Hello kedves olvasóim! Nos, meghoztam a novellát amit a múltkori bejegyzésben említettem. Aki olvasta az "Egy valóra vált álom" című régi blogomat, az ismeri már ezt a novellát, mivel oda is kiraktam, de az legalább már egy éve volt. Most kicsit feljavítgattam, helyesírási és fogalmazási hibákat kijavítottam/újraírtam, szóval annak is érdemes elolvasni aki egy egyszer már elolvasta, mert találhat benne új dolgokat :D Itt is elmondom, mint a régi bolgban, hogy az ötlet egy régi IM-NET-es barátnőm (TH-Buffy) régi sztorijából van. Persze nem az egész, csak az alapötlet :) Nah, asszem mindent leírtam, nemsokára jelentekezem egy újabb dalszöveggel, hogy addig se unatkozzatok! :D Addig is legyetek rosszak! (Előre szólók hogy +18 :D Mondjuk én pont akkor lettem 13 mikor megírtam, de ezt most hagyjuk xD)
Jól emlékszem arra a napra.Arra a napra ami mindent megváltoztatott.És most le is írom:
Péntek van. Reggel a vekker csengésére keltem. Ha jól látom hat óra van, bár ilyenkor reggel még látok teljesen tisztán, örülök ha kibírom nyitni a szemem. Iskolába kéne menni... Épp tápászkodok fel az ágyról, mikor valakibe beleütközik a kezem. Kicsit megijedtem, mert ugye ki lehet az én ágyamban? Aztán ahogy oldalra nézek, beugrik. Hát persze, Bill az. Mikor tegnap Tommal a saját ágyán baromkodtak, akkor az eltört valahogy (nem Bill, hanem az ágy XD). Most nincs hol aludnia, ezért az én ágyamban alszik. Jujj de cukiiiii ahogy alszik!!! Oh, mikre gondolok én. Csak tudnám miért vagyok ilyen fáradt? Ja tényleg, Billel vagy hajnali egyig néztük azt az új horrorfilmet, ami most jött ki a mozikban, de nekem persze már megvan (nem legálisan, de pszt!).
-Bill! Bratyó, kelj föl! Biiiill!!-rázogattam meg kicsit.
-Mivan? Haggy aludni!-motyogta álmosan Bill. Aztán ahogy kicsit magához tért...-Te mit keresel itt? Én mit keresek itt? Ja már emlékszem. Suliba kéne menni, igaz?-nézett álmosan Bill.
-Igen.-én. Nagy nehezen felkeltünk, és megrohamoztuk a fürdőt. Persze most is én voltam a gyorsabb.
-Siess lécci, mert elkésünk.-Bill. Mikor felöltöztem (A két ikertesóm miatt muszály a fürdőben öltöznöm. Ezektől soha nincs nyugtom, a végén még rám nyitnának pucéran.) és megmostam a fogam, egyből mentem a szobámba, pontosabban a szobámban lévő sminkes asztalomhoz .Mikor benyitottam, Billt ott állt egy szál alsónaciban. Azt hittem már átöltözött.
-Bocs, azt hittem már kész vagy.-mondtam pirulva. Istenem, milyen jó teste van. Mikre gondolok én? Ilyet még viccből sem lehet! De olyan cukiiii! Úgy átölelném! De nem lehet, hisz ő a bátyám! Mostanában egyre többet gondolok arra, hogy mi lenne ha ő meg én... Nem bírom kiverni a fejemből a mosolyát. Olyan éééééédeeesss! Reggelente ő jut legelőszőr eszembe, és az ő arcképével fekszem le. És most hogy nálam alszik, csak még nagyobb a kísértés. Azt hiszem szerelmes vagyok Billbe. De ez lehetetlen... Ő saját bátyám, és egyben a legnagyobb szerelmem. Eddig próbáltam eltitkolni, de ahogy növök egyre jobban kívánom őt.
-Nem baj!Gyere nyugodtan.-mondta Bill tök nyugodtan. Szemlesütve elmentem a szoba másik felében lévő sminkes asztalomhoz. Leültem. Itt ugye egy nagy tükör van, rajta a sminkeimmel, meg előtte egy szék.Bill a hátam mögött öltözött, így a tükörben mindent jól láttam. Most húzza fel a szoros farmerját, amiben jól kivehető a formás kis feneke. Nem bírtam nem oda nézni. Egyszerűen vonzotta a tekintetemet. Láttam hogy a szeme sarkából ő is engem néz, ezért inkább elkezdtem sminkelni.
-Most gondolkodom, te hogyhogy itt öltözöl? Miért nem a saját szobádban?-kérdeztem Billt sminkelés közben.
-Öhm, át akartam menni, de beragadt az ajtóm. Vagyis először nem, mert bementem a ruhámért, aztán mentem volna a fürdőbe, de te ott voltál, szóval mentem volna vissza a szobámba, de nem nyílt az ajtó... Szóval visszajöttem ide öltözni.-magyarázta Bill.
-Ahaaa, értem. Anya kifog nyírni. Először az ágy, mostmeg az ajtó...-vigyorogtam. Bill csak kinyújtotta a nyelvét erre a mondatomra.
-A francba!-hallottam Bill hangját pár másodperc múlva. Hátra néztem és azt láttam hogy ott áll egy szál farmerban, és húzogatja a beakadt sliccét. Ösztönösen mosolyra húzódott a szám.
-Segítsek?-kérdeztem hirtelen. Istenem, ezt most hangosan kimondtam?! Bill elég meglepett fejet vágott.
-Az jó lenne, nem boldogulok vele.-mosolygott Bill. Odasétáltam, letérdeltem elé (nem kell rosszra gondolni :D -a szerk.) és elkezdtem tanulmányozni a cipzárt.
-Azt hiszem itt akadt be...-nyúltam be a nadrágjába. Bill arca még meglepedtepp lett, mire valaki benyitott.
-Na, fent vagytok már?-kérdezte Tom, de amint meglátott minket, a szája elé kapta a kezét ijedtében. Elég félreérthető látvány, ahogy én a félpucér Bill előtt térdelek, a kezem meg a gatyájában kutat...
-Jesszusom!-kiáltott fel Tom.
-Félreérted!- vágta rá egyből Bill.
-Igen.-bólogattam-Csak beakadt a slicce, és olyan béna, hogy magától nem volt képes megcsinálni.-vigyorogtam.
-Uhh, már kezdtem megijedni...Tudod olyan fura pózban vagytok....-kezdett bele Tom, de nem bírta végigmondani, mert közbeszóltam.
-Inkább ne is halljam mikre gondoltál, jó?Nem érdekel a perverz fantáziád.-nyújtottam ki a nyelvem.
-Jó, én megyek is.-mondta és gyorsan kiment a szobából. Észrevettem, hogy a kezem még mindíg benn van Bill nadrágjában. Gondoltam, ilyen alkalom többet úgy sem lesz... Elkezdtem hergeleni. Először "véletlenül" hozzá értem alsónacin keresztül a tudjátok milyéhez.
-Hoppá, bocsi.-mondtam és felnéztem rá úgy, mint aki nem csinált semmi rosszat.Aztán mélyen belenéztem a szemeibe, majd érzékien megnyaltam a szám szélét.Erre ő csak megbabonázva nézett rám.Ekkor épp ki akartam húzni a kezem a farmerjából, mikor az valami keménybe ütközött. Igen, ez valószínűleg Bill becsessége volt.
-Huhh, Bill. Látom felizgattalak.-mondtam kaján vigyorral.
-Őőőő, én csak, izééééé...-hebegte Bill rákvörösen. Erre én csak oda mentem az ajtóhoz, és elfordítottam a kulcsot. Aztán szemtelen vigyorral Bill felé fordultam, majd leültem az ágyra.
-Ohh,de meleg van.-mondtam. Elkezdtem kigombolni a szőrmés mellényemet, majd ledobtam az ágy mellé. Aztán levettem magamról a toppot is. Kicsit előre döntöttem a fejemet, majd hátul kikapcsoltam a melltartómat, aztán levettem magamról.
-Szerinted nincs meleg?-mentem oda Billhez. Bill csak nézett, szóhoz sem jutott a látványtól.
-Mit csinálsz?-kérdezte meglepetten, mire megint eszénél volt. Már nem bírtam uralkodni magamon. Egyszerűen nem voltam ura a cselekedeteimnek. Hát igen, ezt hozza ki belőlem Bill. Nem érdekelt már hogy ő a testvérem, az hogy ez vérfertőzés, hogy ő szerete-e, vagy az hogy akarja-e, bár a szűk farmeren keresztül az jól látszódott hogy akarja. Odamentem hozzá, letérdeltem elé (most már szabad rosszra gondolni xD-a szerk), és az ujjaim megint a cipzárjával kezdtek bíbelődni.
-Én csak megoldom a cipzár problémádat...-suttogtam halkan. Szépen lassan benyúltam a gatyájába, lehúztam a sliccet, és aztán a gatyát is.
-Mit akarsz csinálni?-suttogta Bill elgyengülten.
-Azt amire már rég vágytam.-válaszoltam. Elkezdtem Bill kockás alsógatyáján keresztül simogatni az egyre merevedő testrészt. Bill ezt egy kéjes nyögéssel jutalmazta. Aztán szép lassan lehúztam az utolsó ruhadarabot is.
-Huhh, ez aztán....-én-...nagy.-fejeztem be vigyorogva. Szép lassan rákulcsoltam az ujjaimat, és elkezdtem húzogatni rajta a bőrt. Erre csak az egyre hangosabb nyögéseit halottam. Bill beletúrt hosszú tincseim közé. Kicsit felbátorodtam, és elkezdtem körbenyalni a szerszámát. Aztán szép lassan bevettem a számba, és elkezdtem szopogatni. Erre ő hangosan felnyögött.
-Neeeee.-nyögte, majd kicsit eltolt magától.
-Mi az? Nem csinálom jól?-kérdeztem értetlen arccal.
-Dehogynem! És ez a baj! Te a testvérem vagy a fenébe is! Nem szabadna szexuális vágyat éreznem irántad. És a legnagyobb baj az, hogy ez nem sima szexuális vágy... Az még talán érthető lenne, hiszen gyönyörű vagy, én meg csak fiúból vagyok, vagy mi a szösz. De én azt hiszem hogy...szeretlek! És nem csak testvérileg. Már jó ideje nem úgy nézek rád mint a kishugomra, hanem mint gyönyörű, érett nőre. De ez nem normális! Végülis te az én kicsi hugom vagy!Bár én már jó ideje nem ezt érzem...-mondta Bill keserűen.
-Szeretlek!-mondtam neki, majd felálltam és megcsókoltam. Erre ő visszacsókolt. Úgy csókoltuk egymást, mintha ettől várnánk az életet, mintha soha nem akarnánk abbahagyni.
-El fogunk késni.-nyögtem halkan.
-Nem érdekel.-Bill, és még vadabbul kezdett csókolni.-Úgy sincsenek itthon anyuék. Már rég elmentek dolgozni.
-És Tommal mi lesz?-kérdeztem.
-Mondjuk azt Tomnak hogy szarul vagyunk, és emiatt ma itthon maradunk.-válaszolta Bill.
-Mindketten? Az nem lenne kicsit gyanús az előbbi jelenet után?-kérdeztem vissza.
-Nem. Majd arra hivatkozunk, hogy mikor együtt aludtunk biztos elkaptad tőlem, mert izééé...én már tegnap is szarul voltam. Legalább Tom is elmegy, és itt maradunk kettesben.-mondta Bill sejtelmes mosollyal.
-Miért, mit akarsz majd csinálni?-kérdeztem úgy, mint aki nem tudja.
-Majd meglátod.-mondta titokzatosan.
-Akkor szóljunk Tomnak.-én. Húsz perc múlva már az ágyon feküdtünk. Csak fehérnemű volt rajtunk, mivel aznap ténylegesen nagyon meleg volt, 39 fok. Ráhajtottam a fejem Bill mellkasára, mire ő cirógatni kezdte a hátamat.
-Hihetetlen hogy Tom bevette.-Bill
-Jaja. Te Bill?-én.
-Igen, monnd csak.-Bill
-Szeretlek.-néztem nagy, barna, boci szemeibe.
-Én is nagyon-nagyon. Erika! Te elgondolkáztál már azon, hogy neked miért van tengerkék szemed?A családban senkinek nincs ilyen.-mondta.
-Fogalmam sincs. De ez most nem is érdekel. Most teljesen más dologgal szeretnék foglalkozni.-mondtam majd megcsókoltam. Ő visszacsókolt, majd megint heves csókolózásba kezdtünk.
-Most én kényeztetlek.-Bill. Én erre csak mosolyogtam egyet. Elkezdte csókolgatni a nyakamat, majd a vállam. Megpróbálta levenni a melltartóm, de nem nagyon sikerült neki. Én felültem, levettem a melltartóm, mire Bill megbabonázva nézte a kicsinek nem mondható melleimet. Igen, kicsit korábban értem mint a kortársaim. Agyilag és testileg is. Kivettem a hajgumimat, és megráztam a hajam.
-Gyönyörű vagy!-mondta Bill
-Te is nagyon.-én. Bill ledöntött az ágyon, és tovább csókolgatta a vállaimat. Majd a melleimet, és közben mindenhol simogatott. Aztán a hasamat puszilgatta, majd lehúzta a bugyimat.Először csak puszilgatta, majd elkezte nyalogatni a csiklómat.Egyre hangosabban nyögdécseltem. Bill leállt és elkezdett keresgélni valamit a fiókban.
-Meg van!-kiáltotta diadalittasan
-Te Bill?Te még szűz vagy?-kérdeztem.
-Már egy éve nem. Miért?-Bill.
-Mert...én még szűz vagyok.-válaszoltam pirulva.
-És félsz hogy fájni fog?-Bill
-Kicsit.-én
-Ne félj, nem fog fájni. Óvatos leszek. De ha nem akarod, nem kell...-Bill.
-De akarom!Csak kicsit félek.-én. Láttam hogy Bill kicsit elkedvetlenedett, ezért hozzá tettem:
-Na mivan, nem jössz? Vagy már nem akarod?-kérdeztem sunyi mosollyal.
-Te kis pimasz.-húzódott mosolyra az ő szája is. Adott egy csókot, majd lehúztam róla a kockás boxerét.
-Én nem tudom hogy kell rárakni...-mondtam pirulva.
-Nem baj, segítek. Nézd! Ezt itt megfogod, a többit ráhúzod, és kész is.-mutogatott Bill. Én válaszul adtam neki egy olyan igazi, szerelmes csókot. Még egy darabig csókolóztunk és simogattuk egymást, majd ő szép lassan fölémkerekedett. Kicsit szétterpesztettem a lábaimat, hogy jobban odaférjen. Aztán egyszercsak olyan kéj járta át a testemet, amilyet még nem éreztem soha.
-Ahhhh.-nyögtem.
-Mi az? Nem jó? Mert akkor abbahagyom...Csak szólnod kell.-mondta Bill némi rémülettel az arcán.
-Ahhh. Nagyon jó....Csináld mééég...-nyöszörögtem. Bill csak megmosolyogta ezt, majd szép lassan elkezdett mozogni bennem, én pedig egyre jobban élveztem a dolgot. Bill egyre gyorsabb tempót diktált, bennem pedig egyre jobban nőtt a kéj. Majd teljesen egyszerre mentünk el.
-Istenem, ez csodálatos volt.-suttogtam magam elé.
-Egyszóval jó voltam?-kérdezte Bill pimaszul. Erre kicsit oldalba vágtam, majd adtam neki egy csókot.
-Te is nagyon jó voltál. De ugye nem bántad meg? Ezt már nem lehet visszacsinálni!-Bill
-Egyáltalán nem!-én-Bár kicsit fura hogy a testvéremmel vesztettem el a szüzességemet, de ez engem egyáltalán nem zavar. Sőt. Szerelmes vagyok beléd, és ezen senki és semmi nem változtathat.-mosolyogtam.
-Én is szerelmes vagyok beléd, nagyon.-mosolygott vissza.
-Szeretnék veled lenni örökre! De ez sajnos nem lehetséges.-szomorodtam el
-Miért nem?-nézett Bill értetlenül.
-Mert testvérek vagyunk. Ha erre anya rájönne...Vagy Tom...Reggel is hogy kiakadt. Pedig az tényleg nem az volt, amire akkor gondolt. Csak az lett belőle. Örökre pedig nem titkolózhatunk. Egyszer neked és nekem is kell egy rendes család.Azt meg hogy együtt járunk, nem mondhatjuk a családnak. Kiakadnának.-magyaráztam.
-De én ezt a kapcsolatot komolyan gondolom.-nézett Bill őszintén.
-Én is. Egy darabig jól is fog működni, de örökké nem mehet így. A végén még rájönnének.-én.
-Az engem nem érdekel. Semmi sem érdekel. Csak te. És most mondd meg, ha nem szeretsz igazából, vagy nem gondolod komolyan.-Bill
-Persze hogy szeretlek! És nagyon is komolyan gondolom!-én.
-Akkor jó. Most várunk pár hónapot, és ha ez működik köztünk, akkor bejelentjük a családnak!-jelentette ki Bill.
-Hogy mit?!Te megőrültél?!-kiáltottam fel.
-Nem őrültem meg, csak egyszerűen szerelmes vagyok.-válaszolta komoly arccal.
-Gyerekek!Gyertek enni, kész a vacsora!-hallattszott anyum hangja a földszintről, pontosabban a konyhából. Mi Billel éppen összebújva horrort néztünk. Kikapcsoltuk a tv-t, majd fölkeltünk. Én épp kimentem volna, mikor Bill visszarántott, majd hevesen megcsókolt. *** Fél év múlva még mindíg együtt jártam Billel. Nagyon szerettük, és nagyon jól megértettük egymást. Arra a döntésre jutottunk hogy elmondjuk anyuéknak. Az elején nagyon kiakadtak, főleg Tom, de egy idő után rájöttek hogy mi szeretjük egymást, és ezt nem lehet megakadályozni. A Tokio Hotel, Billék zenekara világszerte ismert lett. Most itt ülök a kanapén 26 évesen, és írom ezt a történetet a Billel közös lakásunkban. A lányunk kint van a kertben, a legjobb barátnőjével játszik, akit hihetetlen, de Lilinek hívnak. Lili 5 éves, ugyanannyi mint a lányunk Jennifer. Eddig nagyon felhőtlen a kapcsolatunk Billel, 7 éve összeházasodtunk.Most abba kell hagynom az írást, mert Bill éppen felém tart egy csokor vörös rózsával.
***este***
-Csak hogy kibírjam a vacsora alatt.-mondta. Lementünk a konyhába, majd leültünk az ebédlőasztalhoz.
-Milánói makarónit csináltam.-anya.
-Mmmm.A kedvencem.-Bill, Tom, és én egyszerre. Ezen mind jót nevettünk.
-Nos, van egy bejelenteni valóm.-mondta anya a vacsora közepén.
-Mi az?-pillantott fel Tom.
-Erika, már 16 éves vagy, ti pedig már 17. Úgy vélem, ideje elmondanom az igazságot. Nekem régen volt egy nagyon jó barátnőm, Lilinek hívták. Lilivel az óvodában ismerkedtem meg. Gyönyörű szép tengerkék szemei voltak. Ezt mindíg is irigyeltem tőle. Egy csoportba jártunk. Ő volt a legjobb barátnőm, egész életemben. Aztán lett egy gyereke. Egy kislány. Mikor a kislány 1 éves körül volt, elvitték a nagyanyjához egy napra. Csakhogy mikor a kislányukért mentek, Lili és a férje autóbalesetet szenvedtek. Mindketten azonnal meghaltak. Mikor a kislány a nagymamával együtt bement a kórházba, és megtudták hogy Liliék meghaltak, a nagymama szívrohamot kapott. Az orvosok már nem bírták megmenteni, ez nem az első szívrohama volt. A kislánynak nem maradt több rokona. Én és Lili még régebben megbeszéltük, hogy ha valamelyikőnk meghalna, akkor a másik sajátjaként neveli fel a gyerekét. Az a kislány pedig...Lili kislánya...az te voltál Erika. Mikor megtudtam hogy Lili meghalt, kötelességemnek éreztem hogy sajátomként neveljelek fel. Ezt ő is megtette volna értem. Nem hagyhattam hogy árvaházba kerülj!-mesélt anya.
-Nem, az nem lehet!-Tom.
-Szóval azért olyan tengerkék a szemed!-Bill.
-Ez nem lehet igaz!-törtem ki sírásban, majd szorosan a mellettem ülő Billhez simultam.
-Pedig az. És én mindíg is sajátomként fogok rád tekinteni. Kötelességem elmondani hogy nagyanyádnak él egy huga, valahol Svédországban. De nem szeretném ha felkeresnéd. Undok egy nő. Azt szeretném ha itt maradnál velem, és az anyádnak tekintenél. Lili is ezt szeretné.-anya.
-Eszem ágában sincs elmenni. Nagyon köszönöm hogy sajátodként neveltél fel. Én mindíg is az anyámnak foglak tekinteni, hiszen anyám helyett anyám voltál.-én sírva.-Ha nem haragszotok én most felmegyek a szobámba. Gondolkodnom kell.-álltam fel a helyeről.
-Persze, megértem.-anya. Én elindultam fölfelé, a szobámba.
-Beszélek vele.-mondta Bill komolyan, mire anya csak bólintott egyet. Bill utánam eredt. Én ott sírdogáltam az ágyamon. Lefeküdt mellém, majd átölelt. Jó darabig nem szóltunk egymáshoz, csak összebújtunk. De ez így volt jó... Az ő közelében teljesen megtudtam nyugodni. Csak élveztem a melegségét, és azt hogy milyen jó az illata.
VÉGE
