. Épp menni akartam fürdeni mikor megcsörrent a telóm. A kijelzőn Bill neve villogott.
-Haló!-szóltam bele.
-Szia, Bill vagyok. Csak szeretnék bocsánatot kérni, picit talán túlságosan is nyomultam, és nem szeretnék elkapkodni semmit.-hallottam Bill jelenleg picit félénk hangját a telefonból.
-Én is gondolkodtam rajta, hogy találán picit gyorsan haladtunk...-sóhajtottam a telefonba.-De nem haragszom, sőt. Nekem kéne bocsánatot kérnem a fagyis ügy miatt.-pirultam el.
-Dehogyis kell, hiszen azt is én kezdtem.-mondta Bill.
-Tudod mit? Hagyjuk a sajnálkozást, inkább találjuk ki hogy mit csináljunk holnap.-váltott a hangom vidámabbra.
-Én arra gondoltam, hogy a mozi egy kicsit necces lenne, sok ott az ember, és félek hogy felismernek. Egy kocsikázáshoz mit szólnál? Elvinnélek oda ahol felnőttünk, bemutathatlak anyumnak.-lelkesedett be Bill.
-Ömm... Bill, nem gondolod hogy ez egy ici-picit korai?-kérdeztem.
-Öhh bocs, igazad van.-mondta Bill kicsit zavartan.
-Nem baj, de ez nekem egy kicsit még elhamarkodott döntésnek tűnik.-mosolyogtam.
-És mi lenne ha a lakásomra vinnélek? Tudod már jó pár éve nem anyummal élek, hanem Tommal a közös lakásunkban.-mondta Bill.
-Ohh, szobára akarsz vinni?-kuncogtam. Bill vette a lapot.
-Áhh nem, csak meg akarom mutatni a bélyeggyűjteményem.-nevetett ő is.
-Ahha, az mindjárt más!-nevettem. Miután kinevettük magunkat, Bill kicsit komolyabb hangra váltott.
-Szóval eljöttök?-kérdezte.
-Persze hogy elmegyünk.-vágtam rá gyorsan.
-Akkor jó. Holnap délután egyre ott leszünk éretetek. Az úgy jó? Vagy jöjjek később, esetleg hamarabb?-kérdezgetett.
-Nem, az pont megfelel.-válaszoltam.
-Rendben. Jó éjszakát, álmodj velem!-kuncogott.
-Meglesz.-kuncogtam én is.
-Akkor jó, én is veled álmodok majd.-éreztem hogy elmosolyodik.
-Jó éjt!-mondtam majd leraktam.
-Na mi volt?-kérdezett egyből Linda. Elmondtam hogy hova megyünk meg hogy mikor, aztán elmentem tusolni. Mikor kijöttem Linda is bement a fürdőbe hogy letusoljon. Én kifésültem a hajam, kicsit rendbehoztam a körmeimet és ki is festettem őket feketére, majd kikészítettem a ruhámat holnapra. Rájöttem hogy ma még nem igazán ettem, és elég éhes vagyok, szóval felhívtam a kedvenc pizzériámat. Mindig sonkás kukoricásat rendelek tőlük, ez a kedvencem, és Lindának is.
-Jó estét, Balogh Erika vagyok.-szóltam bele a telefonba.
-Jó estét, a szokásosat?-kérdezte. Hát igen, már megszoktak engem.
-Igen.-válaszoltam mosolyogva.
-És bejárat vagy ablak?-Kérdezte. Hát ez most elég furán hangzik, de azért kérdezi mert legtöbbször este jövök rá, hogy éhes vagyok, és olyankor nem akarom felkelteni anyuékat, szóval ablakon keresztül kérem. Úgy kezdődött, hogy mindig egy helyes fiatal srác hozta a pizzát, és egyszer mikor ugyanígy este kértem a pizzát akkor hirtelen csak bemászott az ablakomon.
-Bocs, de láttam hogy sötét van az egész házban és csak nálad égett a villany, nem akartam becsöngetni hogy anyudék leharapják a fejem, meg a tied is.-mosolygott.
-Ez jó ötlet! Legközelebb ha ilyen későn kérek pizzát akkor is felmásznál?-néztem rá kérlőn.
-Végülis miért ne?-mosolygott. Kifizettem a pizzát és adtam neki egy jó adag borravalót. Így lett megszokva hogy ablakon keresztül kapom a pizzát.
-Szóval ablak vagy ajtó?-rántott vissza a valóságba a nő hangja az emlékezésemből.
-Ja bocsánat...Ablakon keresztül.-válaszoltam.
-Rendben, 10 perc múlva ott van.-mondta majd lerakta. Fogadni mernék hogy Linda is éhes. Pont ekkor lépett be a szobába.
-Éhes vagyok.-jelentette ki.
-Valahogy éreztem.-mosolyodtam el.
-Rendelünk valamit? Mondjuk pizzát?-kérdezte Linda.
-Már megtettem.-mosolyogtam még mindíg.
-Istennő vagy.-ölelt meg.-Van egy olyan érzésem hogy sonkás-kukoricásat rendeltél.-vigyorgott.
-Na milyen jó megérzéseid vannak.-mosolyogtam.-Viszont most öltözz fel!-mondtam neki, mivel most jött meg a zuhanyból és csak egy törölköző volt rajta.
-Miért?-kérdezte.
-Majd meglátod. Siess, vedd fel a pizsid!-mondtam mire értetlen arcot vágva bement a fürdőbe öltözni. Én a szobában öltöztem, felvettem egy fekete bugyit (azért nem tangát mert azt utálom, fel nem venném soha), és egy fekete-kék spagettipántos, csipkés selyem hálóinget. Mikor kész lettem Linda bejött a szobába és leült az ágyra. Rajta egy fekete sort volt, halványlila spagettipántos toppal. Pár perc csönd majd kopogás az ablakon.
-Szia Dan!-nyitottam ki az ablakot Danielnek, a pizzafutárnak. Ő beugrott rajta majd lerakta a pizzát.
-Jaj de rég láttalak már Erika! Örülök hogy megint itt vagy Németországban.-ölelt meg, amit viszonoztam. Dan nagyon helyes srác, izmos, de nem az a kigyúrt izomagy, emellett vékony, és gyönyörű mosolya van. Rövid, felzselézett sötétbarna  haja van, és barna szeme.
-Igen, én is örülök hogy újra láthatlak.-mosolyogtam.
-És mekkorát nőttél! Kész nő vagy!-mért végig, majd szeme megakadt a melleimen, amire kicsit elpirultam.
-Hogy te még mindig milyen ügyesen mászol fára. Méghozzá pizzával a kezedben!-tereltem a témát.
-Szerinted miért vagyok ilyen izmos?-nevetett.-És ki a kis barátnőd?-mutatott Lindára, aki értetlen arccal nézett felénk.
-Ő Linda, a legjobb barátnőm, szülinapja alkalmából elhoztam magammal.-magyaráztam.
-Ahha. Hát én biztos nem fogok ilyen nagy dolgot kapni születésnapomra. Jut eszembe, holnapután leszek 20 éves, nagy bulit csapok. Nem akartok eljönni?-kérdezte.
-Hát végülis miért ne? Kaját, piát kell vinni?-kérdeztem.
-Hát kéne, de nektek nem kell.-kacsintott rám.
-Tudod hogy pénzben nem szűkölködöm, szóval majd mi is hozunk valamit. Már tudom is hogy mit veszek neked. Majd Lindával együtt kiválasztjuk hogy milyen legyen és kettőnktől kapod.-mosolyogtam.
-Hát, te tudod. Ja amúgy a pizza most a cég ajándéka, mert ez volt a mostani nyár első rendelése tőled, és tudjuk hogy minden héten rendelsz majd tőlünk.-mondta Dan.
-Ohh köszönöm. De a borravalód akkor is jár.-vettem elő a tárcám.
-Kérhetnék pénz helyett most valami mást?-kérdezte miközben megvakargatta a tarkóját.
-Persze, mit?-raktam vissza a tárcám az éjjeli asztalkámra.
-Öhh, Linda, megkérhetnélek rá, hogy egy picit magunkra hagyj minket?-kérdezte Dan Lindát, aki még mindig tök zavart volt, de bólintott és elindult kifelé.
-Köszi.-mondta, majd megvárta míg Linda kimegy.
-Szóóóval...Tudod, nehéz ezt elmondani...De muszáj lesz...Izééé...Tudod te nagyon tetszel nekem.-pásztázta a földet Dan, majd bátortalanul felnézett.
-Ohh...Hát, mindenesetre örülök, hogy elmondtad. De miért nem mondtad előbb?-kérdeztem.
-Hát tudod, 14 éves korom óta dolgozom a pizzériában mivel a nagybátyámé a cég. Emlékszem mikor először jöttem ide, 5 éve, akkor még csak egy 8 éves, aranyos kislány voltál. De aztán láttam ahogy egyre nőiesebb, érettebb leszel, és valami megfogott benned. Már a múlt évben elkezdődött ez az egész. Mikor a nyár végén elmentél, akkor nagyon szomorú voltam, egész idáig csak rád gondoltam, és faltam a nőket, hogy enyhítsem a vágyam irántad. De az utóbbi időben már ez sem segített, szóval ezzel le is álltam már két hónapja. Nagyon hiányoztál!-ölelt meg szorosan.-El sem hiszem, hogy most itt vagyok veled...-suttogta a fülembe majd belebújt a nyakamba. Hirtelen azt sem tudtam hogy mit csináljak. Elég gyorsan ért ez az egész. És hát Billel így mi lesz? Hiszen Dan nagyon helyes, és már egy jó ideje tetszik nekem is, de Billért már kiskorom óta oda vagyok. Nem fogom Billt leváltani Danre, hiszen Billt nagyon szeretem, és minden vágyam az hogy ő az enyém legyen. Mindene vonz engem, a mosolya, a szemei, az orra, a piecingei, a tetkói, a kisugárzása, a törékeny teste, a hangja...
-Dan, én sajnálom, de nekem van valakim...-bújtam ki Dan öleléséből, mire felkapta a fejét.
-Van valakid? Mondjuk gondolhattam volna, egy ilyen gyönyörű lánynak miért is ne lenne párja.-könnyezett be a szeme.
-Jaj Dan, én tényleg sajnálom, mert te egy nagyon vonzó srác vagy, és ha előbb elmondod hogy tetszem...-próbáltam vígasztalni, de nem tudtam befejezni a mondatot mert Dan közbevágott.
-Akkor jártál volna velem?-csillant meg valamiféle remény a szemében.
-Igen, sőt ezt biztosra veszem.-mosolyogtam rá.
-Ohh...Kár hogy nem szóltam előbb... Az a srác nagyon szerencsés, hogy maga mellett tudhat téged.-mosolyodott el keserűen.
-Dan, amúgy sem működne köztünk, hiszen én nem itt lakom, és ha elmennék haza akkor sehogysem tudnánk találkozni. És a korkülönbség is nagyon nagy. Hat év az elég sok.-mondtam Dan szemébe nézve.
-De én megtudnám oldani hogy együtt legyünk! Ha kell oda költöznék Magyarországra, vagy te is költözhetnél hozzám. Hiszen tudod hogy már 2 éve saját lakásban élek. És el is tudnálak tartani téged, ha apád megharagudna ránk és nem adna tovább pénzt.-magyarázott hevesen Dan. Nocsak, ilyen komolyan gondolja?
-Jaj Dan, tudod hogy ez lehetetlen! Hogy költözhetnél Magyarországra, hiszen nem tudod a nyelvet, és munkát se találnál ilyen fiatalon. Arról meg hogy hozzád költözzek szó se lehetne, hiszen ha szakítanánk, akkor nem tudnék hova menni, mivel ezesetben otthonról kitagadnának. És amúgyis, semmi értelme nincs erről beszélnünk, hiszen mint mondtam, nekem párom van, akivel elég komolyra tervezem.-néztem Danra szomorúan.
-Lehet hogy igazad van. Nekem vissza kell mennem dolgozni, de kérhetnék... egy csókot? Hogy legalább tudjam hogy milyen lenne, hiszen egész eddig csak érted epekedtem. Ez lenne az én borravalóm.-nézett rám szomorúan Dan. Egy ideig álltunk egymással szemben, nem tudtam mit tegyek, de a végén lassan elkezdtem közeledni Dan felé, becsuktam a szemem és egy lágy csókot leheltem ajkaira. Kezeimet átfontam a tarkója mögött, ő pedig átkarolta a derekamat és magához húzott. Körülbelül 2-3 percig csókolóztunk, majd elszakadtunk egymástól. Dan nem szólt semmit csak sóhajtott egyet és lehajtott fejjel elindult az ablak felé. Nagyon élveztem a csókot, főleg azt ahogy Dan tartott az erős kezeiben. De nem szabad erre gondolnom, hiszen akármilyen vonzó is Dan, nekem Bill kell. Bill sokkal nagyobb hatással van rám mint Dan. Ledobtam magam az ágyra és egy sóhaj kíséretében behívtam Lindát. Mindent elmeséltem neki, az ablakos ügy kezdetét, a szerelmi vallomást, a csókot...
-Szóval most mondhatni megcsaltad Billt?-kérdezte Linda.
-Még nem is járunk Billel, ez a csók pedig többször nem fog előfordulni. Pedig olyan jó volt...-sóhajtottam. Linda nem szólt semmit, csak átölelt, ami jelen pillanatban nagyon jól esett. Egy darabig így maradtunk, majd ettünk és fogat mostunk. Nem tudtunk aludni, szóval halkan beraktunk egy Miley Cyrus CD-t, énekelgettünk közben, és kifestettük egymás lábkörmeit. Lindáé kék lett, az enyémre meg csak körömerősítőt raktunk, ami adott egy kis fényt is a körmeimnek. Aztán segítettem Lindának kiválasztani a holnapi ruháját és hozzá megfelelő cipőt és kiegészítőket. Én nem készítettem ki a ruhámhoz a cipőt meg a többit, szóval most Lindával az enyémet is kiválasztottuk. Aztán elálmosodtunk és lefeküdtünk aludni. Ez olyan fél tizenegy környékén volt. Direkt beállítottam a telefonom ébresztőre hogy reggel 11-kor csörögjön, mert szeretnék időben elkészülni. Pontban reggel 11-kor csörgött a mobilom. Hmm ez a saját hangom. Felvettem ahogy Bruno Mars Grenade című számát éneklem, és azt állítottam be ébresztőnek. Szerintem nagyon jóra sikereredett, ahhoz képest hogy nincs jó hangom.
-De szépen énekled ezt a számot!-emelte fel a fejét Linda a párnáról majd visszaejtette.
-Köszönöm!-mosolyodtam el, majd kikapcsoltam az ébresztőt.
-Ritkán ébredek ilyen szép hangra.-nevetett fel Linda majd feltápászkodott. Lementünk a konyhába úgy ahogy voltunk. Még kómásan vettem ki a hűtőből két Red Bullt, és leültem Linda mellé az ebédlőasztalhoz. Odaadtam neki az egyik energiaitalt, majd megittuk őket. Mi jóformán erre kelünk fel, ez ilyen önindító Red Bull. Jobb mint a kávé... Azt amúgy is utálom. Miután kijózandtunk, csináltunk piritóst meg tojásrántottát és megkajáltunk. Aztán fogmosás, smink és felvettük az előre kikészített rucikat. Olyan dél körül készen lettünk, szóval addig leültünk az ebédlőasztalnál és vártuk, hogy mikor jönnek Billék. Elvégre nem lenne jó, ha anya nyitna ajtót, és Billel találná szemben magát. Egy előtt pár perccel apa robogott be a lakásba.
-Lányok! Munkába menet vettem egy újságot, és miközben nyugisan olvasgatom az irodámban, mit nem találok benne?-csapja le az újságot az asztalra. Én és Linda az újság fölé hajolunk és döbbenten olvassok a cikket. "Bill és Tom Kaulitz becsajozott?" Ez volt a főcím. Tovább olvastuk. " Bill és Tom Kauilitz tegnap a Black Cat bárban mulatta az időt, két szemtelenül fiatalnak tűnő lány társaságában. Bill és az egyik lány el is tűntek egy kis időre, nem tudni hova, majd visszamentek a bárba. Mikor visszajöttek, a lány nyaka kivolt szívva, szóval nem nehéz kitalálni, hogy mit csináltak kettesben. Vajon Bill Kaulitz megtalálta a szerelmet? Vagy csak egy egyéjszakás kaland volt a fiatal lány? A két lány kilétéről egyenlőre semmit nem tudunk. A nap végén a Kaulitz ikrek kocsival vitték el a két lányt. Vajon haza vitték őket? Vagy magukhoz? Ezt egyenlőre sajnos nem tudni." Voltak mellette képek is, ahogy beszállunk a kocsiba, meg ahogy isszuk a koktélokat és nevetgélünk, sőt azt is lencsevégre kapták ahogy Billnek búcsúpuszit adok az arcára.
-Mit jelentsen ez? Így kell megtudnom, hogy neked van valakid? És már élsz nemi életet?-kérdezte apa. Eléggé ki volt borulva.
-Én nem élek nemi életet, ez csak a sajtó kitalációja! Linda is bizonyíthatja. És azért nem mondtam el mert még nem járok vele, csak ismerkedünk. És amúgy is, mit szóltál volna hozzá? Hogy nyugodtan lányom, csinálj csak amit akarsz?-kérdeztem.
-Talán igazad van.-sóhajtott.-De akkor mi az az kiszívás a nyakadon?-kérdezte apa.
-Arról én tehetek. Megkért hogy vasaljam ki a haját a randira, de véletlenül hozzáértem a nyakához a hajvasalóval és megégettem.-szólt közbe Linda. Jééé ez nekem eszembe se jutott! Méghogy ő nem tud olyan jól hazudni mint én. Hálálkodó pillantást vetettem Lindára.
-Értem. És ma is azzal a Billel mész el?-kérdezte Apa. Hirtelen nem tudtam mit válaszoljak. Mondjam el az igazat? Vagy tagadjam le?