Akármilyen mocskos, akkor is jó veled lenni...

Tokio Hotel, twincest, szerelem, dráma és vámpírok. És mindez itt, egy helyen! :D

Friss topikok

Linkblog

Épp ott tartottam, hogy ha nem érkezik segítség, akkor az illető szabadulni fog karjaim közül, mikor végső megoldásként elengedtem, ám sálát erősen fogtam, és ahogy elakart futni, az lesiklott arcáról, amit én nem láttam, hisz nekem háttal volt, de Linda még épp meglátta mielőtt az idegen végleg elszaladt volna, és utánakiabált:- Bill!!! Az idegen hirtelen megállt, mint aki kővé dermedt, nekem pedig fogalmam sem volt mi folyik itt. Méghogy Bill? AZ A BILL???

 

 

Az az illető lassan megfordult, és megláttam az ismerős mogyoróbarna szemeket... Bizony... Ez Bill... De mi a francot keres itt? És miért követ? Nem értem ezt az egészet! Mintha külső szemlélő lennék.
-Bill...?-suttogtam magam elé. Bill arcán lefolyt egy könnycsepp, és elszaladt onnan.
-Mi a jó életet keresett ez itt?-kérdezte Linda döbbent arccal, némi haraggal a hangjában.
-Őszinte legyek? Fogalmam sincs.-mondtam halkan, majd egy könnycseppet éreztem az arcomra folyni. Aztán még egyet és még egyet.
-Csss... Ne sírj...-ölelt át Linda.
-Miért nem hagy minket békén?! Miért fájdítja a szívem? Miért nem képes eltűnni?-kérdeztem sírva.
-Ne mondj ilyet! Te magad sem akarhatod, hogy eltűnjön. Hiszen szerelmes vagy, nem?-mosolygott szelíden Linda.
-De ezzel csak fájdalmat okoz nekem, érted? Mert tudom, hogy nem lehet az enyém.-magyaráztam szorosan öleleve Lindát, és még mindig záporoztak a könnyeim. Linda nem szólt semmit, csak ölelt, és most nem is kellett más. Ez többet ért minden szónál... Pár perc alatt egész megnyugodtam.
-Szerintem hagyjuk a mozit. Menjünk haza.-nézett Linda a szemeimbe, és elsimított egy hajtincset az arcomból. Bólintottam egy aprót, és elindultunk a kijárat felé. Mikor kiértünk, hívtunk egy taxit, és elindultunk hazafelé.

***

-Végre itthon!-léptem be az ajtón, kicsit jobb kedvvel mint ami eddig volt. Linda egész úton szórta a poénokat, még a taxisofőr is nevetett.
-Jaja.-mosolyott Linda. Levettük a cipőnket és bementünk a nappaliba, ott azonban azonnal lefagyott a mosoly az arcomról. Bill és Tom ott ültek a kanapén, apám pedig a kanapé mellett állt. Ahogy megláttak minket, felálltak a kanapéról, és kissé zavartan pillogtak ránk.
-Sziasztok...-köszönt Bill halkan.
-Ti meg mit kerestek itt?!-kérdezte Linda elég gorombán, és egyből átkarolt, mivel látta, hogy mindjárt itt helyben elsírom magam. Csodálom őt, hogy ilyen nagy lélekjelenléte volt.
-Mi... Szeretnénk bocsánatot kérni...-mondta Tom lehajtott fejjel.
-Bill, miért követtél minket?-szegezte neki Linda a kérdést.
-Igazából felváltva követtünk titeket. Egyik nap én, másik nap Bill.-válaszolt Tom Bill helyett.
-És azért, mert hiányoztatok.-fejezte be Bill.
-Nem lett volna egyszerűbb eljönni ide és megbeszélni a dolgot?-kérdeztem most én.
-De, de nem hittem volna, hogy Bill olyan pancser, hogy simán elkapjátok.-vakargatta Tom a tarkóját, Bill pedig szokásához hűen elpirult.
-Az a lényeg, hogy mi tényleg nagyon kedvelünk titeket, és szeretnénk bocsánatot kérni azért, mert olyan hülyén viselkedtünk. Elvégre nem a kor számít, hanem az, hogy mennyire vagytok lelkileg érettek, márpedig ti egyáltalán nem vagytok gyerekesek. Jó persze ti is tudtok gyerekként viselkedni, de mi is, mind a mai napig, szóval ez szerintem nem olyan nagy probléma.-mosolygott Bill.
-Érett a felfogásotok is, és lehet veletek komolyan beszélni. Persze azt is tudjuk, hogy így nagyon türelmesnek kell majd lennünk, de szerintem megoldjuk. Tehát mit szóltok? Újrakezdhetnénk?-kérdezte Tom. Én hirtelen nem is tudtam mit kinyögi. Ez most komolyan megtörténik, vagy álmodok?
-Mi is hibásak vagyunk, mert nem mondtuk el a korunkat. De ha elmondtuk volna, akkor most nem lennénk itt, mert már az elején elfelejtettetek volna minket.-mondta Linda.
-Persze, és mi ezt meg is értjük, egyáltalán nem haragszunk érte.-szólt közbe Bill.
-Figyelj Bill... Már jó ideje az volt az álmom, hogy találkozzak veled. És ez megtörtént. Nem tudom, hogy azért, mert évek óta ezt kívánom a születésnapomra, vagy azért, mert szerencsés ember vagyok, esetleg azért, mert így rendelte a sors. De megtörtént. És pont ezért esett annyira rosszul az, hogy elhajtottál. Hogy csak így itt hagytál, egy ilyen apróság miatt. És mi van ha komolyabb problémáink lesznek majd? Újra és újra elhagysz? Míg meg nem unom, és nem fogadlak vissza többé? Nem akarok esélyt adni rá, hogy mégegyszer összetörhesd a szívem és az álmaim.-mondtam komolyan, azt nézve, mi Bill reakciója.
-Ne...Erika ne mond ezt! Ígérem, soha többé nem teszek hasonlót!-jött hozzám közelebb Bill, majd megállt előttem. Úgy láttam kicsit hezitált, majd lassan hozzámhajolt, átölelt,  és úgy folytatta.- Légyszives, ne hagyj el egyetlen rossz döntés miatt.-suttogta a fülem mellett.
-Na jóóó, mi most kimentünk.-somfordáltak ki a többiek. Biztos zavarban voltak.
-Bill...-suttogtam elgyengülten. Már attól majd' elolvadok, hogy átölelt, hogy tudom, hogy itt van velem, mellettem...
-Nem szeretnélek elveszíteni.-súgta a fülembe.
-Én sem téged.-bújtam bele a nyakába.-Amúgy Bill... Hogy a francba kerültél ide?-kérdeztem, teljesen nem odaillően. Bill halkan felnevetett.
-Apud engedett be. Bár az elején meg akart minket folytani.-nevetett.-De elmondtuk, hogy miért jöttünk. És rábólintott.-fejezte be mondókáját.
-Értem.-mosolyodtam el.
-Figyelj Erika... Járnál velem?-kérdezte Bill halkan. Egyből felkaptam a fejem.
-Ezt komolyan megkérdezted? Hát nem egyértelmű?-mosolyogtam, majd adtam egy apró puszit a szájára.
-És... Megcsókolhatlak? Vagy neked az még korai lenne? Mert ha igen akkor én megértem.-hadarta Bill.
-Bill... Ma csak ilyen butaságokat tudsz kérdezni?-közelítettem ajkai felé, mire elmosolyodott, és lehajolt hozzám. Ajkaink óvatosan érintették a másikét, s lassan egybeforrtak. Bill nyelve végigszántott ajkaimon, jelezve, hogy nyissam szét azokat, amit habozás nélkül meg is tettem. Karjaim lassan felkúsztak Bill nyaka köré, az ő karjai pedig a hátamról lejjebb csúsztak... Egyik kezemmel rácsaptam az ő kezére, mire belemosolygott a csókba, és kezei visszacsúsztak a hátamra, azonban ezúttal a fölsőm alá.
-Nem bírsz a véreddel?-szakadtam el tőle lihegve, nagy vigyorral az arcomon.
-Bocs.-motyogta elpirulva.-A többiek hova tűntek?-nézett körbe Bill meglepődve.
-Nem tudom... Motyogtak valamit, aztán meg nem figyeltem.-mosolyodtam el.
-Hehe, magunkra hagytak minket.-hajolt le hozzám még egy csókra.
-Meg kéne keresni őket, nem?-kérdeztem tőle miután elváltak ajkaink.
-Jah...-engedett el, majd megfogta a kezem, és úgy mentünk ki a konyhába, hátha ott vannak. És bizony, ott voltak. Apa valami újságot böngészett, Tom és Linda pedig beszélgettek.
-Látom kibékültetek.-húzta nagy mosolyra száját Linda, mikor meglátta összekulcsolt kezeinket.
-Igen.-mosolyodtam el.
-Azért remélem több ilyet nem csinálsz Erikával. Mert véletlenül eltemetlek élve.-morogta apa az újság mögül. Akaratlanul is elvigyorodtam mikor megláttam Bill rémült arcát.
-Nyugi, csak viccel.-nyugtattam Billt, mire felsóhajtott.
-Nem.-mondta apa nemes egyszerűséggel, még mindig a napilap mögül, Bill pedig ismét kissé ijedten pillantott rám. Majdnem elröhögtem magam, de inkább bent tartottam, mert nem akartam kegyetlennek tűnni. De Bill akkor is nagyon cuki ilyen kis rémült cicus fejjel! Meg lehet zabálni, hihi.
-Gyere Bill, megmutatom a szobám. Úgyse voltál még nálunk. Lindával egy szobában alszunk, Tom, gyere te is.-invitáltam őket. Mind elindultunk a szobámba, kivéve apát, aki belemerült az újságjába. Pár percen belül úgyis biztos elmegy dolgozni.
-Uhh...ez...tele van velünk.-nevette el Bill a végét, mikor meglátta a szobám, kiplakátolva a Tokio Hotellel.
-Öhm..ja...-pirultam el. Ha tudom hogy még visszajönnek, leszedem ezeket az izéket...
-Erika, ígérem, hogy mostantól mindig melletted leszek. Tehát ezek már nem fognak kelleni.-tépett le egy plakátot, és összehajtogatta.-Legyen ez a zálog. Vedd úgy, hogy amíg ez nincs a faladon, én addig foglak szeretni.-mosolyodott el, majd betűrte a posztert a zsebembe. És az a poszter, soha, de soha nem került vissza a falamra.

                                                        VÉGE

Méghozzá végérvényesen vége, mivel befejezem a blogot. Ennyi, kész, vége. Bár igaz, még legalább kétszer ennyi lett volna, mert volt hozzá ihletem. De nem baj. Úgyis csak kőkemény 3 ember olvas... Hogy őszinte legyek, kár, hogy így lett vége, de ez van, ezt dobta a gép. Nem látom valószínűnek. hogy folytatom ezt a blogot, de ki tudja :) Talán egyszer. Viszlát!

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://twcforever.blog.hu/api/trackback/id/tr673086039

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Eva Kaulitz 2011.07.21. 13:55:44

Na jó, most baromira ideges lettem. Ezt már most azonnal felejtsd is el.
Szerintem ne add ezt a blogot és így ezt a történetet. Nem 3 ember olvassa a blogodat ha jóval többen, csak ide ennyien komizunk.(Meloddy is, ha visszajön a nyaralásból tuti elolvassa az egészet, én már csak tudom, hiszen ismerem.) Szerintem szépen fejezd be ezt a novelládat és aztán folytasd a twc-set, meglátod azt már többen fogják komizni is. Én is számtalanszor gondoltam rá, hogy befejezem a blogom, mert nem sokan olvassák, ám akik olvassák azoktól olyan sok szeretettet és biztatást kaptam, hogy már csak miattuk sem mondanék le róla, ráadásul szeretek is írni így felesleges lenne.
HA új blogot kezdenél, lehet sokan, akik pl. most is olvasnak, nem találnak meg téged, így már rájuk sem számíthatnál, és kitudja ott, ennyi olvasód sem lenne. Egy új blog kezdése ismeretlenként nagyon nehéz.
Kérlek fontold át alaposan és ne hagyj minket cserben. Fantasztikus író vagy, ezt már bizonyítottad számtalanszor az évek során. Tudod te is jól, hogy én végig követtem mind a két blogodat is. Régóta ismerlek és tudom, hogy te sem akarod ezt így lezárni és túllépni rajta, egyszerűen most összejött minden körülötted és talán úgy érzed senki sincs melletted, veled. Pedig mi itt vagyunk. Ne akard ezt csinálni se velünk, és főként nem MAGADDAL!
Bocsi, hogy ennyit pofázok, csak egyszerűen törölni akarom még a gondolatát is ennek a hülyeségnek. Úgy, hogy maradjunk annyiba, hogy várlak/VÁRUNK ITT ennek a novellának a folytatásával ERIKA INO-ként!!!!!!

Erika Ino 2011.07.21. 14:13:53

Eva, örülök hogy próbálsz lelket önteni belém, rendesen megkönnyeztem amit írtál. De már elhatároztam, hogy újra kezdem az egészet, amit ezzel a bloggal nem tudnék megcsinálni. És pont az a cél, hogy az eddigi olvasóim ne találjanak rá az újra. Ha valakit nagyon érdekel, ott a facebookom, ott megtalál, és ha tényleg érdekli, megmondom hogy mi az új blogom címe. Könnyebb újrakezdeni, mint a régit újra befuttatni. Abban igazad van, hogy nem így szerettem volna befejezni, de ez van. És nem azért írtam azt hogy befejezem, mert azt várom, hogy ettől itt több olvasóm lesz, vagy azt, hogy elkezdjetek dicsőíteni hogy hú de jó író vagy, (szóval ez fölösleges is) hanem azért, mert tényleg így gondolom. Minden esetre köszönöm, hogy írtál, és hogy te végig mellettem voltál.

Th Angel 2011.07.21. 14:40:43

Te meddig akarsz ékni?
Velem még találkozol ha másutt nem a Pennában és én közönség előtt is szívesen kitekerem a kicsi nyakacskádat.
Amúgy szere van!:D
De meg foglak folytani mert a TWC-s történetben nem derült ki, hogy Bill mibe öltözött át és az engem nagyon érdekel. szip-szip :'(
Ez nem ér Erika! Mis zeretünk. És attól, hogy csak 3-an kommentelnek? Biztos, hogy sokkal de sokkal többen olvasnak.
Te mióta olvasod Meloddy blogját? Lényeg a lényeg. Látod, hogy neki is csak páran kommentelnek és mégis folytatja. Nekem 3-an olvassák rendszeresen vagy valahogy hasonlóan és legtöbbször csak Evától kapok komit.
És mi van ha ne adj Isten nem találom meg az új blogod? Én belehalok. Leszúrom magam vagy kiugrom az ablakomon (2 emelet magasan van).
Jaj, Erika!
Mennyi mosolyt és örömöt okoztál nekem ezzel a bloggal. Különösen mikor írtad Bill playboy jelmezét én meg utánna láttam róla nyuszifüles képet és a földön fetrengtem a röhögéstől. Én mindjárt el fogom magam bőgni. Komolyan újra akarsz kezdeni mindent? Ezt meg itthagyni?
Hát ha tényleg így döntesz akkor én nagyon de nagyon sok sikert kívánok a folytatáshoz!!! Remélem az új blog is annyi örömet fog neked okozni mint ez és remélem azt is megtalálom! Puszim!
ui.: Augusztusban tali

Erika Ino 2011.07.21. 15:10:12

Előre félek a Pennától :P Igen, tényleg újra kezdem, már ha tudom, mert lehet, hogy addigra megölsz xD Juj, a nosztalgia... Régi szép idők :) Meloddy blogjára pár napja akadtam rá amúgy :) Elvégre, ez a második blogom volt az eddigi életemben, de sokkal sikeresebb is volt, mint az első. Bár az is igaz, hogy az első bloghoz képest nagyon sokat fejlődtem, rendesen röhögök, ha néha visszanézek a legelső blogomra :)) Azért örülök hogy tetszettek az írásaim :)

Akkor augusztusban tali :)

Doremy 2011.07.24. 19:39:54

szia!
visszaértem a nyaralásból, de még nem bírtam mindent elolvasni! viszont igyekszem! eddig amit láttam tetszett, és ahogy itt olvasgatom a komikat szeretném megkérdezni: most te bezárod a blogod? dehát miért hiszen ez olyan jó?! viszont ha lesz másik blogod / már van - arra is kíváncsi leszek! és igyekszek minden részhez komit is írni, mert valóban tudom milyen az, ha nem írnak komit! ;)))) egy időben nekem is így volt, de nem adtam fel és most már lassan meglesz a 10 000 látogatóm, van 8 rendszeres olvasóm - tehát neked is mondom: ne add fel! :) ♥ PUSZIIIM!

Erika Ino 2011.07.25. 00:23:11

Köszi :) És igen, bezártam a blogot :// Már van új blogom, ma raktam fel az első részt, ha érdekel, mond meg a facebookos neved és bejelöllek, és ott elmondom üziben :))
süti beállítások módosítása