-Értem. És ma is azzal a Billel mész el?-kérdezte Apa. Hirtelen nem tudtam mit válaszoljak. Mondjam el az igazat? Vagy tagadjam le?

-Igen...-feleltem halkan.
-Tudom, hogy sokat jelent ez neked...Szóval menj csak.-nézett rám apa. Egyből felkaptam a fejem.
-Na mi lesz, menj már! Szerintem az a fekete BMW ott az övéké, csak látta hogy jövök és nem mer bekopogni.-mosolygott.
-Ezt most komolyan mondod?-kérdeztem.
-Hát persze. Anyád most a szomszédnál van, annál az Annánál. Már rég látta, szóval most épp kipletykálkodják magukat, de te menj csak nyugodtan, majd én beszélek vele. Tuti hogy ő is elolvassa majd az újságot.-húzta apa a száját.
-Köszönöm.-csak ennyit bírtam kinyögni, nem hittem volna, hogy ilyen könnyen fogja fogadni.
-Viszont szeretnék bemutatkozni ennek a Billnek, ha nem baj.-nézett rám apa. Jaj neee, csak ezt ne. Apa mindig leéget, minden fiú haveromnak mondja, hogy "Ugye milyen gyönyörű lányom van?" meg hasonlók. Kimentünk az ajtón, és láttam hogy Bill és Tom az autónak dőlve figyelik a házat. Gondolom azon tanakodtak, hogy becsöngessenek-e. Odaintettem nekik, hogy jöjjenek ide. Szegények tök megszeppenten jöttek hozzánk.
-Csókolom.-mondták egyszerre.
-Sziasztok! Én Erika apukája vagyok. Ha jól tudom akkor te vagy Bill, te meg Tom, igaz?-mutatott először Billre aztán meg Tomra.
-Igen.-válaszolták.
-Én Balogh Endre vagyok.-fogott velük kezet.
-Mikorra hozzuk haza Erikát és Lindát?-kérdezte Tom.
-Akármeddig maradhatnak, csak aztán vigyázzatok rájuk.-mosolygott apa. Mi van ma apával? Lázas vagy mi?
-Ohh rendben, olyan 10 körül hozzuk. És vigyázunk rá.-mondta Bill.
-Igazán fura téged így élőben látni. Erika szobájának a fala tele van a te képeiddel, ami bevallom, néha egy kicsit frusztráló tud lenni. Bemegyek a lányomhoz, és mindenhonnan te nézel minket. Van egy olyan posztere aminek rendesen olyan a szeme mintha követne. Ijesztő.-nevetett apa. Bill ördögi vigyorral nézett rám. Éreztem, hogy valamivel lefog égetni, ki nem hagyná.
-Majd úgyis leszedi őket onnan, minek a poszter ha itt az igazi?-vigyorgott Bill.
-Ebben van valami. Ja és igazán vigyázhatnátok jobban, elég feltűnőek vagytok.-adta oda az újságot apa Toméknak. Miután elolvasták, kikerekedett szemekkel néztek ránk.
-Hogy ezek mit ki nem találnak! Méghogy "nem nehéz kitalálni mit csináltak kettesben"! Mi vagyok én szexmániás? Öt éve legalább nem volt senkim, de már azt találgatják, hogy egyéjszakás kaland vagy-e vagy nagy szerelem! Ez így nem fair. Miért kell a paparazziknak mindig követni engem. És mi az hogy szemtelenül fiatal? Hiszen Erika majdnem az én korosztályom.-akadt ki Bill.
-Majdnem a te korosztályod? Kislányom, nem mondtad el neki a korodat?-lepődött meg apa.
-Nem, és nem is szeretném mert akkor elüldözném magam mellől.-néztem apára jelentőségteljesen.
-Ááá értem. Na én megyek is, beszélek anyáddal, aztán megyek vissza dolgozni.-iszkolt el apa.
-Erika, most őszintén, hány éves vagy?-kérdezte Bill a szemembe nézve.
-Én... Nem mondhatom meg. Egyből elmennél...-pásztáztam a földet.
-Ennyire nem bízol meg bennem?-kérdezte Bill szomorúan.
-Dehogynem! És ismerlek annyira, hogy tudom, hogy elmennél, mert megbotránkoznál a koromon.-néztem fel rá.
-Jaj Erika, nem titkólózhatsz örökre!-ölelt meg Bill szorosan.
-És ha csak annyi ideig titkólóznék, míg nem lesz köztünk komolyabb kapcsolat?-bújtam a nyakába.
-Miért, te komolyabb kapcsolatot tervezel?-kérdezte Bill mosolyogva.
-Őszintén? Bill, te többet jelentessz nekem mindennél. Mindent megtennék érted, azért, hogy veled legyek, mert te mindennél fontosabb vagy. Már majdnem öt éve rajongok érted, ábrándozok rólad, és most hogy itt vagy, nem akarlak elengedni, ilyen kis idő után. Tudod, így, hogy közelebbről megismertelek, már nem csak rajongok érted, hanem sokkal többet érzek irántad.-néztem még mindig a szemébe. Bill belefúrta az arcát a nyakamba, és sóhajtott egy nagyot.
-Ilyen szépet még senki nem mondott nekem...-suttogta a fülembe. Cirógattam a hátát és vártam hogy megnyugodjon.
-Hogy hány éves vagy???!!!-hallottam meg Tom szinte ordibáló hangját.
-Te elmondtad neki?!-néztem Lindára aki lehajtotta a fejét. A francba! Éreztem, hogy ebből semmi jó nem fog kisülni!
-Dehát nem lehetsz annyi! Magas is vagy, meg felnőttes is. Ez nem lehet! Bill, tudod hány évesek?!-nézett Tom Billre. Bill kérdőn nézett rá.
-Ne!-kiáltottam
-Csak nemsokára lesznek 14 évesek!-mondta Tom még mindig sokkos állapotban, Bill szemei pedig tágra nyíltak és teljesen elsápadt.
-Ez...Ez igaz?-nézett le rám.
-Igen.-hajtottam le a fejem, majd egy könnycsepp gördült le az arcomon.
-Én...Én azt hiszem most jobb ha elmegyek...-mondta Tom, Bill pedig szomorúan rám nézett, elengedett, és elindult Tom után.
-De én azt hittem, hogy nem érdekel a korom!-kiabáltam neki majd kitört belőlem a zokogás.
-Sajnálom...-csak ennyit mondott, majd eltűntek a kocsival.