Akármilyen mocskos, akkor is jó veled lenni...

-Most mit csináljunk?-kérdeztem tanácstalanul Billt.
-Nem tudom, de úgy látszik ki fog derülni a titkunk.-mondta Bill majd hozzámbújt én pedig védelmezően átkaroltam.
-Ez ellen már nem tudunk mit tenni. De ne félj, én megvédelek, téged senki sem bánthat.-nyomtam Bill homlokára egy puszit.-De ki lehetett? Mindenféleképp olyan aki tudja a címünket.-gondolkodtam miközben Bill még szorosobban hozzám bújt.
-A címünket nagyon kevesen tudják... A közeli barátok mint például Andreas de nekik ebből semmi hasznuk nincs. Aztán persze anyuék, de nekik meg főleg semmi okuk nincs ilyet csinálni. Jaj ha már anyunál tartunk! El kell mennünk hozzájuk majd holnap, mert Davidnek elmondtam hogy van valakim, de azt nem mondtam meg hogy ki, erre ő felhívta anyut hogy ő tudja-e mert egy menedzsernek illik ezt tudni, mire anyu mondta hogy ő semmiféle barátnőről nem tud. Aztán mikor jöttem hazafelé fel is hívott hogy hallotta hogy járok valakivel és hogy mondjam el neki hogy ki az de én nem mondtam el neki.-mesélte Bill.
-Miért mondtad annak a baromnak hogy neked van párod?-lepődtem meg.
-Menjünk be a házba és elmondom.-mondta Bill. Bementünk, leültünk a kanapéra és Bill mindent elmesélt töviről hegyire a David ügyről és a hívásról. Én először nagyon-nagyon meglepődtem, utána pedig legszívesebben megöltem volna annyira féltékeny lettem.
-Én esküszöm kinyírom! Hogy mer szerelmes lenni beléd?! Te  csak az enyém vagy és senki másé! Én most elmegyek és megverem!-keltem ki magamból.
-Tom, hagyd! Megértette hogy nem akarok tőled semmit.-nyugtatott Bill.
-Áhhh....-sóhajtottam egy nagyot. Bill válaszképpen megcsókolt.
-Ezt miért kaptam?-mosolyogtam Billre.
-Ne sóhajtozz mert attól beindulok! Akkor szoktál így sóhajtozni mikor együtt vagyunk...-pirult el Bill.
-Úgy érted ilyen sóhajtozás? Ahhh.-imitáltam a hangot, mire Bill hevesen megcsókolt, egyik keze a fenekem, másik a nyakamon. Én átöleltem a derekát és úgy csókoltam vissza. Jó darabig csókolóztunk, mikor egyszer csak egy sikítást hallottunk.
-Anya????-szólaltunk meg egyszerre Billel. Anya ott állt előttünk, nagyon közel hozzánk. A nagy csókolózásban meg sem hallottuk ahogy bejött. Az arcából nem tudtam kiolvasni semmit.
-Szóval a képek igaziak voltak...-suttogott maga elé.
-Te küldted a magánnyomozót???!!!-lepődtem meg.
-Ki más? De ti...Ti mit csináltok?! Ez undorítóóó! Szörnyű hogy az én drága fiaim ilyet csinálnak! Úgy érzem ez csak egy rossz álom! Hogy tudtatok olyanokat csinálni azon a képen? Ahogy leteperted Tomot...Mint egy rossz kurva!-kiabált Anya Billre. Bill szeme könnyes lett és belémbújt szorosan. Védelmezően átkaroltam és mérgesen néztem anyára.
-Most látod mit csináltál?! Jó ez neked?! Mi szerelmesek vagyunk egymásba, és meg kell barátkoznod a gondolattal mert nekem még 70 éves koromban is ő lesz a párom!-kiabáltam Anyura.
-Ezt nem mondhatod komolyan! Bill már csak ilyen naív, de te...Nem gondoltam volna hogy te is ilyen naív vagy, csalódtam benned fiam.-mondta Anya. Nagyon bántottak a szavai, de nem mutathattam magam gyengének, mert különben nincs ki megvédje Billt.
-Nem érdekel. És ha nem tudod felfogni hogy mi szeretjük egymást akkor jobb ha elmész innen...-mondtam Anyunak. Köpni-nyelni nem tudott az előző mondatomra.
-Te most komolyan kidobsz a házadból, és Billt választod a sajád anyád helyett?!-Anya. Bill annyira hozzámbújt hogy deréktől felfelé nem is látszódott, teljesen takartam.
-Igen... Hiszen Bill jelent nekem mindent, fontosabb az életemnél is. Ha nem tudsz normálisan beszélni a kapcsolatunkról akkor inkább menj innen.-mondtam komolyan Anyunak. Bill észrevehetetlenül adott egy lágy puszit az arcomra, gondolom hálaképp, azért mert megvédem és azért amiket mondtam róla. Biztos jól estek neki a szavaim.
-Én... Bill, sajnálom azt amit mondtam, de akkor sem értem hogy ti hogy vagytok képesek ilyenre...Azt hiszem most megyek, gondolkodnom kell...-mondta Anya és pár pillanat múlva el is tűnt. Bill keserves zokogásban tört ki.
-Csss...-próbáltam nyugtatni. Cirógattam a hátát, közben megpusziltam a feje búbját. Egy darabig még simogattam a hátát, majd mikor picit megnyugodott eltávolodtam tőle. Ő csak lehajtott fejjel szipogott és sirdogált tovább. Az állánál fogva felemeltem a fejét és belenéztem a szemébe. Kivettem egy zsepit a zsebemből amivel megtöröltem  az arcát és az elkenődött sminkjét.
-Köszönöm...-suttogott.
-Semmiség, csak egy zsepi kellett hozzá.-mosolyogtam rá.
-Én arra gondoltam hogy megvédtél Anyánál.-mosolygott vissza, majd adott egy puszit az arcomra.-Szeretlek.-tette még hozzá.
-Én is Bill baba.-viszonoztam a puszit.
-Most mit csináljunk? Ugye anya nem fogja elmondani ezt senkinek?-kérdezte Bill.
-Nem tudom Bill... Fogalmam sincs...-válaszoltam halkan majd csak ültünk ott szorosan egymáshoz bújva és hallgattunk. Át kellett gondolnunk a napot.