Ez a nap elég húzós volt. Először az erotikus fotózás, aztán David szerelmi vallomása Billnek, utána a paparazzi, most meg anya... Pedig reggel még azt hittem ez egy jó nap lesz. Egy darabig ültünk ott csendben, majd Bill megszólalt.
-Tom...-Bill.
-Mond édes.-néztem rá.
-A lábad hozzáér az Ezredesemhez és ahogy mocorogsz nem hagyod békén szegényt.-nevetett.
-Ohh bocs.-húztam el a lábam.-Ezredes? Így hívod a farkad?-kérdeztem meglepődötten.
-Aha. Miért baj?-kérdezte Bill.
-Nem, csak én is így hívom.-mosolyogtam rá.
-Komolyan? Hogy nekünk mennyire egy rugóra jár az agyunk.-mosolygott vissza majd nyomott egy lágy puszit ajkaimra.
-Hát, nem csoda, hiszen ikrek vagyunk.-adtam neki én is egy puszit.
-De akkor az enyémet átnevezem mondjuk Századosnak. Akármikor készen lesz vigyázzba állni az Ezredes előtt.-mosolygott selytelmesen Bill.
-El is várom katona!-vigyorogtam ördögien. Már jócskán 6 óra körül járhatott mikor felálltunk a kanapéról és elindultunk befejezni a főzést. Körülbelül fél nyolcra készen lettünk és kimentünk a kajával a fedett kertbe. Az ételt leraktuk a hintaágy elé rakott asztalra (amit én cipeltem ki nagy nehezen), és leültünk a hintaágyra.
-Isteni volt.-mondtam Billnek miután befejeztük az evést, és nyomatékul adtam egy csókot a szájára.
-Köszönöm. Na most mit csináljunk? Még nem akarok lefeküdni, csak fél kilenc van.-mondta.
-Tőlem még maradhatunk itt.-mondtam Billnek. Lefeküdtem a hintaágyra, Bill pedig lefeküdt elém. Épp hogy elfértünk, szóval szorosan összebújtunk. Átkaroltam a derekát és elaludtunk. Arra keltem fel hogy Bill lesett a hintaágyról a nagy mocorgásban.
-Lelöksz az ágyról? Így kell bánni a szerelmeddel?-nevetett Bill.
-Hmm, még csak reggel van de te már elemedben vagy.-nevettem én is.
-Hány óra körül lehet?-kérdezte Bill. Rápillantottam az órámra.
-Fél kilenc.-olvastam le az óráról.
-Még csak fél kilenc? Nem fekszünk vissza?-kérdezte.
-De, de akkor a saját ágyunkba menjünk.-válaszoltam majd álmosan felkeltem a hintaágyból. Aztán Billből kitört a röhögés.
-Mi az?-kérdeztem értetlenül.
-Az arcod...elaludtad-nevetett még mindíg-Tiszta kockás.-már a hasát fogta a nevetéstől.
-Neked is.-vágtam vissza kuncogva.
-Nekem?! Jééézusom hol egy tükör?-esett pánikba és beszaladt a házba.
-Csak vicceltem!-kiabáltam be a házba, de még mindíg kint álltam a kertben. Pár perc múlva Bill alakját láttam kijönni a házból a kertbe. Mérges fejjel jött felém.
-Most meghalsz!-szaladt felém majd rámugrott és lelökött a fűbe.
-Te meg kinevettél!-mondtam nevetéstől elfojtott hangon, mivel Bill elkezdett csikizni. Önfeledten nevettünk és csikiztük egymást mint kiskorunkban. Aztán Bill megcsókolt.
-Mmmm ez már hiányzott. A tegnapi nap után jól esik egy kis kikapcsolódás.-mondta Bill és ott a fűben fekve megölelt.
-Igen, néha kell egy kis pihi.-mondtam majd viszonoztam a csókot. Feltápászkodtunk és bementünk a házba. Felmentünk az én szobámba és lefeküdtünk az ágyra. Bill pár perc alatt vissza is aludt, de én nem tudtam. Csak néztem őt, és azt hogy milyen szép. Nemtudom hogy lehet valaki ilyen tökéletes mint ő.
-Miért nézel annyira? Hiszen azt mondtad hogy nem kockás az arcom.-mosolygott rám Bill. Úgy látszik mégsem alszik, pedig én úgy láttam mintha aludt volna.
-Te fent vagy?-mondtam meglepődötten.
-Igen. De te miért nem alszol?-kérdezte.
-Nem tudom. Csak néztelek téged. Olyan szép vagy! Mondták már? Egyszerűen tökéletes vagy minden értelemben. A külsőd és belsőd is tökéletes.-mondtam Billnek mire ő csak szégyenlősen elmosolyodott.
-Köszönöm szépen. Ilyen szépet még senki nem mondott nekem.-mondta Bill.
-Csak az igazat mondom.-vontam meg a vállam, ami tetszhetett Billnek mert forrón megcsókolt. Aztán valaki becsöngetett a házba. Bill olyan hirtelen szakadt el tőlem hogy szinte fájt. Még mindíg a tegnap esti ruhájában volt, ahogy én is. Leszaladt a földszintre és hallottam ahogy csörög a kulcsokkal és kinyitja az ajtót.
-Anya?!-hallottam Bill meglepődött hangját a földszintről. Gyorsan kipattantam az ágyból és lesiettem a földszintre.
-Igen kisfiam. Beszélni szeretnék veletek. Tom itt van?-kérdezte Anya mire abban a pillanatban ott is teremtem.
-Szia Anya! Miért jöttél?-köszöntöttem Anyát. Odaálltam szorosan Bill mellé.
-Én szeretnék beszélni veletek a...izééé...szóval tudjátok...-dadogott Anya.
-A szerelmünkről?-kérdeztem rezzenéstelen arccal.
-Igen.-pirult el.
-Gyere be!-mondtam és elálltam az útból. Anya bejött és leült a fotelbe, Én is Bill pedig a fotellel szemben lévő kanapéra ültünk.
-Szóval...-kezdett bele Anya nagy sóhajjal-Én szeretném ha átbeszélnénk hogy mi is történik most pontosan. Mert nem teljesen értem hogy mi van köztetek.-mondta Anya.
-Előbb illene bocsánatot kérni a tegnap esti viselkedésedért, nem gondolod?-néztem mérgesen Anyára. Eléggé haragudtam rá.
-Hagyd csak, ő csak azt csinálta mint amit minden normális anya az ő helyében.-mondta nekem halkan Bill.
-Nem, Tomnak igaza van. Tényleg nem voltam valami kedves tegnap, és nagyon sajnálom, de meg kell értenetek hogy ez egy nagy hír volt nekem.-mondta Anya.
-Rendben, bocsánatkérés elfogadva.-mondta Bill. Úgy látszik elég kényelmetlenül érezte magát.
-Ugye Gordonnak nem mondtad el?-kérdeztem Anyától.
-Dehogynem, ő nyugtatott le, és ő nyitotta fel a szemem. Először nagyon haragudtam rátok, de ő azt mondta hogy gondoljak bele a ti helyzetetekbe, hogy nektek milyen nehéz lehet. És igaza volt. Nem is tudnám mit csinálnék magammal ha Gordon az egyik rokonom lenne. Főleg az ikrem.-mondta Anya.
-Gordon nem haragudott ránk???-kérdeztük Billel szinte egyszerre, egy jó adag meglepődöttséggel a hangunkban.
-Nem, egyáltalán nem. Azt mondta hogy ő már ez előtt is látta hogy szinte vibrál köztetek levegő, körülbelül tizenhat éves korotok óta. Szerinte csak az anyai büszkeség miatt nem láttam én is. És ebben is igaza lehet. De most kicsit meséljetek magatokról, hogyan törént ez?-kiváncsiskodott Anya. Mindent elmeséltünk töviről-hegyire, és azt is hogy már gyerekkorunk óta szeretjük egymást. Persze a szaftosabb dolgokat, mint például az Aquapark WC-jében történteket nem meséltük el.
-Ezt nem hiszem el! Mint valami romantikus regény.-mosolygott Anya.
-Szóval ez azt jelenti hogy elfogadtad a kapcsolatunkat?-kérdezte Bill Anyától.
-Igen. Persze még egy darabig furcsa lesz a helyzet, de idővel megszokom.-mondta Anya mosolyogva. De most gyertek át hozzánk, Gordon is kíváncsi arra hogy hogy jötettek össze. És főztem nektek Bolonyai spagettit.-mondta Anya.
-Rendben. Akkor felmegyünk és átöltözünk.-mondtam.
-Én itt megvárlak titeket.-mondta Anya, majd elvett a dohányzóasztalról egy magazint és olvasgatni kezdte. Felmentünk Billel az emeletre, és elvonultunk külön-külön a saját szobánkba. Körülbelül tíz perc alatt készen is lettem. Lementem Anyuhoz, de Bill még nem volt sehol. Ekkor csengettek.
-Majd én nyitom!-mondtam és kinyitottam a bejárati ajtót.
-Csomag érkezett Bill és Tom Kaulitz nevére.-jelentette a postás.
-Áhh köszönöm, én vagyok Tom Kaulitz.-mondtam majd aláírtam egy papírt és bezártam az ajtót. Csak nem az erotikus fotózás képei? Kinyitottam a csomagot és amit először megláttam benne az egy negatív volt. Aztán megláttam benne a képeket rólam és Billről.
-Ki volt az?-kérdezte Bill aki ekkor jött le az emeletről.
-Csak a postás. Megjöttek Paulo képei.-válaszoltam.
-Óóó azok a képek?-mosolygott rám pimaszul.
-Igen, azok a képek.-mosolyogtam vissza.
-Milyen képek?-hallottam Anya hangját a nappaliból.
-Áhh semmi.-feleltük szinte egyszerre Billel.
-Készen vagytok? Mehetünk hozzánk?-kérdezte Anya.
-Persze.-mondtam és becsuktam a dobozt majd leraktam a nappaliban lévő dohányzóasztalra. Elmentünk Anyáékhoz és beszéltünk Gordonnal. Elmeséltünk neki mindent, és elmondta hogy ő már rég óta észrevette rajtunk hogy nem úgy viszonyulunk egymáshoz mint két ikertestvér.
***Eközben Davidnél***
"Már este óta csak azon jár az agyam amit Bill mondott. Hogy neki párja van... Érdekes, ha már annyira szeretik egymást akkor az anyja hogyhogy nem tud róla? Talán szégyelte? Lehet... Megkell tudnom hogy ki az! Nem bírom ki! Lehet, hogyha kiiktatnám az illetőt, akkor összejönne velem. Meg kell próbálnom! Átmegyek és beszélek vele." Ezek a gondolatok kavarogtak David Jost fejében, miközben éppen átöltözött. A férfi nemsokkal ezután gondterhelt arccal lépett ki lakásából és beült kocsijába. Elindult a jól ismert úton Billék háza felé. Mikor odaért, nem látott senkit, de tudta hogy a levelesláda aljában lévő résbe van elrejtve a ház pótkulcsa. Egyszer mikor itt volt a banda mert rendeztek egy kis ünnepséget, akkor eltűnt a kulcs, és David látta ahogy Tom onnan veszi ki a pótkulcsot. A férfi nagy mosolyojjal nyugtázta magában hogy a kulcs ott van. Kivette és kinyitotta az ajtót. A házban szerencséjére senki nem volt. Így legalább tudott kicsit kutakodni. Az első dolog amit meglátott az egy csomag volt a nappaliban lévő dohányzóasztalon. Billnek és Tomnak címezve. Kinyitotta és legnagyobb meglepetésére képeket talált benne Billről és Tomról. Billen valamiféle nyuszis jelmez volt, amit a férfi roppant szexisnek tartott, Tomon pedig valami lenge öltözet. A férfi irigyelte Tomot, hiszen ő még fiatal és izmos, nem úgy mint David. Az első képen csak álltak ebben a ruhában, nagyon-nagyon közel egymáshoz. Aztán a következő képen ölelték egymást, és utána egyre cifrább dolgokat is csináltak. David szája elé kapta a kezét, és elejtette a dobozt. Pár percig csak állt ott némán, és megpróbálta feldolgozni a látottakat. Aztán megpillantott egy levelet, kiesve a dobozból. "Paulótól a gerlepárnak". Ez állt a borítékon. " Kedves Bill és Tom. Itt vannak a képek. Elküldtem a negatívot is, nehogy rossz kezekbe kerüljön. Remélem szerintetek is jól sikerültek a képek, mert szerintem isteniek lettek. Öröm volt együtt dolgozni veletek. Puszil: Paulo."-olvasta fel David a sorokat. Mostmár aztán végképp nem értett semmit. Legrosszabb gyanúja most beigazolódni látszik. Bill és Tom járnak, és ő ez ellen nem tehet semmit! A férfi gyorsan összekapkodta a földről a dobozból kiesett képeket, és visszarakta őket a helyükre. Kiment a házból és bezárta az ajtót, majd visszarejtette a pótkulcsot a levelesláda aljában lévő résbe. Úgy érezte mintha figyelnék, szóval amilyen hamar csak tudott elhajtott a kocsijával. Hagyott egy üzenetet Bill mobilján, miszerint minnél hamarabb találkozniuk kell.
***Tom szemszögéből***
Miután mindent elmeséltünk Gordonnak, leültünk enni. Már rég nem evett együtt az egész család, főleg hogy a HC turnénak nemrég lett vége. Bill egyfolytában simogatta a combom, kíváncsi volt meddig bírom ki anélkül hogy megcsókolnám vagy hozzáérnék. De én visszavágtam, mert egy idő után hirtelen odanyúltam a Századosához és megmarkoltam, mire ő megugrott a széken.
-Mi az kicsim?-nézett rá Anya.
-Áhh...izééé...semmi csak mintha valami bogár mászott volna a lábamon.-mondta majd megrúgott az asztal alatt.
-Aúúú.-kiáltottam fel.
-Na és veled mi van fiam?-nézett rám Gordon.
-Ez a hülye megrúgott!-mutogattam Bill felé.-Anya szólj rá!-nyafiztam.
-Kisfiam ne bántsd a testvéredet.-szólt nyugodtan Anya.
-De... Ő... izééé.-mondta Bill zavartan.
-Akkor is te kezdted.-mutogattam rá.
-Jólvan na!-mondta majd meguszilta az arcomat. Nemsokára megettük az ételt és felálltunk az asztaltól.
-Nagyon finom volt köszi.-mondtam Anyunak. Ekkor Bill telefonja üzenetet jelzett. Gyorsan kivette a táskájából és megnézte.
-David az. Azt írja hogy sürgősen beszélnünk kell. Neked, nekem és neki.-mondta Bill pár másodperc csönd után. Elköszöntünk Anyáéktól és elindultunk haza. Ha Anyutól akarunk menni a stúdióba akkor először haza kell mennünk mert a stúdió pont ellenkező irányban van mint Anyuék háza.
-Miért kezdted el simogatni a combom?-kérdeztem már a kocsiban ülve.
-Kíváncsi voltam meddig bírod magad tartani Anyáék előtt. De te miért fogtad meg a farkamat?-nézett rám vissza Bill.
-Mert te hergeltél azzal hogy simogattál.-mosolyogtam majd adtam neki egy csókot.
-Itt állj meg!-mutatott Bill egy árnyas, fákkal eltakart parkolóra.
-Minek?-kérdeztem értetlenül.
-Majd meglátod.-mondta. Beálltam a parkolóba.
-Na és most mit akarsz?-kérdeztem.
-Ezt.-mondta majd kivett a táskájából egy kotont és meglengette előttem.
-Bill te magadnál vagy?!-kérdeztem tőle.
-Miért? Nem akarod?-kérdezett vissza.
-De, de nem egy kényelmetlen autóban. Hiszen nekünk ez lesz az első. És amúgyis Dave vár minket.-mondtam neki majd kicsit arrébb húzódtam.
-Tudod mit? Nem érdekel. Én most akarom!-mondta majd rámvetette magát. Beült az ölembe (ami elég nehéz lett volna a kormány miatt, de amilyen vékony Bill...) és szájon csókolt, nyelve vadul tekergett a számban.
-Bill!-ziháltam mikor végre kiszállt a számból.-Most nem lehet, sietnünk kell!-mondtam de ő csak csóválta a fejét.
-Leszarom!-mondta majd nyelve áttért a nyakamra. Éreztem ahogy kiszívja a nyakam, és hangosan felnyögtem.
-Mmm tudtam hogy ez tetszeni fog.-suttogta a fülembe, majd megharapta a fülcimpámat. Elkezdte lehúzni rólam a pólót és közben vadul csókolt.
-Szeretlek Tom!-mondta majd újra megcsókolt. Levette a pólóm és ledobta a hátsó ülésre.
-Én is Bill baba.-motyogtam halkan, mert kezdtem teljesen elveszteni a fejem. Ha Bill ilyen vad akkor mindíg teljesen elvesztem az önkontrollt. Levette a saját szűk pólóját és azt is hátradobta az enyém mellé. Csókolgatni kezdte a mellkasom és simogatta a hátamat. Belecsókoltam a nyakába és beszívtam az illatát.
-Ahhh...-nyögött Bill mély hangon. Imádja ha a nyakát csókolgatom. Aztán szájoncsókoltam és kezdtem egyre jobban beleélni magam a dologba. Szívogattam és harapdáltam a nyakát, ami a hangokból ítélve tetszett neki.
-Nem lenne kényelmesebb a hátsó ülésen? Ha már luxus BMW.-m van akkor élvezzük ki a nagy teret.-mosolyogtam pimaszul.
-Rendben.-lihegett Bill. Kiszálltunk a kocsiból és Bill ott a nyílt terepen levette a farmerját.
-Mit csinálsz?-kérdeztem Billtől.
-Itt kényelmesebben le tudom venni.-jött a válasz.
-Ez jó ötlet.-mosolyogtam majd én is levettem a nadrágom és bedobtam az első ülésre. Befeküdtem a hátsóülésre és vártam Billt, aki pár másodpercen belül már a hasamon ült. Megcsókolt és közben simogatta az Ezredest. Én szenvedélyesen visszacsókoltam és elkezdtem lehúzni róla az alsónadrágot, ami nemsokára az első ülésen találta magát. Megfogtam Bill már jócskán vigyázban álló Századosát és elkezdtem húzogatni rajta a bőrt, amit Bill hangos nyögésekkel nyugtázott. Közben csókolgattam a nyagát. Elkezdtem óvatásan szívogatni a fehér bőrt a nyakán, és a kezemmel egyre gyorsabb tempót diktáltam.
-Tooom...Ahh...Én még nem akarom hogy vége legyen...-lihegte halkan. Még mindíg kényeztettem Bill Századosát, de közben óvatosan bedugtam Billbe az egyik ujjamat. Úgy tűnt meg se érzi. Egy darabig tágítgattam, majd bedugtam a másik ujjam is. Bill fájdalmasan felnyögött, de alig lehetett hallani. Miután éreztem hogy eléggé kitágult és már nem feszítí meg magát, óvatosan ráültettem az Ezredesre. Bill megint fájdalmasan nyögött fel, hosszú körmeit pedig a hátamba mélyesztette. Egyik kezemmel még mindíg Bill Századosát kényeztettem, a másikkal pedig az alhasát masszíroztam. Pár perc után éreztem hogy már nem feszítí magát, és megszokta az érzést, szóval nagyon lassan elkezdtem mozogni benne. Látszott rajta hogy még mindíg fáj neki.
-Abbahagyjam?-fürkésztem Bill arcát.
-Nem!-tiltakozott Bill. Még mindíg csak nagyon lassan és óvatosan mozogtam benne, de egy pár perc után már nem láttam Billen hogy fájna neki, sőt élvezte amit csinálok, ezért picit gyorsabb tempóra váltottam. Hallottam Bill mély nyögéseit, amik egyre hangosabbak és hangosabbak lettek. Közben lehajolt hozzám és megcsókolt. Éreztem hogy már nem kell sok hozzá hogy elmenjek. Gyorsabb tempót diktáltam, de Bill még így is pár másodperccel hamarabb ment el mint én. Erőtlenül dőlt le rám, közben szaporán vette a levegőt.
-Isteni voltál Tom cica.-zihálta a fülembe.
-Te is Bill baba.-mondtam neki, mire ő csak mosolygott.
-Te Tom! Az óvszert elfelejtettük.-mondta Bill ijedten.
-És? Csak nem attól félsz hogy terhes leszel?-nevettem.
-Nem, csak óvszerrel higiénikusabb.-mondta Bill.
-Nem érdekel.-csókoltam meg boldogan. Lassan felöltöztünk és elindultunk haza. Otthon mindketten lefürödtünk. Én épp kész lettem a fürdéssel mikor csöngettek.
-Szia Travi!-köszöntöttem.
-Szia édes! Figyelj, csak jöttem szólni hogy míg nem voltatok itthon jött valaki. Ha jól láttam akkor David volt az, a menedzseretek. Bement a házba és mikor kijött akkor nagyon zavartnak tűnt. Gondoltam jó ha szólok.-mondta Travi, miközben lányosan csípőre tette a kezeit.
-Áhh köszönöm Travi.-mondtam neki.
-Ja és még valami. Tudod mondtam neked hogy jönni fog a TH Fan haverom.-kezdett bele Travi.
-És?-kérdeztem türelmetlenül.
-Hát hamarabb jött és már itt van. Jennynek hívják és most mondtam meg neki hogy ti itt laktok. Szeretne talizni veletek.-mondta Travi.
-Persze, benne vagyunk. Csak nem most, mert sietnünk kell Davehez. Majd estefelé, jó?-kérdeztem Travitól.
-Persze, köszike. Na pucca neked is meg Billcikének is.-mondta majd a seggét riszálva elment. Becsuktam az ajtót és megfordultam, de erre Bill meztelen testével találtam szembe magam.
-Mit csinálsz?-kérdeztem miközben megnyaltam a szám szélét.
-Mégegyszer akarom!-jelentette ki Bill.
-Jaj Bill így is már ott kéne lennünk. Azt mondta hogy siessünk.-mondtam neki, de nem bírtam ki hogy ne csókoljam meg.
-Nem kellek neked?-komorodott el Bill.
-Jaj dehogynem! De nem most. Mostmár tényleg nincs rá idő. De esküszöm bepótoljuk, jó?-öleltem meg.
-Na jó.-sóhajtott Bill-Megyek felöltözöm.-mondta majd el is tűnt az emeletre vezető lépcsőn. Körülbelül 15 perc múlva beeindítottam az autó motorját és elindultunk Billel a stúdióba. Szerencssére jó volt a közlekedés, nem volt dugó és így hamar elértünk a stúdióba. Leparkoltuk a kocsit és bementünk az épületbe. David nem volt éppen jó kedvében. Kezével intett hogy kövessük az irodába.
-Üljetek le!-mutatott az íróasztala előtt lévő bőrfotelekre. Pont négy volt, hogy az egész banda elférjen, de most csak ketten voltunk. Leültünk egymás mellé.
-Legszívebben leütném amiatt amit neked mondott! Vagy bemosnék neki egyet-kettőt.-suttogtam Bill fülébe, miközben ökölbe szorult a kezem.
-Nehogy nekironts!-nézett rám Bill tekintélyt parancsoló szemmel. Megadóan néztem rá, majd feljebb húztam a nyakamon az ingem gallérját hogy még csak véletlenül se látszódjon ki alóla a kiszívott nyakam. Bill is megigazgatta a divatsálját, ami szintén azért volt rajta hogy eltakarja a nyakán éktelenkedő lila foltokat.
-Azért hívtalak ide titeket mert beszélni szeretnék veletek a kapcsolatotokról.-kezdett bele David komolyan. Hogy érti azt hogy kapcsolatunkról? Csak nem...? De nem, az nem lehet! Vagy mégis?
-Milyen kapcsolatunk?-kérdeztem vissza.
-Tudod te azt jól...-halkult el David.
-Nem, nem értem miről beszélsz. Te beszívtál David vagy mi van?-csóváltam a fejem, próbáltam poénra venni a dolgot.
-Dehogyis szívtam be te tökkel ütött! Nagyon is jól láttam a házatokban lévő képeket! Valami Paulo csinálta őket. Igazam van?!-nézett ránk David dühösen. Látta hogy nem igazán tudunk erre mit mondani szóval tovább folytatta.
-És ha már a beszívásnál tartunk, nem én vettem be Viagrát a Koreai HC Turné alatt. Mi van, nem állt fel a nőkre a farkad?! Csak nem ezért kellett neked Bill?!-dühöngött David.
-Ne beszélj így Billről!-kiabáltam neki. David felállt a székből és az ujjával mutogatott.
-Miért ne?! Nem én járok a saját ikremmel! Ez undorító!-kiabált ő is. Én is falpattantam a székből és úgy folytattam a vitatkozást.
-Ez undorító?! Te egy öregember vagy és neked is ő kéne! De soha nem kapod meg mert ő az enyém! Jó lesz ha ezt megjegyzed egy életre!-ordibáltam. Látszott hogy ez betalált Davidnél. A feje teljesen elvörösödött.
-Na akkor most mi van?! Máris nem vagy olyan nagy legény igaz?! Bill elmondta hogy mit mondtál neki. Chhh. Szánalmas.-néztem rá lenézően.
-Tom hagyd abba!-mondta Bill.
-Még véded?!-háborodtam fel.
-Nem védem, csak nem akarom hogy verekedés legyen.-magyarázta Bill előbbi mondatát.
-Akkor sem értem hogy vagy képes...Áhh. Hánynom kell tőletek!-mondta.
-Nekem meg attól kell hánynom ahogy nézel Billre! Ő az én szerelmem, és nem adom senkinek! Örök életemre ő lesz mindenem, és te ezen nem változtathatsz!-vitatkoztam tovább. De Davidnél valami elpattanhatott, mert nekem rontott. Pár másodperc alatt a földön találtam magam, a szám pedig vérzett. Úgy látszik felszakadt.
-Te szemét állat!-kiabáltam majd behúztam egyet a szeme alá amitől megszédült. Felülre kerekedtem és ütöttem tovább az arcát.
-Tom hagyd abba még megölöd!-fogott le Bill. Hihetetlen hogy mennyi erő van benne, egyáltalán nem látszik rajta. Mozogni sem tudtam, olyan erős volt a szorítása.
-Dehogy ölöm meg, csak megmutatom ki a főnök. Egy életre megtanulja hogy ne kezdjen ki velem.
-Hagyd már, inkább hívjunk egy mentőt és menjünk haza. Ellátom a sebeidet.-mondta. Annyira szelíd és egyszerre kétségbeesett volt a hangja hogy nem bírtam nemet mondani. David még mindíg kábultan feküdt a földön, orrából és szájából szinte ömlött a vér. Hívtunk egy mentőt és hazasiettünk. Délután kettő körül értünk haza. Azóta sem állt el a vér a számból.
-Uhh ez nagyon vérzik.-mondta Bill miközben papírzsepivel törölgette a szám szélét. -Teljesen felszakadt, szinte az ínyedig. Várj mindjárt jövök!-mondta majd kiszaladt a házból. Pár perc múlva Travival tért vissza.
-Na őt minek hoztad?-kérdeztem.
-Nem emlékszel, Travi mesélte nekünk hogy sebész diplomája van. Még nevetett is hogy ott az oklevele róla, és csak porfogó, mert a szülei erőltették rá ezt a szakmát.-magyarázott Bill.
-Jééé tényleg.-emlékeztem vissza.
-Jaj Tomcsi mit csináltál magaddal? Ez teljesen beszakadt, varrni kell.-sopánkodott Tarvi.
-Szó sem lehet hogy hozzáérj! A végén még teljesen összevarrod a számat és nem tudok majd beszélni.-tiltakoztam.
-Tomcika, nem lesz baj, tényleg tudom mit csinálok. Csak nem szeretem csinálni, de ez most nem tartozik ide, neked szívesen megcsinálom. És amúgyis, jobb lenne ha elmennél a kórházba és lehozná a sajtó hogy szétvertek?-nézett rám Travi kérdőn.
-Na jó csináld.-adtam meg magam.-De nem vertek szét! A verekedőpartnerem sokkal többet kapott tőlem mint én tőle!-tiltakoztam.
-Jól van, csak az a fő hogy minnél hamarabb megcsináljam.-mondta Travi.
