj volt. Na, mostmár késő ezen bánkódni. Megbeszéltem apuval hogy holnap elvisz a közeli telefonos boltba és kapok egy újat. Lindával még beszélgettünk meg TV-t néztünk, majd lefeküdtünk aludni.
-Olyan jól beszéled a németet! Mert az jó, hogy németet tanulunk a suliban, de még csak most jön a nyolcadik osztály, és ilyenkor az emberek még nem tudnak olyan jól beszélni.-mondta halkan Linda, már az ágyban fekve.
-Igen, csakhogy én már jó ideje itt töltöm a nyári szüneteimet (sőt néha a téli szünetekre is kijövök a bátyámhoz), és azért ennyi idő alatt ráragad az emberre a német nyelv.-mosolyogtam.
-Igen, ez igaz.-mondta majd elnyomott minket az álom. Reggel olyan dél körül ébredtünk (mint mindíg). Imádunk sokáig aludni. Miután letusoltunk és reggeliztünk, felvettünk valami csini ruhát, mert úgy volt, hogy telefonvásásárlás után elmegyünk sétálgatni a belvárosba, amolyan pasinézésre. Épp indulni akartunk volna, mikor valaki csöngetett. Kinyitottam az ajtót, és nagy meglepetésemre a tegnapi srác állt az ajtóban.
-Bocsánat hogy zavarom, de tegnap mikor összefutottunk véletlenül elvettem a telefonját. Ugyanolyan van nekem is és összetévesztettem őket.-mosolygott bátortalanul.
-Ohh köszönöm... Már égre-földre kerestem. Bejönne egy teára? Ha már ilyen becsületes volt és elhozta nekem.-mosolyogtam. Még mindig nem tudom honnan ismerős. Pedig tuti hogy láttam már valahol. Ez kezdett idegesítővé válni.
-Hát ha nem zavarom. Egy teát szívesen elfogadnék.-látszik rajta, hogy még mindig bátortalan.
-Én elmegyek apudhoz, kérek tőle pénzt a telefonra. Neki nem kell róla tudni hogy meg lett.-kacsintott Linda, majd leintett egy taxit és elindult apukám nem messze lévő irodájába. Hát igen, Linda mindig tudja mire gondolok. Lehet hogy ez kihasználásnak tűnik, de ettől én még szeretem az apukámat. Csak szeretem a telefonokat és egyéb drága dolgokat is.
-Gyere be! És ha lehet akkor tegezz, nem vagyok én öregasszony.-nevettem a fiúra, majd kitártam az ajtót. Leültettem az ebédlő asztalhoz és elkezdtem csinálni a teát.
-Meggyes tea jó lesz?-kérdeztem.
-Igen, az a kedvencem.-mondta.
-Nekem is.-mosolyogtam rá majd csináltam tovább a teát. Leültem mellé addig míg lefő a tea.
-És szabad megkérdeznem a nevedet?-néztem a srácra.
-Hááát nem tudom hogy jó ötlet-e... De tudod mit? Megbízom benned. Csak nem kezdessz el sikítozni ha már visszahoztam a mobilod.-mosolygott majd levette a napszemüvegét és a sapkáját, én pedig majdnem szívrohamot kaptam hirtelen. Hiszen ez Bill!
-Te...Te vagy Bill Kaulitz???!!!-kérdeztem teljesen lesokkolva. Bill csak mosolygott, gondolom már megszokta az ilyeneket. Mikor kicsit magamhoz tértem, megpróbáltam lenyugodni.
-Öhh bocsánat, csak tudod azért az ember nem mindennap találkozik veled.-mondtam zavartan.
-Nem baj, megszoktam, én se viselkednék másképp.-mosolygott, majd kezet nyújtott.
-Szóval a nevem Bill Kaulitz.-rázott velem kezet.
-Az enyém Erika Balogh.-mondtam, majd gyorsan kimentem a teához. Behoztam és beízesítettem őket. Még hagytuk egy kicsit hűlni, közben beszélgettünk.
-Szép neved van. Erika... De a Balogh elég ritka vezetéknév itt Németországban, sőt, hogy őszinte legyek, még nem is hallottam ilyet. Ugye nem vagy német?-kérdezte.
-Nem, Magyarországon lakom, de már 7 éve minden nyarat itt töltök, mert apunak itt is van egy cége.-mosolyogtam, miközben még mindig alig akartam elhinni, hogy Bill Kaulitzcal beszélek, így eléggé zavarban voltam.
-Ohh, Magyarország? Voltam már ott szerintem... Budapest a fővárosa, igaz?-kérdezte.
-Igen, de honnan tudtad?-kérdeztem meglepve.
-Emlékszem rá, mert a hotelből gyönyörű volt a kilátás. Nagyon szép város.-mosolygott.
-Örülök hogy tetszett.-mondtam, mire Bill kuncogni kezdett.
-Mi az?-kérdeztem értetlenül.
-Cuki a kiejtésed.-nevetett még mindig, mire fülig pirultam.
-Ne félj, megértem amit mondassz, csak olyan furi. De mindenféleképpen aranyos.-nézett a szemeimbe, mire mégjobban elpirultam.
-És mit dolgozik apukád?-kortyolt bele a teájába.-Mmm ez nagyon finom!-mutatott a teára.
-Köszönöm. Amúgy bróker.-válaszoltam.
-Az jól kereső munka. Akkor azért ilyen szép nagy ez a ház. Szerencsétek volt, a belvárosban nem igazán lehet nagy házat találni, főleg olyat ami társasház. De ez nagyon nagy és ízléses.-nézett körbe.
-Igazából ez se lenne ilyen nagy. Tudod ez egy nagyon romos ház volt, amit teljesen lebontottak és ezt a két emeletes, kisebb társasházat építették a helyébe. Apám meglátta hogy még egyik lakást se vették meg, és megvette az egész épületet. Összevonta a lakásokat, és így milyenk az egész.
-Na az nem semmi! Költséges lehetett.-ámult el Bill.
-Igen, elég költséges volt. De beleszállt a bátyám is a költségbe, mert ő is itt lakik. A földszint meg az első emelet a milyenk mikor ide jövünk otthonról, övéké pedig a második emelet. De ha visszamegyünk haza akkor övéké az egész ház. Ő irányítja a céget míg mi Magyarországon vagyunk, mivel ő itt lakik.
-És más testvéred nincs?-kérdezte.
-Nincs. Őt meg Tominak hívják és 24 éves.-mondtam neki.
-Tomi? Mint az én testvérem?-kérdezte.
-Igen. Nálatok Tomnak mondják, mi pedig úgy mondjuk hogy Tamás.-mondtam.
-Tam...Tamás?-próbálgatta kimondani.
-Igen, ügyes vagy. És Tominak becézzük.-magyaráztam.
-Ez tetszik! Így fogom cukkolni Tomot. Tamás...-mondogatta mire felnevettem.
-Még meg se kérdeztem, hogy hány éves vagy?-tette fel az egyszerű kérdést, amire nem is olyan egyszerű válaszolni. Ha elmondom neki, akkor tuti elmegy, hiszen ő 18 éves, lassan 19, én meg csak nemsokára leszek 14.
-Ezt nem szívesen mondom el...-mondtam halkan.
-Miért, talán túl vagy a 25-ön?-kérdezte. Fogalma sincs róla, hogy mennyi lehetek. Persze ez érthető, mivel elég idősnek látszom, mert hormonzavarom van (ez egy betegség), ami miatt sokkal hamarabb érek mint mások, és hamarabb növök is. A csontozatom egy 18-19 éves lányénak felel meg, és 178 centiméter vagyok. Mellekben sem nélkülözök, és ez csak rátesz egy lapáttal.
-Neeem, de meglepődnél ha megtudnád, és nem szeretném hogy máris elmenj miatta.-válaszoltam.
-Nem megyek el, nyugodtan elmondhatod. Én is felfedtem a kilétemet.-mosolygott.
-Sajnálom de nem lehet.-mondtam.
-Hát jó.-itta meg az utolsó kortyot a teájából.-Nekem most mennem kell. Megbízhatok benned annyira, hogy telefonszámot cseréljünk? Meg megadhatom az MSN címem is.-mosolygott rám. Olyan szép mikor mosolyog.
-Örülök neki hogy ennyire megbízol bennem, ne félj nem adom meg senkinek. Amúgy meg te szoktál MSNezni?-kérdeztem.
-Persze hogy szoktam.-mondta majd leírtuk egymás MSN címét és telefonszámát.
-Ha beszélgetni akarsz, vagy ha jobban meg akarsz ismerni, akkor nyugodtan hívj.-mosolygott. Egész végig mosolygott a beszélgetésünk során, le se lehetne vakarni az arcáról.
-Öhh köszönöm, de te is hívhatsz amikor csak kedved tartja.-mondtam, mire a mosolya átváltott pimasz vigyorra.
-Szavadon foglak...-mondta majd elment. Azért remélem nem fog hajnali háromkor felhívni. Épp visszamentem volna a szobámba mikor Linda benyitott a bejárati ajtón.
-Na milyen a pasi? Elcsábítottad?-kérdezte amint bejött.
-Ez a pasi történetesen Bill Kaulitz...-suttogtam magam elé, mert még én is csak most kezdem igazán felfogni. Linda szemei tágra nyíltak és elsápadt.
-Mi... Mi az hogy Bill Kaulitz???!!!-kérdezte úgy mint aki szellemet látott. Leültettem a kanapéra és elmeséltem neki mindent töviről-hegyire.
-Ez tudod mit jelent?-kérdezte halkan.
-Nem, mire gondolsz?-kérdeztem vissza.
-Hogy bejössz álmaid pasijának, aki észre sem vette hogy 5 évvel fiatalabb vagy nála!!!-sikított majd felpattant a kanapéról és össze-vissza ugrált miközben sipákolt. Megfogta a kezem és magával húzott a szobámba, felmentünk az ágyra és ott ugráltunk azt skandálva hogy 'találkoztunk Billel'. Tudom, ha valaki meglátott volna minket, akkor azt mondta volna hogy nem vagyunk normálisak, meg gyerekesek vagyunk, de milyen legyen egy lány 13 évesen? Apunak inkább nem mondom el, mert ő nem igazán bírja a Tokio Hotelt, és szerinte Bill meleg, szóval jobb ha nem tud róla. Azonkívül azt is tudja, hogy 5 év van Bill és köztem, ami azért nem kis korkülönbség. Miután kiugráltuk magunkat és berekedtünk a sikítozástól, kimerülten rogytunk az ágyra.
-Amúgy itt a telefonod.-mutatott egy pink-fekete érintőképernyős telefonra.
-Uhh, ez gyönyörű! Éreztem, hogy olyat fogsz hozni amit imádni fogok.-mosolyogtam.
-Hát igen, ismerlek már mint a rosszpénzt.-nevetett. Egy kis telefonvizsgálgatás után Linda törte meg a csendet.
-El sem hiszem hogy ez velünk történik meg. Az az ember akit a világon legjobban szeretek találkozott a legnagyobb álmával a világon!-vigyorgott.
-Jaj annyira örülök neki hogy te is örülsz az örömömnek!-mondtam, de a végét elnevettem mert nagyon hülyén hangzott. Összeölelkeztünk Lindával, majd úgy döntöttünk, ennyi izgalom elég lesz mára. Vacsoráztunk, DVD-t néztünk, majd letusoltunk és aludtunk. Reggel a mobilom hangjára ébredtem, méghozzá a Tokio Hotel-Automatisch ment, ami azt jelenti, hogy SMS-em jött. Nagy nehezen kinyitottam a szemem és kezembe vettem a készüléket. Megnyitottam az üzenetet, amiben ez állt: " Jó reggelt! Gondoltam ma elmehetnénk meginni valamit, és jöhetne a barátnőd is, Linda. Tudom, most biztos azt kérdezed honnan tudok Lindáról. A telefonodban ő meg te voltatok a háttérkép, és az volt rá kiírva hogy 'Én és Linda'. Tom is látta a képet és azóta csak róla tud beszélni, szóval gondoltam bemutathatnánk őket egymásnak. Meg én is szeretnélek újra látni téged ;) Írj vissza hamar! Puszi: Bill." El sem hiszem hogy írt nekem! Gyorsan felkeltettem Lindát és megmutattam az üzenetet. Egy darabig még gondolkodtunk, hogy mit írjunk vissza, majd végül ezt pötyögtem be a telefonba: "Nagyon örülök hogy írtál nekem, szívesen elmegyünk veletek. Hol és mikor? Pussz: Erika." Nemsokára megkaptuk a választ. Egy hangulatos kis kávézóba hívtak, 2 óra múlva. Jártam már ott, de ott tényleg csak kávék és hasonlók vannak, Én és Linda viszont utáljuk a kávét. "Nem lehetne máshol találkozni? Mondjuk a Black Cat bárban? Én és Linda nem szeretjük a kávét. Remélem tudod hol van a bár, de ha nem akkor szólj és megmondom hol található. Puszi: Erika". Ahogy elküldtem ezt az üzenetet egyből kaptam is a választ: "Tudom hol van, az egyik kedvenc helyem, imádom az alkoholmentes koktéljaikat. Akkor ott talizunk 2 óra múlva. Puszi: Bill." Hát ez is meglenne. Lindával gyorsan letusoltunk (persze külön-külön, nehogy a végén még félreértsetek valamit), fogat mostunk, stb. Csináltunk egymásnak egy enyhe ám szexis sminket és felvettünk valami csini ruhát. Linda a sötétlila ujjatlan top mellett döntött farmerminiszoknyával, Én pedig egy fekete, testhez simuló, rövid ujjú pólót vettem fel amin zöld csillagok voltak, és egy fekete shortot hozzá amin rózsaszín minták voltak. Miután reggeliztünk (mert azt is kell néha :D), és mégegyszer fogat mostunk, felhívtam aput, hogy elmentünk sétágatni, mert ő már munkában volt, így személyesen nem tudtam elmondani neki. Azért nem mondtam el neki hogy Billel találkozom, mert nem szereti ha pasizom, szerinte egy kisangyal vagyok ami azért erős túlzás, de jobb fent tartani ezt az imidzset. Pontosan 2 óra múlva megérkeztünk a bárba. Bill és Tom a bejárat előtt álltak.
-Szia, Bill vagyok!-mutatkozott be Lindának.
-Én pedig Tom!-adott két puszit Linda arcára.
-Az én nevem Fekete Linda.-mondta Linda a két puszi között. Addig én Billnek adtam két puszit.
-Te pedig bizonyára Erika vagy.-nézett rám Tom.
-Igen.-mosolyogtam majd adtam neki is két puszit.
-Ha nem baj, lefoglaltuk a VIP részt hogy ne zavarjanak minket.-mondta Bill.
-Nem baj, mi sem szeretnénk, ha nem tudnátok magatok jól érezni, mert a rajongók itt sikítoznának.-mosolyogtam Billre.
-Akkor jó, menjünk.-mondta Tom majd elindultunk egy elkerített részhez és leültünk az asztal köré. Egy fekete, fonott, kocka alakú asztal volt üveglappal a tetején, és ugyanolyan kisebb kanapé szerűség az asztal két oldalán. Én és Bill ültünk az egyikre, Linda és Tom a másikra. Rendeltünk alkoholmentes koktélokat és mikor kihozták elkezdtünk beszélgetni.
-Szóval Linda... Hány éves vagy?-kérdezte Tom.
-Én ti...-de nem tudta befejezni mert megrúgtam az asztal alatt a bokáját.
-Nem szívesen mondja el.-fejeztem be helyette miközben szúrós szemmel néztem rá.
-Óóóóó.-esett le neki.
-Miért nem mondjátok el? Bill azt mesélte hogy te sem mondtad el a korodat.-nézett rám Tom majd ő kapott egy rúgást az asztal alatt Billtől, aki tiszta piros lett. Csak vigyorogni tudtam rajta, olyan cuki ha elpirul. De mikor megláttam Tomot, azt hittem röhögőgörcsöt kapok, olyan fejet vágott. Gondolom fájt neki (erre milyen nehéz volt rájönni...pedig fekete a hajam, nem szőke). Azért magamba fojtottam nevetést, nehogy megharagudjon.
-Azért nem mondjuk el, mert akkor olyan hamar eltűnnétek innen, amilyen gyorsan csak tudtok, és azt egyikőnk sem szeretné, igaz?-kacsintottam félszegen Billre, aki megint hamar elpirult.
-És ha megígérjük hogy nem megyünk el?-kérdezte Bill.
-Akkor mi nem hiszünk nektek.-mondta Linda.
-Hát jó, akkor beszéljünk másról. Hogyhogy Linda is veled jött Németországba? Mert az jó hogy az apukád miatt te eljöttél, de ő kihez jött ide?-kérdezte Bill.
-Ő a legjobb barátnőm ovis korom óta, és most magammal hoztam szülinapi ajándékként.-válaszoltam.
-Szülinapod lesz? És mikor?-kérdezte Tom.
-Agusztus 10. Pontosan két hónappal korábban mint Erika, mert ő meg Október 10.-mosolygott Linda.
-Akkor ezt könnyű lesz megjegyezni.-mondta Bill, majd már meg is bánta mert ördögien vigyorogva néztem rá.
-Az enyémet minek jegyzed meg, ha én itt sem leszek addigra? Megyek vissza Magyarországra.-mosolyogtam.
-Öhh...El is felejtettem hogy addigra már hazamentél...-pirult el megint.
-Látom pirulós típus vagy...-nevetett Linda.
-Öhh...Ja...Anyutól örököltem.-mondta vörös fejjel, mire még jobban kuncogtunk Lindával, mire az ő feje még pirosabb lett.
-Hagyjuk ezt a témát, inkább beszéljünk valami másról. Van pasid?-nézett Tom pimasz vigyorral Lindára.
-Témánál vagyunk...-rázta a fejét Bill.
-Jelenleg nincs. Miért kérded?-kérdezett vissza Linda.
-Csak kíváncsi voltam hogy lehet-e rád nyomulni. De ha azt mondtad volna hogy nincs pasid akkor is rádhajtok. Egy ilyen fogást őrültség lenne kihagyni.-vigyorgott még mindíg.
-Ahaaa. És ha azt mondom hogy nem vagy az esetem?-vágott vissza Linda.
-Akkor nem hiszek neked, és úgy is rádhajtok.-mondta Tom nemes egyszerűséggel.
-Kijössz megigazítani a sminket? Az enyém elkenődött picit, véletlenül hozzányúltam.-kérdezte Bill.
-Én nem látom hogy el lenne kenődve.-nézegettem az arcát, miközben Tomék még mindíg szócsatát vívtak.
-De el van.-bökött fejével Tomék felé.
-Jaaa mostmár én is látom. Menjünk.-mondtam. Kimentük a bárból az utcára.
-Pár perc múlva úgyis egymás szájában lesznek, engem meg nem érdekel a bátyám csókcsatája. Engem inkább te érdekelsz. Mesélj magadról!-nézett rám Bill. Elindultunk az utcán, miközben az életemről meséltem, meg minden féle dologról. Rossz szokásokról, tervekről, magyar hagyományokról, álmokról és Lindáról is. Bill meghívott egy fagyira, én pedig megkértem, hogy most ő beszéljen magáról. Meg kell mondjam, teljesen ilyennek képzeltem el. Picit kisfiús, romantikus alkat.
-Van itt egy kis fagyi.-mutatott az arcomra.
-Hol?-kérdeztem.
-Itt.-mondta majd lenyalta az arcomról.
-Mmm kókusz...Finom.-vigyorgott.
-Jaj de hülye vagy.-nevettem, hogy leplezzem zavaromat. Szinte áramütésként ért mikor nyelve az arcomhoz ért.
-Miért zavar?-nézett a szemembe amitől a hideg futkosott a gerincemen. Olyan szép nagy barna szemei vannak.
-Nem igazán. Sőt...-kentem egy kis fagyit a nyakamra-Nézd itt is olyan lettem...-vigyorogtam pimaszul.
-Máris elintézem.-vigyorgott vissza, majd belenyalt a nyakamba, aztán meg elkezdte csókolgatni. Egy helyen jól meg is szívta.
-Ohh bocsánat elragadott a hév.-pirult el, és hajolt el a nyakamtól.
-Nem baj, inkább nekem kéne szabadkoznom, elvégre én kentem oda a fagyit.-mosolyogtam.
-Szerintem menjünk vissza Tomékhoz, nehogy a végén még ágyba vigye az én hülye bátyám a barátnődet. Nem akarom hogy elrontsa ezzel, látom rajta hogy nagyon tetszik neki Linda, és szerintem már most kezd érezni iránta valamit.-gondolkodott el Bill.
-Hidd el nekem, Linda még jó pár évig nem fog ágyba bújni senkivel.-mondtam, de rájöttem hogy ezzel akár el is árulhatom magam.
-Miért?-kérdezte Bill.
-Öhh hát izé...Nincs még felkészülve rá.-válaszoltam. Szerencsére nem kérdezett többet. Mikor visszamentünk, Tomék nevetve beszélgettek, miközben itták a koktélokat.
-Úgy látszik Tom rájött, hogy nem kéne elhamarkodni, ha hosszabb kapcsolatot akar Lindával. Ritka az ilyen, máskor ilyen helyzetben már nagyban...tudod...-súgta majd leültünk a helyünkre.
-Ti hol voltatok?-kérdezte Linda.
-Megettünk egy fagyit.-válaszolta Bill.
-Aha persze. Akkor az ott mi?-mutatott Tom a pirosas-lilás foltra a nyakamon. Erről el is feledkeztem.
-Erika!-nézett rám meglepetten Linda.
-Jaj Tom én nem vagyok olyan mint te.-mondta Bill.
-Ezt még az exem csinálta.-hazudtam gyorsan.
-De nek...-mondta Linda de nem tudta befejezni mert megint lábon rúgtam.
-Jó nem mondtam semmit.-emelte fel a kezeit, majd négyesben beszélgettünk tovább. Nagyon gyorsan telt az idő, és este nyolckor csörgött a telefonom.
-Kislányom hol vagy? Már nyolc óra van.-hallottam apa hangját a vonal túloldaláról.
-Ohh bocsánat apa, nem vettem észre hogy ennyi az idő, kicsit megfeledkeztünk magunkról Lindával. Indulok is haza. Puszi, sietek.-mondtam majd leraktam a telefont.
-Sajnálom srácok, de mennem kell, apa vár.-mondtam.
-Időre mész haza?-kérdezte Tom meglepődötten.
-Igen, a szüleim elég...régimódiak.-fejeztem be a mondatot.
-Aha értem. Kár, beszélgettem volna még.-mondta Bill.
-Jaj de kár, én is maradtam volna még beszélgetni.-mondta Linda egy sóhaj kíséretében. Felálltunk és adtunk a fiúknak két puszit. Már hallótávolságon kívül voltunk a srácoktól, mikor Linda szinte nekem esett a kérdéseivel.
-Mi az a folt a nyakadon? És hova tűntetek el?-kérdezte hadarva.
-Hááát, Billel láttuk hogy ti jól elvagytok magatokban, szóval elmentünk sétálgatni és egy csomót beszélgettünk. Aztán meghívott egy fagyira, de én fagyis lettem, és mondta hogy ott van az arcomon egy kis fagyi, és mikor visszakérdeztem hogy hol, akkor nemes egyszerűséggel lenyalta onnan.-meséltem nagy mutogatások közepette.
-Hogy mit csinált?!-kérdezte Linda elképedve.
-Jól hallottad!-kezdtem el ugrálni.
-Ezt nem hiszem el! És utána mi történt?-kérdezte izgatottan.
-Raktam egy kis fagyit a nyakamra, amit ő készségesen lenyalt és aztán puszilgatta a nyakam és akkor szívta ki.-meséltem tovább nagy átéléssel.
-Nemmondod?!-kérdezte Linda tátott szájjal.
-De mondom! És aztán mondta hogy bocs hogy így kiszívtam csak túlságosan beleéltem magam. Én meg mondtam hogy nem baj. Cuki kis folt nem gondolod? Jól mutat a nyakamon.-mosolyogtam. Elértünk a sarokig, és épp hívni akartam egy taxit, mikor megállt előttünk egy nagy fekete BMW.
-Nem kell egy fuvar hazáig?-szólt ki Bill a kocsiból. Ő vezetett, Tom meg mellette ült.
-De, azt megköszönnénk.-mosolyogtunk össze Lindával. Most hogy így belegondolok, nem sok 13 évesnek van olyan "pasija" akinek már van jogsija, és el tudja vinni haza. Meghát eleve nemsok 13 évesnek van "pasija", főleg nem 18 éves, szupersztár "pasija". Azért mondom mindig idézőjelben, mert elvileg még nem a pasim, csak az lesz. Biztos hogy az lesz, mert megszerzem magamnak bármi áron. Végre teljesült az álmom, azaz az, hogy találkoztam Billel, és mivel látom, hogy ő sem közömbös irántam, nem akarom veszni hagyni. Beültünk a hátsó ülésre, amit jó páran megbámultak az utcáról, de nem igazán érdekelt minket a dolog.
-Köszi hogy elvisztek.-nyomott egy puszit Linda az előtte ülő Tom arcára.
-Hé, én vezetek és Tom kap puszit?! Ez így nem ér!-háborodott fel Bill.
-Csak azért mert én helyesebb vagyok.-húzta ki magát Tom.
-Arra ne vegyél mérget.-kuncogtam.
-Nézőpont kérdése.-nézett rám Linda.
-De nekem akkor is kell puszi!-durcizott Bill mire adtam egy puszit az arcára.
-Tessék, boldog vagy?-kérdeztem.
-Teljes mértékben.-mosolygott Bill. Mikor megérkeztünk a ház elé akkor elköszöntünk (most csak szóban), és megbeszéltük, hogy holnap találkozunk a házunk előtt délben, és elmegyünk valamerre. Vagy moziba vagy valami hasonló helyre.
-Szia kincsem! Szia Linda!-köszöntött minket apa.
-Szia apuci! Figyelj, tényleg bocs, csak picit megfeledkeztünk az időről olyan jól elvoltunk.-mentegetőztem.
-Nem baj, örülök hogy jól érezted magad.-mosolygott apa.
-Tényleg? Köszi apu!-mosolyogtam én is. Linda felől is hallatszott egy megkönnyebbült sóhaj.
-Nem baj ha holnap is elmegyünk? De most nem leszünk sokáig, csak beülünk egy moziba.-kérdeztem.
-Nem baj, menjetek nyugodtan, élvezzétek ki a nyári szünetet.-mondta apa.
-Hol voltál idáig??? Szétaggódtam magam!-mondta Anya, aki valószínüleg most jött ki a zuhany alól, mert vizes volt a haja és a pizsijében volt. Apa csak megforgatta a szemeit. Anya mindig is ilyen idegeskedős volt. Úgy látszik ma jött Németországba, mert eddig valami vizsgálatokon volt otthon. Cukorbeteg (szerencsére a legenyhébb fokozatú), és most volt valami kontrollon, addig otthon kellett maradnia.
-De jó hogy végre itt vagy, hiányoztál!-szaladtam hozzá és megöleltem. Linda is megölelte, szereti a családomat, és a családom is úgy tekint rá mint a második lányára. Anya nem dolgozik, ő háztartásbeli (magyarul otthon van és főz, mos, takarít, mint minden normális anya). Mindig is olyan volt a kapcsolatom a szüleimmel, hogy anya az aki eljön a szülőire, mindig otthon van és lehet vele beszélgetni, aki megkérdezi mindennap, hogy milyen volt a suli, kaptam-e jegyet, vagyhogy megettem-e az uzsimat amit csomagolt. Ő az, aki szól, hogy vegyem be a fogamzásgátlót (azt szedek a hormonzavarom miatt), hogy ne felejtesek el bepakolni suliba, hogy írjam meg a leckém, és a többi hasonló anyai dolgot. Mondhatni ő nevelt fel. Apa az, aki mindehez a pénzt adja. Ő sosincs itthon, mindent megenged (amíg a következményeit nem ő viseli, hanem anya), mindig tömne pénzzel, és még a sofőrömet is többet látom mint őt. Sokan emiatt hiszik azt, hogy a sofőröm az apám, mert ő visz el buliba, barátnőkhöz, orvoshoz, magyarul mindent ő csinál apám helyett. De már megszoktam, így is sokkal jobb életem van mint másoknak. Legalábbis látszólag. Mindenki azt hiszi hogy én vagyok a tökéletes lány, sok pénz, gyönyörű kinézet, márkás cuccok, sok külföldi utazás, jó jegyek... De ez csak a látszat. A látszat pedig letöbbször csal. Belül sajnos egy elég elkeseredett, depressziós lány vagyok, aki legszívesebben lecserélné az apját, mert az apaság nem abból áll, hogy adjuk haza a pénzt, a szeretet nem lehet megvenni, az apaság arról szól, hogy törődsz a gyerekeddel, vigyázol rá, beszélgetsz vele. És én ezeket tőle nem kapom meg. De úgy vagyok vele, hogy mindennek nézzük a jó oldalát, így ki is élvezem, hogy nem vagyok szegény, hogy nem kell nélkülöznöm. Nem sok gyereknek adatik ez meg. A gondolatmenetemből anya hangja zavart meg.
-Szóval hol voltál?-nézett rám anya kérdőn.
-Csak elmentünk sétálgatni Lindával és elrepült az idő. Bocsánat.-pillantottam rá kiskutyaszemekkel.
-Na jó, nem baj. De hallom holnap is el akartok menni moziba. Mehetek veletek?-kérdezte Anya.
-Hát tudod ez egy horror film, méghozzá a nagyon ijesztő fajtából, már az előzetes is nagyon rémisztő volt. Nem hinném hogy tetszene, sőt.-magyaráztam anyunak. Néha még én is meglepődöm hogy milyen jól, szemrebbenés nélkül tudok hazudni.
-Fúj horror film. Nem tudom mit eszel annyira a horrorokon.-csinált úgy anya mint akit kiráz a hideg.-De ha te el akarsz, menni akkor menj.-mosolygott.
-Köszi anyu.-mosolyogtam én is. Még beszélgettünk kicsit Anyuval, majd Lindával felmentünk a szobánkba.
-Nem tudom hogy tudsz így hazudni, de minden elismerésem a tiéd.-vigyorgott szemtelenül.
-Ohh köszönöm szépen. Ez egy adottság.-vigyorogtam vissza. Épp menni akartam fürdeni mikor megcsörrent a telóm. A kijelzőn Bill neve villogott.

Hellóóóóóóóó minden kedves olvasómnak, ha még vagytok :D Igen, Erikának kész a gépe, és Erika ennek nagyon örül, és jól vettétek észre, Erika rászokott arra, hogy első szám harmadik személyben beszéljen magáról :D Először is, egy heteró sztorit hozok majd nektek, amit jelenleg is másolok a füzetemből gépbe, mivel olyan sok, hogy órákig gépelek mire egy fejezet megvan, és eddig 3 fejezetet írtam füzibe ^^ És még több része is lesz ^^" Remélem majd tetszeni fog, mivel nem az a tipikus heteró sztori, van benne egy kis csavar :) Eva, nagyon szépen köszönöm a díjat <3 Na most megyek és olvasom a kedvenc íróim bejegyzéseit, hogy kommentelhessek ^^ Aztán pedig gépelésre fel! Vigyázz, kész, rajt, Erika pedig egyenlőre elköszön, de ti addig is legyetek nagyon nagyon rosszak! :P Jah, és hála a sok tanulásnak (na jó, puskázásnak :P), felvettek a Vörösmarty Mihály Gimnázium média tagozatára, éljen Erika :D Csak úgy megjegyzem hogy több mint 20-szoros túljelentkezés volt, és ide akartam járni mindenféleképp... És sikerüüült :D Na pá mindenkinek, olvasásra készüüüülj, ééés start :D

Hát sziasztok skacok! Tudom hogy már jó rég nem jelentkeztem, de már több mint 1 hónapja nincs gépem, és csak info órákon jutok géphez, meg néha bátyámtól, de ott meg nem merem a ti oldalaitokat nézegetni, szal ezer bocsánat hogy nem olvaslak titeket és nem írok kommentet. Örülök ha facebookra meg myvipre feljutok... :S Elvileg nemsoká kész a gépem, és akkor igérem bepótlom, elolvasok mindent (már alig várom :D), és írok sok-sok kommentet. Egyértelmű hogy mivel nincs gépem, írni sem tudok, így most füzetbe írok (már több mint 50 A4es oldalt teleírtam!) Mostmár mennem kell, remélem nem haragszotok nagyon... :S Puszi: Erika Ino

Hello kedves olvasóim! Nos, meghoztam a novellát amit a múltkori bejegyzésben említettem. Aki olvasta az "Egy valóra vált álom" című régi blogomat, az ismeri már ezt a novellát,  mivel oda is kiraktam, de az legalább már egy éve volt. Most kicsit feljavítgattam, helyesírási és fogalmazási hibákat kijavítottam/újraírtam, szóval annak is érdemes elolvasni aki egy egyszer már elolvasta, mert találhat benne új dolgokat :D Itt is elmondom, mint a régi bolgban, hogy az ötlet egy régi IM-NET-es barátnőm (TH-Buffy) régi sztorijából van. Persze nem az egész, csak az alapötlet :) Nah, asszem mindent leírtam, nemsokára jelentekezem egy újabb dalszöveggel, hogy addig se unatkozzatok! :D Addig is legyetek rosszak! (Előre szólók hogy +18 :D Mondjuk én pont akkor lettem 13 mikor megírtam, de ezt most hagyjuk xD)

Jól emlékszem arra a napra.Arra a napra ami mindent megváltoztatott.És most le is írom:

Péntek van. Reggel a vekker csengésére keltem. Ha jól látom hat óra van, bár ilyenkor reggel még látok teljesen tisztán, örülök ha kibírom nyitni  a szemem. Iskolába kéne menni... Épp tápászkodok fel az ágyról, mikor valakibe beleütközik a kezem. Kicsit megijedtem, mert ugye ki lehet az én ágyamban? Aztán ahogy oldalra nézek, beugrik. Hát persze, Bill az. Mikor tegnap Tommal a saját ágyán baromkodtak, akkor az eltört valahogy (nem Bill, hanem az ágy XD). Most nincs hol aludnia, ezért az én ágyamban alszik. Jujj de cukiiiii ahogy alszik!!! Oh, mikre gondolok én. Csak tudnám miért vagyok ilyen fáradt? Ja tényleg, Billel vagy hajnali egyig néztük azt az új horrorfilmet, ami most jött ki a mozikban, de nekem persze már megvan (nem legálisan, de pszt!).
-Bill! Bratyó, kelj föl! Biiiill!!-rázogattam meg kicsit.
-Mivan? Haggy aludni!-motyogta álmosan Bill. Aztán ahogy kicsit magához tért...-Te mit keresel itt? Én mit keresek itt? Ja már emlékszem. Suliba kéne menni, igaz?-nézett álmosan Bill.
-Igen.-én. Nagy nehezen felkeltünk, és megrohamoztuk a fürdőt. Persze most is én voltam a gyorsabb.
-Siess lécci, mert elkésünk.-Bill. Mikor felöltöztem (A két ikertesóm miatt muszály a fürdőben öltöznöm. Ezektől soha nincs nyugtom, a végén még rám nyitnának pucéran.) és megmostam a fogam, egyből mentem a szobámba, pontosabban a szobámban lévő sminkes asztalomhoz .Mikor benyitottam, Billt ott állt egy szál alsónaciban. Azt hittem már átöltözött.
-Bocs, azt hittem már kész vagy.-mondtam pirulva. Istenem, milyen jó teste van. Mikre gondolok én? Ilyet még viccből sem lehet! De olyan cukiiii! Úgy átölelném! De nem lehet, hisz ő a bátyám! Mostanában egyre többet gondolok arra, hogy mi lenne ha ő meg én... Nem bírom kiverni a fejemből a mosolyát. Olyan éééééédeeesss! Reggelente ő jut legelőszőr eszembe, és az ő arcképével fekszem le. És most hogy nálam alszik, csak még nagyobb a kísértés. Azt hiszem szerelmes vagyok Billbe. De ez lehetetlen... Ő saját bátyám, és egyben a legnagyobb szerelmem. Eddig próbáltam eltitkolni, de ahogy növök egyre jobban kívánom őt.
-Nem baj!Gyere nyugodtan.-mondta Bill tök nyugodtan. Szemlesütve elmentem a szoba másik felében lévő sminkes asztalomhoz. Leültem. Itt  ugye egy nagy tükör van, rajta a sminkeimmel, meg előtte egy szék.Bill a hátam mögött öltözött, így a tükörben mindent jól láttam. Most húzza fel a szoros farmerját, amiben jól kivehető a formás kis feneke. Nem bírtam nem oda nézni. Egyszerűen vonzotta a tekintetemet. Láttam hogy a szeme sarkából ő is engem néz, ezért inkább elkezdtem sminkelni.
-Most gondolkodom, te hogyhogy itt öltözöl? Miért nem a saját szobádban?-kérdeztem Billt sminkelés közben.
-Öhm, át akartam menni, de beragadt az ajtóm. Vagyis először nem, mert bementem a ruhámért, aztán mentem volna a fürdőbe, de te ott voltál, szóval mentem volna vissza a szobámba, de nem nyílt az ajtó... Szóval visszajöttem ide öltözni.-magyarázta Bill.
-Ahaaa, értem. Anya kifog nyírni. Először az ágy, mostmeg az ajtó...-vigyorogtam. Bill csak kinyújtotta a nyelvét erre  a mondatomra.
-A francba!-hallottam Bill hangját pár másodperc múlva. Hátra néztem és azt láttam hogy ott áll egy szál farmerban, és húzogatja a  beakadt sliccét. Ösztönösen mosolyra húzódott a szám.
-Segítsek?-kérdeztem hirtelen. Istenem, ezt most hangosan kimondtam?! Bill elég meglepett fejet vágott.
-Az jó lenne, nem boldogulok vele.-mosolygott Bill. Odasétáltam, letérdeltem elé (nem kell rosszra gondolni :D -a szerk.) és elkezdtem tanulmányozni a cipzárt.
-Azt hiszem itt akadt be...-nyúltam be a nadrágjába. Bill arca még meglepedtepp lett, mire valaki benyitott.
-Na, fent vagytok már?-kérdezte Tom, de amint meglátott minket, a szája elé kapta a kezét ijedtében. Elég félreérthető látvány, ahogy én a félpucér Bill előtt térdelek, a kezem meg a gatyájában kutat...
-Jesszusom!-kiáltott fel Tom.
-Félreérted!- vágta rá egyből Bill.
-Igen.-bólogattam-Csak beakadt a slicce, és olyan béna, hogy magától nem volt képes megcsinálni.-vigyorogtam.
-Uhh, már kezdtem megijedni...Tudod olyan fura pózban vagytok....-kezdett bele Tom, de nem bírta végigmondani, mert közbeszóltam.
-Inkább ne is halljam mikre gondoltál, jó?Nem érdekel a perverz fantáziád.-nyújtottam ki a nyelvem.
-Jó, én megyek is.-mondta és gyorsan kiment a szobából. Észrevettem, hogy a kezem még mindíg benn van Bill nadrágjában. Gondoltam, ilyen alkalom többet úgy sem lesz... Elkezdtem hergeleni. Először "véletlenül" hozzá értem alsónacin keresztül a tudjátok milyéhez.
-Hoppá, bocsi.-mondtam és felnéztem rá úgy, mint aki nem csinált semmi rosszat.Aztán mélyen belenéztem a szemeibe, majd érzékien megnyaltam a szám szélét.Erre ő csak megbabonázva nézett rám.Ekkor épp ki akartam húzni a kezem a farmerjából, mikor az valami keménybe ütközött. Igen, ez valószínűleg Bill becsessége volt.
-Huhh, Bill. Látom felizgattalak.-mondtam kaján vigyorral.
-Őőőő, én csak, izééééé...-hebegte Bill rákvörösen. Erre én csak oda mentem az ajtóhoz, és elfordítottam a kulcsot. Aztán szemtelen vigyorral Bill felé fordultam, majd  leültem az ágyra.
-Ohh,de meleg van.-mondtam. Elkezdtem kigombolni a szőrmés mellényemet, majd ledobtam az ágy mellé. Aztán levettem magamról a toppot is. Kicsit előre döntöttem a fejemet, majd hátul kikapcsoltam a melltartómat, aztán levettem magamról.
-Szerinted nincs meleg?-mentem oda Billhez. Bill csak nézett, szóhoz sem jutott a látványtól.
-Mit csinálsz?-kérdezte meglepetten, mire megint eszénél volt. Már nem bírtam uralkodni magamon. Egyszerűen nem voltam ura a cselekedeteimnek. Hát igen, ezt hozza ki belőlem Bill. Nem érdekelt már hogy ő a testvérem, az hogy ez vérfertőzés, hogy ő szerete-e, vagy az hogy akarja-e, bár a szűk farmeren keresztül az jól látszódott hogy akarja. Odamentem hozzá, letérdeltem elé (most már szabad rosszra gondolni xD-a szerk), és az ujjaim  megint a cipzárjával kezdtek bíbelődni.
-Én csak megoldom a cipzár problémádat...-suttogtam halkan. Szépen lassan benyúltam a gatyájába, lehúztam a sliccet, és aztán a gatyát is.
-Mit akarsz csinálni?-suttogta Bill elgyengülten.
-Azt amire már rég vágytam.-válaszoltam. Elkezdtem Bill kockás alsógatyáján keresztül simogatni az egyre merevedő testrészt. Bill ezt egy kéjes nyögéssel jutalmazta. Aztán szép lassan lehúztam az utolsó ruhadarabot is.
-Huhh, ez aztán....-én-...nagy.-fejeztem be vigyorogva. Szép lassan rákulcsoltam az ujjaimat, és elkezdtem húzogatni rajta a bőrt. Erre csak az egyre hangosabb nyögéseit halottam. Bill beletúrt hosszú tincseim közé. Kicsit felbátorodtam, és elkezdtem körbenyalni a szerszámát. Aztán szép lassan bevettem a számba, és elkezdtem szopogatni. Erre ő hangosan felnyögött.
-Neeeee.-nyögte, majd kicsit eltolt magától.
-Mi az? Nem csinálom jól?-kérdeztem értetlen arccal.
-Dehogynem! És ez a baj! Te a testvérem vagy a fenébe is! Nem szabadna szexuális vágyat éreznem irántad. És a legnagyobb baj az, hogy ez nem sima szexuális vágy... Az még talán érthető lenne, hiszen gyönyörű vagy, én meg csak fiúból vagyok, vagy mi a szösz. De én azt hiszem hogy...szeretlek! És nem csak testvérileg. Már jó ideje nem úgy nézek rád mint a kishugomra, hanem mint gyönyörű, érett nőre. De ez nem normális! Végülis te az én kicsi hugom vagy!Bár én már jó ideje nem ezt érzem...-mondta Bill keserűen.
-Szeretlek!-mondtam neki, majd felálltam és megcsókoltam. Erre ő visszacsókolt. Úgy csókoltuk egymást, mintha ettől várnánk az életet, mintha soha nem akarnánk abbahagyni.
-El fogunk késni.-nyögtem halkan.
-Nem érdekel.-Bill, és még vadabbul kezdett csókolni.-Úgy sincsenek itthon anyuék. Már rég elmentek dolgozni.
-És Tommal mi lesz?-kérdeztem.
-Mondjuk azt Tomnak hogy szarul vagyunk, és emiatt ma itthon maradunk.-válaszolta Bill.
-Mindketten? Az nem lenne kicsit gyanús az előbbi jelenet után?-kérdeztem vissza.
-Nem. Majd arra hivatkozunk, hogy mikor együtt aludtunk biztos elkaptad tőlem, mert izééé...én már tegnap is szarul voltam. Legalább Tom is elmegy, és itt maradunk kettesben.-mondta Bill sejtelmes mosollyal.
-Miért, mit akarsz majd csinálni?-kérdeztem úgy, mint aki nem tudja.
-Majd meglátod.-mondta titokzatosan.
-Akkor szóljunk Tomnak.-én. Húsz perc múlva már az ágyon feküdtünk. Csak fehérnemű volt rajtunk, mivel aznap ténylegesen nagyon meleg volt, 39 fok. Ráhajtottam a fejem Bill mellkasára, mire ő cirógatni kezdte a hátamat.
-Hihetetlen hogy Tom bevette.-Bill
-Jaja. Te Bill?-én.
-Igen, monnd csak.-Bill
-Szeretlek.-néztem nagy, barna, boci szemeibe.
-Én is nagyon-nagyon. Erika! Te elgondolkáztál már azon, hogy neked miért van tengerkék szemed?A családban senkinek nincs ilyen.-mondta.
-Fogalmam sincs. De ez most nem is érdekel. Most teljesen más dologgal szeretnék foglalkozni.-mondtam majd megcsókoltam. Ő visszacsókolt, majd megint heves csókolózásba kezdtünk.
-Most én kényeztetlek.-Bill. Én erre csak mosolyogtam egyet. Elkezdte csókolgatni a nyakamat, majd a vállam. Megpróbálta levenni a melltartóm, de nem nagyon sikerült neki. Én felültem, levettem a melltartóm, mire Bill megbabonázva nézte a kicsinek nem mondható melleimet. Igen, kicsit korábban értem mint a kortársaim. Agyilag és testileg is. Kivettem a hajgumimat, és megráztam a hajam.
-Gyönyörű vagy!-mondta Bill
-Te is nagyon.-én. Bill ledöntött az ágyon, és tovább csókolgatta a vállaimat. Majd a melleimet, és közben mindenhol simogatott. Aztán a hasamat puszilgatta, majd lehúzta a bugyimat.Először csak puszilgatta, majd elkezte nyalogatni a csiklómat.Egyre hangosabban nyögdécseltem. Bill leállt és elkezdett keresgélni valamit a fiókban.
-Meg van!-kiáltotta diadalittasan
-Te Bill?Te még szűz vagy?-kérdeztem.
-Már egy éve nem. Miért?-Bill.
-Mert...én még szűz vagyok.-válaszoltam pirulva.
-És félsz hogy fájni fog?-Bill
-Kicsit.-én
-Ne félj, nem fog fájni. Óvatos leszek. De ha nem akarod, nem kell...-Bill.
-De akarom!Csak kicsit félek.-én. Láttam hogy Bill kicsit elkedvetlenedett, ezért hozzá tettem:
-Na mivan, nem jössz? Vagy már nem akarod?-kérdeztem  sunyi mosollyal.
-Te kis pimasz.-húzódott mosolyra az ő szája is. Adott egy csókot, majd lehúztam róla a kockás boxerét.
-Én nem tudom hogy kell rárakni...-mondtam pirulva.
-Nem baj, segítek. Nézd! Ezt itt megfogod, a többit ráhúzod, és kész is.-mutogatott Bill. Én válaszul adtam neki egy olyan igazi, szerelmes csókot. Még egy darabig csókolóztunk és simogattuk egymást, majd ő szép lassan fölémkerekedett. Kicsit szétterpesztettem a lábaimat, hogy jobban odaférjen. Aztán egyszercsak olyan kéj járta át a testemet, amilyet még nem éreztem soha.
-Ahhhh.-nyögtem.
-Mi az? Nem jó? Mert akkor abbahagyom...Csak szólnod kell.-mondta Bill némi rémülettel az arcán.
-Ahhh. Nagyon jó....Csináld mééég...-nyöszörögtem. Bill csak megmosolyogta ezt, majd szép lassan  elkezdett mozogni bennem, én pedig egyre jobban élveztem a dolgot. Bill egyre gyorsabb tempót diktált, bennem pedig egyre jobban nőtt a kéj. Majd teljesen egyszerre mentünk el.
-Istenem, ez csodálatos volt.-suttogtam magam elé.
-Egyszóval jó voltam?-kérdezte Bill pimaszul. Erre kicsit oldalba vágtam, majd adtam neki egy csókot.
-Te is nagyon jó voltál. De ugye nem bántad meg? Ezt már nem lehet visszacsinálni!-Bill
-Egyáltalán nem!-én-Bár kicsit fura hogy a testvéremmel vesztettem el a szüzességemet, de ez  engem egyáltalán nem zavar. Sőt. Szerelmes vagyok beléd, és ezen senki és semmi nem változtathat.-mosolyogtam.
-Én is szerelmes vagyok beléd, nagyon.-mosolygott vissza.
-Szeretnék veled lenni örökre! De ez sajnos nem lehetséges.-szomorodtam el
-Miért nem?-nézett Bill értetlenül.
-Mert testvérek vagyunk. Ha erre anya rájönne...Vagy Tom...Reggel is hogy kiakadt. Pedig az tényleg nem az volt, amire akkor gondolt. Csak az lett belőle. Örökre pedig nem titkolózhatunk. Egyszer neked és nekem is kell egy rendes család.Azt meg hogy együtt járunk, nem mondhatjuk a családnak. Kiakadnának.-magyaráztam.
-De én ezt a kapcsolatot komolyan gondolom.-nézett Bill őszintén.
-Én is. Egy darabig jól is fog működni, de örökké nem mehet így. A végén még rájönnének.-én.
-Az engem nem érdekel. Semmi sem érdekel. Csak te. És most mondd meg, ha nem szeretsz igazából, vagy nem gondolod komolyan.-Bill
-Persze hogy szeretlek! És nagyon is komolyan gondolom!-én.
-Akkor jó. Most várunk pár hónapot, és ha ez működik köztünk, akkor bejelentjük a családnak!-jelentette ki Bill.
-Hogy mit?!Te megőrültél?!-kiáltottam fel.
-Nem őrültem meg, csak egyszerűen szerelmes vagyok.-válaszolta komoly arccal.

***este***

-Gyerekek!Gyertek enni, kész a vacsora!-hallattszott anyum hangja a földszintről, pontosabban a konyhából. Mi Billel éppen összebújva horrort néztünk. Kikapcsoltuk a tv-t, majd fölkeltünk. Én épp kimentem volna, mikor Bill visszarántott, majd hevesen megcsókolt.
-Csak hogy kibírjam a vacsora alatt.-mondta. Lementünk a konyhába, majd leültünk az ebédlőasztalhoz.
-Milánói makarónit csináltam.-anya.
-Mmmm.A kedvencem.-Bill, Tom, és én egyszerre. Ezen mind jót nevettünk.
-Nos, van egy bejelenteni valóm.-mondta anya a vacsora közepén.
-Mi az?-pillantott fel Tom.
-Erika, már 16 éves vagy, ti pedig már 17. Úgy vélem, ideje elmondanom az igazságot. Nekem régen volt egy nagyon jó barátnőm, Lilinek hívták. Lilivel az óvodában ismerkedtem meg. Gyönyörű szép tengerkék szemei voltak. Ezt mindíg is irigyeltem tőle. Egy csoportba jártunk. Ő volt a legjobb barátnőm, egész életemben. Aztán lett egy gyereke. Egy kislány. Mikor a kislány 1 éves körül volt, elvitték a nagyanyjához egy napra. Csakhogy mikor a kislányukért mentek, Lili és a férje autóbalesetet szenvedtek. Mindketten azonnal meghaltak. Mikor a kislány a nagymamával együtt bement a kórházba, és megtudták hogy Liliék meghaltak, a nagymama szívrohamot kapott. Az orvosok már nem bírták megmenteni, ez nem az első szívrohama volt. A kislánynak nem maradt több rokona. Én és Lili még régebben megbeszéltük, hogy ha valamelyikőnk meghalna, akkor a másik sajátjaként neveli fel a gyerekét. Az a kislány pedig...Lili kislánya...az te voltál Erika. Mikor megtudtam hogy Lili meghalt, kötelességemnek éreztem hogy sajátomként neveljelek fel. Ezt ő is megtette volna értem. Nem hagyhattam hogy árvaházba kerülj!-mesélt anya.
-Nem, az nem lehet!-Tom.
-Szóval azért olyan tengerkék a szemed!-Bill.
-Ez nem lehet igaz!-törtem ki sírásban, majd szorosan a mellettem ülő Billhez simultam.
-Pedig az. És én mindíg is sajátomként fogok rád tekinteni. Kötelességem elmondani hogy nagyanyádnak él egy huga, valahol Svédországban. De nem szeretném ha felkeresnéd. Undok egy nő. Azt szeretném ha itt maradnál velem, és az anyádnak tekintenél. Lili is ezt szeretné.-anya.
-Eszem ágában sincs elmenni. Nagyon köszönöm hogy sajátodként neveltél fel. Én mindíg is az anyámnak foglak tekinteni, hiszen anyám helyett anyám voltál.-én sírva.-Ha nem haragszotok én most felmegyek a szobámba. Gondolkodnom kell.-álltam fel a helyeről.
-Persze, megértem.-anya. Én elindultam fölfelé, a szobámba.
-Beszélek vele.-mondta Bill komolyan, mire anya csak bólintott egyet. Bill utánam eredt. Én ott sírdogáltam az ágyamon. Lefeküdt mellém, majd átölelt. Jó darabig nem szóltunk egymáshoz, csak összebújtunk. De ez így volt jó... Az ő közelében teljesen megtudtam nyugodni. Csak élveztem a melegségét, és azt hogy milyen jó az illata.

***

Fél év múlva még mindíg együtt jártam Billel. Nagyon szerettük, és nagyon jól megértettük egymást. Arra a döntésre jutottunk hogy elmondjuk anyuéknak. Az elején nagyon kiakadtak, főleg Tom, de egy idő után rájöttek hogy mi szeretjük egymást, és ezt nem lehet megakadályozni. A Tokio Hotel, Billék zenekara világszerte ismert lett. Most itt ülök a kanapén 26 évesen, és írom ezt a történetet a Billel közös lakásunkban. A lányunk kint van a kertben, a legjobb barátnőjével játszik, akit hihetetlen, de Lilinek hívnak. Lili 5 éves, ugyanannyi mint a lányunk Jennifer. Eddig nagyon felhőtlen a kapcsolatunk Billel, 7 éve összeházasodtunk.Most abba kell hagynom az írást, mert Bill éppen felém tart egy csokor vörös rózsával.                                                                                 
                                                   VÉGE
 

Hello Mindenki! Nos, még mindíg írogatom azt a projectet, viszont addig is kirakom nektek az egyik dalszövegemet, ami az egyik kedvencem. Igazi Erika Ino szerzemény :D És igen, én dalszövegeket is írok :) Remélem tetszik. :) Jól becsüljétek meg, eddig még sehova nem raktam fel :P:D Nah de nem is húzom tovább az időt, itt a dalszöveg :) Szerintem nemsokára írok még, mert van egy régi novellám amit szerintem még nem mindenki olvasott, szal azt még átnézem, kicsit feljavítgatom, aztán fölrakom ide. Addig is legyetek rosszak! Ja és ha valaki ellopja a dalszövegemet azt személyesen nyírom ki :P 

Hiányzol

Nagyon régen láttalak már
Azóta mindíg veled álmodom
Jól tudom hogy utánad sírni kár
De könnyeim viszafogni nem tudom
 
Az elején még olyan jó volt
Nagyon szerelmesek voltunk
De sajnos valami elromlott
És utána már nem egy pár voltunk
 
Az érzéseid egyszerűen kihunytak
Úgy mint a tűz a kandallóban
Amire nem vigyáztak
Ezért elaludt szépen lassan
 
Hiányzol, hiányzik a mosolyod
Amivel mindíg elbűvöltél
Hiányzik a társaságod
Mert te mindíg érdekeset meséltél
 
Hiányzol, hiányoznak a szemeid
Amikkel mindíg megbabonáztál
Hiányzik a nevetésed
Mikor még önfeledten kacagtál
 
Hiányzol, hiányzik a hangod
Ahogyan érzékien a fülembe suttogtál
Hiányoznak a gyönyörű ajkaid
Amivel régen olyan forrón csókoltál
 
Egy idő után kerülni kezdtél
Nem jöttél el velem sehova
A telefonban is alig beszéltél
Nékülem császkáltál mindenhova
 
Már akkor éreztem hogy valami nem oké
Hogy valami nem stimmel veled
Rá akartam kérdezni de nem jöttél többé
Egyszerűen eltűntél, pedig hívtalak téged
 
Aztán hirtelen felbukkantál otthon
És elmondtad hogy te már nem szeretsz
Ott sírtam és könyörögtem a padlón
De te sajnos nem vagy ott velem
 
Hiányzol, hiányzik a mosolyod
Amivel mindíg elbűvöltél
Hiányzik a társaságod
Mert te mindíg érdekeset meséltél
 
Hiányzol, hiányoznak a szemeid
Amikkel mindíg megbabonáztál
Hiányzik a nevetésed
Mikor még önfeledten kacagtál
 
Hiányzol, hiányzik a hangod
Ahogyan érzékien a fülembe suttogtál
Hiányoznak a gyönyörű ajkaid
Amivel régen olyan forrón csókoltál
 
Szörnyen hiányzol nekem
Nem tudlak elfelejteni
Van sok szép emlékem
Amit talán nem is szeretnék feledni...

Nos mint azt ti is észrevehettétek, már van netem :D (hurrá annak hogy mindent ki tudok könyörögni aputól) Nos, a rész még mindíg késik, mert most egy másik projecten dolgozom, de ígérem, igyekszem hamar befejezni és megírni a várva várt részt :) Na most pár szó arról, hogy valaki nagyon nem akarja hogy felrakjam a kövi részt... Egyszer már megírtam a részt, de véletlenül kitöröltem, eddig nem nagy cucc. Viszont, mikor másodjára megírtam, épp fel akartam rakni mikor fogta magát a gépem és kikapcsolt. Nem akart bekapcsolni utána, és a  szerelő is azt mondta hogy fogalma sincs hogy mi ez, és hogy hogy kéne megszerelni. Viszont szerencsére van nekem egy imádnivaló bátyám, aki megjavította a gépet (a báytus egy igazi műszaki zseni, akármit meg tud javítani), viszont csak úgy sikerült megjavítani hogy minden adat eltűnt róla (képek, fájlok, zenék). Így a rész másodjára is eltűnt. Eddig még azt mondom hogy az egész csak azért van mert peches vagyok, de aztán történt még más is.  Mikor megírtam harmadjára, akkor kapcsolták ki a netet... Szal nem tudtam felrakni a részt. És ha ez még nem lenne elég, mikor végre megkaptuk a netet, úgy csuktam le a notebookomat, hogy benne volt a fülhallgató, így szépen betörtem a gépem kijelzőjét... Most sincs még megjavítva mert nagyon drága lenne a javítás,  (35.000 környékén van!), plusz notebook kijelzőt is nagyon nehezen és drágán lehet szerezni. Így most megkaptam apám laptopját (mivel ő nem ért a gépekhez, szal csak porfogónak volt jó), és arról írok most is. Őszintén, szerintetek hogy lehetek ennyire peches? :O És most még náthás is vagyok, ami meg aztán a pláne... Nos, ennyi lenne eddig, ha kész az új rész, ígérem azonnal felrakom, nehogy megint eltűnjön :) Nah puszi <3 Addig is legyetek rosszak :P

Van egy jó és egy rossz hírem. A jó, hogy kaptam egy pár díjat, igaz még pár nappal ezelőtt, de csak most volt időm felrakni. A rosszat majd a végén elmondom.

1. számú díj:

Na most ez azt mondja hogy írjak magamról 6 dolgot, és küldjem tovább 5 embernek. (Hacsak nem látok rosszul, mert az is előfordulhat :P)

Tehát 6 dolog magamról:

-Mindenem a Tokio Hotel :)

-Szeretem a családom (kivéve mikor nem :P)

-Imádok írni, így ki tudom fejezni az érzéseimet.

-A legjobb barátnőmet Timár Barbarának hívják, és őt bele is szőttem az előző blogomba.

-Utálom ha fikázzák a Tokio Hotelt, és utálom az antikat is.

-Most hallottam egy Arti Alien nevű fiúról, aki Bill hasonmás, remélem ő már nem csaj mint a Mike Muller :P Bát lehet hogy ő sem csaj...Vagy mégis? :O

És most az 5 ember akinek tovább küldöm:

-Eva Kaulitz, Molly, Tosio, Ayumi.

2. számú díj:

 Ezt is köszi Tinci Kaulitz :D

Továbbadom:

-Slash, Tosio, Molly, Ayumi, Eva Kaulizt, Dinn, Tinci Kaulitz, Szundie.

 (Ha valakit kihagytam volna kérem jelezze mert olyan az agyam mint a szita vagy hogy modják ezt xD)

3. számú díj:

Nagyon szépen köszönöm ezt a díjat Eva Kaulitznak, Mollynak és Ayuminak! (ha valakit kihagytam nyugodtan szóljon)

Nos én a fiúkban mindent szeretek. Ezt órákig sorolhatnám. Van bennük valami misztikus, magával ragadó érzés. Nincs olyan napom hogy ne gondolnék rájuk, ne beszélnék róluk. Nem tudom mivel váltják ki az ezt az emberből, de olyan szinten rajongok értük hogy a barátnőim szerint ez már kórós :P De nem érdekel mások véleménye. Mindíg jobb kedve derülök tőlük, minden hangulatomhoz illik a zenéjük, és sosem volt és nem is lesz soha olyan rossz pillanatom hogy azt mondanám hogy most nem érdekel a Tokio Hotel, majd később mert dolgom van. Ilyet az én számból nem hallott még senki az biztos. Szinte minden dolog az életemben másodlagos, első a Tokio Hotel. Azt hiszem sikerült megfogalmaznom (még ha nem is szépen) hogy mit szeretek bennük.

Tovább küldöm mindekinek akinek a 2. számú díjat is. Lusta vagyok mégegyszer leírni a neveket :D

4. számú díj:

Nagyon szépen köszönöm Slashnak, Tosionak, Mollynak, Ayuminak, Eva Kaulitznak és Tinci Kaulitznak! (ha valakit kifelejtettem volna akkor szóljon)

Továbbadom mindenkinek akinek a 2.számú díjat továbbadtam. Még mindíg lusta vagyok xD

Na most hogy készen vagyok ezzel, szeretném elmondani a rossz hírt. A blog rajtam kivülálló okok miatt átmenetileg szünetel, méghozzá bizonytalan ideig. Ugyanis drága az internet, és apám azt mondta hogy visszamondja a szolgáltatást és helyette bekötteti a házba az internetet (mert nekem eddig hordozható volt). Pár napig még nálam lesz a net, de annyi idő alatt nem tudok megírni egy normális részt. Utána egy  darabig nem leszek majd fennt neten, max ha elmegyek egy internet caféba. Nem tudom mennyi idő mire kiválasztunk egy helyet ahonnan megrendeljük a netet és mire bekötik, de egy jó pár napba biztos beletelik. Szóval most mondhatni búcsúzom, remélem minden jól alakul és mihamarabb visszatérhetek kedvenc elfoglaltságomhoz, a blogoláshoz, és persze az olvasáshoz. Nem tudom hogy fogom majd kibírni a kedvenc blogjaim nélkül (kicsit sem vagyok kocka :P) de valahogy majd csak megoldom. Mégegyszer köszönöm mindenkinek a díjat, jól esett hogy tetszik az amit írok. Addig is legyetek rosszak! Puszi.

Bill elszaladt a boltba sebtapaszért, sebhintőporért meg hasonlókért. Travi hazament speciális tűért meg a speciális cérnáért. Azt mondja azért van neki otthon mert a travi kuplerájában néha kitör a verekedés és ő látja el a tarvijait. Addig is megnéztem magam a tökörben. A vérzés még mindíg nem állt el, de legalább annyi szerencsém volt hogy nem piercingnél szakadt fel hanem a másik oldalon, mert úgy sokáig nem viselhettem volna a Bill által úgy imádott fémdarabot. (Ez de hosszú mondat volt :D) Pár perc múlva Travi visszajött, és Bill is megérkezett nem sokkal ezután. Mindenféle kenceficét és sebre való hintőporokat hozott, sőt még kötszert is. Látszott rajta hogy nagyon félt engem.
-Köszönöm Bill.-mosolyogtam rá.
-Ne köszönd csak gyógyuljon be a sebed hamar.-nézett rám ijedten.
-Ne félj már nem fogok elvérezni.-nevettem de szinte egyből is fel is nyögtem a fájdalomtól.
-Mi az?-lett Bill arca még ijedtebb.
-Ne félj Bill csak ahogy nevettem még jobban felrepesztettem a számat.-mosolyogtam rá, de már a mosolygás is kezdett fájni.
-Hát Billcike ebből egy jó darabig nem lesz csókolózás...-nézegette Travi a sebem. Mikor Travi bekente a sebet fertőtlenítővel akkor kicsit felszisszentem, és Bill megint ijedten pillantott rám.
-Billie drága nem kell félni, kutya baja az öcsédnek.-nyugatta Travi Billt, mert ő is látta hogy Bill nagyon aggódik. Bill csak bólogatott és lélegzetvisszafojtva nézte ahogy Travi leápolja a sebet. Aztán mikor Travi elkezdett varrni, megint felszisszentem. Borzasztóan fájt, de nem akartam hogy Bill észrevegye rajtam. Szerencsére Travi nagyon ügyes volt és hamarabb kész lettünk mint gondoltam volna. Aztán a kezem is lefertőtlenítette, rakott rá sebhintőport és bekötötte, mivel az öklömmel ütöttem Davidet, de olyan erősen hogy saját magamon is sebeket csináltam.
-Ha ilyen a te öklöd, hogy nézhet ki az akit vertél?-mosolygott Travi.
-Ne is mond!-sóhajtott Bill.-Örülök hogy Tom nem ölte meg.-sopánkodott.
-Ennyire elfajult a helyzet?-lepődött meg Travi.
-Eléggé...-sóhajtottam én is.
-Hát akkor én csak holnap hozom át Jennyt, jó? Hogy ne lásson téged ilyen állapotban.-mondta Travi.
-Rendben.-bólogattam.
-Ki az a Jenny?-kérdezte Bill. Tééényleg, Bill nem volt itt mikor Travival erről beszélgettem.
-Travi haverja, aki szintén travi és TH fan. Egy darabig Travinál fog lakni.-magyarázatam Billnek.
-Jééé van TH fan travi?-lepődöt meg Bill.
-Én is meglepődtem mikor először hallottam.-mosolyogtam Billre. Miután Travi teljesen készen lett velem hazament.
-Tom, nem kellett volna annyira megverned szegény Davidet.-sóhajtotta Bill.
-Dehogynem! Tudja csak hogy ki a főnök! Ki fogom rúgni! Perverz állat, azonkívül mostanában egyre rosszabbul dolgozik, láthatod hogy vissza kell szerezni a fanjainkat. És ő ennek érdekében nem tesz semmit.-mondtam.
-És mit mondunk majd Georgéknak? Hogy azért rúgtuk ki mert szerelmes belém és mert rájött hogy mi együtt járunk?-húzta fel Bill a szemöldökét.
-Ömmm nemtudom...-gondolkodtam el.
-Megvárjuk hogy mi lesz ha lenyugodik, lehet hogy magától felmond.-simogatta meg Bill az arcomat majd beült az ülembe. (Mivel én a kanapén ültem.)
-Úgy megcsókolnálak mikor ilyen kis gondolkodó fejed van!-kuncogott Bill.-De nem lehet a szád miatt.-szomorodott el.
-Nem baj, kibírom.-mosolyogtam pimaszul majd már közeledtem is Bill ajkai felé. De ő eltolt magától.
-Nem, Tom, nem akarom hogy fájjon.-bújt Bill a nyakamba. Hirtelen ötlettől vezérelve eltoltam a fejét, és összedörgöltem az orrainkat. Azt hiszem ezt eszkimópuszinak hívják.
-Na ez hogy jutott eszedbe?-nevetett fel Bill.
-Miért nem tetszik?-kérdeztem mosolyogva.
-Dehogynem, olyan kis cuki, szerelmes. Nem hittem volna hogy te valaha is így fogod kimutatni az érzéseidet.-mosolygott rám.
-Én is tudok szeretni Bill, hiába nem látszik rajtam. És téged szeretlek a világon a legjobban.-mondtam neki őszintén, mire ő adott egy puszit az arcomra.
-Én is szeretlek.-suttogta a fülembe majd megint befúrta a fejét a nyakamba. Nyomtam egy puszit a hajára. Picit csípett de nem érdekelt. Billért bármit. Beszélgettünk még egy picit, majd lefürödtünk és csináltunk rízst meg sültcsirkecombot. Vagyis Bill csinálta, én csak besegítettem neki, de jól elvoltunk, nevetgéltünk, beszélgettünk, és még sok-sok eszkimópuszit adtunk egymásnak. Miután készen lettünk és ettünk, áthívtuk Georgot és Gustavot, hogy elmondjuk mi történt. Persze azt nem mondtuk meg hogy min vesztünk össze, csak azt hogy összevesztünk és David nekirontott Tomnak. A fiúk eléggé meglepődtek, de nem érdekelt. Gustav még gratulált is Tomnak, szerinte ideje volt már hogy valaki helyre tegye Davet, mivel mostanában kicsit elszállt magától, és nem törődött a banda promózásával meg a rajongókkal, csak a próbákkal, de azokat kegyetlenül nyomatta. Ebben mondjuk igaza volt, David mostanában kicsit elhanyagolta  a bandát és csak azzal törődött hogy meglegyenek a próbák. Mintha ezzel ő el is végezte volna a dolgát. A fiúkkal még beszélgettünk egy kicsit, aztán megnéztünk egy DVD-t, utána pedig leültünk vacsizni, mivel bőven maradt még abból amit délután csináltunk Billel.
-Mmmm Bill nagyon jól főzöl! Imádom a főztöd. Talán még anyuénál is jobb.-dícsérte Georg Billt.
-Az én kis szakácsom, aki egyben egy szexistennő.-suttogtam Bill fülébe és megsimogattam a combját mire elpirult.
-Köszi Georg.-hebegte, majd ráütött a kezemre ami a combján pihent.
-Aúú!-néztem szúrósan Billre, mire ő csak kárörvendően elmosolyodott.
-Gyerekek ti meg mit csináltok?-kérdezte Georg.
-Tom még tud neked olyat mondani amitől elpirulsz?-nevetett Gustav.
-Pedig már azt hittem ennél perverzebb nem lehet, de az előbb olyat mondott... Nektek inkább el se mondom, mert fülig pirultok.-nevetett Bill.
-Most komolyan engem tárgyaltok ki? Miért én vagyok a perverz? Georg, nem te csináltál házi pornót? Emlékszem mikor valamelyik turnén át akartunk menni hozzád, te meg épp egy rajongó csajt dugtál nagy átéléssel, a kamera meg oda volt rakva egy állványon és vette hogy mit csináltok...-vigyorogtam. Georg persze rákvörös lett.-Sakk matt.-jegyeztem meg még csöndesen, közben pedig győzedelmesen vigyorogtam.
-Hééé erről én nem is tudtam!-háborodott fel Gustav, majd nevetni kezdett.-Házipornó? Ezt azért nem gondoltam volna rólad.-csóválta a fejét.
-Azért nem tudsz róla mert csak én meg Tom mentünk.-mondta Bill.
-Még te beszélsz hogy ezt nem gondoltad volna? És az a mozis eset?-vigyorgott ördögien Georg.
-Milyen mozis eset?-kérdeztük egyszerre Billel.
-Nem mesélte? A barátnőjével a moziban kapta el a gyereket csinálhatnék. A leghátsó ülésekben nagyon hévvel dugtak és észre se vették hogy vége a filmnek. Csak akkor vették észre hogy vége a mozinak mikor feloltották a villanyt és vagy 60 ember nézte őket.-mesélte Georg, de a végét elröhögte.
-Hehe, te is tudsz.-röhögtem, miközben Gustav szúrós pillantást vetett Georgra. Bill is nevetett, de ő kicsit visszafogottabban, kezét szája elé rakva.
-Nekünk is lehetne miről mesélnünk...-súgta Bill a fülembe, majd észrevétlenül beleharapott a fülcimpámba. Nyeltem egy nagyot.
-Na és te mit sutyorogsz ott?-kérdezte Gustav.
-Társaságban nem illik súgdolózni!-tette még hozzá Georg.
-De nekünk szabad mert mi ikrek vagyunk.-jelentette ki Bill. Este 9-ig hülyéskedtünk még a fiúkkal, majd ők hazamentek, mi meg rendet raktunk a konyhában és az ebédlőben aztán pedig felmentünk az emeletre. Kivételesen Bill szobájába mentük, pedig nálam szoktunk aludni, de most Bill azt mondta a saját ágyába akar feküdni. Nekem meg tök mindegy hogy hol alszom.
-Én még mindíg le akarok feküdni veled! Már azóta, mióta a kocsiban befejeztük.-csókolt Bill a nyakamba az ágyban fekve.
-Jaj Bill baba ne csináld ezt. Nem elég neked egy menet egy napra?-pillantottam Billre.
-Nem! Én egyre többet és többet akarok érezni belőled!-csókolgatta még mindíg a nyakamat.
-De Bill én most nem tudnálak csókolgatni, pedig legszívsebben most is szájon csókolnálak...-emeltem fel a fejét és néztem mélyen a szemébe.
-Ahh, rendben.-sóhajtott. De amint meggyógyul a sebed, elkaplak!-fenyegetőzött játékosan.
-Te engem? Nem inkább én téged?-vigyorogtam szemtelenül.
-Van benne valami...-adott egy puszit az arcomra, majd teljesen belémbújt.
-Szeretlek Tom, ugye tudod?-suttogta.
-Persze hogy tudom, és én is így érzek.-simogattam a hátát.
-Nem tudom miért, de akármikor ha a közeledben vagyok, elkap a vágy és legszívesebben ott helyben letepernélek. Nagyon fura érzéseket csalsz ki belőlem. Eddig egyik barátnőm iránt sem éreztem ilyet. Ilyesfajta vonzalmat, mint irántad. Egyszerűen megőrjítessz a közelségeddel!-mondta Bill. Megmosolyogtatott ez a hirtelen, őszinte vallomás.
-Én is így érzem Bill. Például mikor vacsoráztunk te meg beleharaptál a fülcimpámba. Aztt hittem ott helyben felállítalak az asztaltól és félrevonulok veled a szobámba. Gustavék meg mehetnek amerre látnak.-mondtam Billnek mire ő csak mosolygott.
-Mostmár ideje lenne hogy aludjunk. Jóéjszakát, szép álmokat.-adott még egy puszit az arcomra majd visszabújt a mellkasomhoz.
-Jóéjt, szép álmokat.-mondtam majd magamhoz öleltem és megpróbáltam aludni. Hamar el is aludtam, pár perc telhetett bele. Mikor felkeltem az első amit észrevettem az az volt hogy Bill nincs mellettem. Rápillantottam az órára, ami hajnali 4 órát mutatott.
-Bill, merre  vagy?-kiabáltam, hátha meghallja.
-Arra keltem fel hogy Suzy az ágy mellett nyűszít. Elfelejtettük levinni este.-hallottam Bill hangját földszintről.
-Képes voltál ilyenkor kimenni az utcára?-kiabáltam vissza.
-Muszály volt. Eddig minden este levittem, míg te fürödtél, de most nem fürödtünk és kiment a fejemből.-jött a válasz. Pár perc csönd után Bill alakja jelent meg az ajtóban.
-Tényleg, ma túl fáradt voltam a fürdéshez, de ha felkelek reggel akkor szólj rám hogy tusoljak le, nehogy elfelejtsem. Bár nem hinném hogy elfelejtem, de tudod milyen kómás tudok lenni reggelente mikor nem alszom ki magam.-mondta Bill miközben levetkőzött.
-Meg akkor is mikor kialszod magad.-mosolyogtam.
-Ez igaz.-mosolygott vissza majd bebújt mellém a takaró alá.
-Adtál Suzynak friss vizet? Meg friss kutyakaját? Mert mikor lefeküdtünk én adtam neki vizet, de  a szárazkaja kiment a fejemből.-kérdeztem Billtől.
-Adtam neki vizet és kaját is.-mondta majd szorosan hozzámsimult én pedig átkaroltam.
-Nem gondolod hogy elhanyagoljuk kicsit mióta összejöttünk?-kérdezte Bill némi aggodalommal a hangjában.
-De, nem is kicsit.-mondtam, majd elkiáltottam magam.-Suuuzyyyy! Erre a kistermetű barna kutya farkcsóválva szaladt fel az emeletre. Hallottam ahogy kopog a körme a padlón. Berontott a szobánkba, majd csaholva nézett rám.
-Hopi!-mondtam neki mire felugrott az ágyra. Már kiskora óta megvan szokva hogy ha azt mondom neki hogy 'hopi' akkor felugrik az ágyra, kanapéra, fotelre,  vagy ahol éppen ülök. Befészkelte magát Bill és közém (ami elég nehéz volt neki mivel Bill és én össze voltunk simulva, de ez az elszánt eb akkor is oda akart feküdni) majd csak élvezte ahogy Bill és én vakargatjuk. Még egy darabig játszottunk vele majd elaludtunk. Reggel Bill keltett. Már fel volt öltözve, sőt a szokásos sminkje is rajta volt.
-Jó reggelt szívem! Hogy aludtál?-kérdezte majd adott egy puszit az arcomra.
-Neked is jó reggelt édes. Hát nem igazán tudtam aludni. Suzy egész este lökdösött.-mosolyogtam.
-Engem is. Biztos meg akarta bosszúlni hogy nem törődtünk vele annyit mint szoktunk.-nevetett Bill.
-Lehet. Kérek még egy puszit!-mutattam az arcomra.
-Hjajj kis telhetetlen!-csóválta a fejét majd kaptam még egy puszit az arcomra.
-Már is jobb.-állapítottam meg mosolyogva.
-Mi lenne ha Suzyt elvinnénk kutyakozmetikushoz? Meg elmehetnénk vele előtte a parkba. Ja és vehetnénk neki valami új játékot. Hamár ennyire elhanyagoltuk őt az utóbbi időben.-pillantott Bill a kutyusra aki még mindíg mellettem aludt.
-Hát végülis miért ne? És magunknak is vehetnénk valami játékot...-mosolyogtam pimaszul.
-Milyen játékra gondolsz?-nézett rám Bill ördögien, közben felhúzta az egyik szemöldökét.
-Hm nem is tudom...-adtam egy puszit a szájára. Picit felszisszentem, hiszen még mindíg fájt a szám.
-Ha fáj akkor ne puszilgass. Én kibírom nélküle. Remélhetőleg.-mosolygott.
-Nem érdekel a fájdalom, nem is érzem mert éppen téged csókollak. És olyankor semmi mást nem érzek csak boldogságot.-mosolyogtam rá.
-Jaj annyira szeretlek mikor ilyeneket mondassz!-ölelt meg majd adott egy nagy cuppanós puszit az arcomra.
-Miért máskor nem szeretsz?-kérdeztem tettett felháborodottsággal.
-Dehogynem, de ilyenkor különösen.-mosolygott majd adott még egy cuppanós puszit.
-Na, öltözz fel, addig csinálok reggelit.-mondta majd lement a konyhába. Gyorsan felöltöztem és a konyha felé vettem az irányt.
-Jó illatta van.-öleltem meg hátulról a tűzhelynél álldogáló Billt.
-Jaj Tom mondtam már hogy ne ijesztgess!-fordult felém majd adott egy puszit a homlokomra.
-Mostanában egyfolytában csókolgatsz. Miért csinálod?-kérdeztem.
-Mert nem bírok betelni veled.-suttogta a fülembe, majd visszafordult a tűzhelyhez, nehogy leégjen az amit éppen főz. (Vagy süt, nem figyeltem mit csinál éppen.)
-Esküszöm ha meggyógyul ez az átkozott seb a számon akkor megkapod tőlem a magadét.-motyogtam magamnak majd elővettem a tányérokat és a bögréket.
-Kérsz kakaót?-kérdeztem Billt.
-Aha, köszi.-mondta. Csináltam magamnak is meg Billnek is, majd leültem az ebédlőasztalhoz.
-Bill, ne feledj el letusolni, este mondtad hogy szóljak.-mondtam miután lenyeltem az utolsó falatot is az ételből.
-Ohh tényleg, jó hogy szólsz, különben elfelejtem. Nem fürdünk le együtt?-kérdezte mosolyogva.
-Bill, abból nem tusolás lenne. Szóval én megyek is a saját fürdőmbe és lefürdök.-mondtam majd nyomtam Bill arcára egy puszit és elsiettem a fürdőbe.
-Bezzeg engem meg itthagy a sok mosatlannal, nem képes elpakolni maga után! Jézusom, kezdek úgy beszélni mintha a felesége lennék...-motyogta magában Bill, majd fura arccal nekiállt elpakolni. Gyorsan letusoltam és fogat mostam, aztán pedig felöltöztem utcai ruhába. Mikor kész lettem bekopogtam Bill szobájába.
-Öltözöm!-szólt ki.
-Bejöhetek?-kérdeztem, mire kinyílt előttem az ajtó. Bill ott állt a tükre előtt, és épp az ékszereit vette fel.
-Édes, nem kéne felhívni Sakit hogy jöjjön velünk? Meg fognak minket rohamozni a fanok ha nem veszünk fel álruhát.
-Nem baj, én most így akarok menni. Szeretném ha látnánk a paparazzik hogy együtt vagyunk.-mondta komolyan.
-Hogy mi?! Bill te megvesztél?!-kérdeztem.
-Nem, de tudod gondolkodtam. Már jó ideje nem vagyunk annyira népszerűek európában mint régen. Sok TH fan elfelejtett minket. Így megint felhívhatnánk magunkra a figyelmet.-magyarázta.
-De Bill ez nagyon nem jó ötlet! A legtöbb fan úgy szeret minket ahogy vagyunk, kevesen vannak úgynevezett "twincestesek". És a legtöbb fan kiábrándulna belőlünk ha rájönnének mi az igazság.-próbáltam lebeszélni Billt.
-Mi az hogy "twincestesek"? Mit jelent ez?-kérdezte Bill értetlenül.
-Ikerszerelmet jelent. Vannak olyan fanok akik photoshoppal csinálnak rólunk olyan képeket ahol csókolózunk, vagy éppen fan-fictionokat írnak. Mikor még nem tudtam hogy te is szeretsz akkor sok ilyen képet néztem meg a neten, és olvastam fan-fictionokat is. A legnagyobb ilyen oldal a www.morethantwins.com. -mondtam  Billnek.
-Te ilyeneket olvastál rólunk? Aww ez olyan cuki.-mosolygott Bill.
-Bill nem ez a lényeg. Így csak el fogjuk veszíteni a fanjainkat.-magyaráztam Billnek.
-Jó, rendben.-sóhajtott Bill.
-Máris jobb!-mondtam majd adtam egy puszit az arcára.-Hívom Sakit.-nyúltam a telefonomért.
-Ne! Inkább öltözzünk álruhába, nem szeretném ha Saki ott lábatlankodna.-mondta Bill.
-Ömm, nekem jó.-mondtam majd elmentem a napszemcsimért.
-Beugrok Travihoz, mindjárt jövök!-szólt Bill, majd már hallottam is a bejárati ajtó csukódását. Minek megy ez Travihoz? Na mindegy, legalább van időm átöltözni olyan ruhába amiben nem ismernek meg, és felfogtam a hajam is a sapkámba hogy ne látszódjon. Miután készen lettem elkezdtem keresgélni a megfelelő napszemüveget ami jól eltakar, és cipőt is néztem magamnak. Bill még mindíg Travinál volt, én meg unatkoztam, szóval bekapcsoltam a TV-t a szobámban és valami jó műsort kerestem. (De nem találtam.)
-Megjöttem drágám!-hallottam Bill hangját a földszintről.
-Megyek édes!-kiabáltam vissza majd kimentem a szobámból és lebattyogtam a földszintre. Amint kiértem még a szavam is elállt a látványtól ami elém tárult.

Nagyon nagyon hálás vagyok ezért a díjért Mollynak, Tosionak, Ayuminak  és xXSlashXx-nak, pedig én tényleg nem akartam elfogadni :D De innen is látszik hogy a TWC-hez jobban értek mint a simához. :) Na most nekem ide írnom kéne 7 dolgot magamról ha minden igaz. Hááát megpróbálom :)

Szép, nem? :D

1. Van két idegesítő féltesóm, Krisztián és Tomi, akik mindketten idősebbek nálam (Krisztián 18, Tomi pedig 24) szóval gondolhatjátok milyen így élni... :D Ezért jó ha az embernek van saját notebookja. (Még jó hogy nem közös a gépünk, ha meglátnák miket irogálok... xD)

2. Van két istenien cuki kutyám, Sziszi és Pinky, akiket ma vittem el kutyakozmetikába szóval most olyanok mint a kopasz csivavák xD Amúgy mindkettő fajtiszta Selyemszőrű Bolognese (vagy hogy írják xD).

3. Imádom a Tokio Hotelt, és legszívesbben az összes antit megrúgdosnám xD (Na jó azt azért nem...csak kicsit :P)

4. Legnagyobb álmom hogy híres divattervező legyek és kijussak Los Angelesbe hogy ott tanulhassam tovább a szakmát.

5. Tomi velünk lakik (Krisztián nem) és itt lakik a barátnője is akit Nikinek hívnak. A legtöbb kishúg nem szereti a bátyja csaját, de én kifejejezetten bírom őt :)

6. Nem is tudom mit csinálnék ha megszűnne a Tokio Hotel, valószínüleg több hónapon keresztül csak sírnék, és örökre megőrizném őket az emlékeimben, mert még egy olyan banda mint ők soha a büdös életben nem lesz és nem is volt.

7.Most jöttem rá hogy Mike Muller (az orosz Bill) egy csaj! Szóval tegnap és ma elég szar napom volt. Most komolyan, muszály minden Bill hasonmásnak csajnak lennie? Fúj... -.-

És most jön az a rész hogy továbbadom a díjat még 7 embernek...Tudom hogy nagy butaság, de én sok embernek visszaadom a díjat mert azokon kívül nem sok blogot olvasok, és mert ők a legjobb blogerek a világon. Szóval ők a választottjaim:

1. szundie6c (én csak így ismerem) a "Cél szentesíti az eszközt" és a "Hiába vagy gyors, ha szembe jön a sors" című blogjaiért.

2. Tinci Kaulitz az "I LOVE BILL KAULITZ!!!" című blogjáért.

3. xXSlashXx a "hogyha véget ér veled múljon el..." című blogjáért.

4. Tosio a "Billről és Tomról kitalált történetek és képek" című blogjáért.

5. Molly a "Don't like, don't watch! *twincest* című blogjáért.

6. Eva Kaulitz a "THSTORYK18" című blogjáért.

7. Ayumi az "Ayu's Days" című blogjáért.

Na ez a bejegyzés is megvolna, megyek írom tovább a 10.részt :) Remélem várjátok már! :)

Ez a nap elég húzós volt. Először az erotikus fotózás, aztán David szerelmi vallomása Billnek, utána a paparazzi, most meg anya... Pedig reggel még azt hittem ez egy jó nap lesz. Egy darabig ültünk ott csendben, majd Bill megszólalt.
-Tom...-Bill.
-Mond édes.-néztem rá.
-A lábad hozzáér az Ezredesemhez és ahogy mocorogsz nem  hagyod békén szegényt.-nevetett.
-Ohh bocs.-húztam el a lábam.-Ezredes? Így hívod a farkad?-kérdeztem meglepődötten.
-Aha. Miért baj?-kérdezte Bill.
-Nem, csak én is így hívom.-mosolyogtam rá.
-Komolyan? Hogy nekünk mennyire egy rugóra jár az agyunk.-mosolygott vissza majd nyomott egy lágy puszit ajkaimra.
-Hát, nem csoda, hiszen ikrek vagyunk.-adtam neki én is egy puszit.
-De akkor az enyémet átnevezem mondjuk Századosnak. Akármikor készen lesz vigyázzba állni az Ezredes előtt.-mosolygott selytelmesen Bill.
-El is várom katona!-vigyorogtam ördögien. Már jócskán 6 óra körül járhatott mikor felálltunk a kanapéról és elindultunk befejezni a főzést. Körülbelül fél nyolcra készen lettünk és kimentünk a kajával a fedett kertbe. Az ételt leraktuk a hintaágy elé rakott asztalra (amit én cipeltem ki nagy nehezen), és leültünk a hintaágyra.
-Isteni volt.-mondtam Billnek miután befejeztük az evést, és nyomatékul adtam egy csókot a szájára.
-Köszönöm. Na most mit csináljunk? Még nem akarok lefeküdni, csak fél kilenc van.-mondta.
-Tőlem még maradhatunk itt.-mondtam Billnek. Lefeküdtem a hintaágyra, Bill pedig lefeküdt elém. Épp hogy elfértünk, szóval szorosan összebújtunk. Átkaroltam a derekát és elaludtunk. Arra keltem fel hogy Bill lesett a hintaágyról a nagy mocorgásban.
-Lelöksz az ágyról? Így kell bánni a szerelmeddel?-nevetett Bill.
-Hmm, még csak reggel van de te már elemedben vagy.-nevettem én is.
-Hány óra körül lehet?-kérdezte Bill. Rápillantottam az órámra.
-Fél kilenc.-olvastam le az óráról.
-Még csak fél kilenc? Nem fekszünk vissza?-kérdezte.
-De, de akkor a saját ágyunkba menjünk.-válaszoltam majd álmosan felkeltem a hintaágyból. Aztán Billből kitört a röhögés.
-Mi az?-kérdeztem értetlenül.
-Az arcod...elaludtad-nevetett még mindíg-Tiszta kockás.-már a hasát fogta a nevetéstől.
-Neked is.-vágtam vissza kuncogva.
-Nekem?! Jééézusom hol egy tükör?-esett pánikba és beszaladt a házba.
-Csak vicceltem!-kiabáltam be a házba, de még mindíg kint álltam a kertben. Pár perc múlva Bill alakját láttam kijönni a házból a kertbe. Mérges fejjel jött felém.
-Most meghalsz!-szaladt felém majd rámugrott és lelökött a fűbe.
-Te meg kinevettél!-mondtam nevetéstől elfojtott hangon, mivel Bill elkezdett csikizni. Önfeledten nevettünk és csikiztük egymást mint kiskorunkban. Aztán Bill megcsókolt.
-Mmmm ez már hiányzott. A tegnapi nap után jól esik egy kis kikapcsolódás.-mondta Bill és ott a fűben fekve megölelt.
-Igen, néha kell egy kis pihi.-mondtam majd viszonoztam a csókot. Feltápászkodtunk és bementünk a házba. Felmentünk az én szobámba és lefeküdtünk az ágyra. Bill pár perc alatt vissza is aludt, de én nem tudtam. Csak néztem őt, és azt hogy milyen szép. Nemtudom hogy lehet valaki ilyen tökéletes mint ő.
-Miért nézel annyira? Hiszen azt mondtad hogy nem kockás az arcom.-mosolygott rám Bill. Úgy látszik mégsem alszik, pedig én úgy láttam mintha aludt volna.
-Te fent vagy?-mondtam meglepődötten.
-Igen. De te miért nem alszol?-kérdezte.
-Nem tudom. Csak néztelek téged. Olyan szép vagy! Mondták már? Egyszerűen tökéletes vagy minden értelemben. A külsőd és belsőd is tökéletes.-mondtam Billnek mire ő csak szégyenlősen elmosolyodott.
-Köszönöm szépen. Ilyen szépet még senki nem mondott nekem.-mondta Bill.
-Csak az igazat mondom.-vontam meg a vállam, ami tetszhetett Billnek mert forrón megcsókolt. Aztán valaki becsöngetett a házba. Bill olyan hirtelen szakadt el tőlem hogy szinte fájt. Még mindíg a tegnap esti ruhájában volt, ahogy én is. Leszaladt a földszintre és hallottam ahogy csörög a kulcsokkal és kinyitja az ajtót.
-Anya?!-hallottam Bill meglepődött hangját a földszintről. Gyorsan kipattantam az ágyból és lesiettem a földszintre.
-Igen kisfiam. Beszélni szeretnék veletek. Tom itt van?-kérdezte Anya mire abban a pillanatban ott is teremtem.
-Szia Anya! Miért jöttél?-köszöntöttem Anyát. Odaálltam szorosan Bill mellé.
-Én szeretnék beszélni veletek a...izééé...szóval tudjátok...-dadogott Anya.
-A szerelmünkről?-kérdeztem rezzenéstelen arccal.
-Igen.-pirult el.
-Gyere be!-mondtam és elálltam az útból. Anya bejött és leült a fotelbe, Én is Bill pedig a fotellel szemben lévő kanapéra ültünk.
-Szóval...-kezdett bele Anya nagy sóhajjal-Én szeretném ha átbeszélnénk hogy mi is történik most pontosan. Mert nem teljesen értem hogy mi van köztetek.-mondta Anya.
-Előbb illene bocsánatot kérni a tegnap esti viselkedésedért, nem gondolod?-néztem  mérgesen Anyára. Eléggé haragudtam rá.
-Hagyd csak, ő csak azt csinálta mint amit minden normális anya az ő helyében.-mondta nekem halkan Bill.
-Nem, Tomnak igaza van. Tényleg nem voltam valami kedves tegnap, és nagyon sajnálom, de meg kell értenetek hogy ez egy nagy hír volt nekem.-mondta Anya.
-Rendben, bocsánatkérés elfogadva.-mondta Bill. Úgy látszik elég kényelmetlenül érezte magát.
-Ugye Gordonnak nem mondtad el?-kérdeztem Anyától.
-Dehogynem, ő nyugtatott le, és ő nyitotta fel a szemem. Először nagyon haragudtam rátok, de ő azt mondta hogy gondoljak bele a ti helyzetetekbe, hogy nektek milyen nehéz lehet. És igaza volt. Nem is tudnám mit csinálnék magammal ha Gordon az egyik rokonom lenne. Főleg az ikrem.-mondta Anya.
-Gordon nem haragudott ránk???-kérdeztük Billel szinte egyszerre, egy jó adag meglepődöttséggel a hangunkban.
-Nem, egyáltalán nem. Azt mondta hogy ő már ez előtt is látta hogy szinte vibrál köztetek levegő, körülbelül tizenhat éves korotok óta. Szerinte csak az anyai büszkeség miatt nem láttam én is. És ebben is igaza lehet. De most kicsit meséljetek magatokról, hogyan törént ez?-kiváncsiskodott Anya. Mindent elmeséltünk töviről-hegyire, és azt is hogy már gyerekkorunk óta szeretjük egymást. Persze a szaftosabb dolgokat, mint például az Aquapark WC-jében történteket nem meséltük el.
-Ezt nem hiszem el! Mint valami romantikus regény.-mosolygott Anya.
-Szóval ez azt jelenti hogy elfogadtad a kapcsolatunkat?-kérdezte Bill Anyától.
-Igen. Persze még egy darabig furcsa lesz a helyzet, de idővel megszokom.-mondta Anya mosolyogva. De most gyertek át hozzánk, Gordon is kíváncsi arra hogy hogy jötettek össze. És főztem nektek Bolonyai spagettit.-mondta Anya.
-Rendben. Akkor felmegyünk és átöltözünk.-mondtam.
-Én itt megvárlak titeket.-mondta Anya, majd elvett a dohányzóasztalról egy magazint és olvasgatni kezdte. Felmentünk Billel az emeletre, és elvonultunk külön-külön a saját szobánkba. Körülbelül tíz perc alatt készen is lettem. Lementem Anyuhoz, de Bill még nem volt sehol. Ekkor csengettek.
-Majd én nyitom!-mondtam és kinyitottam a bejárati ajtót.
-Csomag érkezett Bill és Tom Kaulitz nevére.-jelentette a postás.
-Áhh köszönöm, én vagyok Tom Kaulitz.-mondtam majd aláírtam egy papírt és bezártam az ajtót. Csak nem az erotikus fotózás képei? Kinyitottam a csomagot és amit először megláttam benne az egy negatív volt. Aztán megláttam benne a képeket rólam és Billről.
-Ki volt az?-kérdezte Bill aki ekkor jött le az emeletről.
-Csak a postás. Megjöttek Paulo képei.-válaszoltam.
-Óóó azok a képek?-mosolygott rám pimaszul.
-Igen, azok a képek.-mosolyogtam vissza.
-Milyen képek?-hallottam Anya hangját a nappaliból.
-Áhh semmi.-feleltük szinte egyszerre Billel.
-Készen vagytok? Mehetünk hozzánk?-kérdezte Anya.
-Persze.-mondtam és becsuktam a dobozt majd leraktam a nappaliban lévő dohányzóasztalra. Elmentünk Anyáékhoz és beszéltünk Gordonnal. Elmeséltünk neki mindent, és elmondta hogy ő már rég óta észrevette rajtunk hogy nem úgy viszonyulunk egymáshoz mint két ikertestvér.

***Eközben Davidnél***

"Már este óta csak azon jár az agyam amit Bill mondott. Hogy neki párja van... Érdekes, ha már annyira szeretik egymást akkor az anyja hogyhogy nem tud róla? Talán szégyelte? Lehet... Megkell tudnom hogy ki az! Nem bírom ki! Lehet, hogyha kiiktatnám az illetőt, akkor összejönne velem. Meg kell próbálnom! Átmegyek és beszélek vele." Ezek a gondolatok kavarogtak David Jost fejében, miközben éppen átöltözött. A férfi nemsokkal ezután gondterhelt arccal lépett ki lakásából és beült kocsijába. Elindult a jól ismert úton Billék háza felé. Mikor odaért, nem látott senkit, de tudta hogy a levelesláda aljában lévő résbe van elrejtve a ház pótkulcsa. Egyszer mikor itt volt a banda mert rendeztek egy kis ünnepséget, akkor eltűnt a kulcs, és David látta ahogy Tom onnan veszi ki a pótkulcsot. A férfi nagy mosolyojjal nyugtázta magában hogy a kulcs ott van. Kivette és kinyitotta az ajtót. A házban szerencséjére senki nem volt. Így legalább tudott kicsit kutakodni. Az első dolog amit meglátott az egy csomag volt a nappaliban lévő dohányzóasztalon. Billnek és Tomnak címezve. Kinyitotta és legnagyobb meglepetésére képeket talált benne Billről és Tomról. Billen valamiféle nyuszis jelmez volt, amit a férfi roppant szexisnek tartott, Tomon pedig valami lenge öltözet. A férfi irigyelte Tomot, hiszen ő még fiatal és izmos, nem úgy mint David. Az első képen csak álltak ebben a ruhában, nagyon-nagyon közel egymáshoz. Aztán a következő képen ölelték egymást, és utána egyre cifrább dolgokat is csináltak. David szája elé kapta a kezét, és elejtette a dobozt. Pár percig csak állt ott némán, és megpróbálta feldolgozni a látottakat. Aztán megpillantott egy levelet, kiesve a dobozból. "Paulótól a gerlepárnak". Ez állt a borítékon. " Kedves Bill és Tom. Itt vannak a képek. Elküldtem a negatívot is, nehogy rossz kezekbe kerüljön. Remélem szerintetek is jól sikerültek a képek, mert szerintem isteniek lettek. Öröm volt együtt dolgozni veletek. Puszil: Paulo."-olvasta fel David a sorokat. Mostmár aztán végképp nem értett semmit. Legrosszabb gyanúja most beigazolódni látszik. Bill és Tom járnak, és ő ez ellen nem tehet semmit! A férfi gyorsan összekapkodta a földről a dobozból kiesett képeket, és visszarakta őket a helyükre. Kiment a házból és bezárta az ajtót, majd visszarejtette a pótkulcsot a levelesláda aljában lévő résbe. Úgy érezte mintha figyelnék, szóval amilyen hamar csak tudott elhajtott a kocsijával. Hagyott egy üzenetet Bill mobilján, miszerint minnél hamarabb találkozniuk kell.

***Tom szemszögéből***

Miután mindent elmeséltünk Gordonnak, leültünk enni. Már rég nem evett együtt az egész család, főleg hogy a HC turnénak nemrég lett vége. Bill egyfolytában simogatta a combom, kíváncsi volt meddig bírom ki anélkül hogy megcsókolnám vagy hozzáérnék. De én visszavágtam, mert egy idő után hirtelen odanyúltam a Századosához és megmarkoltam, mire ő megugrott a széken.
-Mi az kicsim?-nézett rá Anya.
-Áhh...izééé...semmi csak mintha valami bogár mászott volna a lábamon.-mondta majd megrúgott az asztal alatt.
-Aúúú.-kiáltottam fel.
-Na és veled mi van fiam?-nézett rám Gordon.
-Ez a hülye megrúgott!-mutogattam Bill felé.-Anya szólj rá!-nyafiztam.
-Kisfiam ne bántsd a testvéredet.-szólt nyugodtan Anya.
-De... Ő... izééé.-mondta Bill zavartan.
-Akkor is  te kezdted.-mutogattam rá.
-Jólvan na!-mondta majd meguszilta az arcomat. Nemsokára megettük az ételt és felálltunk az asztaltól.
-Nagyon finom volt köszi.-mondtam Anyunak. Ekkor Bill telefonja üzenetet jelzett. Gyorsan kivette a táskájából és megnézte.
-David az. Azt írja hogy sürgősen beszélnünk kell. Neked, nekem és neki.-mondta Bill pár másodperc csönd után. Elköszöntünk Anyáéktól és elindultunk haza. Ha Anyutól akarunk menni a stúdióba akkor először haza kell mennünk mert a stúdió pont ellenkező irányban van mint Anyuék háza.
-Miért kezdted el simogatni a combom?-kérdeztem már a kocsiban ülve.
-Kíváncsi voltam meddig bírod magad tartani Anyáék előtt. De te miért fogtad meg a farkamat?-nézett rám vissza Bill.
-Mert te hergeltél azzal hogy simogattál.-mosolyogtam majd adtam neki egy csókot.
-Itt állj meg!-mutatott Bill egy árnyas, fákkal eltakart parkolóra.
-Minek?-kérdeztem értetlenül.
-Majd meglátod.-mondta. Beálltam a parkolóba.
-Na és most mit akarsz?-kérdeztem.
-Ezt.-mondta majd kivett a táskájából egy kotont és meglengette előttem.
-Bill te magadnál vagy?!-kérdeztem tőle.
-Miért? Nem akarod?-kérdezett vissza.
-De, de nem egy kényelmetlen autóban. Hiszen nekünk ez lesz az első. És amúgyis Dave vár minket.-mondtam neki majd kicsit arrébb húzódtam.
-Tudod mit? Nem érdekel. Én most akarom!-mondta majd rámvetette magát. Beült az ölembe (ami elég nehéz lett volna a kormány miatt, de amilyen vékony Bill...) és szájon csókolt, nyelve vadul tekergett a számban.
-Bill!-ziháltam mikor végre kiszállt a számból.-Most nem lehet, sietnünk kell!-mondtam de ő csak csóválta a fejét.
-Leszarom!-mondta majd nyelve áttért a nyakamra. Éreztem ahogy kiszívja a nyakam, és hangosan felnyögtem.
-Mmm tudtam hogy ez tetszeni fog.-suttogta a fülembe, majd megharapta a fülcimpámat. Elkezdte lehúzni rólam a pólót és közben vadul csókolt.
-Szeretlek Tom!-mondta majd újra megcsókolt. Levette a pólóm és ledobta a hátsó ülésre.
-Én is Bill baba.-motyogtam halkan, mert kezdtem teljesen elveszteni a fejem. Ha Bill ilyen vad akkor mindíg teljesen elvesztem az önkontrollt. Levette a saját szűk pólóját és azt is hátradobta az enyém mellé. Csókolgatni kezdte a mellkasom és simogatta a hátamat. Belecsókoltam a nyakába és beszívtam az illatát.
-Ahhh...-nyögött Bill mély hangon. Imádja ha a nyakát csókolgatom. Aztán szájoncsókoltam és kezdtem egyre jobban beleélni magam a dologba. Szívogattam és harapdáltam a nyakát, ami a hangokból ítélve tetszett neki.
-Nem lenne kényelmesebb a hátsó ülésen? Ha már luxus BMW.-m van akkor élvezzük ki a nagy teret.-mosolyogtam pimaszul.
-Rendben.-lihegett Bill. Kiszálltunk a kocsiból és Bill ott a nyílt terepen levette a farmerját.
-Mit csinálsz?-kérdeztem Billtől.
-Itt kényelmesebben le tudom venni.-jött a válasz.
-Ez jó ötlet.-mosolyogtam majd én is levettem a nadrágom és bedobtam az első ülésre. Befeküdtem a hátsóülésre és vártam Billt, aki pár másodpercen belül már a hasamon ült. Megcsókolt és közben simogatta az Ezredest. Én szenvedélyesen visszacsókoltam és elkezdtem lehúzni róla az alsónadrágot, ami nemsokára az első ülésen találta magát. Megfogtam Bill már jócskán vigyázban álló Századosát és elkezdtem húzogatni rajta a bőrt, amit Bill hangos nyögésekkel nyugtázott. Közben csókolgattam a nyagát. Elkezdtem óvatásan szívogatni a fehér bőrt a nyakán, és a kezemmel egyre gyorsabb tempót diktáltam.
-Tooom...Ahh...Én még nem akarom hogy vége legyen...-lihegte halkan. Még mindíg kényeztettem Bill Századosát, de közben óvatosan bedugtam Billbe az egyik ujjamat. Úgy tűnt meg se érzi. Egy darabig tágítgattam, majd bedugtam a másik ujjam is. Bill fájdalmasan felnyögött, de alig lehetett hallani. Miután éreztem hogy eléggé kitágult és már nem feszítí meg magát, óvatosan ráültettem az Ezredesre. Bill megint fájdalmasan nyögött fel, hosszú körmeit pedig a hátamba mélyesztette. Egyik kezemmel még mindíg Bill Századosát kényeztettem, a másikkal pedig  az alhasát masszíroztam. Pár perc után éreztem hogy már nem feszítí magát, és megszokta az érzést, szóval nagyon lassan elkezdtem mozogni benne. Látszott rajta hogy még mindíg fáj neki.
-Abbahagyjam?-fürkésztem Bill arcát.
-Nem!-tiltakozott Bill. Még mindíg csak nagyon lassan és óvatosan mozogtam benne, de egy pár perc után már nem láttam Billen hogy fájna neki, sőt élvezte amit csinálok, ezért picit gyorsabb tempóra váltottam. Hallottam Bill  mély nyögéseit, amik egyre hangosabbak és hangosabbak lettek. Közben lehajolt hozzám és megcsókolt. Éreztem hogy már nem kell sok hozzá hogy elmenjek. Gyorsabb tempót diktáltam, de Bill még így is pár másodperccel hamarabb ment el mint én.  Erőtlenül dőlt le rám, közben szaporán vette a levegőt.
-Isteni voltál Tom cica.-zihálta a fülembe.
-Te is Bill baba.-mondtam neki, mire ő csak mosolygott.
-Te Tom! Az óvszert elfelejtettük.-mondta Bill ijedten.
-És? Csak nem attól félsz hogy terhes leszel?-nevettem.
-Nem, csak óvszerrel higiénikusabb.-mondta Bill.
-Nem érdekel.-csókoltam meg boldogan. Lassan felöltöztünk és elindultunk haza. Otthon mindketten lefürödtünk. Én épp kész lettem a fürdéssel mikor csöngettek.
-Szia Travi!-köszöntöttem.
-Szia édes! Figyelj, csak jöttem szólni hogy míg nem voltatok itthon jött valaki. Ha jól láttam akkor David volt az, a menedzseretek. Bement a házba és mikor kijött akkor nagyon zavartnak tűnt. Gondoltam jó ha szólok.-mondta Travi, miközben lányosan csípőre tette a  kezeit.
-Áhh köszönöm Travi.-mondtam neki.
-Ja és még valami. Tudod mondtam neked hogy jönni fog a TH Fan haverom.-kezdett bele Travi.
-És?-kérdeztem türelmetlenül.
-Hát hamarabb jött és már itt van. Jennynek hívják és most mondtam meg neki hogy ti itt laktok. Szeretne talizni veletek.-mondta Travi.
-Persze, benne vagyunk. Csak nem most, mert sietnünk kell Davehez. Majd estefelé, jó?-kérdeztem Travitól.
-Persze, köszike. Na pucca neked is meg Billcikének is.-mondta majd a seggét riszálva elment. Becsuktam az ajtót és megfordultam, de erre Bill meztelen testével találtam szembe magam.
-Mit csinálsz?-kérdeztem miközben megnyaltam a szám szélét.
-Mégegyszer akarom!-jelentette ki Bill.
-Jaj Bill így is már ott kéne lennünk. Azt mondta hogy siessünk.-mondtam neki, de nem bírtam ki hogy ne csókoljam meg.
-Nem kellek neked?-komorodott el Bill.
-Jaj dehogynem! De nem most. Mostmár tényleg nincs rá idő. De esküszöm bepótoljuk, jó?-öleltem meg.
-Na jó.-sóhajtott Bill-Megyek felöltözöm.-mondta majd el is tűnt az emeletre vezető lépcsőn. Körülbelül 15 perc múlva beeindítottam az autó motorját és elindultunk Billel a stúdióba. Szerencssére jó volt a közlekedés, nem volt dugó és így hamar elértünk a stúdióba. Leparkoltuk a kocsit és bementünk az épületbe. David nem volt éppen jó kedvében. Kezével intett hogy kövessük az irodába.
-Üljetek le!-mutatott az íróasztala előtt lévő bőrfotelekre. Pont négy volt, hogy az egész banda elférjen, de most csak ketten voltunk. Leültünk egymás mellé.
-Legszívebben leütném amiatt amit neked mondott! Vagy bemosnék neki egyet-kettőt.-suttogtam Bill fülébe, miközben ökölbe szorult a kezem.
-Nehogy nekironts!-nézett rám Bill tekintélyt parancsoló szemmel. Megadóan néztem rá, majd feljebb húztam a nyakamon az ingem gallérját hogy még csak véletlenül se látszódjon ki alóla a kiszívott nyakam. Bill is megigazgatta  a divatsálját, ami szintén azért volt rajta hogy eltakarja a nyakán  éktelenkedő lila foltokat.
-Azért hívtalak ide titeket mert beszélni szeretnék veletek a kapcsolatotokról.-kezdett bele David komolyan. Hogy érti azt hogy kapcsolatunkról? Csak nem...? De nem, az nem lehet! Vagy mégis?
-Milyen kapcsolatunk?-kérdeztem vissza.
-Tudod te azt jól...-halkult el David.
-Nem, nem értem miről beszélsz. Te beszívtál David vagy mi van?-csóváltam a fejem,  próbáltam poénra venni a dolgot.
-Dehogyis szívtam be te tökkel ütött! Nagyon is jól láttam a házatokban lévő képeket! Valami Paulo csinálta őket. Igazam van?!-nézett ránk David dühösen. Látta hogy nem igazán tudunk erre mit mondani szóval tovább folytatta.
-És ha már a beszívásnál tartunk, nem én vettem be Viagrát a Koreai HC Turné alatt. Mi van, nem állt fel a nőkre a farkad?! Csak nem ezért kellett neked Bill?!-dühöngött David.
-Ne beszélj így Billről!-kiabáltam neki. David felállt a székből és az ujjával mutogatott.
-Miért ne?! Nem én járok a saját ikremmel! Ez undorító!-kiabált ő is. Én is falpattantam a székből és úgy folytattam a vitatkozást.
-Ez undorító?! Te egy öregember vagy és neked is ő kéne! De soha nem kapod meg mert ő az enyém! Jó lesz ha ezt megjegyzed egy életre!-ordibáltam. Látszott hogy ez betalált Davidnél. A feje teljesen elvörösödött.
-Na akkor most mi van?! Máris nem vagy olyan  nagy legény igaz?! Bill elmondta hogy mit mondtál neki. Chhh. Szánalmas.-néztem rá lenézően.
-Tom hagyd abba!-mondta Bill.
-Még véded?!-háborodtam fel.
-Nem védem, csak nem akarom hogy verekedés legyen.-magyarázta Bill előbbi mondatát.
-Akkor sem értem hogy vagy képes...Áhh. Hánynom kell tőletek!-mondta.
-Nekem meg attól kell hánynom ahogy nézel Billre! Ő az én szerelmem, és nem adom senkinek! Örök életemre ő lesz mindenem, és te ezen nem változtathatsz!-vitatkoztam tovább. De Davidnél valami elpattanhatott, mert nekem rontott. Pár másodperc alatt a földön találtam magam, a szám pedig vérzett. Úgy látszik felszakadt.
-Te szemét állat!-kiabáltam majd behúztam egyet a szeme alá amitől megszédült. Felülre kerekedtem és ütöttem tovább az arcát.
-Tom hagyd abba még megölöd!-fogott le Bill. Hihetetlen hogy mennyi erő van benne, egyáltalán nem látszik rajta. Mozogni sem tudtam, olyan erős volt a szorítása.
-Dehogy ölöm meg, csak megmutatom ki a főnök. Egy életre megtanulja hogy ne kezdjen ki velem.
-Hagyd már, inkább hívjunk egy mentőt és menjünk haza. Ellátom a sebeidet.-mondta. Annyira szelíd és egyszerre kétségbeesett volt a hangja hogy nem bírtam nemet mondani. David még mindíg kábultan feküdt a földön, orrából és szájából szinte ömlött a vér. Hívtunk egy mentőt és hazasiettünk. Délután kettő körül értünk haza. Azóta sem állt el a vér a számból.
-Uhh ez nagyon vérzik.-mondta Bill miközben papírzsepivel törölgette a szám szélét. -Teljesen felszakadt, szinte az ínyedig. Várj mindjárt jövök!-mondta majd kiszaladt a házból. Pár perc múlva Travival tért vissza.
-Na őt minek hoztad?-kérdeztem.
-Nem emlékszel, Travi mesélte nekünk hogy sebész diplomája van. Még nevetett is hogy ott az oklevele róla,  és csak porfogó, mert a szülei erőltették rá ezt a szakmát.-magyarázott Bill.
-Jééé tényleg.-emlékeztem vissza.
-Jaj Tomcsi mit csináltál magaddal? Ez teljesen beszakadt, varrni kell.-sopánkodott Tarvi.
-Szó sem lehet hogy hozzáérj! A végén még teljesen összevarrod a számat és nem tudok majd beszélni.-tiltakoztam.
-Tomcika, nem lesz baj, tényleg tudom mit csinálok. Csak nem szeretem csinálni, de ez most nem tartozik ide, neked szívesen megcsinálom. És amúgyis, jobb lenne ha elmennél a kórházba és lehozná a sajtó hogy szétvertek?-nézett rám Travi kérdőn.
-Na jó csináld.-adtam meg magam.-De nem vertek szét! A verekedőpartnerem sokkal többet kapott tőlem mint én tőle!-tiltakoztam.
-Jól van, csak az a fő hogy minnél hamarabb megcsináljam.-mondta Travi.

-Most mit csináljunk?-kérdeztem tanácstalanul Billt.
-Nem tudom, de úgy látszik ki fog derülni a titkunk.-mondta Bill majd hozzámbújt én pedig védelmezően átkaroltam.
-Ez ellen már nem tudunk mit tenni. De ne félj, én megvédelek, téged senki sem bánthat.-nyomtam Bill homlokára egy puszit.-De ki lehetett? Mindenféleképp olyan aki tudja a címünket.-gondolkodtam miközben Bill még szorosobban hozzám bújt.
-A címünket nagyon kevesen tudják... A közeli barátok mint például Andreas de nekik ebből semmi hasznuk nincs. Aztán persze anyuék, de nekik meg főleg semmi okuk nincs ilyet csinálni. Jaj ha már anyunál tartunk! El kell mennünk hozzájuk majd holnap, mert Davidnek elmondtam hogy van valakim, de azt nem mondtam meg hogy ki, erre ő felhívta anyut hogy ő tudja-e mert egy menedzsernek illik ezt tudni, mire anyu mondta hogy ő semmiféle barátnőről nem tud. Aztán mikor jöttem hazafelé fel is hívott hogy hallotta hogy járok valakivel és hogy mondjam el neki hogy ki az de én nem mondtam el neki.-mesélte Bill.
-Miért mondtad annak a baromnak hogy neked van párod?-lepődtem meg.
-Menjünk be a házba és elmondom.-mondta Bill. Bementünk, leültünk a kanapéra és Bill mindent elmesélt töviről hegyire a David ügyről és a hívásról. Én először nagyon-nagyon meglepődtem, utána pedig legszívesebben megöltem volna annyira féltékeny lettem.
-Én esküszöm kinyírom! Hogy mer szerelmes lenni beléd?! Te  csak az enyém vagy és senki másé! Én most elmegyek és megverem!-keltem ki magamból.
-Tom, hagyd! Megértette hogy nem akarok tőled semmit.-nyugtatott Bill.
-Áhhh....-sóhajtottam egy nagyot. Bill válaszképpen megcsókolt.
-Ezt miért kaptam?-mosolyogtam Billre.
-Ne sóhajtozz mert attól beindulok! Akkor szoktál így sóhajtozni mikor együtt vagyunk...-pirult el Bill.
-Úgy érted ilyen sóhajtozás? Ahhh.-imitáltam a hangot, mire Bill hevesen megcsókolt, egyik keze a fenekem, másik a nyakamon. Én átöleltem a derekát és úgy csókoltam vissza. Jó darabig csókolóztunk, mikor egyszer csak egy sikítást hallottunk.
-Anya????-szólaltunk meg egyszerre Billel. Anya ott állt előttünk, nagyon közel hozzánk. A nagy csókolózásban meg sem hallottuk ahogy bejött. Az arcából nem tudtam kiolvasni semmit.
-Szóval a képek igaziak voltak...-suttogott maga elé.
-Te küldted a magánnyomozót???!!!-lepődtem meg.
-Ki más? De ti...Ti mit csináltok?! Ez undorítóóó! Szörnyű hogy az én drága fiaim ilyet csinálnak! Úgy érzem ez csak egy rossz álom! Hogy tudtatok olyanokat csinálni azon a képen? Ahogy leteperted Tomot...Mint egy rossz kurva!-kiabált Anya Billre. Bill szeme könnyes lett és belémbújt szorosan. Védelmezően átkaroltam és mérgesen néztem anyára.
-Most látod mit csináltál?! Jó ez neked?! Mi szerelmesek vagyunk egymásba, és meg kell barátkoznod a gondolattal mert nekem még 70 éves koromban is ő lesz a párom!-kiabáltam Anyura.
-Ezt nem mondhatod komolyan! Bill már csak ilyen naív, de te...Nem gondoltam volna hogy te is ilyen naív vagy, csalódtam benned fiam.-mondta Anya. Nagyon bántottak a szavai, de nem mutathattam magam gyengének, mert különben nincs ki megvédje Billt.
-Nem érdekel. És ha nem tudod felfogni hogy mi szeretjük egymást akkor jobb ha elmész innen...-mondtam Anyunak. Köpni-nyelni nem tudott az előző mondatomra.
-Te most komolyan kidobsz a házadból, és Billt választod a sajád anyád helyett?!-Anya. Bill annyira hozzámbújt hogy deréktől felfelé nem is látszódott, teljesen takartam.
-Igen... Hiszen Bill jelent nekem mindent, fontosabb az életemnél is. Ha nem tudsz normálisan beszélni a kapcsolatunkról akkor inkább menj innen.-mondtam komolyan Anyunak. Bill észrevehetetlenül adott egy lágy puszit az arcomra, gondolom hálaképp, azért mert megvédem és azért amiket mondtam róla. Biztos jól estek neki a szavaim.
-Én... Bill, sajnálom azt amit mondtam, de akkor sem értem hogy ti hogy vagytok képesek ilyenre...Azt hiszem most megyek, gondolkodnom kell...-mondta Anya és pár pillanat múlva el is tűnt. Bill keserves zokogásban tört ki.
-Csss...-próbáltam nyugtatni. Cirógattam a hátát, közben megpusziltam a feje búbját. Egy darabig még simogattam a hátát, majd mikor picit megnyugodott eltávolodtam tőle. Ő csak lehajtott fejjel szipogott és sirdogált tovább. Az állánál fogva felemeltem a fejét és belenéztem a szemébe. Kivettem egy zsepit a zsebemből amivel megtöröltem  az arcát és az elkenődött sminkjét.
-Köszönöm...-suttogott.
-Semmiség, csak egy zsepi kellett hozzá.-mosolyogtam rá.
-Én arra gondoltam hogy megvédtél Anyánál.-mosolygott vissza, majd adott egy puszit az arcomra.-Szeretlek.-tette még hozzá.
-Én is Bill baba.-viszonoztam a puszit.
-Most mit csináljunk? Ugye anya nem fogja elmondani ezt senkinek?-kérdezte Bill.
-Nem tudom Bill... Fogalmam sincs...-válaszoltam halkan majd csak ültünk ott szorosan egymáshoz bújva és hallgattunk. Át kellett gondolnunk a napot.

Bill csak ült ott a bőrkanapén, kezei az ölében, és meg sem szólalt. Az arca először értetlen volt, aztán átváltozott meglepődötté. Csak nézett maga elé, mintha nem értette volna mi folyik körülötte. Mondani akart valamit de a hangok nem jöttek ki a torkán.
-Bill! Bill jól vagy?-simogatta meg David Bill hátát óvatosan.
-Én...Jól vagyok. Csak... Én nem tudom mit mondjak.-nézett fel Bill félve.
-Tudod mikor megismertelek teljesen elbűvöltél. Egyfolytában te jársz az eszemben, minden nap minden percében csak rád gondolok, mindenről te jutsz eszembe. Kérlek, csak azt ne mond hogy te nem érzel irántam semmit!-mondta Dave szomorúan.
-David én...Nagyon sajnálom de köztünk nem lehet semmi. Nekem van valakim...És én szeretem őt.-Bill.
-De...Az nem lehet...És én miért nem tudok róla? Hisz a menedzsered vagyok, tudnom kell ha jársz valakivel.-David.
-Nemrég jöttünk össze, és még eszembe se jutott hogy elmondjam neked vagy akárkinek. Még anyáék se tudnak róla, csak Tom.-Bill.
-Már megint ez a Tom... De ha nem lenne szerelmed, akkor én szóbajöhetnék?-David.
-Én nem tudom. Talán. Tudod, a párom nem nő...-Bill.
-Mi?! Szóval te...Te meleg vagy? Akkor nem csak beképzeltem magamnak?-David.
-Én nem tudom hogy meleg vagyok-e. Tudod ez magától jött, a szerelemnek nem lehet parancsolni, az nem hallgat a szabályokra meg az erkölcsre. Lehetséges hogy érzek irántad egy szemernyi vonzódást, hiszen te egy magas, jóképű férfi vagy, de nekem már van egy szerelmem, és a szerelmet nem adom fel egy olyan férfiért aki helyes. Sajnálom David, nem hinném hogy valaha is szakítok vele.-Bill.
-Szóval ha az a fiú nem lenne, akkor lenne rá esély hogy mi ketten...tudod...Ha már az elején szólók hogy szerelmes vagyok beléd, akkor lehetett volna köztünk valami?-David meglehetősen zavart volt.
-Nem hinném, akkor a lányokat szerettem. Persze most is, csak jött ez a srác és borított mindent. Ha mondjuk pont azelőtt szóltál volna mielőtt összejöttem vele, akkor talán. Akkor már éreztem hogy valami nem stimmel velem.-Bill.
-Szóval rossz volt az időzítés...Még egy valami: Ki ő?-David.
-Én ezt nem mondhatom el, bocsánat. Ezt neked nem szabad megtudnod.-Bill.
-Miért? Csak nem ismerem? Bár az nem lehet, hiszen én csak a bandát ismerem a te baráti körödből, meg Andreast. Andreas...Ugye nem ő az?-gondolkodott Dave.
-Dehogyis, őt kiskorom óta ismerem. Vele nem tudnék...-Bill.
-Akkor miért nem mondod el?-David.
-Mert ő egy közismert személyiség, mondhatni egy sztár.-Bill.
-Komolyan?-lepődött meg Dave.
-Igen. Szóval nem mondhatom el.-Bill. Kínos csönd állt be közéjük. Bill gondolkodott, David pedig nem tudta mit mondjon.
-David...Őszintén, miért lettél a menedzserem?-kérdezte Bill.
-Jaj, nehogy azt hidd hogy emiatt lettem a menedzsered. Te nagyon jó énekes vagy, a banda pedig nagyon profi. Az csak egy plusz hogy én barom belédzúgtam.-Dave.
-Nem vagy barom.-mosolygott Bill.-És a próbák?-Bill.
-Bevallom, igazából csak heti 2 próbánk lenne. De nem bírtam ki hogy ne lássalak.-hajtotta le David a fejét.
-Tudod hogy ez nem mehet így tovább. Szeretném ha heti 2 próbánk lenne. Főleg most hogy párom van, szeretnék minnél több időt vele tölteni. És neked is jobb lesz ha nem látsz egy darabig.-Bill.
-Persze én megértem. Lehet hogy igazad van. Mostantól csak kedd-csütörtök lesz próbánk.-Dave.
-Nekem most mennem kell, Tom már vár rám.-Bill.
-Most is megint ez a Tom... Várjunk csak! Hisz őt ismerem, ő híresség, és ő fiú! Bill mond hogy nem vele jársz!-David kezdett kicsit ideges lenni.
-Fúúúj David te meghülyültél?! Hogy járnék már azzal a rondaság Tommal? Azonkívül ő az ikertestvérem, ez abszurd! És még ha nekem tetszene is -amiről szó sem lehet soha ebben a büdös életben- akkor sem járnánk, hiszen Tom heteró, ezt te is tudod. Szerintem több lánnyal feküdt le mint én, te, Gustav és Georg összesen.-mondta Bill.
-Jó-jó, igazad van. Csak olyan egyértelműnek tűnt.-David.
-Hát pont ezért nem ő. De mostmár tényleg mennem kell, további jó napot, és...Remélem hamar elfelejtessz...-mondta Bill majd adott egy apró puszit a férfi arcára. Úgy érezte legalább ennyit adnia kell neki, nem akarta így itt hagyni, nehogy a végén még depressziós legyen. Nehogy valami őrültséget csináljon. Legalább ennyi sikerélménye legyen szegénynek. David és Bill körülbelül egy órát beszélgethettek. Mikor Bill beült az autójába, nem haza indult, hanem a parkba. Úgy érezte hogy muszály kicsit gondolkodnia. A parknál felvett magára egy napszemüveget és a fejébe húzta a kapucniját. Legalább egy órát sétálgatott körbe-körbe, majd vett egy fagyit, leült egy padra és szép lassan megette. Ezután elindult haza Tomhoz, már hiányzott neki a szerelme. Igaz, a szextől teljesen elment a kedve. Remélte hogy Tom megérti, hiszen szereti őt, és ha mégis azt mondaná hogy ő szexelni akar akkor legalább Bill tudni fogja  hogy Tomnak ez a kapcsolat nem jelent semmi komolyat. Billnek igazából fogalma sem volt róla hogy szerelme hogy fog reagálni. Mikor megérkezett, Tom épp Travi ajtajában állt és valamit nagyban magyarázott neki.

***Tom szemszögéből***

Felöltöztem és elmentem Travihoz. Közben azon gondolkoztam hogy hol lehet már Bill. Becsöngettem Travi ajtaján.
-Jééé szia Tom baby! Te mit csinálsz itt?-kérdezte Travi.
-Beszélni jöttem a kukkolós ügyről.-néztem mérgesen Travira.
-Jaj én nagyon sajnálom édesem, de mikor elmentem tőletek láttam hogy Bill nagyon be volt izgulva, és hát az a csók engem is bepörgetett, és utána fel akartam menni a szobámba hogy lenyugtassam magam és akkor megláttam hogy ti mit csináltok és nem bírtam kihagyni ezt az alkalmat. Bocsiii drágám.-mentegetőzött Travi.
-Jó-jó, de többet ilyen ne legyen! Nem szeretném ha mindíg azt kéne lesnem hogy éppen nem kukkolsz-e.-mondtam Travinak.
-Neeem, esküszöm soha többet nem lesz ilyen. Ja és holnap jön az a travi haverom akiről meséltem. A TH fan. De én most el is búcsúzom, épp előkészítem neki a szobát, és látom megjött Billcike is.-mutat Travi az épp megérkező autóra.-Puszi cuncimókusom!-köszönt el Travi.
-Szia Travi!-mondtam majd elindultam az épp parkoló autó felé.
-Szia Bill baba!-adtam Bill szájára egy gyors csókot. Fura, valamiért úgy érzem mintha figyelnének. Csak nem megint Travi? Áhh nem hinném. Lehet hogy csak üldözési mániám van a sok paparazzi miatt. Igen, biztos csak ez a baj.
-Jaj Tom ne itt csókolgass, akárki megláthat! De azért még jól esett.-mosolygott Bill.  Bementünk a házba.
-Hogyhogy ilyen sokáig el voltál? Hiányoztál!-mondtam Billnek.
-Jaj drágám te is hiáynoztál. Tudod legalább egy órát beszélgettem Daviddel, és aztán elmentem kicsit a parkba, fel kellett dolgoznom amit mondott.-adott Bill egy hosszú csókot a számra.-Figyelj Tom, nem baj ha nem szexelünk ma? Elment tőle a kedvem. Inkább kicsit romantikázzunk, csak pihengessünk együtt vagy üljünk ki a hátsó kertbe a hintaágyra. Csak legyél itt a közelemben és beszélgessünk kicsit, jó?-bújt szorosan hozzám Bill. Én védelmezően átkaroltam majd adtam egy puszit a feje búbjára.
-Persze, megértem ha nincs kedved szexelni, nem kényszerítenélek a világért se. Mit mondott az a seggfej? Ugye nem bántott?-kérdeztem Billtől. Fogalmam sem volt hogy mit mondhatott neki Dave. De merem neki ajánlani hogy nem bántotta az én Bill babámat! Különben nagy balhét csinálok.
-Nem bántott, de nem szívesen mondom el neked, nem akarom hogy a végén még nekironts vagy valami. Talán majd később elmondom.-mondta Bill még mindíg hozzám bújva.
-Rendben.-sóhajtottam.
-Én éhes vagyok.-jelentette ki Bill.
-Én is.-mosolyogtam rá.
-Főzök valamit aztán megesszük kint a hintaágynál jó? Csak vidd ki létszi az asztalt.-mondta Bill. A kertünkről tudni kell hogy le van fedve, így akármilyen időben ki lehet menni. Bill allergiás a rovarcsípésre, szóval a kert tele van szúnyogriasztóval meg mindenféle ilyennel, ezért bogár nemigazán marad meg a kertünkben. Mondjuk jobb is így, mivel minketten utáljuk a rovarokat.
-Jó, én benne vagyok. És mit eszünk?-néztem Billre.
-Ömmmm...Rántotthús krumplipürével jó lesz? Azt úgyis szeretjük és már rég ettünk.-kérdezte Bill.
-Mmmm fincsiiii.-mosolyogtam Billre mire ő csak kuncogni kezdett.-Bill, te gondolkodtál már azon hogy kitől örökölted a főzőtudományodat? Lehet hogy ez ciki, de anya nemigazán főz jól, igazam van?-kérdeztem Billtől.
-Igen, igazad van. Anya sohasem főzött jól.-Bill.
-Te sokkal jobb szakács vagy édesem.-adtam neki egy csókot. Fura, most is úgy érzem mintha figyelnének... Lehet hogy tényleg paranoiás lettem? Remélem nem.
-Köszönöm Tommy. Te, nem lehet hogy apától örököltem?-Bill. Nem láttam magam kivülről, de fogadni mernék hogy elsötétült a tekintetem az 'apa' szó hallatára. Nem szeretek róla beszélni.
-Én úgy tudom ő se főz jól. De szerintem nagymamától örökölted, nagyon szeretem az ő főztjét.-mondtam.
-Bocs hogy szóba hoztam apát, inkább hagyjuk is a témát.-mondta Bill.
-Jaj Bill baba nem baj, nem hagyom hogy egy rossz emlék elrontsa a romantikus vacsinkat.-öleltem meg szorosan. Bill adott nekem egy csókot.
-Na mostmár megyek, elkezdek főzni. Körülbelül egy óra alatt kész leszek ha sietek. Talán egy és fél óra.-mondta Bill.
-Ha kivittem az asztalt utána segítek krumplit pucolni. Te addig csináld a húst.-mondtam majd megfogtam az ebédlőasztalt és kicipeltem a kertbe. Jó nehéz volt meg kell hagyni. Mikor bementem Bill épp az utolsó húst kloffolta. Ha jól láttam tíz jó nagy darabot csinált.
-Sertéshús?-kérdeztem Billtől.
-Igen, nemrég vettem anyuval a piacon. Szép volt, és megérte az árát.-mondta Bill.
-Jesszus, úgy beszélsz mint egy nő.-nevettem.
-Naaa te kis...Ezért még kapsz azt tudod?-nevetett ő is.
-Jaj tudod hogy szeretlek cica.-kaptam el Billt hátulról és elkezdtem puszilgatni a nyakát.
-Cica? Így se hívtál még.-mosolygott Bill miközben hallhatóan élvezte ahogy a nyakát csókolgatom.
-Nem tetszik?-kérdeztem.
-Dehogynem. Majdnem olyan jó mint a Bill baba. Ez inkább olyan dögös.-mosolygott Bill.-Drágááám!-fordult felém Bill, hátul pedig megtámaszkodott a konyhapulton.
-Mond cica.-néztem a szemébe.
-Ömmm...Puszilgatnád még egy picit a nyakam?-mosolygott rám Bill csábosan.
-Hogy tudnék ellenállni egy ilyen ajánlatnak?-keztem el csókolgatni Bill nyakát. Bill hátrahajtott fejjel és halk nyögésekkel élvezte a kényeztetést.
-Ahh...Imádom mikor ezt csinálod...-nyögdécselt Bill.
-Hmm örülök hogy tetszik. Tudom hogy profi vagyok.-mosolyogtam kajánul Billre.-De ennyi elég volt, nekünk most főznünk kell, és ne feledd hogy ma nincs szex.-figyelmeztettem az édesemet.
-Lehet hogy még meggondolom magam...-adott egy csókot a számra.
-A-a, ma már nincs szex. Most én is kedvet kaptam a romantikázásra. És ilyen csak nagyon ritkán van, szóval jobb ha megragadod az alkalmat.-nevettem.
-Lehet hogy igazad van.-kuncogott Bill. Épp leakartam ülni a konyhaasztalhoz hogy elkezdjem pucolni a burgonyát de Bill visszarántott a pólómnál fogva és szenvedélyesen megcsókolt, közben vadul fogdosni kezdte a fenekemet. Én hirtelenjében nem is tudtam mit csináljak, Bill olyan gyorsan vetette rám magát. Mikor észhez tértem Bill már a pólóm alatt simogatta, néha karmolászta a hátam. Hihetetlen vadsággal csókoltam vissza és beletúrtam Bill sűrű fekete hajába.
-Túl jól csinálod a nyakcsókolgatást...-súgta Bill a fülembe mire elmosolyodtam. Bill lehúzta a pólóm majd a sajátját is és meztelen felsőtestünk szorosan egymáshoz simult. Elkezdte kigombolni a nadrágom és kioldotta az övem. Betolt a nappaliba és lelökött a szőnyegre. Nagyon édes volt ahogy próbálta irányítani a helyzetet, ezért engedtem neki. Leült a hasamra és vadul szájoncsókolt. Nekem most is olyan érzésem volt mintha valaki figyelne minket. Aztán halottam egy reccsenést az ablak felől.
-Biiill! Valaki figyel minket. Ma egész nap ilyen érzésem volt, most meg valami reccsenést hallottam az ablak felől kintről.-mondtam Billnek. Bill szájon csókolt majd a fülembe suttogta.
-Csináljuk tovább, ne lássa hogy észrevettük.-csókolt meg mégyeszer mire elkezdtem simogatni a derekát.
-Ma mikor jöttem haza úgy éreztem mintha valaki követne. Csak azt hittem már paranoiás lettem a sok paparazzi miatt.-mondta Bill majd kivette  haját összefogó hajgumit és megrázta a haját.
-Háromra felállunk és kiszaladunk. Egy, kettő, hááárom!-mondtam majd kiszaladtunk és pont beleütköztünk egy emberbe akinél fényképezőgép volt. Nem egy átlagos paparazzi volt, inkább magánnyomozónak tűnt. Én gyorsan lefogtam nehogy el tudjon menekülni.
-Maga meg mit csinál itt?! Ez magánlaksértés!-kelt ki magából Bill.
-Sajnálom de nekem ezért fizetnek, ez a munkám.-mondta  férfi.
-Miért ki maga?-kérdeztem.
-Egy magánnyomozó.-mondta a férfi.
-És kinek dolgozik?-kérdeztük teljesen egyszerre Billel.
-Az titkos!-mondta majd kitépte magát a szorításomból, elkezdett futni egy kocsi felé majd beült és elhajtott mielőtt utólérhettük volna.

Bill befejezte a telefonbeszélgetést és rám nézett.
-Sajnálom Tom, de most mennem kell. Valami nem stimmel Daviddel. Majd este folytatjuk, jó?-adott egy csókot a számra.
-Áhh jó...-sóhajtottam.-De ezt még törlesztened kell azt tudod?-vigyorogtam ördögien.
-Meglesz ne félj.-vetett Bill felém egy csábos mosolyt.
-Ne mosolyogj rám így mert különben innen el nem mész!-adtam neki egy heves csókot. Bill viszonozta a csókot, majd simogatni kezdte a hátam.
-Bill, ne csináld mert tényleg nagyon beindulok és itt helyben megduglak!-csíptem bele a fenekébe.
-Jaj de félek!-adott még egy csókot a számra.-Add légyszi ide a kocsikulcsot!-mutatott a zsebemben lévő slusszkulcsra (mivel Billnek és nekem közös autónk van hiszen mindenhova együtt megyünk, még a boltba is, vagy a fodrászhoz).
-Ohh és mit kapok cserébe?-mosolyogtam pimaszul Billre. Bill hosszú, lágy csókot adott a számra.
-Megvan!-kiáltott fel és meglebegtette a kezében lévő slusszkulcsot.
-Te kis...Izéééé.-néztem rá úgy mitha haragudnék.
-Én kis mi? Édes, aranyos, helyes, okos, kedves, szexi, gyönyörű szexszimbólum?-nevetett.
-Hát nem épp erre gondoltam.-nevettem én is. Adott még egy csókot a számra.
-Na mostmár tényleg mennem kell.-mondta és már indult is, mivel mikor bejöttünk akkor egyből letámadott és nem vette le se a cipőjét se a kardigánját. Én leültem a kanapéra és bekapcsoltam a TV-t.
-Puszi drágám szeretlek!-kiabált még az ajtóból. Áhh, imádom mikor azt mondja hogy szeretlek! Még mindíg annyira hihetetlen hogy ez megtörténik velem! Mintha csak álmodnék. Annyiszor álmodtam már ilyet hogy megszámolni se tudnám.
-Én is szeretlek nagyon Bill baba!-kiabáltam vissza Billnek. Hallottam hogy becsukodott az ajtó. Egy darabig még néztem a TV-t. De igazából nem is néztem, inkább csak gondolkoztam hogy minek hívta Dave Billt. Sajnos semmi értelmes nem jutott eszembe. Aztán a telefonom megcsörrent, jelezve hogy üzenetem jött. " Bill baba? Ez tetszik :P Rég hívtál már így... Szeretlek és máris hiányzol. Ja és még mindíg kívánlak... Bill babád."  Ez a pár mondat állt a kijelzőmön. Igen, elég régen hívtam már Billt Bill babának, de nem is rossz, jól cseng, plusz felidézi bennem a régi emlékeket. De az utlsó mondattal, azzal hogy még mindíg kívánlak csak hergelni akart. Tudja hogy ha nem jött volna a telefon akkor most talán az ágyban lennénk és épp vadul szeretkeznénk. És ez a gondolat máris lázba hozott. De már csak azért is visszaakartam adni Billnek ezt, szóval én is írtam neki egy pár soros SMS-t. " Örülök h tetszik, lehet mostantól nem édes leszel hanem Bill baba. Jobb a csengése, nem? :) Tudod azon gondolkoztam hogy ha most nem hívott volna az a seggfej Dave akkor lehet h most épp vadul szeretkezénk. Végignyalnám a nyakad és mindenhol simogatnálak, aztán szétcsókolgatnám az egész tested, minden porcikád... Közben pedig kézzel okoznék neked örömöt ott... De nem ez van, szóval jó beszélgetést azzal a díszbuzi Daviddel ;) :P Puszi, szeretlek és te is hiányzol. A kis Casanovád " Azt hiszem eléggé visszavágtam Billnek, szóval eldöntöttem hogy fürdöm egy jót, de előtte még ettem egy szendvicset. Felmentem az emeletre és csurig töltöttem a kádat forró vízzel. Bevittem a fürdőbe a CD-s magnót és beraktam a kedvenc CD-met. Pihentem, relaxáltam, és átgondoltam az elmúlt pár napot, hogy mik történtek velünk azóta, és milyen rohamos gyorsasággal épült ki a szerelmi kapcsolatom Billel. Hihetetlen hogy most ő  szeretőm...Sőt ő a mindenem, az életem. És én emiatt annyira boldog vagyok, mint még soha. Talán még soha senkit nem szerettem annyira mint Billt. Még anyát se. Bill egyszerűen tökéletes! Van benne valami ami megfogja az embert, valami megmagyarázhatatlan jelenség ami mindíg elhomályosítja az elmém ha vele vagyok. Valami megfogalmazhatatlan magával ragadó érzés, ami egyszerűen lenyűgözi az embert. Van benne egyfalyta gyermeki báj, de egy kiéhezett dög is tud lenni aki csak szexre vágyik, és én megőrülök attól ahogy ezt  kettőt cserélgeti. Nem csodálom hogy annyi rajongó lány őrül meg érte akik a fél karukat is odaadnák Bill egyetlen pillantásáért azokkal az igéző barna szemeivel. Ha én is egy rajongó lennék a sok közül bele is halnék hogy ez a misztikus, titokzatos személyiség soha nem lehet az enyém. Ki tudja hány lány (esetleg fiú) sír, vagy esik depresszióba naponta emiatt. És akkor itt vagyok én... Ha belegondolok, az én eletem elég rosszul kezdődött, semmim nem volt. Aztán pedig mindenem meg lett. Először is nem volt elegendő pénzünk, ezért költöztünk kisebb városba (Lipcsébe). Aztán pedig a szüleink is elváltak... Na az aztán szörnyű időszak volt... Belül teljesen összetörtem, de nem mutathattam ki. Hiszen ott volt Bill. A kicsi, törékeny, érzékeny Bill... Ha nem mutattam volna magam erősnek akkor Bill mégjobban szétesett volna. És ezt nem engedhettem meg. Tudtam hogy Bill nagyon érzékeny lélek, ezért nem engedhettem meg magamnak a gyengeséget, még akkor sem mikor Bill szomorú arccal kérdezte tőlem hogy ezek után van-e értelme élni. És azt válaszoltam hogy igen... Pedig legszívesebben én is megöltem volna magam. De ott volt nekem Bill, Billnek pedig én. És így valamivel könnyebb volt. Hogy mindíg számíthattunk egymásra. Azokban az időkben kezdtem beleszeretni Billbe. Először jött az hogy furcsa dolgokat gondoltam Billről és rólam, fura dolgokat kezdtem fantizálni. Aztán jött a szörnyű felismerés, és az hogy nem mertem bevallani magamnak hogy én bizony fülig beleestem Billbe. Már azelőtt is, egészen kicsi koromban, máshogy viszonyultam hozzá mint más normális ikertestvérek. És a válás alatt jött csak ki igazán hogy mit érzek Bill iránt. Jó ideig tartott az az időszakom mikor szinte menekültem Bill elől, mert nem mertem beismerni magamnak hogy szeretem. És olyan 14-15 éves koromban beletörődtem hogy menthetetlenül beleszerettem Billbe. Már nem akartam ellene tenni, nem akartam elmenekülni Bill elől, tudtam hogy akármit teszek nem használ. Ez elől nem lehet megfutamodni, nem lehet elfeledni mint egy múló szeszélyt. El kell fogadni és együtt kell vele élni. Szóval először a pénzhiány, aztán a válás, majd a szerelem miatt voltam bánatos. És aztán jött a Tokio Hotel ami megadott nekem mindent. Pénzt, sikert, ismertséget, lányokat (akikkel ha legalább egy fél órácskára is, de eltudtam felejteni Billt), és ami a legfőbb: azt csinálhattam amit szeretek, azzal akit szeretek. Aztán Bill is úgy jött rá hogy mit érzek iránta hogy a turné alatt megfigyelte hogy hogy viselkedem vele. Szóval én végülis a Tokio Hotelnek köszönhetek mindent. Ezért ülök most itt zenét hallgatva a luxuskádamban a Billel közös luxuslakásunkban. Ezért van egy méregdrága Billel közös kocsim, és méregdrága ruháim a gardróbomban, ami végülis nem is olyan mint egy gardrób, hanem olyan mint egy szoba tele szépen elrendezett ruhákkal. Ezért rajonganak értem lányok milliói, és ezért szeretik emberek milliárdjai a zenénket. És végülis Bill is azért szeretett belém mert sokat voltunk összezárva a turnék miatt. A gondolatmenetemből az zökkentett ki hogy elkezdtem fázni a vízben, mivel kihült. Jó két órát fürödtem majd unalmamban rájöttem hogy most van időm beszélni Travival a kukkolós ügyről.

***Eközben Billnél***

Bill kiviharzott a lakásból és beszállt a fekete luxusautóba. Elég idegesnek tűnt. Elindult a szokásos úton a stúdió felé. " Miért most hívott ez a faszfej David?! Elrontotta a napomat! Na mindegy, nyugodj le Bill...Huhh. Holnap vasárnap, nincs próba, lesz elég időm Tommal lenni.Tom...Most biztos csalódott mert otthagytam. Bár, mikor elmentem akkor nem úgy tűnt. Főleg az a Bill baba... Az tetszett. A szüleink válása alatt hívott mindíg így, de mióta a Tokio Hotel megalakult nem igazán hívott így. Írok is neki egy SMS-t." Ezek a gondolatok kavarogtak Bill fejében miközben az útra bámult mereven. Elővette a mobilját és bepötyögte a következőket: " Bill baba? Ez tetszik :P Rég hívtál már így... Szeretlek és máris hiányzol. Ja és még mindíg kívánlak... Bill babád." Úgy gondolta ezzel majd kicsit beindítja szerelme fantáziáját. Nem sokára jött is a válasz: "Örülök h tetszik, lehet mostantól nem édes leszel hanem Bill baba. Jobb a csengése, nem? :) Tudod azon gondolkoztam hogy ha most nem hívott volna az a seggfej Dave akkor lehet h most épp vadul szeretkezénk. Végignyalnám a nyakad és mindenhol simogatnálak, aztán szétcsókolgatnám az egész tested, minden porcikád... Közben pedig kézzel okoznék neked örömöt ott... De nem ez van, szóval jó beszélgetést azzal a díszbuzi Daviddel ;) :P Puszi, szeretlek és te is hiányzol. A kis Casanovád " Hát Tom szavai kellően felizgatták Billt, és eléggé elvették a kedvét a Daviddel való találkozástól. De mostmár nem fordulhatott vissza. Pedig legszívesebben szaladt volna Tomhoz hogy minnél több időt töltsön vele. Körülbelül fél óra múlva megérkezett. Ez egy nagy épület. Van benne egy stúdiószoba, ahol felveszik a zenét, egy próbaterem, egy iroda féleség ahol megbeszélik a srácok Daviddel a fontosabb dolgokat, egy WC, és egy mélygarázs. Bill leparkolta az autót és lezárta, nehogy valaki ellopja. Davidet a próbateremben találta, ott ült a fekete bőrkanapén, arcát kezébe temetve.
-Öhm...-próbálta Bill jelezni hogy itt van. David egyből felkapta a fejét.
-Szia! Gyors voltál. Gyere, ülj le!-mondta David kedvesen, közben maga mellé mutatott.
-Szia! Igen, éppen egy nagyon fontos dolog közepén voltam Tommal, és mihamarabb szeretném folytatni.-mondta az énekes majd leült.
-Kérsz valamit inni? Mondjuk reddbull-kóla?-kínált Dave.
-Uhh az a kedvencem, de köszi most nem, tényleg sietek.-próbált Bill minnél gyorsabban végezni.
-Mi olyan fontos? Főleg azzal a balfasz Tommal?-látszott Daviden hogy picit ideges lett. Nem igazán bírja Tomot.
-Tom nem egy balfasz, te nem is ismered!-csattant fel Bill. Davidet eléggé meglepte Bill kitörése.
-Mióta vagy te ilyen jóban Tommal? És mi az a fontos dolog?-kezdett Dave is ideges lenni.
-Na jó ezt a témát inkább itt zárjuk le. Nem szeretnék veszekedni veled. Tommal mindíg is jóban voltam, ő a mindenem. Hiszen tudod. Ő az ikrem, szinte a másik felem, mindíg is nagyon szoros volt a kapcsolatunk. És hogy mi az a fontos dolog, az nem rád tartozik.-mondta Bill nyugodtan. Szerette volna kerülni a veszekedést. Picit hadart is, mindíg gyorsan beszél ha zavarban van.
-Méghogy a mindened? Úgy beszélsz mint valami szerelmes tinédzser!-próbált David is lenyugodni, de nem igazán sikerült neki.
-Jaj David ne légy nevetséges! Hogy lehetnék már szerelmes a saját ikrembe, aki ugyanúgy néz ki mint én?! Annyira azért még nem vagyok önimádó. És hát a tinédzser kor is messze van már tőlem...-mosolygott Bill. Davidet elbűvölte ez a mosoly, egészen lecsillapodott. Még mosolygott is az önimádós viccen.
-Te még bőven nem vagy öreg.-célzott Dave Bill tinédzserkorral való megjegyzésére.-Sőt. Fiatal vagy és gyönyörű. Az öreg inkább én vagyok.-nevetett Dave. Billt meglepte ez a bók, de nem igazán foglalkozott vele.
-Oh, köszönöm. De te sem vagy még öreg. Inkább a középkor elején vagy.-Bill.
-Köszi. Szóval azért hívtalak ide mert szeretnék megbeszélni veled egy nagyon fontos dolgot...-Dave itt elhalgatott, látszott rajta hogy nehezére esik beszélnie erről.
-És mi az a fontos dolog?-kérdezett Bill.
-Tudod, ez a dolog nem változtat azon a tényen hogy azért lettem a menedzsered mert tehetséges vagy és nagyon szép hangod van. És az egész banda nagyon tehetséges. Még az az agyalágyult Tom is.-folytatta David.
-Jó, de mond már!-sürgette Bill a férfit.
-Én...Szerelmes vagyok beléd...Az első pillanattól fogva mióta megláttalak...-bökte ki végül Dave az ijesztő tényt.

Felöltözött és elindultunk a kocsival. Nemsokkal kettő előtt ott voltunk a Berlini fotóstúdióban.
-Csak nem fotózásra hoztál?-kérdezte Bill meglepődve mikor meglátta a kiírást az ajtón.
-Nem hétköznapi fotózásra.Erotikus fotózásra, velem.-suttogtam a fülébe.
-Dehát akkor a fotós látni fogja hogy mi járunk és még képi bizonyítékai is lesznek.-értetlenkedett Bill.
-Ne félj.Ő egy barátom.Jön nekem egy sziveséggel.Amúgy te már ilyen természetesnek veszed hogy járunk?-néztem rá.Ő csak zavarodottan mosolygott.
-Ez tetszik.-mondtam majd mikor beléptünk az ajtón adtam neki egy gyors csókot. Körbenéztünk és azt láttuk hogy minden kellék fel van állítva a fotózkodáshoz és csak  Paulo van a teremben.Egyik kezemmel átkaroltam Bill derekát, a másikban a playboy nyuszis szerelést tartottam egy szatyorban.
-Itt a gerlepár.-nézett ránk Paulo.-De aranyosak vagytok együtt!-mondta igazi lányos hangon. Paulo meleg, szóval nem ítél el minket, bár mikor elmondtam neki picit meglepődött.Hiszen mégiscsak ikrek vagyunk...Megértem hogy első hallásra fura lehetett.
-Szia!-köszöntünk Billel egyszerre.
-Bill, ott át tudsz öltözni.-mutatott Paulo egy fülke szerűségre.
-Átöltözni?-nézett ránk Bill zavartan.
-Mondtam hogy ez egy erotikus fotózás lesz.Hoztam a Playboy nyuszis jelmezt.-mondtam kihívóan.
-Hmm...Add ide, szaladok.-nyalta meg az ajkait.
-Tom, gyere ide, majd én megcsinálom a te ruhádat, én tudom hogy néznél ki jól.Komolyan. Bízz bennem.-mondta Paulo mikor látta hogy furán nézek rá, mivel mint mondtam ő meleg, és hát...nem is tudom, picit félek tőle ilyen téren. Odamentem elé, ő pedig levette rólam a nagy pulcsit (megjegyzem, ez alatt nem volt semmi).Aztán kibontotta az övemet és kigombolta a nadrágom.Aztán lerakta őket egy fogasra és adott egy fehér inget.
-Vedd fel, de ne gombold be!-mondta Paulo. Meg kell hagyni, tényleg jól néztem ki így.  Egy zöld vászon elé álltam, és vártam Billt.Körülbelül 15 perc múlva Bill kilépett a fülkéből. Paulónak még a lélekzete is megállt.Bill odajött hozzám és gyors csókot nyomott a számra.
-Tudom, jó kapás volt.-nevettem Paulóra, mire Bill oldalba bökött.
-Jó, bocs szívem.-mondtam majd engesztelő, hosszú csókot nyomtam a szájára.
-Így már jobb.Ja és te is jól nézel ki!-mosolygott.
-Na akkor most vágjátok magatokat valamilyen szexis pózba!-adta ki az utasításokat Paulo, kezében a fényképezőgéppel.Szembeálltam Billel és átkaroltam a derekát, ő pedig a nyakamnál fonta össze karjait és egyik lábát a derekamra helyezte.Hallotuk ahogy kattog a gép.Mindenfélét csináltunk, a kedvencem az volt mikor egy széken ülök és Bill az ölemben ül oldalasan, a feje pedig a vállamon pihen.Ez egy picit meghittem volt.De volt olyan ahol összesimultunk, csókolóztunk vagy egymás testét csókoltuk.Egész vad képek is sikeredtek, például ahol Bill a mellbimbómat nyalogatja és én közben a fenekét markolom. Összeségében jól elvoltunk.Eléggé begerjedtem rá, szóval siettünk haza. Megkértük Paulót hogy postán küldje el a képeket, és hogy csak egy példányt csináljon belőlük és a negatívot is küldje el, nehogy rossz kezekbe kerüljön.Legalább 110-zel mentem a kocsival, siettem ahogy tudtam. Bill látta hogy nagyon beindultam, és én is láttam rajta hogy eléggé begerjedt, de Bill kíváncsi volt meddig bírom, ezért elkezdett hergelni. Simogatni kezdte a becsességem, (amit én csak ezredesnek hívok) és aztán kioldotta az övem is. Kigombolta a farmerom és benyúlt az alsónadrágomba. Elkezdte húzogatni a bőrt az ezredesen, és egy pár perc után azt láttam hogy odahajol hozzá.
-Bill mit csinálsz?!-ijedtem meg.
-Miért nem látszik?-nézett fel rám Bill.
-De ezt itt ne, így nem fogok tudni vezetni.-mondtam neki most már nyugodtabban. De Bill meg sem hallott, visszahajolt és bekapta a már jócskán álló ezredest, majd szopogatni kezdte.
-Ahh.-nyögtem egy hangosat amint megéreztem Bill hideg nyelvpiercingjét. Nem bírtam tovább, tudtam hogy itt van valamerre egy pihenő, 130-al hajtottam és 2 perc alatt ott is voltunk. Leállítottam a kocsit a fák védelmében és rávetettem magam Billre. Ott csókoltam, simogattam ahol értem.
-Kívánlak...-nyögte Bill két csók között. Egyből rájöttem mire gondol.
-Bill...Mi megbeszéltük hogy még nem...-próbáltam kinyögni valami értelmes okot arra hogy ne feküdjünk le.
-De én már felkészültem. Már akkor kész voltam mikor legelőször mondtad hogy szeretsz, ott az aquaparkban. Csak féltem, de mostmár tudom hogy szeretsz.-nézett Bill a szemembe.
-De én...Nem  tudom hogy felkészültem-e.-suttogtam. Láttam egy kis csalódottságot Bill szemében.
-Nem baj, megértem.-mondta Bill.
-De...Mégiscsak tudom...Csak nem szeretném ha az első együttlétünk az autómban lenne, hanem ágyban, puha párnák közt, otthon.-mosolyogtam Billre.
-Miattam nem kell, megértem ha nem vagy még felkészülve.-bátorított Bill.
-Nem, felvagyok készülve, csak picit félek. De ez majd úgyis elmúlik. Csak egy kérdesem van...lehetek én a...tudod...a...férfi?-kérdeztem félve.
-Miért, máshogy el tudnád képzelni? Szerintem mindenféleképpen én leszek a lány, fura lenne máshogy, hiszen te vagy a férfisabb alkat, én meg a nőiesebb. És tudod mit? Én szeretek lányos lenni. Így érzem magam jól.-vallotta be Bill.
-És benned ez a különösen szexis. El sem tudnálak képzelni másmilyennek.-mosolyogtam rá.
-És én sem bírnálak téged elképzelni sminkben. Pedig elvileg ugyanúgy néznél ki mint én.-nevetett Bill.
-Szóval akkor én leszek a férfi. Mmmm, már alig várom.-mosolyogtam Billre.
-Jaj, neked mindíg azon jár az eszed.-nyújtotta ki a nyelvét.
-Mivel épp arról beszélünk.-nevettem fel.-És amúgyis, ezt pont te mondod, aki megbilincselt?-csinálok úgy mint aki meglepődik.
-Miért nem volt jó?-csinált Bill is úgy mint aki meglepődött.
-Azt nem mondtam.-mosolyogtam rá pimaszul.
-Mosolyogj így mégegyszer! Ilyenkor különösen szexi vagy!-kérlelt Bill, mire még egy pimasz mosolyt vettem oda neki, majd megnyaltam a nyelvpiercingem és játszani kezdtem vele a nyelvemmel. Bill kiéhezetten vetette magát ajkaimra, és vadul csókolt. Pár percnyi smacizás után az ezredes megint kezdett életre kelni.
-Bill legalább levegőt hagy kapjak.-szakadtam el lihegve Billtől.-És otthonra is hagyj.-mosolyogtam.
-Ne félj, marad még.-nézett rám Bill szexisen. Pár perc kellett míg a légzésem visszaállt normálisra, utána pedig beindítottam az autót és elindultunk haza. Másfél óra múlva hazaértünk. Bill már az utcán le akart teperni, de szerencsére lebírtam állítani, nehogy egy paparazzi lefényképezzen minket.
-Na, látom Billcike nem bír magával.-kuncogott Travi, aki velünk szemben jött.
-Travi te ebbe ne üsd bele az orrod! Ja és még majd beszélünk a tegnapi kukkolásodról!-mondtam neki komolyan.
-Oké, várlak. Na puszika édeskéim.-mondta majd elment.
Ahogy beléptünk a házba Bill szinte letepert és úgy csókolt. Becsuktam a bejárati ajtót és elfordítottam a zárban a kulcsot. Óvatosan lépkedtünk beljebb a lakásban miközben még mindíg smároltunk. Közben megcsörrent Bill telefonja. Egy darabig hagytuk, de a csörgés nem akart megszűnni.
-Várj, lerázom.-mondta majd felvette.
-Haló!-szólt bele a telefonba és kihangosította.
-Te mitől lihegsz ennyire?-szólt David a vonal túlsó feléről, furcsálva Bill szapora lélegzetvételét.
-Semmi csak az emeleten volt a telefonom és fölszaladtam érte.-mondta Bill.
-Szia David! Na levezetted már a fölös energiádat azzal a vibrivel?-szóltam bele én is és közben nevettem. Bill felröhögött.
-Na hallom a másodnak jó kedve van.-mormogott David.
-Ne is törődj vele. Na miért hívtál?-kérdezte Bill kíváncsian.
-Hát...Tulajdonképpen lenne veled egy kis megbeszélni valóm. És nem munkaügy, de fontos.-váltott David hangja komolyabbra. Vajon mi lehet az ami nem munkaügy? Talán rájött arra hogy összejöttünk Billel? Nem, az lehetetlen, nagyon óvatosak voltunk. Azt hiszem. De akkor mégis miért hívta oda, és miért csak Billt? Lehet hogy beteg vagy valami?

Bill be volt öltözve...Méghozzá playboy nyuszinak.Hát mit mondjak, elég izgató látvány volt. Feszes, fekete selyem forrónaci, hozzáillő fekete top, fekete selyem nyuszifülek a fején (mármint egy ilyen hajpántszerűségként volt megoldva szóval a hajába volt beletűzve), fekete-ezüst extramagassarkú cipő és fekete neccharisnya fekete csipke harisnyakötővel...Mit mondjak gyönyörű volt.Főleg a magassarkú tetszett nagyon és a harisnyakötő.Nagyon kiadta a formás lábait, a feszes forrónadrág pedig fenekét tette még szexisebbé.Csak most vettem észre hogy gyantázza a lábait.És milyen jól áll neki.
-Wow!-csak ennyit tudtam kinyögni mikor magamhoztértem az ámulttól.
-Tetszik?-vágott Bill egy csábos mosolyt.
-Én...Wow.-mondtam halkan.
-Ezt igennek veszem.-mosolygott.-Azért vettem fel hogy ne legyen Benned az a tudat szex közben hogy "ez egy fiú".Így olyan vagyok mint egy lány, nem?Csak a mellek hiányoznak.-nevetett.
-Nem kellett volna miattam.Engem nem zavar hogy fiú Vagy.Mivel más fiúval soha nem csinálnék ilyet mint Veled.Ja és nem kellenek oda azok a mellek.-nevettem.
-Jaaj de éééédes vagy, tényleg nem feküdnél le más fiúval?-nézett rám nagy szemekkel.
-Persze hogy nem!Nekem csak te kellessz, és rád sem úgy tekintek mint egy fiúra.Hanem úgy mint az ikremre, a másik felemre,a szerelmemre, a szeretőmre.-mosolyogtam majd odaléptem hozzá és átkroltam a derekánál.
-Úgy szeretlek Tommy.-mondta Bill majd megcsókolt.
-Te Bill honnan szedted ezt a ruhát?-kérdeztem pár perc csókolózás után.
-Hát még Andreas vette nekem hogy menjek ebben abba a farsangi bálba, de nem vettem fel mert akkor már tényleg buzinak néztek volna.-nevetett Bill-És azóta megvan.-fejezte be Bill a mondókáját.
-Áldjuk ezért Andyt.-nevettem.-Nagyon szexis vagy benne.És imádom a feneked.-nyújtottam ki a nyelvem, közben belemarkoltam a fenekébe.Megint csókolózásba kezdtünk majd elinulunk az ágy felé.Mikor leültünk egymás mellé Bill megcsókolt és közben ledöntött az ágyra.Aztán a kezével kezdett kényeztetni.Lecsukott szemmel élveztem, mikor éreztem hogy valamit rak a csuklómra.Majd egy kattanást hallottam.Kinyitottam a szemem, és láttam hogy Bill egy fekete szőrmés bilinccsel odakötözte az egyik kezemet az ágy rácsos támlájához.Épp csak egy perc telt el és a másik kezem is ki volt kötve.Meglepődötten ültem fel az ágyban.
-Bill mit csinálsz?-kérdeztem.
-Majd meglátod.Ne félj nem bántalak.-mondta titokzatosan majd adott mégegy nyelves csókot.Felállt az ágyról és beindított valami zenét.Azt hiszem valami pop lehetett. Kéjesen végignyalt az ajkain és erotikus táncba kezdett.Le-föl hajolt, simogatta magát, szétnyitotta a lábait és úgy kényeztette magát lent.Aztán kicipzározta hátul a topját és ledobta a földre.Teljesen beindultam a látványtól és még csak kézzel sem tudtam kielégíteni magam.Tehetetlen voltam.
-Ohh Bill olyan gonosz vagy.Ne ingerelj, vagy legalább oldozz el!-mondtam mire ő csak kárörvendően nevetett.Nagyon szexis volt!Bekapta a mellpiercingjét és közben simogatta a mellbimbóit.Aztán lehúzta a forrónadrágot és azt is ledobta a földre.Nem alsónadrág volt rajta, hanem tangabugyi, amin eléggé meglepődtem.A tangabugyin látszott hogy ő már eléggé be van izgulva.Tangán keresztül simogatta magát, amitől egyre jobban nőtt a férfiassága.Aztán lehúzta a tangát és odadobta a mellkasomra.Még 4-5 percig táncolt, vagyis inkább vonaglott, majd odasétált hozzám.Hátradöntött az ágyon és ráült a hasamra. Kiéhezetten vette birtokba ajkaimat, közben simogatta a már eléggé tettre készen álló farkamat.Lekúszott, és bekapta az egészet, legalábbis megpróbálta, mivel nem fért bele az egész  szájába.Egy jó darabig így élveztem majd kioldotta mindkét kezem. Vadul rántottam magamra a rajtam ülő Billt, és úgy csókoltam hogy azt hittem megfulladok, de nem hagytam abba. Egyre erősebben szorítottam magamhoz, teljesen összesimultunk. Magam alá tepertem Billt és végigcsókoltam az egész testét, elidőzve az érzékenyebb részeknél, a mellbimbóknál, a comb belső részénél.Aztán először kézzel, majd szájjal izgattam a hímtagját.Hallottam ahogy kéjesen nyögdécsel amitől csak még izgatóbb lett a dolog.
-Tom...ahh...készen állok...-nyögte ki Bill
-Mire?-kérdeztem félve, de tudtam miről beszél.
-Tudod te azt jól...-nézett a szemembe.
-Nem...Azt még ne...Lehet hogy Te felkészültél testileg, de ismerlek már, lelkileg csak nagyon nehezen tudnál túllépni a tudaton hogy megtettük.És amúgyis...Még csak ma jöttünk össze.Nem szeretném elsietni a dolgokat.Igaz már legalább 12 éves korom óta erre várok, de ez akkor sem jó így...egyenlőre.És még én sem készültem fel...-vallottam be Billnek.
-Jaj Tom, annyira szeretlek!És megértem ha neked még idő kell, azt hiszem nekem is kell még egy kis idő míg megszokom ezt a dolgot.-mondta Bill majd érzéki csókot váltottunk.
-Várj, elfelejtettem behúzni a redőnyt.-állt föl Bill.
-Mi?Akkor akárki láthatta amit csináltunk?-eszméltem fel az iménti kábulatból.
-Ááá, csak Travi szobájának ablaka néz a mi ablakunkra.Upsz!-jött rá Bill hogy Travi megleshetett minket.Odament az ablakhoz.
-Áááá ez nem igaz!Ott kukkol!Még távcső is van nála!-húzta be Bill gyorsan a redőnyt.
-Na ezért ki fogom nyírni.-motyogtam magamban.Bill viszajött és megcsókolt.
-Ne törődj vele.Inkább törődj velem.Jobban megéri, én meghálálom.-suttogta kéjesen a fülembe majd belecsókolt a nyakamba.
-Ahh ezt mégegyszer...-nyögtem mert nagyon jól esett.

***este***

A nap többi része végülis eseménytelenül telt.Befejeztük a szeretkezést Billel, persze csak orálisan.Megbeszéltük hogy egyikünk sem érett meg arra...Utána TV-ztünk, ettünk mégegyszer mert nagyon megéheztünk, beszélgettünk, néha csókolóztunk, énekelgettünk. Aztán lefeküdtünk aludni. Persze most is együtt aludtunk, az én ágyamban, mivel Billé kicsit...khmm...hát férfias szaga volt és hiába vittük ki a szennyesbe az ágyneműt, lusták voltunk megágyazni.Majd holnap megcsináljuk.Este 11 felé feküdtünk le, mert holnap már reggel 9-től próba van, David megírta SMS-ben.Nagyon jól aludtam.Reggel pedig nagyon jó ötlet jutott eszembe.Úgy gondoltam majd próba után elmondom Billnek ha hazaértünk.Reggel már fél 8 körül felkeltünk hogy ne késsünk el.Fél 9-re oda is értünk a stúdióba.
-Sziasztok!-köszönt Bill mosolyogva mikor beértünk.Gustav és David már bent volt, Georg pedig pont akkor érkezett mikor mi jöttünk.
-Mi ez a nagy mosoly, ennyire jót tett ez a nap szabadság?-kérdezte David.
-Elképzelni se tudnád milyen isteni volt.-mondtam neki vigyorogva.
-Hát ennek örülök, de dolgozni is kéne néha.-mondta David.
-Jaj David vedd már ki a seggedből a Duracell nyuszit!Most megyünk próbálni, nem?Na akkor meg ne pörögj.-nevetettem.Gustav és Georg hangosan felröhögött, és láttam hogy Bill is kuncog.David feje pillanatok alatt piros lett.
-Majd mindjárt megmondom én mi lesz a te seggedben ha nem hagyod abba!-próbált visszavágni David, de elég gyengére sikeredett.
-Műfaszt kapok?Kössz azt inkább meghagyom neked az unalmasabb napjaidra, a világért sem venném el a játékod.-nevettem még jobban.Gustav elbújt a dobok mögött és úgy nevetett, Bill a szája elé rakta a kezét és úgy kuncogott hangosan, Georg pedig a földön fetrengett a röhögéstől.David feje még pirosabb lett.
-Ez nagyon nem vicces!Hogy maradtál volna meg inkább egy kósza gondolatnak!-vágott vissza David, ami kicsit jobban sikerült mint ez előző próbálkozása.
-Naaa, akkor most én sem lennék itt!-háborodott fel Bill.
-Igen David, gondolj bele!Nincs Bill és Tom, nincs Tokio Hotel, nem kell producer, te meg mehetnél igazi munkát végezni.Hát hiányzik ez neked?Ugye nem akarsz csöves lenni?-mondtam.
-Na jó itt a vita vége punktum!Nyomás próbálni!-mondta David.A próba csendben ment, de jól sikerült.Alapvetően két órát szoktunk próbálni, de most három órát próbáltunk mivel tegnap elmaradt.Pontosan délben befejeztük az utolsó számot.Még beszélgettünk egy pár szót a többiekkel, majd elindultunk hazafelé.Háromnegyed egyre értünk haza.Ahogy hazaértünk adtam egy gyors csókot Billnek majd eltűntem a szobámban.Az volt az ötletem hogy megint felöltöztetem Billt a tegnapi ruhába és csinálunk egy erotikus fotósorozatot. Van egy barátom aki ezzel foglalkozik, és tartozik nekem eggyel.Még tegnap este kimostuk a ruhát mivel egy-két helyen...khmm...hát olyan lett mint Bill ágyán a lepedő.Mostanra már biztos megszáradt.Felhívtam a haverom, Paulót, aki mondta hogy kettőre vár minket. Lementem a nappaliba ahol Bill ép a kanapén ült és TV-t nézett.
-Szia édes!Van egy meglepim.-öleltem át hátulról majd hosszú csókot nyomtam a szájára.
-Mi az?-nézett rám Bill várakozóan.
-Menj öltözz fel, majd meglátod. De előre szólok ne várj semmi romantikusat.Teljesen másfajta meglepetés lesz.-mondtam Billnek.
-Áhh, én már rég túl vagyok azon hogy romantikusat várjak tőled.-nevetett Bill. Felöltözött és elindultunk a kocsival. Nemsokkal kettő előtt ott voltunk a Berlini fotóstúdióban.
 

-Jó kis nap volt.-összegezte Bill a napot mikor beléptünk az előszobába.Leraktam a napszemüvegem és lehúztam a cipőm.
-Jó?Te ezt jónak mered nevezni?Ez csodálatosan fantasztikus nap volt!-lelkendeztem.
-Látom jól érezted magad.-mosolyogta meg Bill az előbbi kitörésemet.
-Miért te nem?-kérdeztem.
-Dehogynem.Na gyere, vacsizzunk valamit.Mit kérsz?-kérdezte Bill.
-Nem tudom.Te mit kívánsz?-kérdeztem vissza.
-Téged...-jelent meg kaján vigyor az arcán.
-Na most egyértelműen nem vagy cuki.-nevettem-Amúgyis, én még élni akarok, ne egyél meg!-néztem rá rémülten.
-Dehogynem!-nevetett majd elkezdett felém futni.
-Jaj ne Bill a kannibál meg akar enni!Segítség!-futottam fel a lépcsőn az emeletre ahol a szobáink vannak.Bebújtam a szobám ajtaja mögé és vártam Billt.Pár másodpercen belül Bill is felért az emeltre én pedig hátulról elkaptam és belecsókoltam a nyakába.
-Ááááá Tom ne ijesztgess.-nevetett Bill.
-Különben mi lesz?Megeszel?-nevettem én is.
-Nem ahhoz túlságosan szeretlek.De halálra tudlak szeretni!Annyit fogunk szexelni hogy a végén teljesen kimerülsz!Na ehhez mit szólsz?-fenyegetett Bill nevetve.
-Jaj ne, Bill halálra akar szexelni.Vigyázat!-nevettem és mégegyszer belecsókoltam a nyakába.Már épp el akartam volna engedni mikor megszólalt.
-Csókolj meg mégegyszer a nyakamon!-kérlelt Bill.
-Annyiszor amennyiszer csak akarod.-suttogtam a fülébe majd tovább csókolgattam a nyakát.Teljesen beleéltem magam és végignyaltam az egészet mire Bill felnevett mivel csikis.Tiszta libabőr lett.
-Bocs.-mosolyogtam rá.
-Nyugodtan csináld csak, nagyon jól esett.-mosolygott majd szájon csókolt.De most nem olyan nagy hévvel mint ahogy legelőször.Lassú volt és gyengéd.Ugyanilyen óvatosan csókoltam vissza én is.Aztán egyre gyorsabban, vadabbul folytattuk.Közben fenekét a férfiasságomhoz dörgölte, amitől alul kezdtem életre kelni.Csak levegőt venni váltunk el egymástól.Kioldottam Bill övét, majd kigomboltam a farmerét és lehúztam a sliccét is.A farmer lecsúszott Billről és az övvel együtt  hangosan landolt a faparkettán.Benyúltam az alsónadrágjába és elkezdtem kényeztetni amit ő hangos nyögésekkel jutalmazott.
-Tooommy...ahh...most ezt nem kéne...inkább rendeljünk valami kaját, együnk, aztán...ahh...folytathatjuk az ágyon...-nyögdécselt Bill.
-Mostmár befejezem...-súgtam a fülébe majd letérdeltem elé és lehúztam az alsógatyáját. Kezembe vettem ékességét és szépen lassan szívogatni kezdtem, aztán pedig szinte csigalassúsággal kezdtem el szopogatni.Billnek nagyon bejött, egyre hangosabbakat nyögött, már attól féltem hogy Travi meghallja a szomszédban. Travi a szomszédunk, egy nagy családi házban lakik melletünk.Transzvesztita.Az igazi neve John, de mi csak Tarvinak hívjuk, így szoktuk meg. Amúgy jó fej.Egy nagyobb travi kuplerája van hamburgban, szépen megél belőle, gondolom így engedhette meg magának hogy ide költözzönk.Mindíg is meg akart szerezni minket, de mi a világ minden pénzéért nem jönnénk össze vele, hiszen mindketten heterók vagyunk Billel, bár a mai események után nem tudom minek nevezzem magunkat... Körülbelül 8 perc múlva Bill szólt hogy mindjárt elmegy, ezért félrehúztam a fejem és kézzel csináltam tovább.Szép nagyot élvezett és egy óriásit nyögött, szóval biztos vagyok benne hogy ha csak Travi nem süket akkor meghallotta ezt. Miután kicsit rendbeszedtünk magunkat rendeltünk pizzát és utána kicsit TV-ztünk.Bill biztosított arról hogy amint megnézi a kedvenc sorozatát megkapom a magamét a hálószobában.Ahogy vége lett a Született feleségeknek (igen, ez Bill kedvenc műsora, de én is imádom) kinyomta a TV-t és vadul megcsókolt.Csakhogy épp csöngettek.
-Fent megvárlak.-adott egy gyors csókot a számra Bill.Kimentem a bejárati ajtóhoz és kinyitottam.
-Szióka szépfiú!-köszönt vidáman Travi.
-Szia Travi.Minek jöttél?-kérdeztem.
-Hallottam Billcike élvezését.Csak nem barátnője van?-kérdezte Travi.
-Neeeem, szerintem nem minket hallottál.Biztos csak valaki pornót néz.-hazudtam gyorsan.
-A-a, felismerem Billcike hangját.-mondta Travi
-Pedig Bill most nincs is itthon.Biztos csak mást hallottál.-hazudtam tovább.
-Hát jó.Bemehetek?Fontos mondanivalóm van.-mondta Travi.Ha most elküldöm tényleg gyanús lesz a helyzet, szóval beengedtem és becsuktam az ajtót.Leültünk az étkezőben és adtam neki egy csésze kávét.
-Szóval arról van szó hogy pár hétre beköltözik hozzám egy travi haverom aki kicsit megszorult pénzügyileg.-kezdett bele Travi a mondókájába.
-És ehhez nekem mi közöm van?-kérdeztem értetlenül.
-Hááát, ő nagy TH fan és nem igazán tudja hogy ti itt laktok...-halkult el Travi.
-Nemmondod hogy TH fan travi is van?-nevettem.-És ez nekünk miért baj?-fordítottam komolyra a szót.
-Szeretném ha kedvesek lennétek hozzá mert nem örülnék neki ha csalódna bennetek.-mondta Travi.
-Hát jó, erről lehet szó.Nem nagy dolog, szívesen megtesszük.-mondtam.
-Tom dárgám hol vagy már?Üres az ágy nélküled.Mondtam neked hogy még tartozom az előbbivel...-jött le Bill farmergatyában, póló nélkül de nem bírta befejezni a mondatot mert meglátta Travit.Basszus teljesen megfeledkeztem Billről.Ijedtében sikított egyet.
-Jesszus Travi te meg mit keresel itt?!-ijedt meg Bill majd megpróbálta eltakarni meztelen felsőtestét Travi kíváncsi tekintete elől.
-Tudtam én hogy Billt hallottam élvezni!Méghogy nincs itt.-nézett rám Travi szúrós tekintettel.-De más nincs itt...Tomcika csak nem miattad élvezett Bill akkorát?-lepődött meg Travi.
-Jézus...-pásztáztam a földet.Bill odajött hozzám és átölelt hátulról, így eltakarva csupasz felső testét.
-De miattad!Na ezt nem hittem volna.A két heteró akik nem akarnak összejönni egy travival de egymással összejönnek...-csóválta a fejét Travi.
-Mi szerelmesek vagyunk egymásba, már jó régen, csak ma jöttek fel azt érzelmek.Travi légyszives ne mond el senkinek, ezt senki nem tudhatja meg!-kérlelte Bill Travit.
-Ne féj Billcike nem mondom el senkinek.Nem akarom hogy bajba kerüljetek.De nem igazán titkoljátok jól a kapcsolatotokat.-mosolygott Travi.
-Uhh kössz Travi, imádunk.-mondtam.
-Tudok róla.De egy kérésem lehetne cserébe?-kérdezte Travi.
-Persze, mond csak.-mondtam.
-Láthatnék egy csókot?Nem kell más csak egy csók köztetek...-nézett fel ránk.
-Na neee Travi, ennyire perverz te sem lehetsz!-néztem rá szúrósan.
-Tommy, ennyit megtehetünk érte.-nézett Bill mélyen a szemembe, majd már meg is csókolt mielőtt akármit mondhattam volna.A csók nagyon jól esett, izgató volt.Becsuktam a szemem és benyúltam Bill haja alá az egyik kezemmel,a másikkal pedig átöleltem a hátam mögött lévő Billt.Szembefordutam vele és úgy folytattuk miközben ő a fenekemet markolászta.Egy jó 5 percnyi smacizás után lihegve szakadtunk el egymástól.
-Travi, kérlek el mennél?Most van egy kis dolgunk...-néztem pimaszul Billre, aki csak nyomott egy gyors csókot a számra.
-Az ágyban várlak drága.Viszlát Travi!-intett Bill majd elindult fölfelé a lépcsőn.
-Szia szépfiú.Ti aztán nagyon beleéltétek magatokat szivecskéim.-kacsintott Travi.-Na megyek, nem zavarok, további jó szórakozást.Akarom mondani szeretkezést...-javítja ki magát gúnyosan  Travi.
-Szia Travi.-mondtam majd becsuktam az ajtót.Beraktam a zárba a kulcsot és el is fordtottam hogy nehogy valaki mégegyszer megzavarjon minket.Mikor felértem Bill szobájába nem várt kép fogadott.

Ezután készülődtünk, lefoglaltuk a parkot és elindultunk. Délután egyre ott is voltunk. Egyáltalán nem látszódtak a tegnap esti nagy vihar nyomai, sőt az idő is jó meleg volt, legalább 35 fok körül. Maga az épület nagyon nagy volt, és voltak fedett részek. Melegvizes fürdőtől a pezsgőfürdőn át az élményfürdőig minden volt. Volt egy wellness része is ahol masszíroztak, sőt, szaunával is rendelkezett. Kiskorunkban sokat jöttünk ide, minden kis zugot ismerünk. Bementünk és átöltöztünk. Lepakoltunk egy nagy medence előtt és kifeküdtünk a napozóágyra. Végülis csak az aquapark felét sikerült lefoglalnunk, a pezsgőfürdő volt itt, egy nagy medence meg a wellness rész. Bill nem sokáig bírta a napon, imádja a vizet, szóval elindult a pezsgőfürdő felé.
- Gyere te is Tommy, légysziii. - nézett rám kiskutyaszemekkel.
- Jövök már, jövök. - adtam meg magam majd felkeltem a napozóágyból. Elsétáltunk a pezsgőfürdőig és beültünk. Bill elkezdett fröcskölni, és ebből nagy vízicsata lett. Aztán abbahagytuk és kimentünk a bár részre. Ez már olyan rész volt, ahova más emberek is mentek így bazinagy szemüvegek mögé rejtőztünk. Bill rendelt magának egy alkoholos koktélt, és nekem is rendelt egy ugyanolyat. Csakhogy én megálltam egynél, ő viszont sokat ivott. Érdekes, mióta megjöttünk a HC turnéról azóta sokat iszik, és sokszor ideges. Azonkívül furán viselkedik. Egyszer hozzám sem szól, aztán meg hozzám bújik mint most este. Nem tudom mi van vele. Már a negyediket issza. Talán haza kéne vinnem, nagyon berúghatott már, nem kis mennyiségű alkohol volt abban az egy darabban amit én megittam, és ő abből legurított négyet is.
- Bill... Gyere, most már ideje hazamennünk. - mondtam Billnek óvatosan.
- Hagyjál már lógva, nem vagy az anyám! - mondta Bill a kelleténél jóval hangosabban, mire jópár szem ránk szegeződött.
- Bill túl sokat ittál, jobb lenne ha hazamennénk. - kérleltem Billt.
- Áhh azt hiszem rosszul vagyok. - mondta Bill. Felsegítettem a bárszékből majd kivittem a mi bérelt részünkön lévő WC-be. Én megálltam az ajtóban és néztem ahogy Bill a csap fölött megmossa az arcát. Alaposan megnéztem minden mozdulatát. Észre sem vettem hogy Bill a tükörből engem figyel.
- Miért? - kérdezte halkan.
- Mit miért? - néztem rá értetlenül. Ő még mindig csak a tükörből figyelt, nem fordult meg.
- Tudod te azt jól... Miért nézel rám úgy mint aki a párját nézi? Vagy mondjuk a feleségét... - halkult el Bill. Ez nem lehet igaz... Ennyire látszik? Teljesen pánikba estem, ami meg is látszott rajtam.
- Én... Én nem nézek úgy rád, csak most be vagy rúgva .Ezért látod úgy. - próbáltam menteni a helyzetet.
- Te is jól tudod hogy bírom a piát. Ugyanúgy bírom mint te csak én nem szoktam annyira inni. De ha be is lennék rúgva, akkor is tudnám hogy ez igaz. Már jó ideje láttam rajtad hogy valami nem stimmel közted és köztem, de most a HC turné alatt rájöttem mi a baj. Látom rajtad hogy kívánsz. Igazam van?! Csak azt nem értem miért nem mondtad el. Tudod hogy nekem bármit elmondhatsz! - fordult felém idegesen.
-De én... - teljesen bepánikoltam, nem tudtam mit mondjak.
-És most is reggel... Ébren voltam. Néztem ahogy alszol, de te felkeltél. Láttam ahogy stírölsz, éreztem mikor betakartál. És azt is éreztem mikor megcsókoltál. És az benne a legrosszabb, hogy szívem szerint visszacsókoltam volna! De tudtam hogy nem lehet. Jaj Tom, mi a baj velünk?! Ez nagyon nem normális dolog! - nézett rám kétségbeesetten Bill. Ezt nem mondhatja komolyan! Én is tetszem neki!
- Én tetszem neked? - csak ennyit tudtam kinyögni a meglepettségtől.
- Jaj Tom, én... én ugyanúgy érzek irántad mint te irántam... Szerelmes vagyok beléd az isten szerelmére, fogd már fel! - mondta majd odajött hozzám nagyon közel.
- Miért titkoltad? Én megértettem volna... - suttogta a fülembe. Már-már zavarbaejtően közel volt hozzám. Nem értettem mi történik. Egyszerűen lefagytam. Hogy lehet hogy Bill ugyanazt érzi irántam mint én iránta? Ez nekem felfoghatatlan. Bill szorosan magához ölelt és az arcát beletemette a nyakamba. Aztán elhajolt tőlem és mélyen belenézett a szemembe. Nem bírtam ki hogy ne érjek hozzá. Átkaroltam és magamhoz vontam a derekát. Ő engedelmesen odabújt hozzám. Aztán valamilyen hirtelen ötlettől vezérelve megcsókoltam. Csak egy gyors pusziféleség volt a szájára. Nem is igazi csók. De ő nagy hévvel csókolt vissza. IGAZI nyelves csókot adott. Megéreztem a nyelvpiercingjét és egyszerűen elvesztettem magam fölött az irányítást. Nyelveink vadul játszottak egymással, és közben mindenhol simogattuk egymást. A hosszú nyelves csók után lihegve szakadtunk el egymástól. Láttam ahogy Bill mellkasa fel-le jár, kapkodta a levegőt. Közel húztam magamhoz, és éreztem hogy Bill nagyon belemelegedett a dologba. Fürdőnacin keresztül elkezdtem simogatni Bill ékességét, mire ő nyögött egy nagyot. Egy idő után kikötöttem a nadrágot és benyúltam egészen Bill szerszámáig. Óvatosan elkezdtem húzogatni rajta a bőrt. Bill szaporán vette a levegőt, éreztem hogy élvezi. Elgyengülten dőlt nekem. Elkezdtem csókolgatni a nyakát, így még jobban elengedte magát. Majd éreztem, ahogy Bill elsült. Megvártam míg Bill kijózanodik, aztán odasétáltam a csaphoz és megmostam a kezem.Visszafordultam Billhez aki a hátam mögé állt míg én kezet mostam, így mikor megfordultam vele szemben találtam magam. Átkarolt majd hevesen megcsókolt, utána pedig szinte rávette magát a mellkasomra. Végignyalta és csókolgatta az egészet, míg le nem ért a csipőmig. Kaján vigyorral lehúzta a nadrágom, és gyengéden végighúzta körmeit az ékességemen. Nem fájt, sőt, kilelt tőle a hideg. Még nem láttam őt ilyennek, mindig is félénk, szégyenlős fiú volt, de most semmiféle félelem, undor, vagy zavartság jele nem látszódott rajta. Elkezdte húzogatni a bőrt, aztán végignyalta az egészet, a heréket is beleértve. Azt hittem ott ájulok el, olyan jól csinálta. Aztán tövig bekapta a becsességemet, és gyors ütemben szopogatni kezdte. Nem tudom honnan vette hogy ezt hogyan kell csinálni, de meg kell hagyni kurva jó volt.
- Bill... Bill én mindjárt... - próbáltam kinyögni hogy mindjárt elmegyek. Bill szerencsére értette mit akartam mondani neki, ezért félrehúzta a fejét és kézzel izgatott tovább. Pár másodperc múlva el is mentem. Bill letépett egy kis WC papírt és megtörölgette a kezét meg a férfiasságomat, aztán felállt és szájon csókolt.
- Isteni vagy... - nyögtem két csók között.
- Te is... - súgta Bill a fülembe.
- Bill, kezd hideg lenni, szerintem öltözzünk fel és menjünk haza, jó? - kérdeztem Billtől.
- Oké. De erről a dologról még szeretnék veled beszélni otthon. - mondta Bill komolyan. Körülbelül 15 perc múlva szótlanul ültünk egymás mellett a kocsiban és az ajtópályán haladtunk hazafelé. Nem tudom Bill miért nem szól semmit.
- Bill... - szóltam neki halkan.
- Mond drága! - emelte rám a tekintetét.
- Drága? - rökönyödtem meg, de én csak egy pillanatra néztem rá mert az utat kellett figyelnem.
- Miért, nem tetszik? Szerintem illik rád. - mosolygott rám.
- Figyelj Bill, eddig miért nem szóltál hozzám? Csak nem megharagudtál rám? Én nem akartam elrontani a kapcsolatunkat ezzel. - mondtam bánatosan.
- Dehogyis haragudtam meg rád! - simogatta meg a combom.
- Akkor? - kérdeztem értetlenül.
- Csak gondolkoztam. Kettőnkön. Szerintem egyáltalán nem rontottunk el semmit. Már kiskorom óta nem úgy nézek rád mint az ikremre. Vagyis úgy is, de azonkívül úgy is néztem rád mint férfire. És mint barátra. Te vagy nekem mindenem, a legnagyobb bizalmasom, a szerelmem, az ideálom. Mindenem. Ha nem jövök rá hogy te is másképp nézel rám akkor talán soha nem lett volna rá bátorságom hogy elmondjam. Ha nem mondtam volna el akkor mindketten életünk végéig egymásért epekedtünk volna. De ugye szeretsz? Mert ha ez neked csak fellángolás akkor most hagyjuk abba, mert azt nem élném túl ha szakítanál. - nézett rám Bill aggódó tekintettel.
- Dehogyis fellángolás! Ha az lenne akkor nem mentem volna bele a dologba a WC-ben. Tudod mióta álmodoztam arról a pillanatról? Persze nem épp a WC-ben képzeltem el de így is csodálatos volt. Már kiskorom óta szeretlek. Már jóval ezelőtt el kellett volna mondanom de nem mertem, féltem hogy te ezt undorítónak találnád és örökre megutálnál. - magyaráztam Billnek.
- Jaj Tom, annyira szeretlek! - borult a nyakamba oldalról.
- Én is Bill. De nem látom a hajadtól az utat. - nevettem. Bill hangos nevetésbe kezdett.
- Bocs. - mondta, még mindig nevetve.
- Nem baj édes. - mosolyogtam.
- Édes? - kérdezett vissza.
- Ha én drága vagyok akkor te édes. Amúgyis illik hozzád, te mindig olyan kis cuki vagy! - nevettem.
- Én, cuki? Akkor is cuki voltam mikor a WC-ben voltunk? - nézett rám ördögien.
- Neeem, akkor teljesen más voltál. De szexistennek mégse nevezhetlek, nem? - mosolyogtam.
- Nekem tetszene... Bill a szexisten... - mondogatta magában.Pár perc múlva megérkeztünk és leparkoltam a garázsunkban.

Fekszem az ágyon és már megint rá gondolok... Vajon mit csinál most? Este 10 óra van, lehet hogy már alszik. Mindig is szeretett korán lefeküdni, nem úgy mint én. Az is lehet, hogy TV-t néz, vagy csak fekszik az ágyában és gondolkodik mint én... Lehet. Milyen szép is lenne ha ő is rólam álmodozna! De ő vagy épp a bandára gondol, vagy a teendőit rendezgeti magában, hogy mit fog majd holnap csinálni meg hasonlók. Bill egy nagyon céltudatos fiú, csodálom ezért - miközben én, a testvére, egy szétszórt és feledékeny ember vagyok. Érdekes, hogy milyen sok eltérés lehet két egypetéjű iker között. Azonban az érzelmek terén sok a hasonlóság, csak én ezt nem mutatom ki. Ő mindig is egy naiv, romantikus típus volt, én pedig mindig egy macsó, csajozós srácnak mutattam magam... De belül ugyanolyan hősszerelmes voltam mint Bill. Méghozzá már kiskorom óta szerelmes vagyok valakibe, aki nem is tud róla, és nem is szeretném ha tudna, mert akkor minden elromlana. Ha megtudná mit érzek iránta akkor örökké megutálna, és soha többet nem látnám. Ez a valaki pedig Bill. Az én ikrem. A másik felem. Életem értelme. Nélküle már rég abbahagytam volna az egész TH-t, belefáradtam az egészbe, de ő még mindig szeretné csinálni én pedig nem tehetem meg vele azt, hogy ezt elveszem tőle. Mindig is a Tokio Hotel volt a nagy álma. A gondolatmenetemből a szobám ajtajának nyikorgása ébresztett fel.

- Bejöhetek? Vagy alszol? - kérdezte halkan Bill. Vajon mit kereshet itt? Felültem az ágyban és láttam hogy csak egy szűk alsógatya és egy kinyúlt póló van rajta. Ez az alvós szerkója. Én is hasonló cuccban szoktam lefeküdni, csak rajtam rendes boxer van.
- Gyere nyugodtan, csak gondolkoztam. - mosolyogtam Billre.
- Nem bírtam aludni. Tudod kint nagy a vihar... - nézett rám.
- Még mindig félsz a vihartól? Azt hittem már kinőtted. - mondtam neki, miközben ő leült mellém.
- Én nem félek csak... -  kezdte, de nem bírta befejezni mert dörgött egy nagyot az ég, ő pedig ijedtében felsikoltott.
- Ááá, nem félsz. -csóváltam a fejem. - Na gyere ide! - emeltem fel a takarómat. Ő bebújt alá, aztán pedig lefeküdt. Én is lefeküdtem vele szemben. Nagyon közel jött hozzám, és odabújt a mellkasomhoz. Istenem, milyen jó érzés is ez! Legutóbb 13 éves korunkban feküdtünk így, amikor az a nagy vihar volt. Azóta se volt akkora, ez a mostani viszont szokatlanul erős.
- Ölelj át! - nézett rám Bill nagy szemekkel. Átöleltem az egyik kezemmel, aztán szorosan magamhoz szorítottam. Bill engedelmesen bújt hozzám, mint egy cica. Minden dörgésnél kicsit megrázkódott.
- Csss. Ne félj, itt vagyok. - mondtam, mire még jobban magához húzott - ha ez egyáltalán lehetséges, mivel már így is nagyon közel volt hozzám. Ez Billnek csak egy sima testvéri meghitt pillanatot jelentett, de nekem sokkal több volt. Nem egy sima testvéri gesztus, hiszen más testvérnek egy ölelésnél az jut eszébe hogy egy családtagot ölel, és nem szerelemből öleli meg, de nálam ez nem így van. Istenien éreztem magam Billel, legszívesebben megcsókoltam volna de tudtam hogy nem lehet. Abszurd és beteges dolog lenne Bill számára. Viszont azt nem bírtam megállni hogy ne pusziljam meg a feje búbját. Bill furán nézett rám egy picit, de aztán megint szorosan hozzám bújt mert jött még egy nagy villámlás.
- Nyugodtan aludj itt Bill, nem zavar. - mondtam remegő hangon. Remélem nem hallotta meg a hangomon, hogy mennyire izgulok már csak az együtt alvás gondolatára is.
- Nem akarlak zavarni... - suttogta Bill.
- Jaj Bill, a tesóm vagy, sohasem zavarsz engem. - suttogtam én is.
- Rendben. Köszi Tom. Nagyon jó testvér vagy tudod? - adott egy puszit az arcomra amitől kezdtem elveszteni az önkontrollomat, de aztán sikerült fékeznem magam.
- Jó éjt, szép álmokat. - bújt hozzám szorosan majd lecsukta a szemeit.
- Jó éjt Bill, szép álmokat. - suttogtam. Nemsokára hallottam ahogy szuszog. A vihar kezdett elcsitulni, Bill pedig elaludt a karjaim között. "Nagyon jó testvér vagy..." - hallottam a fejemben Bill szavait. Ha tudná, hogy miért vagyok ilyen jó iker... Bill mindig is természetesnek vette, hogy ilyen szoros kapcsolatunk van köztünk. Nem zavarta ha adtam neki egy jóéjt puszit, vagy ha megöleltem. Azt hitte azért van, mert szeretem mint testvért. Pedig én nem csak úgy szeretem mint testvért. Addig gondolkodtam ezen, míg végül el nem aludtam.
- Tom! - hallottam egy kiabálást az éjszaka közepén.
- Tom ments meg! Bántani akar! Segíts! - kiabálta Bill az ágyban fekve. Biztos rosszat álmodik. A vihar miatt lehet.
- Bill... Bill kelj fel, csak egy rossz álom volt. - rázogattam meg kicsit. Erre felült az ágyban és zihálni kezdett.
- Jaj Tom, ne tudd meg mit álmodtam! - borult a nyakamba még az álom hatása alatt. - Egy ember követett az utcán aztán kést rántott és meg akart ölni. De Te ott voltál és megmentettél az utolsó pillanatban. - mondta könnyezve. Átöleltem a rémült Billt.
- Nincs semmi baj, nincs itt senki csak mi ketten, meg Suzy a kosarában. De most hogy meghallotta hogy kiabáltál, már itt is van. Nézd! - mutattam a farkát csóváló ebre az ágy előtt. Bill halkan kuncogni kezdett. Megtörölte a szemeit majd felhívta a kutyust az ágyra. Kicsit játszottunk vele meg simogattuk aztán leküldtük az ágyról és megpróbáltunk visszaaludni. Megfordultam, Bill pedig bebújt a hátamhoz. Jó éjszakát kívántunk aztán elaludtunk. Reggel Bill mocorgására keltem. Feléfordultam, és láttam hogy a hátán fekszik, a takaró félig lelóg róla. Este úgy látszik magamra húztam a takarót. Betakargattam, majd csak néztem őt. Olyan gyönyörű volt még smink nélkül is! Imádom mikor reggel van és ilyen kis szétszórt, kócos a feje. Nem bírtam ki, adtam egy apró puszit a szájára. Picit megmozdult de nem kelt fel rá. Még szerencse... Istenem mit csináltam már megint! Nem bírtam uralkodni magamon. Ilyennek nem szabad megtörténnie mégegyszer, mi lett volna ha felébred rá? Én totál hülye vagyok! Uralkodnom kell magamon! Éreztem ahogy Bill felém fordul, majd a keze a mellkasomba ütközik és erre felkel.
- Jó reggelt Tom. Mióta vagy fent? - nézett rám érdeklődve.
- Hát csak most keltem fel egy perce, és nem volt szívem felkelteni Téged. - mondtam szégyenlősen.
- Nyugodtan felkelthettél volna. - mosolygott rám biztatóan. - Na én kelek, csinálok valami finomat. Neked is kell? - kérdezte.
- Aha, kérek szépen. - mosolyogtam. Felöltöztünk és elindultunk a konyhába.
- Mit kívánsz? - kérdezte Bill.
- Mondjuk főtt tojást meg vajas pirítóst. Az neked is jó lesz? - kérdeztem.
- Persze. - mondta és már vette is elő a vajat és a tojást.
- A pirítóst majd én megcsinálom. - ajánlottam fel és már vettem is elő a kenyeret.
- Oh, köszi Tom. - gyújtotta be a gázt a tűzhelynél. Hamar készen lettünk. Megreggeliztünk, aztán csörgött Bill telója.
- Haló! - szólt bele, miközben épp lenyelte az utolsó falatot.
- Szia! David vagyok. Csak szólni szeretnék, hogy megbeszélésem lesz szóval a mai próba elmarad. De ne örülj neki nagyon, ezért holnap egy órával tovább fogunk próbálni! Ja és ezt mond meg a másik Kaulitznak is. Szia. - hadarta el egy szuszra majd lerakta .Bill kinyomta a telefont és lerakta az asztalra.
- David volt. Azt mondta elmarad a mai próba, de holnap emiatt egy órával tovább maradunk bent. - közölte velem Bill az információkat.
- Jaj ez nem fair! - csattantam ki.
- Nem baj, gondolj arra, hogy legalább van egy szabadnapunk. Nem megyünk el valahova? A Humanoid City turné óta nem voltam veled sehol. Már hiányoznak a programok. - mosolyodott el. Hát igen. Billel minden héten egyszer elmegyünk valamerre. Ezek a programok mindig jó kikapcsolódást nyújtanak számunkra, és jó móka is egyben. Nekem pedig mindig olyan mint egy randi, mindig mindent tökéletesen akarok csinálni Billnek.  Még jó hogy vége a HC turnénak, sehova nem tudtunk elmenni alatta.
- És hova menjünk? Mozi? - kérdeztem.
- Nem, az már unalmas. Most úgy is jó idő van, mi lenne ha elmennénk az aquaparkba? Kibéreljük egy napra az egészet, na mit szólsz? - lelkesedett be az ötlettől Bill.
- Nekem jó. Nem rossz ötlet. - mosolyogtam rá.

Na gyerekek, ez itt az új blogom, ide írom a TWC-s történeteimet. Amiket eddig Tosionál raktam fel most ide fogom írni. Nagyon köszönöm Tosionak hogy felrakhattam a részeimet hozzá, legalább elolvasták őket egy páran :D Nélküle nem hinném hogy ilyen sikere lett volna, szóval ezáltal is sok puszit küldök neki :)